Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-17 / 46. szám

szőlőit látogattam ez őszön, kik ezén a módon rövid évtized alatt 10-15 kataszteri holdat telepítettek be s ma vagyonos polgáremberekké emelkedtek.

Nekünk pedig hegyaljaiaknak szükségünk is van arra, hogy öntermelte ótványokkal és fajainkkal telepítsünk. így kerülhetjük ki azon vessző- árulási szédelgés kárait, melylyel az ország távoli vidékeiről való beszerzés rendszerint jár. Idehaza tudjuk mit és kitől veszünk s módunkban van az eladó és vevő kölcsönös felelősségét hatályossá is tenni.

A vesszőtermelés mai fejlettsége mellett már egyenesen károsnak tartom azon ideát, hogy az állam most létező vesszőtelepei mellett latifundiumokon termelje azt és ezen fellendülő szép mező- gazdasági iparnak már fejlődésében káros versenyt csináljon. Tartsa meg a jelen vessző- és kísérleti telepeit és oly vidékeken, hol még a buzdításra szükség van, oszsza ki esetleg ingyen is a jófaju s a vidék viszonyainak megfelelő vesz- szőt, de ahol a vállalkozás már megindult, engedjen helyet a becsületes munka és szorgalom tér- foglalásának.

És csekély felfogásom szerint most már helyesen fogja fel a kormány feladatát, ha a tömérdek pénzbe kerülő telepítéseinek mind szü- kebb térre csupán kísérletezésekre szorításával az azzal járó kockázatot inkább egy nagy kölcsön kamat gararanciájában vállalja el.

Foglalkozzunk már most azon szólamokkal, melyek a bátortalanok és csüggedők ajkairól elhangzanak s lohasztják az ébredők komoly munkakedvét.

Ilyenek a zöldótás gyors pusztulása, a Szabó 1 Gyula tállyai telepének semmivé válta (1!) az arad-hegyaljai, pancsovai tőkevész, a szénkéneg- gel való gyéritéshez való visszatérés stb. stb.

Ezen balitéletekkel jövő cikkelyemben kívánok megbirkózni. Láczay László.

Vármegyei ügyek.

A t. vármegye közigazgatási bizottsága f. hó II-én tartott üléséről szóló, rövidre összevont tudósításunk ez :

Felolvastatván az aiispáni jelentés, melyből megemlítjük, hogy az egyházpolitikai törvények életbelépése, az egész vármegye területén, legcsekélyebb akadály nélkül történt meg, — továbbá, hogy a vármegyei XIII. számú utbiztosság terüle téré és Szinna székhelylyel útbiztossá Dely János neveztetett ki, és hogy Amerikába kivándorolták a múlt hó folyamán 154-en, visszajött 54 egyén, főispánunk Öméltósága bemutatta a közig, bizottságiak Dumbrava László állami anyakönyvi kér. felügyelőt, aki azután, úgy felolvasott jelentésében, mint élőszóval is előadta, hogy vármegyénk területén az állami anyakönyvek általában véve jól és helyesen vezettetnek ; ami megjegyzés tárgyát képezi, az, röviden összegezve, abból áll, hogy a községi, illetve körjegyzők mellé, hogy az anyakönyvvezetéssel járó dolgaikat esetről-esetre kész

rtiTOini I

..............................................................................

tehetni, őfelsége éles katonás szeme előtt gyakorolhatni: valóságos egzáment. Különösen a Burg őrség első felvezetése oly feladat, amely a leg- oskolázottabb, lélekjelenlétnek, világos tájékozási képességnek legteljestbb birtokában lévő kapitányt is kipróbálja, mert mig kevésbbé rigorózus körülmények között az apróbb szabálytalanságok elkerülhetik a figyelmet, vagy nem esnek szigorúbb elbírálás alá, addig az őfelsége várkastélyainak őrei hajszálra sem térhetnek el az előírástól. Ha aztán az őrség nem ott vonulna föl, ahol kell, ha a katonaszemnek nagyon is kínzó legcsekélyebb baklövés történnék ott, ahol minden mozdulatra figyelnek a legfőbb hadúr udvarában, azt az ezred kiképzésében való hibának tulajdonítanák. Midőn a 34-ik gyalogezred 1880-ban Bécsbe ve- zényeltetett, Dobos Miklós vezette az első örszá- zadot a Burgba, jeléül annak, hogy ezredese őt tartotta arra alkalmasnak, hogy az ezredet Őfelségének legelőbb bemutassa.

Fényes napok voltak azok, melyeket az ezred Bécsben töltött, s hogy mennyire kitüntették az ezredet a helyőrség többi ezredei fölött tanúsítja az, hogy az olasz kiráiy, a szász király, a mostani német császár, Konstantin nagyherceg fogadtatásához mindig a 34-ik gyalogezred adta a disz- századot, pedig abban az időben (a 80, 82) a megnótázott Molünári-bakák s a budapesti házi ezred is a császárváros helyőrségét képezték.

Dobos ösmert alakjává lett Bécsnek csakhamar. A délceg magyar kapitányt, midőn századát a harsogó ezred zenekar ütemeire meneteltette, váltakozó érzéssel bámulta meg az osztrák főváros apraja-nagyja. Az általa katonáiba oltott hetyke allűrök speciális magyaros jellegűvé tették előbb századát, utóbb az ezredet, melynek fegyverfogása, lépése, magatartása szintén elütött a többi gyalogság sablonjától. Egy-egy prezentirt, ,io die balanc,« egy egy »zichung« balet-mutatványnak is bátran beillett volna. A cserháti magyar fiú csapása a fegy- verszijjon a nagybőgő öreg húrjának pengését juttatta eszünkbe, s ha a Dobos százada a harsány

pontossággal teljesíthessék, mindenütt segédanya- köny vvezetőket is kellene alkalmazni; továbbá, hogy az anyakönyvvezetők tiszteletdija, több helyütt, nincs helyes arányban a teljesítendő munkával, — végre, hogy az anyakönyvi helyiségek között nem egy van olyan, amely berendezés dolgában vagy pedig szűk voltánál fogva nem elégíti ki a vára kozást, — mindezek azonban, mint főispánunk Öméltósága megjegyezte, csak az első időszakban mutatkozó, úgynevezett átmeneti nehézségek. A halmozott teendőket egyelőre fokozott szorgalommal kell végezni, annyival is inkább, mert a belügyi kormány nem zárkózik el az anyakönyvvezető-he- lyettesek szaporítása elöl. Ott ahol a jegyzők az anyakönyvvezetők, helyettesekül a községi elöljáróságnak egyik, vagy másik értelmesebb tagja, habar egyszerűbb képességgel is, alkalmazható lesz helyettesül. Csak végső szükségben, vagyis akkor ha az elüljáróság tagjai között arravaló tag nem találtatnék, de egyszersmind a községi közigazgatásnak jól felfogott érdekében is, kell hogy az anyakönyvvezetéssel nagyon elfoglalt jegyző mellé, | természetesen állami segedelemmel, segédjegyző is állíttassák. Ottan pedig, mint pl. S.-A.-Ujhelyben is, ahol nyilvánvaló, hogy az anyakönyvvezetőnek és helyettesének ebbeli munkálkodásával a tisztelet- dij nincs méltányos arányban, múlhatatlanul szűk- I séges, hogy számukra a tiszteletdij felemeltessék. — Hosszabb eszmecsere után, melyben főispánunk Öméltósága, továbbá Dókus Gyula rendszerinti főjegyző, mint szakelőadó és Dumbrava felügyelő vettek részt, kimondotta a közig, bizottság, hogy vármegyénknek 120 anyakönyvi kerületéből 82 kerületben föltétlenül szükség van anyakönyvvezető helyettesre; 17 kerületben pedig a közigazgatás érdeke is sürgősen követeli, hogy ugyanott külön- külön körjegyzőségek szerveztessenek és az újonnan rendszeresített jegyzőségeknek, egyszersmind anyakönyvvezetőségeknek, megfelelően az anyakönyvi kerületek területi beosztása is módosíttassák. Mindezek az újítások pedig évente mintegy 26—28,000 ftnyi állami hozzájárulást igényelnének. Ily értelemben a belügyi kir. ministerhez fölterjesztés intézetett.

A kir. pénzügyminister értesítette a közig, bizottságot, hogy Becske Bálint pénzügyi tanácsos, kir. pénzügyigazgató ellen, szolgálati vétség címén, fegyelmi vizsgálat tétetett folyamatba és hogy mindaddig, mig a fegyelmi eljárás tart, a pénzügyigazgatót rendszerinti helyettese, Mauks Endre, fogja képviselni hivatalos ténykedéseiben. A vizsgálatot Stuckheim pénzügyministeri osztálytanácsos foganatosítja.

Az árvaszéknek ez évi október havi tevékenységi kimutatása, melyszerint az előadók, éspedig Karsa Ferenc 254. Spillenberg Barna 374, Pekáry Gyula 333, Farkas Dezső 338, Póldnyi Gyula 329 és Klimó Menyhért 199 és igy összesen 1827 ügydarabot intéztek el, — örvendetes tudomásul vétetett. A feldolgozás alatt hátrálék- ban maradt ügydarabok összes száma: 35.

Varannó községnek a kir. pénzügyminister- hez címzett folyamodását az iránt, hogy a fogyasztási, italmérési és italadók, mint a múltban volt,

vezényszóra kilépett, megrezdült alatta a föld. Dobos a »drill« embere volt s katonáit oly tökéletesen képezte ki, melyet a mostani német császár is (akkor még csak a trónörökös fia, a 34-ik eprednek »ad honores őrnagya« volt) megcsodált, ami pedig nagy szó, mert köztudomású dolog, hogy a porosz katonaság nagy Frigyes hagyományainak szellemében a szó teljes értelmében gép. János főherceg, aki a drill ellenségéül lépett föl, egv felolvasásában nem is késett a „Dobosiadén« fölött pálcát törni. Mi nem vagyunk hivatva e helyütt bírálni a „Nicht drillen sondern erziehen« cimü, annak idején nagy föltünést keltett állásfoglalását azon rokonszenves főhercegnek, — de annyi elvi- tázhatatlan, hogy aki a régi reglement szerinti »pre- zentirt*-et látta a 34-ik ezredtől, azt soha el nem felejti.

Hogy mily eszközökkel szokta Dobos Miklós katonáit egyes alkalmakkor animálni, önérzetüket, bátorságukat fokozni, jókedvüket ébren tartani, felsorolunk nehány bravúros mondását.

1882 ben a tavaszi nagy szemle alkalmával a »Schmelzen« arcvonalban állt már az ezred, várva Őfelségét, ki ily alkalmakkor fényes kísérettel szokott ellovagolni az egyik bécsi helyőrség arcvonala előtt.

Mig a legtöbb főtiszt trémázik ily alkalommal, addig Dobos Miklósnak mindig készletben volt néhány tréfája, melylyel derültséget okozott a legénységnél. Szolgált akkor az ezrednél egy szintén igen derék magyar kapitány, kinek rokonszenves, életvidor arcát korán galambfehérré őszült bajusz és körszakái diszitette. Odaszól Dobos a legénységnek: »Fiukl láttátok-é már .az Atyaistent« f — »Nem még kapitány ur< volt néhány bátrabb legény felelete. — ,No hát nézzétek meg A. kapitány urat, épen olyan fehér körsza- kála van, mint neki.*

Az ilyen katonás tréfának felvillanyozó hatását csak az képes átérezni, aki a sorban állva egy katonai parádé előkészületeivel járó feszesség nyomását érzi. Hangos nevetés nyugtázta a tréfa

t. i. évi 6000 írtért, jövőben is a községnek adatnának bérbe, pártfogással felterjesztették.

A tiszti főorvos jelentéséből fölemlítjük, hogy az általános egészségi állapot október hóban roszabodott, — mert mig szept. hóban a heveny ragályozó megbetegedéseknek 175 esete fordult elő, addig okt. hóban ugyanazoknak a száma már 261 esetre szaporodott. Diftéria fordult elő Monok, E.-Horváti, B.-Olaszi, S.-Patak és T.-Terebes községekben (itt járványos jelleget is öltött). A diftériás beteg száma 59 volt. Jelentéstevő tiszti főorvos a savógyógymódot biztosnak tartja a járvány megtörésére.

A kir. törvényszéki börtönben az októberi rablétszám 170 volt, ebből elitéit 144.

A kir. tanfelügyelő jelentéséből meggyőződés szereztetvén arról, hogy vármegyénk területén a felekezeti iskolák közül még mindig 101 iskola van olyan, ahol a tanítónak évi fizetése a 300 frtnyi minimumig kiegészítve nincsen, éspedig azért nincsen, mert az 1893. évi XXVI. t.-c. 16. §-ában biztosított kedvezmény nyújtását az iskolafentartó hitfelekezetek sem nem kérelmezték, sem pedig a fizetés felemeléséről saját erejükből nem gondoskodtak: felszólittattak most az egyházi főhatóságok, hogy az idézett törvény kedvezményének iskoláikra kívánatos kiterjesztéséért ez év végéig annyival is inkább folyamodjanak, mert különben minden törvényes eszköz alkalmazásával maguk az iskolafentartó hitközségek fognak kényszerittetni arra, hogy híveik megadóztatásával a tanítói fizetést évi 300 írtra felemeljék. Ugyanebben az ügyben, záros határidő kitűzésével és jelentéstétel kötelezettségével,utasittattak az illető járások tőszolgabirái is, hogy az érdekelt iskolák fentartására hivatott egyházközségeket szólítsák fel nyilatkozattételre : óhajtják-e vagy sem a törvényben számukra biztosított kedvezményeket igénybe venni ? Az előbb említett IOI iskolából 23 róm. kát., 63 gk., 13 ev. ref., 2 ág. ev. jellegű. A 63 g. kát. iskola túlnyomó nagy részben az eperjesi gk. püspöki főhatóság íelügyeletejalá tartozik,

A kir. államépitészeti hivatal jelentése szerint az Ond patak hídja Szerencs mellett átadatott a közforgalomnak. Az állami és a törvényhatósági közutakra kiszállított kavics-teritőanyag felülvizsgálata és átvétele folyamatban van.

A kir. pénzügyigazgató helyettesének havi jelentéséből ide iktatjuk, hogy egyenesadóra befizettetett ez év október hó folyamán 150,629 ft (a múlt év okt. havi befiz. eredményhez hasonlítva, most több 11,600 írttal, évszaki eredményre nézve pedig most több 36,000 írttal) hátrálékban maradt: 963,211 ft.

Ezek során a d. e, 9 kor kezdődött ülés d. u. i'/j órakor végződött.

Nov. 13-án d. e. az utadófelszólalási küldöttség ülésezett az alispán elnöklete alatt, mely alkalommal a tokaji és az újhelyi járásra, részben pedig a bodrogközi és a gálszécsi járásra vonatkozó 1891—94. évi törvényhatósági utadóleszá- molásokat tárgyazó számvevőségi határozati javaslatok nyertek jóváhagyást.

Folytatás az l-sö mellékleten.

sikerét s a derültség eloszlatta a félénk elfogultságot, mintha kicserélték volna a szorongó fiukat, jókedvűen várták a királyt. A derült hangulatot aztán a magyar fiuk önérzetének fólkeltésére használta föl.

— Fiuk! szólt — mutassuk meg Őfelségének most is, amit különben ő már régen tud, hogy a magyar a legjobb katona a világon. Nézzetek bátran a szeme közzé. Gondoljátok meg, hogy az oly ritka szerencse, amiben odahaza még a föszol- gabirátok sem részesülhet s ha aztán defillirozni fogtok, vágjátok oda a lábatokat, ne sajnáljátok a földet, német föld az, nem a hazátok, hogy. lyukadjon ki a talpatok alatt. A bakkancsos-talpat se kíméljétek, van elég a magazinban !

Egy ilyen rögtönzés azután nem is tévesztette el a hatását, feszült kebellel, emelkedett érzéssel, büszke katonás tekintettel fogadta a legfőbb hadúr szigorú szemléjét s az elvonulás osztatlan tetszéssel találkozott a nagy kiséret minden szakértőjénél. Mikor pedig az elvonulás után értésére adták Dobosnak a felség legmagasabb elösmerését, Dobos a következő szavakba öltöztetve közölte azt a legénységgel: »Fiuk, úgy érzem magam, mint a jó cseléd, mikor azt látja, hogy az urának jó aratása van.*

Kedvelt ember volt a legmagasabb körök ben is.

Egy alkalommal az udvari ebéden őfelsége a cerkle alkalmával különösen dicséretet mondott a 34-ik ezredre, melynek, úgymond, legényeit még hátulról is felösmerhetni, büszke, ritmikus lépéseiről. A dicséret mintának szólt.

Midőn 1886-ban a terebesi nagy gyakorlat alkalmával Dobos Miklós, ki már akkor őrnagy volt, zászlóaljával Őfelsége kíséretére bukkant, a király vidáman szólította meg, mint régi jó ösmerősét:

— Hogy érzi magát őrnagy úr ?

— Mint egy boldog férj, Felség, felelt bátran Dobos, ki azelőtt nemrég nősült meg.

x-y,