Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-10-27 / 43. szám

közül kire fog mosolyogni a szerencse, el fog dőlni majd a dec. 19-iki tisztújító közgyűlésen végbe menő alkotmányos küzdelemben. A közigazgatási bizottság legközelebbi ren­des ülését november hó Ii-én, d. e. 9 óra­kor tartja. Hírek a nagyvilágból. Abdul Hamid, török szultán, az európai nagy­hatalmak közbenjárásának engedve és hogy véget vessen az örmény zavargásoknak, üdvös reformokat léptetett életbe. Az úgynevezett »ifjú török párt* e reformok miatt és azért, mert a törökök megkér­dezése nélkül tett a szultán engedményeket a ke­resztényeknek, lázongani kezdettek. A szultán drákói szigorral lépett föl az ifjú török párt ellen. ötven főkolompost elfogatott és kivégeztetett. Murad és Nasad hercegek, a szulán testvérei, fogságba jutottak, mert részesek a szultán élete ellen szőtt összeesküvésben. Ezek az események a mohamedán lakosság körében folyton erősbödő és tovaterjedő mozgalmat idéztek elő. A lengyelek gyászos ünnepe. November hó 24-én lesz századik évfordulója Nagy-Lengyelor- szág utolsó földarabolásának. Ezt a szomorú év­fordulót vallásos ájatossággal és hazafias kegyelettel készül megünnepelni az egész lengyel nemzet. Hírek az országból. Őfelsége Gödöllőről, hol most a vadászatban talál nemes szórakozást, minden negyedik nap ellá­togat budai várpalotájába és ott általános kihall­gatást ad. Erszébet királyasszonyunk Gödöllőről Bécsbe utazott kíséretével együtt külön vonaton. A zsidó vallás befogadásáról szóló törvény- javaslatot őfelsége szentesítette. Bánffy ministerelnököt Zágráb város dísz­polgárául választották meg a horvátok. A dísz­polgári oklevelet nagyküldöttség hozta Budapestre a horvát minister vezetése alatt. A főrendiház hétfőn tartott ülésében nyolc szavazattöbbséggel elfogadta a vallás szabad gya­korlatára vonatkozó törvényjavaslat keretében a zsidó vallásra történő áttérést és a felekezetnél- küliséget biztositó rendelkezéseket. Goluchovszky Agenor gróf, közös külügy- minister, meglátogatta az ezredéves kiállítás terü­letét s több ízben leplezetlenül adott kifejezést meglepetésének és csodálkozásának az ott látottak fölött. Emléket Szarvas Gábornak! Beöthy Zsolttól, az országos tanár-egyesület elnökétől, a következő felhívást kaptuk: A magyar nyelv mivelésére Szarvas Gábornál jelentősebb hatással korunkban nem volt senki. Az ő gazdag tudása és nagy lelkesedése : kor­szakos fontosságuakká lettek. Az ő működése képezi forrását amaz örvendetes fellendülésnek, a melyet nyelvünk szerető gondozása, tisztasá­gának féltékeny őrzése vett. Az iskola falai közt s ezeken kívül a nemzeti élet legtágabb körei­ben nyelvünk megbecsülésének felébresztése és terjesztése a nemzeti szellem erejének és fej­lődésének tett halhatatlan szolgálatot. E szellem hálás lesz Szarvas Gábor emléke iránt. Büsz­kesége volt ő mint tanar, iró és tudós isko­lánknak, irodalmunknak és akadémiánknak ; de »Nem a virágnak fáj, ha válik az ágtól, Ezen marad a seb, érte is ez gyászol.