Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-21 / 29. szám

át. Olyan háziszerről van szó, rnely a szeplöket alaposan eltávolítja és amely szer állítólag az egész világot érdeklő »szeplőkérdés«-t megoldja. A tanács a maga rövidségében és egyszerűségé­ben a következő : Fél kocka fehér cukrot, kés­hegynyi sót, negyed citrom levét fél pohár lan­gyos vízbe kell tenni, jól fólkavarni, kihűlni hagyni és esténként, minden másodnap, vagy ha az arc­bőr tűri minden nap két három hétig avval meg­mosakodni, a nyakat és kezeket is lehet bedör­zsölni, hogy a sárga szín lemenjen. A szembe ne jusson belőle, mert csípős. (Tejgazdaság) kibérelésre kerestetik S.-A.- Ujhely vidékein szeptember vagy október i-töl. Cim : a kiadóhivatalban. (Egy teljesen jó karban) lévő és csinos Sa- fety-féle kerékpár eladó, Bővebb felvi'ágositást a kiadóhivatal ad. (Gyakornokul) felvétetik egy jó házból való fiú Szentgyörgyi Vilmos kereskedésében S.-A.-Ujhelyt. (Időjóslat ,j ul ins hó 2I-ére.) Változó felhőzet, helyenként csapadék, zivatarok. Irodalom. Angela, regény, irta Theuriet. Egy fiatal leány törté­nete ez, akit egyfelől a művészet csábit, másfelöl a szerelem vonz. Az ntóbinak enged és megtörve, szárnyaszegetten esik le képzelt magaslatáról. A mese rendkívül bájos és éidekes, mert Theuriet azon irancia Írók közé tartozik, akik hívei ugyan az igazságnak, de nem vetik meg a romantikát sem. A két kötetes regény tele van érdekesnél-érdekesebb jelenetekkel és sorrendben látjuk magunk előtt elvonulni a párisi élet különböző alakjait, jeleneteit és a figyelmet lebilincselő hely­zeteit. Theuriet ezen regénye Singer és Wolfner kiadásában, az ,Egyetemes Regény*-tárban jelent meg és a két kötet ára piros vászon kötésben I forint. Megrendelhető Uj helyben is a LöVf Adolf könyvkereskedésében. A »Röptében a Nagyvilág Körül« cimü amerikai diszmlinek negyedik füzete a következő 16 fényképet hozza: Rue de Rivoli, Párisban. — Shakespeare háza, Stratford-on Avon, Angolorszig. — Fingalbarlang, Skóthonban. — A királyi vár Stockholmban, Svédország. _ Mauzóleum Char­lottenburgban, Berlic mellet. — Mer de Glace, Svájcz. — A Collosseum külseje, Róma. — Firenze panorámája, Olasz­ország. — Maria de Padilla palotája, Alcazar, Sevilla, Spanyolország. — Palola és hárem Alexandriában, Egyptom. — Kashmir-völgy, India. _Auckiand kikötője, New-Seeland. Havana, Cuba. — Muié-Gletscher, Alaska. — Capitolium, Washingtonban. — New-York és a Brooklin-hid. Mindegyik kép rövid, érdekes magyarázó ■•zöveggel van ellátva, A fény­képek tiszták és élethüek. — Az egész mü 256 változatosan összeállított fényképet tartalmazva, nagybecsű gyűjteményt fog alkotni, melyben gazdag és szegény, öreg és fiatal egyaránt élvezetet fog találni. Egy-egy fűzet ára postai küldéssel 35 kr. Megrendeléseket azonnal elintéz az Egyetértés kiadóhivatala Budapesten. A kánikulai melegek sem képesek játékkedvét lelohasz- tani annak, ki a »Zenélő Magyarország*-ot járatja, Hogy is, mikor a most megjelent 13. szám is oly pompás darabokat hoz ; két hangulatos magyar nótát Sas Náci és Kőrössy Györgytől, »Petit chanson damour* végtelen kedves szalondarabot, Mayer Hellmundtól, a hires »Ting-a-ling« kupiét, mely a Somossy mulató csillagának Dr. Armand Árynak legvonzóbb müsorda- rabja volt, s végül a »Bártfai fürdőbe !« cimü kedves polka­indulót Hemerkától. Csupa sláger valamenyi! Előfizetése negyedévre 1 ít melyért 6 füzetben 60 zeneoldalt kapni. Előfizethetni a »Zenélő Magyarország kiadóhivatalánál Budapest Csengery-utca 62. A »Zenélő J Magyarország* zenemű folyóirat julius 15-iki száma páratlanul érdekes hangjegy tartalmával költötte fel az érdeklődők figyelmét. Két szép magyar dalt hoz e szám Angyal Ármánd dr.