Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-21 / 29. szám

rosra nézve ? Azaz hogy áldozat-e az, ha a város az ő tulajdonát képező területre egy nagy házat építtet, mely neki állandóan szép jövedelmet hoz és esztendők múltán magát a tőkét is megtéríti ? Mert én úgy gondolom legcélszerűbben kivihetőnek a dolgot, ha a város a pusztán mulatozásra szolgáló termeken kívül nehány fürdő- és lakószobát is építtetne, a körülötte levő erdőben pedig sétaútakat készíttetne, hogy azok a családok, melyek bármi oknál fogva a városból el nem távozhatnak, de üdülni óhajtanak, ott állandóan kellemes helyet találnának. Persze, hogy az odavezető út is árnyas sétaúttá lenne átalakítandó. Én ki­vihetőnek és életrevalónak azért tartom ezt a gondolatot, mert annak bizonyult másutt is. De annak tartotta egy ízben a városi képviselő-testület is,— mert tudtommal, az épület emelésére határozatot is hozott, de e határozatot a város atyái közül többen megfelebbezték és azótátul hallgat róla a krónika. Dé én azt hiszem, hogy ,a leányzó csak aluszik és mihamar fel fog támadni*, mert lehetetlennek tartom, hogy a város képviselő-testülete, némely tagjának külön­ben nem roszalható óvatossága miatt, akkor, mikor tulajdonképpen nem kockáztat sem­mit, a közcélokat szolgáló egyesületek életére pedig avval, hogy anyagi boldogu­lásukat magát a várost nem terhelő módon elősegíti, üdvösen hathat, egyeseknek az üdülésre módot nyújt, továbbra is legalább erre az egy dologra nézve a »temetkezés egylet* nevét viselje. Kende Antal. Vármegyei ügyek. A belügyi kir. minister értesítette a vármegye főispánját, hogy Zemplén-vármegyét, az 1886. 21. t. c. 63. §-a alapján, mivel a lakosság száma 300,000-én már felülemelkedett, zz elsőrangú várme­gyék közé sorozta. A kereskedelemügyi kir. minister Tokaj városnak előbb már 1500 ftot s most újabban is­mét 1500 ftot adományozott oly célra, hogy a 3000 ftnyi kormánysegélyből a Bauer-féle ház, melyben a kosárfonó ipari szakiskola még ez év szept. hó folyamán meg fog nyittatni, alkalmas módon és sürgősen átalakítható legyen. A vármegyei pótadóknak 1895. évi egyé­nenkénti előírása most van a községeknél folya­matban s igy most van az ideje annak, hogy az adózó község a reá kivetendő pótadók jogossá­gáról, úgyszintén a kiszámítás helyességéről meg­győződjék. A vm. számvevőség kiszámítása szerint 3%-es betegápolási, 1%-es kiállítási, és o-5%-es mentén valóban élvezetes a tengeri út odáig és megkettőztette ezen élvezetet valami (vagy inkább valaki), mi speciálisan ránk, magyarokra vonat­kozik, ami jól esik minden magyar szívnek: egy értünk, magyarokért rajongó, valóságos, telivér — német. Megvallom, adósa maradtam azon sok bók­kal szemben, melyekkel bennünket elárasztott; de midőn a politikát hozva szőnyegre, belemerült ennek csalóka ingoványaiba, követtem egy jónevű írónk tanácsát, mely szerint ilyenkor legjobb fegy­ver a hallgatás, legjobb különösen »hic et nunc,« mikor sokkal magasztosabb dolgok kötik le a kí­váncsi útazó figyelmét, mint az Agüardi-Bánffy- Kálnoky-ügy végtelen sorú interpellációi. Fel is hagyott vele a sógor és visszatértünk a természet gyönyöreire. A hajón nagyon víg élet van : egész úton mandalinosok tartják zenével az útasokat, de ko­rántsem elégesznek meg instrumentomuk előadásá­val, hanem énekelnek, élénken gesztikulálnak és táncolnak hozzá. Az előadott szép népdalokat azután mindjárt kottákban tálalják föl, kívánatra szívesen elfütyülik, vagy eltáncolják a kínált darabot. Hajónk a sziget éjszaki partján levő grotta azúrra (kék barlang) előtt köt ki. Nyílása alig egy méter magas; a bemenet csak csendes időben le­hetséges és ekkor is erősen le kell a csónakban hajolni, hogy a magas hullámverés és sziklatető között bejuthassunk. Volt már rá eset, hogy egy merész turista szeles időben indult neki, de bizony csónakja egészen, ő maga majdnem odaveszett. Mintha régmúlt gyermekkorunk tündérmeséi­nek színhelyére kerültünk volna, oly csodálatos érzelem az, midőn bejutva a barlang bensejébe, látjuk azt a maga nemében egyedüli fényvissza­közmivelődési, együttesen tehát 4'5°|0-es várme­gyei pótadók címén előiratott 1. A szerencsi járás terhére 7078 ft 32 kr. 2. A tokaji » 3229 ft 67 kr. 3. Az újhelyi » > 7468 ft 36 kr. 4. A bodrogközi > > 4815 ft 00 kr. 5. A gálszécsi » 3 4051 ft 02 kr. 6 A n.-mihá.yi » 3 4897 it 29 kr. 7. A varannai » » 2178 ft 32 kr. 8. A homonnai » 3 2448 ft 25 kr. 9. A szinnai » 3 1520 ft 96 kr. 10. A sztropkai » 3 994 ft 39 kr. és igy 1 —10 össszesen : 38,681 ft 58 kr. Hírek a nagyvilágból. Sztambulov kimúlt 1 Az uj Bolgárország megteremtője Sztambulov István, volt bolgár mi- nisterelnök, aki Bolgárország függetlenségének, szabadságának és nagyságának megalapítását tűzte maga elé életcélul, tragikus halállal múlt ki. Hon­fitársai üldözéssel, végül gyilokkal fizettek neki a haza és nemzet körül szerzett halhatatlan érde­meiért. Amint sétakocsizást tett, négy bolgár me­rénylő élesre fent jatagánokkal orvul megtámadta még mielőtt környezete a végső veszedelem torkából kimenthette volna és mindössze tizenöt mély sebet vágott Sztambulov testén. Kezelő orvosai mindent elkövettek a nemes élet megmentésére. Tátongó fejsebeit bevarrták, mindkét kezefejét, melyet a merénylők darabokra vagdaltak, eltávolították. De a legkitűnőbb orvosi gondozás és a legönfeláldozóbb hitvesi ápolás dacára is a hős Sztambulov, kit kortár­sai »Bulgária Bismarckjáénak neveztek f. hó 18-án kiszenvedett. »Bogda szpázi Bolgdria 1« (Isten áldja Bulgáriát) voltak végszavai a haldoklónak, ki esz­méletét kimúlása előtt egy pillanatra visszanyerte. Sztambulov halála mély és igaz részvétet támaszt a szabadságszerető nemzetek lelkében ; mert éle­tével, dicső példájával kivívta Sztambulov a hazá juk szabadságára féltékeny nemzetek nagyrabecsü­lését. A magyar nemzet is, mint a bolgár nem­zetnek jó szomszédja, benső érzéssel osztozik a Sztambulov kimultával támadt mérhetetlen nagy fájdalomban, mely a bolgár nemzet jobbjait súj­totta. Isten oltalmazza Bulgáriát s vezérelje Bul­gária népét a boldogulás utján Sztabulov szelleme 1 Ferdinánd bolgár fejedelem, ki most Karls- badban üdül, a legfájdalmasabb részvétet tolmá­csoló s meleghangú táviratot menesztett Sztam­bulov özvegyéhez, — egyszersmind megparan­csolta kormányának, hogy az utálatos merénylet elkövetőinek kinyomozásáról legnagyobb erőfeszí­téssel gondoskodjanak. Szófiából jelentik, hogy Tufekcsiev-et, Sztam­bulov orgyilkosainak egyikét, elfogták. A kormány 1 erősen fél a lázadás kitörésétől. II. Miklós, orosz cár, a nála megjelent bol­gár küldöttséget, dacára annak, hogy Sztambulov halálhíre már előbb megérkezett, fogadta, — azon­ban ki nem hallgatta a küldöttséget, hanem csak azt engedte meg, hogy a küldöttség tagjait neki bemutassák. A spanyolok Kuba szigeten, hol most for­radalom dúl, fényes győzelmet arattak a fólkelók csapatain. Martinez Campos, spanyol föhadvezér, egy hadosztály élén szétvert 3000 fölkelőt. A japánok Formosa-szigeten a fekete zász­lósoktól könnyű vereséget szenvedtek. verődést. Leírhatatlan szép kékszínű itt benn a ten­ger, kék a sziklafal, kék minden alak. A vízbe- mártott tárgy csillogó ezüst színt vesz fel; kezemet benyújtva, ez is ilyen lett; midőn egy csónakos beugrott, egész teste úgy mutatott, mintha fényes ezüsttel hintették volna be. A barlang maga 13 m. magas, 52. m. hosszú, 32 m. széles. Belső oldalon üreg van, mely a sziklákon keresztül fölvezet Capri faluba. Ezen a tunelen szökött éjjelenkint Barbarossa Frigyes Nápolyba mulatni, mondta csólnakosom komoly arccal, és nekem nem volt okom meggyőződésé­nek igazságában kételkedni. Csak miután minden utas visszajött a bar­langból. akkor indul gőzösünk a marina (kikötő) felé. A vendéglők ágensei már Sorrentótól kezdve hajóinkon voltak, mindenkinek bő felvilágosítással szolgálva konyhájuk és pincéjük étel-, illetve ital­állományának úgy kvalitására, mint kvantitására nézve és igy mindenki egyenesen kiválasztott albergojába csónakázhatott. A szigeten általában jól és olcsón lehet enni, de amit nem adok sok jó ebédért: az a fönséges kilátás volt, mit a »Hot­tel belle vue« nyitott terrászáról élveztem. Alattam és előttem a fenékig átlátszó kristály- tiszta tenger pompázik a haragos zöldes kék szin árnyalataitól kezdve egészen a fehérig, — túl rajta hosszú félkörben elnyúlva a Vezúv, Nápoly, Pro- cida és Ischia-sziget zárja be a látóhatárt. Fölöttem és körülöttem pedig Capri fantasztikusan formált szíklaóriásai merednek ég télé. Itt, ezen a helyen kezdtem érteni a nápo­lyiak büszke mondását; ez a hely marasztal, le­bilincsel száz bilincsnél erősebben ; valami édes nyugalom ömlik el egész lényünkön, mit nem Hírek az országból. Uj főispánok. Őfelsége Vojnits Istvánt, bajai főispáni állásában való meghagyása mellett, Bács- Bodrog vármegye és Zombor szabad királyi város főispánjává, — Schmausz Endre bácsi alispínt pedig Szabadka szabad királyi város főispánjává nevezte ki. Őfelsége a király f. hó 16-án nagykorusitotta László főherceget, József főhercegnek fiatalabbik fiát. László főherceg f. hó 16-án töltötte be élet­korának 20. évét. Erzsébet királyasszonyunk őfelsége igen jól érzi magát Bártfán. Naponkint óriási gyalogsétákat tesz és gyakran áll szóba a legegyszerűbb em­berekkel is. Uj államtitkár. Őfelsége a király Bedéi Albert ministeri tanácsost államtitkárrá nevezte ki a föld­művelésügyi kir. ministériomba. Emlékünnep. Az 1848j49-iki szabadságharc­ban a Vác alatt vívott véres csaták utolsó ütkö­zésének évfordulóját, juüus 17-ikét, Vác város hazafias közönsége nagy kegyelettel ünnepelte meg. Doda Traján, nyugalmazott tábornok, a hírhedt magyarfaló oláh-agitátor, Káránsebesen meghalt. Levelezés. Kis-Azar, 1895. július 15. Kedves szerkesztő uram! Megígértem, hogy a fontosabb társadalmi mozzanatokról tudósítani fogom a »Zemplén«-t. íme egy önként kínálkozó szép alkalom. Tegnap, azaz juüus 14-e, nagy nap Kis-Azar annáleseiben, Ekkor volt itt a kis-azari Diencs- familia egyik jeles ifjú tagjának, Dienes Adorjánnak, ki a papi pályára lépett (újabban álnév alatt a »Zem­plén« munkatársainak díszes gárdájába is) — u. n. primieidja, vagyis első miseáldozata, annyi fénynyel, oly nagy és díszes közönség jelenlétében, hogy lehetetlen róla meg nem emlékeznem. Az öröm­nap, mely a hétfői hajnalfényig kitartó mulatsággal volt összekötve, első része, a templomi ünnepség, reggel 9 órakor kezdődött a szomszéd n.