* * Lehunyom szememet és átengedem lelke- met egy percre, a visszaemlékezés édes-bus va­rázsának. Jöjjetek elémbe mind, akiket ismertem valaha és kedvesek voltatok nekem: jöjjetek, hadd gyönyörködjék még egyszer szivem ismerős vonásaitokon. Aztán menjetek vissza és aludjatok tovább ... Magas, sötétszürke márványsiremlék integet felém aranyos betűivel, melyek kedélyesen, vido- ran csillámlanak az őszi nap sápadt fényében. Mintha annak a karcsú, szálas fiatal férfiúnak az életvidor barna szemei volnának, aki annyi ön­bizalommal, kedvvel, fiatalos hittel tekintett az életbe. Szegény jó barátom 1 Milyen korán meg kellett ismernie fürge testednek a halál örök, mozdulatlan nyugalmát 1 Az a ruganyos, könnyű, szikrázó kedély; az a meleg, lelkesülő szív : hova lett váljon ? Ott porladt lenn, mélyen a föld alatt, az örök megsemmisülés Nirvánájába. És hiába sirja utánad könyeit a fiatal özvegy, hiába esen- gik a szerető apát árván hagyott fiaid : te nem kelsz fel többé, hogy szeretteidet odazárd forró szivedre. Hisz az a szív kihűlt, elporladt, ae a meleg vér megaludt és régen megfagyott a biz­tató, édes mosolygás ajkaidon. Oh, váljon csak­ugyan olyan nagyon édes-e az az álom nélkül yaló álom fi... Te tudod már ... * legnagyobb büszkesége a magyar középiskolá­nak, a melynek körében nőtt, hatott és maradt s a melynek hatását a nemzeti életre rendkívüli mértékben emelte. így érezvén őt első sorban mi a magunk dicsőségének, mi vettük magunkra dicsőítésének kedves gondját és felkérjük tisz­telőit, hogy mindazok, a kik az igaz magyar szót igaz magyar szívből szeretjük, áldozzunk Szarvas Gábor emlékére I Az emlék, a begyü- lendö összeghez mért alakban, a város valamely nyilvános helyén, talán a muzeum kertjében, fog felállittatni. A begyülendő összeg Müller József tanár címére (Markó utc^i főreáliskola) küldendő el. Azt a korszakolkotó működést, amit Szarvas Gá­bor nyelvünk művelése terén kifejtett, bizonyára hálásan fogják méltányolni a »Zemplén« t. olvasói is. Azért remélni bátorkodunk, hogy a Beöthy szép felhívása nem lesz velük szemközt a pusztában elhangzó szó —■ és hogy velünk együtt szívesen elhozzák áldozati filléreiket a hazafias kegyelet oltárára. Szerkesztőségünk ezennel megnyitja az aláírást tiz koronával és teljes bizalommal szólítja adakozásra a »Zemplén* t. olvasóközönségét. A hozzánk beérkező pénzbeli adományokat lapunk­ban nyugtatjuk. A begyült összeget rendeltetése helyére eljuttatjuk. Színház. A múlt hét, melynek kimagasló pontja Miklósy Ilona jutalomjétéka volt a »Frou-Frou«- ban, leszámítva a két operetet, melynek látásán meggyőződésünkké vált, hogy a Kövessy társulat, iskolázott hangerő hijján, zeneműveknek művészi élvezetet nyújtó előadására nem képes, meggyő­zött arról is, hogy a társulat drámai műfajok kultiválására érett. A hét története ez : * Szombaton, f hó 19-én, Szép Heléna ment, Kövessynével (Helena) a címszerepben. — Szép Heléna előadásának alapja, az ami vonz : a szép­ségével hóditó Heléna. Hiába igyekezett Köves- syné bravúros játékával s a súgó erőlködésével az est sikerét megmenteni: Galchas (Borbély) borongós őszi hangulatban a karzatnak viccelt; Menelaus (Kövessy) Goldstein Száminak képzelte magát üres ház előtt; a két Ajax : Hetényi és Erőss cirkuszi bohócokat mutatott. Csak Miklósy Ilona volt, mint mindig, kedves. Vasárnap, f. hó 20 án, este telt ház előtt ismét Az uj honpolgár, hétfőn 21-én pedig másod­szor A kis höresög ment, a múltkorinál valamivel jobb betanulásban. A szereplők, különösen De la Charmiére tábornok (Borbély), Chapussot alprefé (Hetényi) Simonette (Kövessyné) és Noémi (Dömé- nyiné) no meg Leopold (Kövessy), kivétel nélkül igyekeztek ebbe a szellem nélkül szűkölködő, bukott vodvilbe életet önteni, ami, Kövessy kup­iéival kiegészítve, részben sikerült is. — Ajánla­nék a direktor urnák, hogy ezt a darabot az eperjesi útra magával ne vigye 1 Kedden, f. hó 22-én, Strauss nagy operetje : A cigánybáró került színre, gyér publikum előtt. Itt mutatta be magát először — úgy tudjuk — a tár­sulat leendő operet primadonnája: V. Köszeghy Jenny Arzéna szerepében. Köszeghy Jenny hangja isko’ázott, magasabb motívumokra is képes kolo- ratura. Azonban alakításában kevés az élet, az ami vonzó. — A címszerepet Rédey dalolta érzéssel, partnere pedig, mint mindig, most is eleven, ked­ves modorával vonzott; Borbély (Zsupán) mó­A temető baloldali végében csupa apró angyalkák alusznak. Kicsike sírok, melyeket ki­tárt karokkal átölelhetsz; apró fejfák, melyek szelíd, ártatlan szemekkel tekintenek fel reád, mint a játszó gyermek az odatévedt idegenre. Még a dérütött fü is gyöngébb, üdébb azon a helyen, mintha tudná, hogy azoknak a tiszta szi­veknek a hamvából fakadt, melyek a világból még rosszat nem láttak, nem tudtak, csak mo­solyogtak és játszottak, mialatt a halál angyala rájuk lehelte fagyasztó csókját. Ott ragyog sor­jában a nevük: Valéria, Margit és Pál, Sarolta, Miczi, Gizella, Gyula, Márta ... és annyian . ... annyian ... ki tudná elszámlálni f 1 Csak folytas­sátok a játékaitokat, kis ártatlanok — oda fönn ! * Szemben, nem messze a kis síroktól, egy fiatal barátom sirja domborul. A párkák irigy kézzel vágták el élete fonalát, mikor éppen a földi élet legédesebb szakát akarta élni: mikor szeretett, boldogított, így hagyta, pótolhatatlan vesztesége érzetében, a fiatal, szerelő asszonykát és azt a rózsás kis babát, akit a gólya hozott, mielőtt a halál angyala őt elvitte. És múlnak az évek. Egyik kikelet a másik után fakasztja illatos virágát a sírján; minden enyészik, teledésbe megy; de a hitves szerető szivében ott él a férj meleg emléke és a rózsás baba bájos leánynyá serdült. — — Oh, miért is nem látnak vissza a megholtak e földre? — Vagy talán jobb, sokkal káival mulattatott. Az intrikus Carnero (Hetényi) —■ aki egészen berekedt — nem bonvivánnak való szerep. — A kar, dacára az ügyes vezetés­nek, döcögött. Szerdán, f. hó 23-án, A pillangó csata vig- játák, a nemzeti szinház müsordarabja, került színre Sudermanntól. A Sudermann-féle realisztikus irány tárgyait a XIX. század második leiéből meríti. A való élet körében mozog, s ez a színpadi hatas tekintetében hálásabb az idealismusnál. A gazdag, de fösvény Winkelmann (Borbély) fia: Max (Kolozsi) jegybe jár az elszegényedett özvegy Hergentheimné (N Könyves Mari) Élza (Daróczy) leányával, a kinek Keszler utazó ügyvivővel (Kazaliczky) van az özvegység jussán viszonya. A viszony kitudó­dik s a szegény Hergentheim famíliát a gazdag kereskedő házából kiutasítják ; csakjRózsika (Mik- lóssy Ilona) marad tovább a fösvény kegyeltje s utóbb Max jegyese. Egy drámai motívum vonul keresztül ebben a vígjátéknak címzett darabban, melynek részleteit kitünően festé Miklósy Ilona és Borbély Sándor. Megkapó volt látnunk a fösvény és ideges Winkelmann alakítását s a kedves kis bébét: Rózsikát. — Az est teljes sikeréhez hozzá­járultak : N. Könyves Mari, Daróezy Ilka, Ruby Er­zsébet és Kazaliczky. Csütörtökön, í'. hó 24-én, a közönség kedvelt- jének, Miklósy Ilonának jutalomjátékául: a Frou- Frou ment distingvált publikum előtt. Ez alka­lommal két gyönyörű csokrot nyújtottak át a jutalmazottaknak s a belépő művésznőt egy im provizált cédula-eső fogadta »Éljen Gauthier Margit !* »Éljen Miklóssy Ilona I« stb. föürásokkal. Miklósy »Frou Frou« ja nélkülözi a drámai erőt, mert gyöngéd egyénisége hevesebb kitörésekre nem képes. De alakításában van egy minden szentimentálizmustól mentes, vonzó, bánatos vonás, mely a szívre hatni képes. A kedves kis Frou- Frou ezzel a vonással szerepel és múl ki hütelenül elhagyott férjének karjai között. — Az est sikeré­hez, amely mindvégig művészi színvonalon állott, méltó társa volt: Kazaliczky (Sártori). Minél több­ször van alkalmuk látni ezt a kitűnő drámai erőt, annál karakterisztikusabban domborodik ki előt­tünk egyénisége. Szívesen konstatáljuk, hogy Miklósy Ilona jutalomjátéka, erkölcsi siker tekin­tetében, a legszebbek közé sorolható. Pénteken f. hó, 25-én, harmadszor Az ui honpolgár ment, a direktor forszazerepében, zsúfolt ház előtt. Szompaton, f. hó 26-án, Mongodin ur felesége, fráncia bohózat. Erről a jövő számban. St. J. Különfélék. (Királyi adományok.) Őfelsége a király, kabi­net irodája utján, Chyra Ágoston ulicsi, és Kerekes Antal komlóskai gk. lelkészeknek 30—30 forintnyi, — Czirbusz Mihály sókúti, Hobenkai Imre a.-kört- vélyesi, Szklenár Pál vitézvágási és Szoba András csáklyói tanítóknak 15 —15 forintnyi, — Kurimszky István varannói lakosnak 20 forintnyi, — végül Jakubcsik Mihályné nagymihályi lakosnak 10 ftnyi kegyes adományt küldött. (Ottó kir. herceg) őfensége tegnap reggel 7 órakor utazott keresztül Ujhelyen, Terebesre, hogy mint az Andrássy grófok vendége előbb Zem­plénben és Parnón, néhány nap múlva pedig a gömörmegyei medve-vadászatokon részt vegyen. A magas vendég Parnón Andrássy Géza gr. kas­télyában van elszállásolva. A pályaudvaron Bar­Folytatás a mellékleten. jobb igy, legalább nem kell egyiknek-másiknak szomorúan elfordulni a földi salaktól ?! * Milyen szomorú sors, ifjan meghalni, tele reménynyel, életkedvvel. Mikor még az üde, gaz­dag lélek a saját édes terhétől roskadoz: a titkos «ejtések, remények, a gazdag álmok és ábrándok a kifogyhatatlan reménység és vágyódás tikkasztó nyarában ég. Oh milyen kínos lehet, ha ilyenkor üt le a halál fagya meleg szivünkre. Te fiatal, rajongó szív, milyen boldog voltál drága szüleid, jó testvéreid önfeláldozó szeretetében és mikor célt értél, mikor a szép jövőt biztosítottad ma­gadnak : akkor kellett búcsúznod e szépnek látszó, csalóka világtól. Összefutnak a betűk szemem előtt, mikor elolvasom fejfádat Vagy talán jobb fiatalon sírba szállni, mi­kor még nem fásult él szivünk, nem vesztette hitét a lelkünk ?! Mikor még nem merített ki az élet fárasztó játéka; mikor még mindent szépnek, jónak látunk és nem látjuk meg a fény mögött az árnyékot 1 Mikor még nem ért bennünket a .rideg élet jégfagyos szele«, mely a hit, remény és szerelem virágait szivetlenü! a egyenkint tépi le. * Ti mindnyájan, akik előtt .leleplezte a tit­kok fátyolát a halál, akik többé nem éreztek se reményt, se álmot, se csalódást, kik nem fogtok többé se mosolyogni, se sírni,.... pihenjetek ..., pihenjetek .... — s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom