Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-10-20 / 42. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, október 20. 42. (1336). Huszonhatodik évfolyam, I ELŐFIZETÉS ÁEA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak Egyes szám árt. 15 kr. ^ nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK: IMZIDSTDEItT vasArnílp. HIBDETÉS DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után l kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések ős pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intőzendök. Nyílt levél és kérelem Andrássy Sándor gróf ur Öméltóságához, mint a Zemplén-vármegyei gazdasági egyesület elnökéhez. Motto : .Kérjetek s megadatik nektek' .. Azon mély tisztelet s bizalom, melylyel Méltóságod iránt viseltetünk ; azon mindnyájunk előtt örvendetesen ismert meleg érdeklődése s kegyes pártfogása, melyet nemes Zemplén-vár- megye, Méltóságod kedves szülő s lakóhelye köz- gazdasági ügyei s különösen szegény felvidéki gazdaközönségünk iránt tanúsítani minden alkalommal kegyeskedik: késztet s felbátorít, hogy jelen szerény sorainkkal s alázatos kérelmünkkel járuljunk Méltóságod elé. Azt mondják, hogy »néma gyermeknek szavát az anyja sem érti.« Nehogy talán hallgatásunkért önmagunknak szemrehányást tegyünk ; vagy hogy az intéző körök azt mondhassák, hisz »ti nem kérelmeztétek a zárfeloldást*, — azért a nyilvánosság utján is felemeljük szavunkat s a legilletékesebb fórumhoz fordulunk. Bár elösmerjük, hogy alább következő előterjesztésünk s alázatos kérelmünk Méltóságod elé juttatni talán mások illetékesebbek, — miután látjuk, tapasztaljuk, hogy eddig a gazdaközónség vezetői részéről semmiféle lépés se történt a szegény felvidéki gazdák szomorú és súlyos gazdasági kérdésében; miután tapasztaljuk, hogy a gazdák, a nép, napról napra mindinkább jobban vannak a különféle honpolgári terhekkel s adózásokkal megterhelve; miután tapasztaljuk, hogy népünk eddig kincses bányájából, Amerikából is mindinkább fogyni kezdenek az eddig népünket rendkívül hathatósan fentartó dollárok; miután tapasztaljuk, hogy az országszerte érezhető gazdasági válság, s nehéz helyzet népünket is érzékenyen sújtja, mert az alföldi aratás, cséplés is már igen csekély hasznot és segítséget nyújt népünknek, (hisz mig azelőtt egy-egy arató egy héten át, az élelmezésen kívül, egy köböl búzát vagy rozsot tudott bekeresni, most 4—5 héten át alig keres be egy köblöt) azért mint e nép között élő s a gazdasági ügyek iránt érdeklődő bátor vagyok a gazdasági zavarokkal küzdő felvidéki gazdaközönség érdekében Méltóságodnak figyelmét egy fontos s a felvidéki gazdákra immár életkérdéssé lett körülményre felhívnom ; — s mély alázattal kérem, hogy ismert hathatós pártfogásával TÁPCÁ Látványosságok a kiállításon. — Fővárosi levél. — Budapest, október it. A messze külföld neves lapjainak képviselői jártak a napokban Budapesten. Apróra megnézték az ezredéves kiállítás bekerített területét, hogy a maguk két szemével lássák, mit, hogyan és minő hajlékban mutat be Magyarország ezredéves ünnepén. S amig ők sorra vették az épülő és nagyrészt már elkészült pompás palotákat (amelyeket mi már régebben leirtunk), amig ők bámulattal tele jártak egyik csarnoktól a másikig, s folyton gyarapodott az érdeklődésük, egyre hangzott ajkukról az elismerés, — addig mi próbáljuk meg egy pillantást vetni a jövendőbe, hogy meglássuk azt is, ami még nincsen, ami csak készül, ami csak tervben vagy papírra tett elhatározásokban van meg. Ne nézzük most Magyarország produktiv erejének leendő megnyilatkozását; mellőzzük pár pillanatra a nagy munka komoly részét, amelyet úgy is látni, megvizsgálni, tanulmányozni kell majd mindenkinek; hanem lássuk, minő szórakozást, mulatságot, látványosságokat nyújt majd a nagy közönségnek az ezredéves kiállítás. Itt lesz elsőbben a megnyitás nagy napja. A király és az egész királyi család és vele a nemzet