-tól »Őszi szellő* s Gaál Ferenc hírneves dalköltőnktöl egy »Azt a leveses mivoltát* cimü szép fris nótát. Szent-Gály Gyula jónevü zeneszerzőnktől egy klasszikus szépségű szalon munkát. Brahms János »Kárba veszett éji zene* hires müdalát magyar szöveggel, s végül a század leghíresebb kontrapunktistájának Martininak »A birkák* cimü világhírű gavottéját. A számról számra magasabb művészi nívóra törekvő vállalatot minden zongorázónak saját érdeke megismerni s támogatni, mert az viszont meg a közönségei iparkodik aránytalanul csekély költséggel abszolút értékű zene­szükségleteivel teljesen ellátni. Előfizethetni negyedévre 6 ft, tizoldalos (összesen hatvan oldal) fűzetekre 1 fttal a »Zenélő Magyarország* kiadóhivatalában. (Budapest Csengery-utca 62. a.) honnan, mutatványszámot rendeletre készséggel küldenek. Egyesületi élet. Nyilvános köszönet és nyngtató. A varannai önképző és önsegélyző iparos egyesület köszönettel nyugtatja Gusev Péter urnák az egyesület pénztárába általa befizetett 1 ftott. Kelt Varannón, 1895. julius 14. Csalfa József, Bunyaeziczky József, Cservényák András, pénztáros. ellenőrök. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Névleges intézet.*) Gálszécsen csak névleg van kisdedovoda, tényleg pedig úgy vagyunk vele, miszerint bátran elmondhatjuk, hogy nincs ; mert bár ott áll a szép óvodai épület, de mi haszna, ha hónapok óta szünetel benne az oktatás. Lássuk, mi ennek az oka. A múlt év december hónapjában rendes szün­idő volt. December végén az óvónő lemondott állásáról s az óvodai bizottságnak csak április i-én jutott eszébe az óvónői állást betölteni. Az újonnan megválasztott óvónő pedig, miután a meg­választatásáról szoló okmány nagy utánjárás mel­lett is csak április vége felé jutott kezeihez, csak *) Múlt számunkról lemaradt. Síért. május hó i-én foglalta el állását. Május i-én tehát nagy öröm volt az anyák körében, hogy meg­kezdődött az óvoda s naponkint legalább néhány órán át biztos és jó helyen tudják gyermekeiket. Azonban nem soká tartott az öröm, mert május 24-én jött az »ukáz« a szolgabirói hivataltól, hogy a járásorvos véleménye alapján az óvoda, a Gál­szécsen fellépett vörheny miatt, egy hónapra be­zárandó. Teljes félév alatt (dec. 1 -tői, május vé­géig) tehát gyermekeink épen, 24 napig jártak ez óvodába. Azonban még nincs vége. Egy hónapi zárlat letelte után az óvónő nem nyitotta meg azonnal az ovodát, várt még egy hétig s csak jul. i-én kezdte meg ismét működését. Ismét nagy lett az öröm az anyák körében, siettek is gyer­mekeikkel az óvodába úgy, hogy a megkezdés második napján már körül-belöl 80 gyermek hem­zsegett részint a nagytermekben, részint a tágas s egészséges nagy udvaron. De mi történik ? Má­jus 5-én ismét jön az »ukáz«, hogy az ovódát még nem lett volna szabad megnyitni, mert bár az egy hónapi zárlat már jun. 24-én letelt, de a járásorvos ur még sem engedheti meg a megnyit- tatását, mert erre nézve tőle előlegesen vélemény nem kéretett. Most már ismét ott vagyunk s a járásorvos ur a megmondhatója meddig leszünk abban a helyzetben, hogy gyermekeinknek nélkülözniük kelljen az óvodai felügyeletet. Gálszéesen épen most lenne a legnagyobb szükség az óvodára, mert a tűzvész miatt igen sok család, mely az­előtt kényelmes lakással birt, jelenleg sok esetben egy egy szűk szobácskábán lakik. Az építkezések folytán az utcákon igen nagy a forgalom, minde­nütt folyik a munka, minden percben attól lehet félni, hogy valami veszedelem éri gyermekeinket. Ez az idő, melyben a legtöbb gyermek megrontja a gyomrát, mert sok szülő nem képes eléggé őr­ködni a felett, hogy gyermeke ne menjen a kertbe, s ott éretlen gyümölcsöt ne egyék. Nem volna-e helyesebb egészségi szempontból is ha a gyerme­kek felügyelet alatt az óvodában lennének, mint hogy egy két vörheny esett miatt attól távol tartatnak? Nem boszantó az, ha egy szülő pl. 3 gyermekéért egy hónapra kifizeti a tandijat s a hónap harmadik napján azzal küldik haza gyer­mekeit, hogy nincs óvoda ? Különben is tudomá­som szerint, a népoktatási intézeteket is csak a törvényhatóság első tisztviselőjének szabad bezárni; nem tudom hát mi jogon intézkedik a szolgabirói hivatal ez ügyben saját hatáskörében, s kérdem, van-e erről az alispán urnák tudomása ? Egy apa. Tanügy. A s.-a-újhelyi rk. »Carolineum* c, leány­iskolának 1894 --95. évi értesítőjét Zavatzky Gusztáv intézeti hitoktató adta ki. A leánynövendékek száma volt az év végén, — és pedtg a felsőbb leányiskolának I—IV. osztályában : 66, az externát I—IV, osztályában : 80, a népiskolának I—VI. osztályban: 218, igy összesen: 364, mely szám a dedósokéval 441-re emelkedett. A tantestület 16 tagból állott, ezek között 8 irgalmas nővér a paulai Szt.-Vincéről nevezett szatmári anyaháztól. A jövő tanévre a beiratások szeptember 1—7-ig tartatnak, bezárólag. A s.-a.-ujhelyi rk. elemi fiúiskola értesítőjét az 189415, tanévről lllésházy János igazgató tanító adta ki. Az iskolában vizsgálatot tett 231 tanuló, és pedig közölűk 41 jeles eredménynyel. Az iskola haladása fölött a kir. tanfelügyelő és az iskolalátogatók megelégedésüknek adtak kifejezést. A homonnai áll. faipari szakiskola I. évfo­lyamába az 1895196. tanévre oly tanulók vétetnek fel, kik valamely közép- vagy polgári iskola 2 osztályát, vagy az elemi 6 osztályát sikerrel végezték ef, vagy ezeknek megfelelő felvételi vizsgá­latot tesznek le s 12. életévüket betöltötték.—A tanfolyam négy évig tart, mely idő alatt a növen­dékek az elméleti tantárgyak tanulása mellett a bútor- és épületasztalosságban, az esztergályozás- ban és a faragásban nyernek teljes kiképeztetést. Évi tandíj 6 ft, de a szegénysorsuak tandij-men- tességben részesülnek, sőt tankönyvekkel, iró- és és rajzszerekkel is elláttatnak. — A intézet növen­dékei között évenként több 50—100 ftos ösztöndíjat oszt ki, az államvasutak pedig alkalmazottjainak gyermekei számára négy, egyenként 60 ftos ösztöndíjat ad. — A beiratások szeptember i-én kezdődnek meg. — Bővebb felvilágosítást ad : az igazgatóság. A czéki iskola derék tanítójáról, Kovács En­dre működéséről nagyterjedelmü tudósítás érkezett szerkesztőségünkhöz. A tudósításból kiadjuk, hogy 1893. év óta, amióta ez a jeles tanító gondozza kiváló szakértelemmel és fáradságot nem ismerő buzgósággal a népnevelés ügyét, Czéke község az ő serdülő nemzedékében rohamosan magyarosodik. Nevezett kántor-tanító ugyanis nem kevesebb, mint 118 templomi éneket és 48 hazafias gyermekdalt tanított be növendékeivel, kik immár nemcsak szinleg, de szívben is magyarok. A gyermekek nagyon elütnek apjaiktól; nemcsak abban a tekin­tetben, hogy a tót szóról leszoktak, de elütnek a modort és magaviseletét illetőleg is. Maga as is­kolaszék elnöke is, Vdrlaky János rk. lelkész akként nyilatkozott, hogy az a szép eredmény, amit Kovács Endre tanitó a magyarosodás terjesztése és a szilaj népszokások szeliditése dolgában fel­mutat, bámulatos ; pedig a járványos betegségek nem egyszer, sőt egy Ízben hosszabb időre meg­akasztották a tanítót áldásos ténykedésének telje­sítésében. Adjon az isten sok olyan lelkes tanítót vármegyénknek és édes hazánknak, mint aminőt rendelt Czéke községnek Kovács Endre képében. A legnagyobb hálaadásra kötelezett szülék nevé­ben kívánom, hogy ötét az isten áldja és sokáig éltesse 1 r. I. CSARNOK, Fürdő-levél. SiHv&s-fürdö 1895. julius 14-én. Nem valami világhírű, csodákat