Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-10-13 / 41. szám

a boltos az 6 sok-sok fiókjában. A Károli-fé\e első magyar biblia, a Rákóczi Zsigmond bibliája stb. stb. bibliográfiai nevezetességek megszemlélése után a könyvtárban találkozott Öméltósága a főiskola tanárkarával, ösmerkedett meg velük és váltott mindegyikükkel egy-két nyájas szót. Azután beírván nevét a vendégkönyvbe, amelyben Andrássy Manó gróf fóispánsága óta csak most fordul e'ö megint zempléni főispán neve, a szépészeti, művészeti és a mfirégészeti gyűjteményt szemléltük meg, hol Székely György dr. és Zsindely István dr. akadémiai tanárok s Mitrovics Gyula dr. gimn. tanár, mindhárman a főiskolának nagyreményű s jeles készültségü júnior-tanárai szolgáltak szakbeli fölvilágositásokkal, Ez a gyűjtemény is messze földön ritkítja párját.

Azután következett sorban a természetrajzi és a természettani múzeomok megszemlélése. Dúsgazdag berendezés mindkét helyen; dús tárai a szaktudomány legmodernebb eszközeinek, úgy hogy képesek lennének nemcsak egy fögimnáziom, de akár egy vidéki egyetem tudományos igényeinek kielégítésére, mint ahogy a szaktanárok is : egy jeles Búza János és a tanítványai révén, fiatalsága dacára, már is hírnek örvendő Eilend József, amaz természetrajzi, emez matematikai téren.

Meglepett a főiskolai közkórház is, mely Kun Zoltán dr. főiskolai orvos igazgatása alatt párját ritkítja, sőt eddig páratlan a maga nemében.

Miután még a gimnáziom I. osztályában, hol ifj. Mitrovics Gyula dr. szaktanár éppen latin órát adott, Öméltósága a tanítást és a kis Búza (nagyra nőjjön 1) értelmes feleleteit is meghallgatta és nagy megelégedésének adott kifejezést: következett a tornacsarnok megtekintése.

Errol a mintaszerű intézetről is könyvet lehetne írni. Most csak annyit, hogy amilyen a tanár, olyan az iskolája : remek. Kiss Elek szaktanár, tisztelt barátunk, éppen a VIII. és a VII. osztálybeli ifjakat foglalkoztatta. Mintha nem is tornaleckén, de katonai egzercirozáson lettünk volna. A tornászó csapatok menetelése, fürge mozgása, a sorok igazodása, fel- és visszafejlődése, szóval a rendgyakorlatok olyan karikacsapásra mentek, hogy öröme telhetett volna látásában akár a honvédelmi ministernek. Ezt látva, kezdtem érteni, hogy Moltke katonáival hogy verték meg a német Schulmeis- terek a franciákat. Hát a labdázás, amit véghez vittek I Ökölnyi nagyságú, elég kemény labdával (ha az illető, akinek szánva van, nem elég ügyes, hogy elkerülje) hátba suhintatni és ehhez az érze- ményhez még jó arcot is tudni vágni : ez már spártai nevelés !

D. e. io. óra volt, mikor Öméltósága, köszönetét mondva a látottakért, kocsira ült és kíséretével átment a tanítóképzőbe.

A tanítóképző-intézetnek szépen parkosított udvarán Nemes Lajos kir. tanfelügyelő, Dezső Lajos intézeti igazgató, Bercgszászy segédtanfelügyelő és a tanárkar teljes számban úgyszintén a park főbejáratánál két sorjában felállított intézeti növendékek várták őméítósága megérkezését. Mikor megérkezett itt is a leglelkesebb éljenzés köszöntötte, — majd Dezső igazgató, szépen átgondolt beszédben, adott kifejezést a tanártestület afelett való örömének, hogy Öméltóságát az intézet körében üdvözölheti s egyszersmind biztosította Öméltóságát, hogy ami a múltban vezérelte, az a hármas elv fogja vezérelni jövőben is a tanárkart az intézet közszellemének irányzásában : a vallásosság, a hazafiság és a munkásság.

Öméltósága, amint az éljenzéstől szóhoz jutott, mondotta, hogy ő is olyan háromságnak tartja az imént hangoztatott vezérelveket, amiktől nemcsak az embernek magán megelégedése, boldogsága határozódik de a társadalom közbékéje is függ.

Viszonzásul a jókért, miket neki kívántak, Öméltósága is a legjobbakat kívánja a tanároknak és a szellemi vezérletükre és erkölcsi gondozásukra bízott intézeti ifjúságnak, — legjobb kivánatait tetőzvén azzal a hő óhajtással, hogy a jól betöltött kötelesség boldogító érzetén felül, mint a nemzet napszámosai, elvegyék és élvezhessék fáradozásaiknak jól megérdemelt anyagi jutalmát is. Majd a növendékekhez fordulva, őket »ifjú barátai*-nak nevezte és önérzetüket magasra emelő szavakkal buzdította a reájuk váró élethivatásnak hü betöltésére.

A bemutatások megtörténte után Öméltósága és kisérete megtekintették a tanácstermet és tantermet, a könyvtárt, a rajztermet, hosszasabban időzvén a zeneteremben, hol az intézeti ifjúság hatalmas énekkara, jeles szakranárának, Hodossy Bélának, dirigálása mellett az Isten áldd meg a magyart és rövid szünet után a Hazádnak rendü- letlenül-t énekelte, még pedig olyan művészi össz- hanggal, precizitással, mondhatni virtuozitással, hogy ha amott, [a főiskolában, a tornászoknak adtuk a pálmát, itten az énekkarnak kell oda nyújtanunk az elösmerés koszorúját. Legyenek is büszkék arra az éljen-re, amit Öméltóságától és azokra az éljenek-re, amiket a vendégkoszorutól kaptak.

Remek szép idő kedvezvén a főispáni látogatásnak, hosszasabban foglalkoztunk az intézet gyönyörű kertgazdaságának a megszemlélésével, -— az »utile dulci* Horácius-elvet az ízletesnél

izletesebb szőlőgerezdek szorgalmas csipegetésével tévén kézzelfoghatóvá. Az intézetnek pompás szőlőtermése van, mert oda a talaj nyirkossága még nem engedte be az átkos filoxerát.

Tizenegyre járt az idő, midőn Öméltósága a két intézetben tett látogatását befejezve és a látottak és tapasztaltak fölött megelégedését, az igen meleg fogadtatásért pedig köszönetét kifejezve, a lőiskolába, hol a »küldöttségi szállás* étkezőjében már gazdagon föl volt terítve, kíséretével visszatért s környezetével, mely leginkább tanárokból állott, tapasztalatait mégegyszer és apróra megbeszélte.

Még mielőtt asztalhoz ültünk volna, Finkey József dr, jelentette Öméltóságának, hogy előtte a jogász-ifjúságnak egy küldöttsége tisztelkedni óhajt. Öméltósága a küldötteket, kiknek vezetője ifjú Meezn r Gyula joghallgató volt, igen nyájasan fogadta. Szónokuk csinos üdvözlő beszédben tolmácsolta a jogász ifjúságnak Öméltósága iránt őszintén érzett »tiszteletét és szeretetét.« Öméltósága a küldöttség szónokának válaszolva kiemelte : adják át küldőiknek azt az üzenetet, hogy ne csak önismeretre de érzelmeiknek helyes irányzására is törekedjenek, iparkodjanak megismerni honfitársaikat, azok érzelmei iránt legyenek kellő méltánylással és türelemmel; egyekben pedig b'ztosi- totta őket, hogy őtet az irányában tanúsított eme figyelmük kellemesen érintette; végül pedig kívánta Öméltósága, hogy a jogász-ifjúságnak minden egyes tagja a haza díszére és javára, boldog megelégedésben sokáig éljen.

Dókus Gyula Öméltósága, főiskolai algondnok. a jogász küldöttséget villásreggelihez meghiván, jelentette, hogy terített asztalokhoz ülhetünk. A főhelyen az j j formában terített asztal mellett őmlsága jobbján ültek : Matolai Etele, balján Fejes István, velük szemben : Szinnyey Gerzson és Láezay László dr. Tőlük jobbra és balra egymással átellenben ; a főiskola és a rkp. intézet érdemes igazgatói és tanárai, továbbá Meczner Gyula, Molnár Béla dr., Dókus Gyula, Szekerák Kálmán, Miklósy István, Puza Sándor, Lengyel Endre dr., Nemes Lajos, Molnár János dr., Bálint Dezső, Beregszászy István, Vay Ernő gr., Dongó Gy. Géza, Becske Bálint, Kun Dávid, Walter László, Staut József, Barthos József, Réz László, Dobozy P. Ferenc városi főbíró és S.-Patak érdemes elüljárósága, mindössze vagy 50 főnyi díszes társaság.

Az asztal örömeinek élvezése közben csakhamar kezdettek ,tósztokban nyilatkozni a kedélyek.*

Elsőnek szólott Ballagi Géza dr., a házigazdák, vagyis a professzorok nevében, igen tartalmas és hatásos beszédben nyilatkoztatván ki, hogy a mi ünnepeltünk, a mi szeretett igen kedves főispánunk, ahhoz a politikai iskolához tartozik Magyarországon, melynek céliránya volt műveltté és gazdaggá tenni a hazát, hogy szabad legyen. Ez a politika’ iskola Széchényi István grófnak, a legnagyobb magyarnak a politikai iskolája. Főispánunk Öméltósága is, úgymond, mint vármegyénkre áldásos fóispánságának 12 éve bizonyltja, legfőbb kormányzati gondját mindig a kulturális és a közgazdasági nemzeti érdekek felvirágzásának szentelte. Bizonyítják ebbeli fáradhatatlanságát azok a maradandó fényes alkotások a nemzeti kultúra és a közjóiét terén, melyek Molnár István nevét a generációk emlékezetében maradandóvá és áldásossá tették. Mai látogatásával is a nemzeti kultúra iránt való kitűnő érdeklődését tanúsította nemcsak, hanem minden idők számára irányadóul vehető igéket hirdetett, midőn mondotta, hogy mindenek előtt és mindenek felett iskoláinkban a hazafiságot és hazaszeretetei kell hirdetni a serdülő nemzedék számára. (Éljenzés.) Fölhívja tanártársait, anélkül, hogy politikai aposztaziára csábítaná egyiküket, vagy másikukat, hogy kövessék szónokot jókivánatainak tolmácsolásában, mely abból áll, hogy főispán Öméltósága a magyar nemzeti nagy érdekek javára, a legjobb létben és megelégedésben sokáig éljen ! (Szűnni nem akaró lelkesült él]enzés,)

Id. Mitrovics Gyula: Azon kezdve, hogy a mai alkalom örömünnepe a főiskolának, kijelentette, hogy ők, a tanárkar, kik az ifjúság szellemi életirányának vezérletével foglalkoznak, bálványimádók. Nagy és szent eszméket bálványoznak ők s azok : imádni az istent, szeretni a hazát és szeretni minden embertársunkat. Ezeket az eszméket, mint ideálokat rajzolván meg a szónok, oda konkludált, hogy ami után régen óhajtoztunk, ma bekövetkezett, a pataki főiskola és a vármegye közönsége között frigy köttetett. Matolai Etele alispánért ivott. (Lelkes és zajos éljenzés.)

Molnár István főispán : Régi vágya teljesült, midőn ma alkalma nyílt a főiskolát meglátogatni, annak érdemes tanári karával és az általuk reprezentált szellemmel, amit úgy jellemezhet, hogy hazafias érzelemmel párosult tudományszeretet, megismerkedni és közelebbi érintkezésbe juthatni. Nem félt ő ide jönni, sőt ellenkezőleg: örömmel jött, mert közvetlen személyes érintkezéssel óhajtotta lehetővé tenni, hogy egymást kölcsönösen és jól megértsük. (Éljenzés). A főiskola jeles tanári karának összességéért, megelégedéséért, boldogságáért emeli poharát (Nagy él\enzés), hogy a hazának továbbra is jeles hazafiakat nevelhessenek,

Nem azért {jött 5, hogy bármi tekintetben is irányt mutasson, vagy kritikát gyakoroljon.. .. De óhajtandó, hogy az a fiatalság, mely a főiskolák légkörében növekedik és él, olyan szellemi erő- képességnek jusson birtokába, hogy annak segítségével tudja megkülönböztetni az elérhetőt az elérthetetlentől és bárcsak ezt a kettőt, midőn hazafias tettekre hévül, egymással soha össze nem tévesztené. (Helyeslés) Nagy tetszés közt a főiskolai tanári kar és az ifjúság kölcsönös jóvoltáért üríti áldomáspoharát. (Nagy eljenzés.)

Matolai Etele: Reflektálva a Ballagi által mondottakra ő is elfogadja a Széchenyi irányelvét; de a szabadságot igy értelmezi: törekedjünk szabadok lenni az idegen befolyástól. (Helyeslés.) Legyünk politikai téren is egymás iránt türelmesek. Azon végzi, hogy necsak a müveit, vagyonos és szabad, de a független haza is éljen 1 (Meg- megujuló nagy és lelkes éljenzés)

Molnár Béla dr.: Nemcsak mint e kerületnek országos képviselője, de a barátság és kötelességérzet révén is idevalónak érzi magát és azért elmondhatja, hogy egytől-egyik s jól ösmeri az embereket. A nemzeti kultúra terén a pataki főiskola missiót teljesít. Igen lelkes szavakkal a főiskolai tanári kart élteti. (Nagy éljenzés. Felkiáltások: Éljen Molnár Béla!)

Meezner Gyula : Abból az erkölcsi igazságból indulva ki, hogy a fát gyümölcséről, az iskolát vezetőiről ismerni meg, nagy tetszés közt a jelenlevő egyházi és világi algondnokokat éltette.

Lengyel Endre dr.: Szintén ritka szép örömünnepnek nevezvén a mai napot, vármegyei családunknak azért a jeles fiáért, ki az élet bölcsek tapintatával vezérli az ö népét a boldogság révébe, a főispán ur Öméltóságáért (Nagy éljenzés) és Öméltósága kedves családjának boldogságáért (Éljenzés—taps) emelt poharat.

Szinnyey Gerzson; A főiskola történetéből citált példákkal, Boeskay Istvánnal, aki mint főispán volt a főiskola főgondnoka, Szirmay Péter, Szemere László, Klolusiczky Pál alispánok stb. stb. példáival, kik egyszersmind a főiskolának világi gondnokai voltak illusztrálja, hogy milyen benső és milyen szoros kapcsolat volt a múltakban hivatalos vármegye és főiskola között. Később meg- hidegült ez a viszouy, sőt, isten tudja mért, a felek félni kezdettek egymástól. Próbáltak azután minket megrendszabályozni, hanem célt nem értek, mert minket erőszakkal kormányozni nem lehet ... de a ki a szivek húrjain tud úgy játszani, mint ami szeretetett főispánunk is (Szűnni nem akaró, igen lelkes éljenzés) az hivatva van arra, hogy a megromlott jó viszonyt a felek között helyreállítsa. Molnár főispánért, úgyis mint a főiskola egyik alapítójáért (Közbekiáltás : Mikor lett alapitó ? Szinnyey : Harminckét esztendővel ezelőtt 1863-ban 1) emeli áldomáspoharát.

Molnár főispán: Az alkotmányos életnek egyik vitális ereje az önkormányzat, de csak akkor, ha az arra hivatottak mennél többen vesznek részt a közügyek intézésében, a köztanácskozásokban. A főiskolai tanárok kevesen tagjai a vármegyei képviseletnek, pedig hivatva lennének, hogy szellemi kapitálisaikat a közügyek javára kamatoztassák . ,. Egész melegséggel köszöni azt a kegyességet, amit ma az ő irányában tanúsítottak. Kéri, hogy őtet tartsák meg továbbra is szives jóindulatukban. Reméli, hogy nemcsak találkozni, de mindig együtt is fognak maradni a hazaszeretetben (ügy van /) Éljen a főiskola és éljenek annak jeles tan rai (Zajos éljenzés).

Kun Dániel: A Vay családnak " jelenlévő egyik nagyreményű sarjáért, Vay Ernő grófért koccint.

Radácsi György ; Rekriminálással kezdi. Fájt, nagyon fájt ennek az önérzetes tanári karnak, úgymond, hogy a hivatalos vármegye őket eddig mindig leskartolta; rájuk fogta, hogy ők csak a mendikantizmust fejlesztik, ami pedig soha sem volt igaz, mert ők mindig az elvek redithetetlen- ségét szolgálták és fogják ezentúl is szolgálni. . . . Ma ünnepiesen kezet nyújtott a vármegye. A kibékülés (Közbeszólás: Mi sohasem haragudtunk 1 — Radácsi: Mi sem 1 Derültség) az egyezség, a szeretet szelleméért s annak tartósságáért emeli ajkához nagy éljenzések közt a „békesség poharát.“

Zsindely István dr : Macchiavelli-nek a státusférfiakra alkalmazott, de rosszul értelmezett mondását, hogy „a politikusnak a kígyó eszélyességé- vel és a róka ravaszságával kell bírnia* interpretálva, hatásosan alkalmazta Molnár Béla dr. kerületi országos képviselőre, aki fiatalsága dacára az öregek tanácsába illik és honatyai sikereire rámutatva, általános tetszéssel fogadott beszéddel éltette.

Fejes István: Mindenekelőtt a kedves vendégeket üdvözölte, mondván, hogy ez a mai nap, melyet főispánünk Öméltóságának köszönhetünk, örömnapként lesz feljegyezve a pataki főiskola évkönyveiben, —azután Zemplén-vármegye három jelenlévő espereséért (Szekerák rk., Puza és Miklósy gk. esperesekért) az ő esperestársaiért ivott mondván, hogy a jó példát mutató papok sokáig éljenek 1 (Nagy éljenzés.)

Szekerák Kálmán : A pataki főiskola felvirágzásáért —

Dezső Lajos: A »praetor minima non curat« értelmét szépen kifejtve a vármegye közoktatásFolytatas a Il ik mellékleten.