sorsának intézői legelőbb a Mátyás király templomába mennek imádságra. Az ország első főpapja mádkozik velük a hazáért, újabb dicső ezer évet az illetékes tényezőknél, különösen a nmgu m. kir. földmivelési ministeriumnál odahatni, hogy a nyomasztó gazdasági állapoton mielőbb segítve legyen Minden bizonynyal ösmeretes Méltóságod előtt, hogy ezelőtt 4—5 évvel, talán 1890 ben a szomszéd Galíciában, s itt édes magyar hazánkban is, a szarvasmarhák között fellépett több rendbeli ragályos betegség, igy nevezetesen Zemplén- s t/«g-vármegyékben a száj- s körömfájás, Sáros, Szepes-vármegyékben a lépfene s tüdővész miatt a Galíciával folytatott marhakereskedelem beszüntettetek s a határzár elrendeltetett. Hogy az illetékes felsőbb hatóságok eme bölcs előrelátása s szigorú rendelete igen helyes s üdvös volt, elismerjük s csak köszönettel lehetünk s vagyunk is ; mert tény, hogy ennek az előrelátó erélyes intézkedésnek s eljárásnak meg volt az üdvös eredménye ; mert, hála a jó Istennek, a felsőbb hatóság bölcs intézkedése következtében immár nemcsak vidékünkön, de messze környéken egész vármegyénkszerte is megszűnt a marhák közt a fertőző ragályos betegség s miként részint személyes tapasztalatból tudom, részint szavahihető galíciai intelligens gazdák, sőt hatósági közegektől is hallottam, hogy Galíciában közel 2—3 éve már sehol semmiféle ragályos betegség nem lépett fel. Bizonyítja ezen állításomat már az is, hogy úgy Zemplén, mint a szomszéd vármegyékben is mindenütt a szarvasmarha vásárok tartása a nagym. m. k. földm. Ministe- riom által engedélyezve van s tartatnak is, de nemcsak nálunk, hanem Galíciában is mindenütt megnyíltak a szarvasmarha-vásárok. Nagyon jól méltóztatik tudni, hogy felvidéki népünknek egyik fő életfentartó eszköze a marhatenyésztés; hisz a zord beszkidi bércek alatt még a legjobb termés mellett is alig terem annyi, hogy egész éven át a gazda fentarthassa magát s családját; hátha még oly rósz, elemi csapásokkal sújtott év következik be, mint az 1892—1893-iki évek, vagy mint a mostani is : akkor szegény népünk tisztán csak a marhából bejövő jövedelemre van utalva. Marha-állományából kell kitelnie; mindenre .- állami, vármegyei, községi, egyházi, papi, iskolai, tanítói s még csak megnevezni is sok mindenféle egyéb adóra s végre, hogy önmagát s családját kenyérrel is elláthassa, csak a marhájára bizakodik. kérve az egek urától ennek a sokat megszenvedett népnek. Innen pompában és díszben átvonulnak az uj parlament épületébe, szélesehazának legnagyobb- szerü, leghatalmasabb palotájába, hogy a király a maga személyében megnyissa az országyülés két házát. Most ezer éve Pusztaszeren is azzal kezdték meg a honalapitást, hogy fejedelem és nemzet hűséget fogadtak egymásnak, s a legdrágább kincset, az alkotmányt biztosították. Ezer évvel utóbb ismét hűségi esküt tesznek egymásnak : az alkotmányos király és az alkotmányszeretö nemzet. Ezután lesz az ezredéves kiállítás megnyitása. Maga a legmagasabb védő, őfelsége a király nyitja meg a kiállítást a történelmi csarnokban, az épületnek ama részében, amely legjobban emlékeztet Árpád korára, ahol a honfoglaló magyarok emlékeit mutatják be. S a királyon kívül ott lesznek a királyi hercegek, az udvar, az országnagyok, mindenki, akinek rangja, neve, dignitása van. S mind bejárják a kiállítást, amit összehord egy nagyratörő, nagyratermett nemzet, hogy bemutassa ezeréves dicső múltját, újabb ezer évre jogosító fényes jelenét. De itt csak a látványosságokról akarunk ezúttal beszélni. Szóljunk hát pár szóval Vágó Pál hatalmas tervéről, amelyet a nagyközönség bizonyára meg fog valósítani. A megelevenedett história, ezer év eleven története fog előttünk elvonulni, Mind, ami csak nagy és emlékezetes, dicső és példát mutató a nemzet múltjában, kacagányos Árpád délceg leventéitől a közelmúlt nagy férfiainak és nagy tetteinek koráig: az ott lesz előttünk hiven, pompában és a múltak dicsőségével. Nincs nemzet a világon, amely hasonlót mutathatna 1 Azalatt a félesztendő alatt, amig a kiállítás A marhakereskedelem tehát népünknek életkérdése. Minden, szegény gazdaközönségünknek ügyét szivén viselő tényezőnek arra kell törekednie, hogy a gazda minél drágább, minél magasabb árban értékesíthesse a marháját. Talán felesleges is Méltóságodnak említenünk azt, hogy helyrajzi fekvésünknél fogva a felvidéken a marhakareskedés a szomszédos Galíciára van utalva. S valóban mig a »határzár« nem volt, marhakereskedésünk élénk s jövedelmező volt; most azonban a határzár miatt rohamosan hanyatlott, nemcsak a marhakereskedői forgalom, de az ár is. A határzár előtt, szarvasmarhánk jobb fajú lévén a galíciainál, a galíciai kereskedők, de a galíciai gazdák is marháinkat kapva-kapták ; egy- egy pár szép keresztezett, vagy tiszta fajú ökörért, egy-egy szép tehénért némelykor pláne mesés árakat adtak, és most . . . nincs vevő, nincs ár 1 Ez ellen az érvelésem ellen talán akadna valaki aki azt mondaná, hogy a ministeri rendeletek, bizonyos szabályok szemmel tartása mellett s vasúti vaggonokba szállítva a marhakivitelt megengedik s igy lehet jól értékesíteni a marhát. Hát az igaz, de ez még jobban rontja a szegény falusi gazdát; mert a marhakivitel s eladás ezen módját csak a nagy tőkével rendelkező marhakereskedők tehetik s teszik s épen ezek a gazdag marhakereskedők, felhasználván a határzárt, a gazdák marhájáért olyan potom árakat adnak, amilyeneket ők akarnak. A határzár tehát a kisgazdákat feltétlenül rontja s hová tovább tönkre teszi. A határzár, hogy Galíciában s itthon a vásárok megengedtettek, erkölcsi szempontból is rósz, mert előmozdítja a csempészetet. A galíciaiak vásárainkra pénzzel nappal jönnek s itt vett marhával éjjel erdei utakon Galíciába mennek. Szóval a határzár most már anyagi s erkölcsi szempontból határozottan eltörlendö. Gazdaközönségünk desperál, s nem tudja mittevő legyen.' A helyzet csakugyan szomorúan kétségbeejtő. Ezen gazdasági abnormis állapotokon ok- vetetlen segíteni kell. Segíteni pedig igen könnyen lehet. Nem kell egyebet tenni, csak a Galíciával való marhakereskedést engedélyezni, illetve a halárzárt feloldani. tart, száznál több országos és nemzetközi kongresszust rendeznek. Ezeknek javarésze olyan, amely a nagyközönséget is közelről érdekli, amely látványosságokkal, felvonulásokkal, versenyekkel, mutatványokkal jár. Hogy csak többet ne említsünk, ilyenek a tűzoltók, tornászok, vasparipások. atléták, lövészek találkozói. S a sportünnepek egész hosszú sora fűződik hozzájuk. Lovas-, atléta-, torna versenyek lesznek. Kocsikorzók és kocsiversenyek, lovasjátékok, harci játékok s ki győzné felsorolni mind, mikor majdnem minden hétre esik majd kettő-három. S mindezekhez csatlakozik az állandó látványosságok egész sora. Csak a javát emlitsük : A kiállítás korzója már 1885-ben a nagyközönség legkedvesebb tartózkodó helye volt. Hát még jövő esztendőre! Egy eleven virágkiállítás lesz ez a korzó, ahol nem cserepekben, hanem a szabadban, bokrétaszerü csoportokba ültetve mutatják be a legpompásabb dísznövényeket, amiknek termelésére á hazai műkertészet képes. S e pompás helyen, gyönyörű kis pavillonban, egyre szól a zene. S mikor a sétáló-közönség a villámos lámpák nappali fényében járkál a csodaszép kertben, egyszerre elsötétedik a lámpások fénye s tündéri szinpompában gyűl ki a »fontainel umineuse,« az elektromos szökőkút. Toronymagasra szöknek fel a vastag vizsuga- rak s ahogy csillogó gyöngyszemekben újra lehullanak, ezer pompásnál-pompásabb színre festik a rejtett villamos gépek. Messziről ugyanekkor elektromos tűzijáték gyönyörködteti az embereket, egy uj, mégpedig magyar találmány, amelyet csak a kiállításon látunk meg legelőször. S még hány látnivaló lesz ? A ballon eaptiv, amelyet napjában egyszer-kétszer feleresztenek a A Zemplén mai széma nyolc? oldal.