-azari anyaegyház templomában, ahova a kis-azari kas­télyból a mondott órában hosszú kocsisor vitte az ünnepeltet paptársaival, a család rokonainak le­ányaival, mint fehérbe öltözött nyoszolyólányokkal, az eperjesi Dienes, a vidékről meghívott Hoyos gf., Fischer br., Molnár, Görgey, Füzesséry, Malonyay stb. családokkal egyetemben. A menetnek a templom­ban, mely a vidékről összegyűlt közönséggel szí­nültig megtelt, sőt be se fogadta, 24 fehér ruhába öltözött parasztleány állott sorfalat. Az istentiszte­letnek, melyen igazán minden vallásfelekezet, tár­sadalmi osztály (a fölavatandó testvére, Elemér főhadnagy és Egán Viktor által a bácskában állo­másozó huszárság is) képviselve volt, csak azon főbb eseményeit említem meg, hogy az alkalmi magyar szónoklatot Schidelszki Gyula regete-rusz- kai r, kát. lelkész tartotta, egy minden ízében szép beszéddel ; tótul pedig Zsele'nszky János gálszécsi kát. káplán beszélt, e nyelven értők szerint klasszikus szláv nyelven. A misét Dörner Károly nagy-azari plébános vezette s Hars Aladár ó-becsei káplán és többen segédkeztek. Mise után az ünnepelt Dienes Adorján osztotta első áldását a közönség megha­tottsága és könnyei között. ii»r.T,«r«Ni»rw-» ('■MaanaMPMBJWMBNBi tudunk megmagyarázni, de aminek ez a folytonos refrénje : Istenem be jó itt 1 mily jól lehet itt élni, mily jó meghalni 1 . . . Ismerős akkordok zavartak meg gondolata­imban. Lent a terrász előtt egy pár tüzes szemű kis ragazza (leány) roppant hévvel énekelte a Margherethát. Itt csak most van divatban éspedig a divatnak abban stádiumában, mikor még csak az utcagyerekek zengedezik, de a verebek még nem csiripelik. A terrászon nagyon patriarkálisan foly az étkezés: a teljesen idegen emberek úgy beavatkoznak egymás magán ügyeibe, úgy állják körül a fa-mozaiak árusokat, mintha legalább is tejtestvérek lennének. Kivételt csak egy nagyon proporcionált német sógor képezett, ki a kecske­vér*) erejét nem ismerve két mezzó butelliát (körül­belül 2 liter) szopogatott be abból, és ennek a szám­nak a hatása alatt, ha az árus 20—30 lírás mozaik­tárgyat rakott is eléje, ő következetes maradt mértékéhez és a szögletből, melyet okkupáit, nagy hangon adta elő olasz nyelvtudományát: »due lir subito I« A hajó tülkölt, ismét csónakba szálltunk. Egyik mandaünos (ki idejövet már egész élettör­ténetét közölte volt velem) megérezve, hogy sze­retem a zenét, hangyjegyeivel mellém telepedett, de nem is tudtam azután lerázni Nápolyig. Egy meklenburgi öreg házaspár elől menekült hozzám, mely párnak nőnemű fele folytonos instanciákkal zaklatta, hogy hát lesz-e kegyes majd a »Die Stumme von Portiéi« operából a halászdalt elő­adni. Persze mindezt hosszú lére eresztve és ha­*) A mi bikavérünk mellett bátran igy lehet nevezni a Capri szigetén termelt vörös bort. Folytatás a mellékleten

Next

/
Oldalképek
Tartalom