mivelő gyógy­fürdő«-^ zeng ezúttal énekem, hanem egy igény­telen. szerény kis fürdőcskét fogok a szives olvasónak »fölfedezni* ; a kevesektől ismert, bájos »Szilvás* fürdőt, Mád város közvetetlen szomszéd­ságában, a Bacskay-hegy aljában. Ha elleng a rügyfakasztó tavasz illatos szel­lőinek szárnyain és a bizsergető nap sápadt su ■ garait a perzselő nap sugárkévéi váltjak fel, melyek vajjá olvasztják az aszfaltos trotoárt: akkor, mi pestiek kezdjük magunkat kellemetlenül érezni. Azon gondolkodunk, hogy a gőzfürdővé átválto­zott székesfővárosnak hátat fordítva, melyik üdülőhelyen fürödjük agyon a nyári hónapokat. Hát én nem sokát válogattam. Hanem mikor kezdettem megelégelni a világvárosi életet a tik­kasztó melegség mián, fogtam magam és elutaz • tam Mádra a Szilvás-fürdőbe. Szinte látom azt az óriási kérdőjelet, mely az olvasó elé rajzolódik. Hogy miért olyan fürdőbe, amely talán még a tőszomszédos falubéliek előtt is ismeretlen ? Mert eme vidékkel gyermekéveim elválaszt­hatatlanul össze vannak forrva. és Ha a gondolat nyilsebes szárnyain visszalebbenek a múltak em­lékébe : megkapóan ragyogó színekben föstődik le előttem az az erdökoszoruzta völgykatlan, a kies fekvésű Szilvás-fürdő, Érdekes kalandokat hajhászó világfinak, kéjes izgalmakban fürdeni szerető kalandornak e helyütt teher az élet. De nagyvárosi emberek, kik a gépek zakatoló lármáját megunták, itt nyugal­mat találhatnak, sápadt arcú emberek kifújhatják poros tüdejüket. Művésziesen szőtt virágszönyegeket, mirtus giirlandokkal ékesített és rózsafákkal körülszegett sétálóutakat, melyeken előkelőbbnél előkelőbb kö­zönség hullámzik, hiába kutat a fürkésző tekintet, a szinpompát szomjuhozó szem. Még csak egy bo­rotvált bajuszu, érdeklődő angliánusra sem búk- kanunk az ő hiányozhatlan fotográfmasinájával. Itt csodálkozásunkat csak a szabad természet nyers, de utánozhatlan ereje foglalja el. Lelkünket a fölséges alkotó erő üde frisesége tölti be. Hajnal hasadtától öreg estig barangolok ezen a vidéken és valamint a pásztortilinkó panaszos hangja folyton változó áriákkal andalít el: e zöld ország is más és más színben tűnik föl előttem. Emitt a puszta Bacskay-hegy könyököl a sik fenyvesre, amott a szénaillatot lehelő kaszá­lót egy ezüstszínű vizszalag választja el a haj­longó, susogó nádastól. Csupa változatosság, csupa élet . . . Még ezt a mesgyét is ott a borháztól le egészen a tágas, szellős fürdöházig annyiszor meg­jártam már, hogy minden pitypang, minden kike­rics meghitt ismerősöm. Csak annak az óriásnak amott fenn, melynek kebelén puszta karók meredeznek égnek, ne égett volna ki a lelke 1 . . . Csak az az isteni ital gyöngyözne még poha­rainkban, melyet ez óriás nemes gyümölcséből kádainkba s2ürtünk. De az óriásnak kiégett a lelke és kiégett egyúttal a népnek kedélyéből a vidám ság, az öröm. A fürdőcskének fáradhatatlan művészei, a kis tücskök, abbanhagyták már hegedülésüket. Alkonyodik. A lenyugvó napsugarak óriás pírja széjjel- ümlik a tájon. Sürü sötétség száll alá. A mező csillagjai egymásután gyulladnak ki. Fényes ivet imák le a szentjánosbogárkák és letelepszenek valamelyik lüszálra. Úgy ragyognak azok a sápadtzőld bogárkák, mintha a csillagos ég tükrözné magát egy csendes tó sima felületén. A hűvös esti szellő végig surran a ringó, csöndesen zizegő nádason. A falombok szeretettel ölelkeznek, susognak, összesúgnak búgnak ... ki tudja miről . . . tán az epedő, titkos szerelemről. Mintha az a pásztor ott messze megértené a lomb misztikus susogását, oly fájdalmasan, sziv- szakgatóan szól furulyájának elhaló melódiája. Elcsöndesül minden. Álmodik a természet. Aeuvoliner Jenő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom