Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-10-13 / 41. szám
Sátor alj a-Ujhely, 1895, október 13. 41. (1335). Huszonhatodik évfolyam, I ELŐFIZETÉS ÁEA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetien levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám árt, 15 kr. ^ nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK HIBDETÉ3 DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- méuyek a kiadóhivatalhoz intézendök. Andrássy Tivadar grófnál. Töle-Terebes, okt. 7. A hódoló tisztelet és a ragaszkodó szeretet iker-érzélmeinek szép ünnepét uhuk ma. Andrássy Tivadar grófnál, abból az alkalomból hogy ófelsége valóságos belső titkos taná- | csossá nevezte ki, mint már a »Zemplén« múlt száma is jelentette, ma tisztelgett a tőke-terebesi választókerületnek több mint 100 tagból álló dísz- küldöttsége. A küldöttségben, szép számmal volt képviselve a papság is, minden vallásfelekezet szerint. A választókerület minden irányából T.-Tere- besre érkezett kocsik, melyek a tisztelgőket szállították, a nagyvendéglő mellett állapodtak meg. A tisztelgők a kaszinó előtt gyülekeztek, s mikor Molnár István főispánnak Kelecseny felől érkező fogatát, ki egyenesen a grófi kastélyba hajtatott, megpillantották, a bent ülő főispánt lelkesen megéljenezték. D. e. Ii-re járt az idő, mikor a kerület legtávolabbi pontjairól jött tisztelgők is megérkeztek, mire aztán a választókerület nagyküldöttsége, Molnár Béla dr., országos képviselő s egyszersmind t. választópolgártársunk vezetése mellett, a kastélyba vonult. A kegyelmes ur, Andrássy Tivadar gróf, szeretett képviselőnk, a kastély főbejáratánál fogadott bennünket, sorra és rendre a legnyájasabban köszöntvén a megjelenteket, kikkel, mindmegannyi jó ösmerőseivel, barátságosan kezet szorított. A kastély lépcsöházának díszes és tágas előcsarnokában kört formálva, Molnár Béla dr., a diszküldöttség szónoka, a gróf elé lépett s rövid, de hatásos beszédben tolmácsolta azt a hagyományos tiszteletet, őszinte és igaz ragaszkodást, melylyel a választókerület ünnepelt képviselője iránt viseltetik, — aki, mint szónokunk mondotta, mindig szilárd következetességgel ment elől politikai prográmjának egyenes utján, rendíthetetlenül ragaszkodott a 1867-i alaphoz, ernyedet- lenül munkálkodva a magyar nemzeti államnak ezen az alapon való megszilárdításán, küzdve a a szabadelvű irány győzelméért s e győzelem biztosításáért, — aki egyszer adott prográmjának j következetes hive maradt, — aki soha sem har iiÉrtnTiT mn^ TABOÁ „Claire“ az újhelyi színpadon. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Burger Pál. Az újhelyi színpadon eddig ritkán vendégszerepeit férfi színművész. Itt volt két évvel ezelőtt E. Kovács Gyula, a kolozsvári nemzeti színház tragikusa, de, bizony isten mondom, mikor „Othelo« estéjén láttam őt fehér tógában, sötét mór ábrázattal, az ö gyönyörű szép villogó kék szemével, bakacsin fekete göndör hajával, mint egy félistent az újhelyi kis színpadon megjelenni, egy olyan színházban, ahol talán 20 ember sem jött őt megnézni, szerettem volna szégyenemben a föld alá sülyedni. Azóta, úgy látszik, még inkább elhidegültek irántunk a férfi színművészek. A tragikák, komikák, drámai szendék, naivák azonban gyakran ejtik művészi körutjokba Újhelyi. Közel három éven belül itt voltak: Prielle Cor- nélia, Jászai Mari, Fáy Szeréna, két Ízben is, Boross Ferike, Hatala Györgyike, végzett szin- akadémiai növendék és mások. Ezeket a vendég- szerepléseket nagyon szépen látogatta az újhelyi publikum. De bizony nagyon hideg marad az iránt, ha egy jó drámai társulat jön erre az in- fámisan szegényes és rósz színpadra. Például, sajnálhatja a színművészet iránt érdeklődő publikum, hogy a múlt hétfőn elmulasztotta Ohnet »Vasgyárosát-t megnézni és fö’ötté sajnálhatja, hogy megfosztotta magát az élvezettől, hogy ez alkalommal Miklósy Ilona kisasszony játékát ,Claire« szerepében élvezze. Mert Miklósy- nak ez a játéka igazán művészi volt és úgy hiszem, 1 bozott magát azokkal az elvekkel, amelyeknek egyszer szolgálatába szegődött, a leghatározottabban azonosítani, — aki evvel kivívta önmagának minden valódi magyar ember tiszteletét és becsülését! Valóban az igaz honfiúi érdem nyerte méltó jutalmát a legalkotmányosabb király fejedelmi tényében, a legnagyobb kitüntetésben, mely a nemes grófot érte! — Szónokunk igy végezte : »Nagy méltóságod érdemei iránt a köteles tisztelet adóját rójjuk le ma, — és midőn a szivünkből fakadó őszinte érzés sugallatát követve ily szép számban gyűltünk itt össze : a politikai élet küzdelmekben és csalódásokban gazdag mezejenek legszebb virágát, polgártársainak elösmerését, bi zatmát és ragaszkodssát hozzuk elébe. Fogadja szívesen !« Hosszantartó, lelkes éljenzés követte a küldöttség szónokának lelkes szavait, melyek az ünnepeltet és az ünneplőket mélyen meghatották. A rokonszenves üdvözléstől mélyen meghatott gróf nagyszabású, helyenkint költői lendületű, teljes egészében pedig államférfiul bölcs mérsékletről tanúskodó választ adott, mely teljes egészében beillik beszámoló beszédnek is, dacára annak, hogy a nemes gróf kijelentése szerint »nem beszámoló az, mert erre az idő még nem érkezett el.« A választó kerület képviseletében igen szép számmal megjelent intelligenciának szives vonzalmáért köszönetét mondva, kiemelte, hogy ezt a vonzalmat igazán csak elvhüségének tulajdonítja ; annak, hogy hű maradt ahhoz a zászlóhoz, azokhoz az elvekhez, amelyek szolgálatában először kérte választó közönsége bizodalmát; hogy hű maradt azokhoz a hagyományokhoz, melyeket a szabadelvű politikai párt alkotói megalapították akkor, mikor az i848 ki törvények alapján az 1867-i kiegyezést létesítették. Azután igy folytatta: Nagy korszaka játszódott le a történelemnek. A magyar politikai állam kiépítésének ügye nagy lépést tett előre : értem az egyházpolitikai törvények életbeléptetését« .... »Az indoka azoknak nem taktika volt, amivel pártunkat sok oldalról vádolják, sem pedig valami vallásellenes oltárostromló politika .... mint azt a túlzók, kiknek rendes keresete a zavarosban való halászás, szeretik nevezni. hogy a succé& de beautéja nagyon is eltörpült a hétfő-esti művészi siker mellett. Többen hangoztatták, hogy láttuk már ezt a szerepet hires művésznőktől, többek közt itt Fáy Szerénától is — miért nézzük hát meg egy vidéki színésznőtől. Pedig hát a Miklósy »Claire«-je határozottan jobb volt, mint a Fáy Szerénájé. Távol legyen tőlem, hogy ezt a művésznőt, kiről egy nagy kritikusunk azt mondta : ,egy Jászai áll előtte, hogy Jászai lehessen“ — kicsinyítsem. Igen egy Jászai. Egy tragika. Már pedig a »Claire* szerepe nem egy tragikának, Fáy Szerénának, való, hanem egy drámai szendének. Nem elég oda a művészet, oda egyéniség is kell. És Miklósy határozottan ilyen zsánerű, különösen »Claire“ szerepére termett szini-egyéniség. Ehhez a szerepköréhez szükséges adományokkal meg van aldva. Hangja ritka sonoritásu, szívhez szóló és meleg, bár a hevesebb kitöréseknél dikciója kissé hibás. Az igazat megvallva: én is közönyösen ültem a székemben és vártam a függöny felgördíi- lését; de azért nem tagadhattam el magam előtt, ahogyan a Miklósy tehetségét ösmerem, hogy ma meg fog lepni. Persze, ha egy Sarah előadásra vár a közönség s hetekkel előbb olvas mesés honoráriumairól, csodaszép öltözékeiről, kölyök-tigriseiről és fekete uszkáráról: jól tudjuk, hogy a mi egyetlen kötelességünk, ami az előadást illetőleg fónmarad, a csodálkozás és minden köhintése spherikus kéjérzettel tölt el. Mennyivel érdekesebb — legalább előttem — ha egy színésznőben, kinek művészetét még a világ ítélete reám nem oktroyálta, felfedezni a szépet, az úttörő szorgalmas tanulmányt és a vágyat, az elérhetést az igazi művészet után. Miklósy »Claire« -jében fokozatosan ösmerte meg a hétfő esti közönség a tanulmányt, a törekvést az igaz elérhetéséért, a művészetért. Az a szent eszme, amelynek első sorban pártunk a letéteményese, t. i. az ország törvényeinek sérthetetlense'ge, a magyar állam méltóságának megóvása egyrészről, de másrészről méltányos tekintet a katolikus egyház dogmatikus skrupu- lusai iránt, tették az elkeresztelési rendelet után szükségessé a két, egymással ellentétbe jött működési kör elkülönítését, vagyis a polgári anyakönyvek behozatalát. Csak a gyökeres megoldás állítja helyre azt a nyugalmat mely az elkeresztelési rendelet ellen intézett mozgalmak alatt elveszett ........ Ebben az államban kötelességet vélt teljesíteni a szabadelvű párt akkor, midőn az egyház- politikai programot felállította. Gondoskodni akart arról, hogy az állampolgárok családi életének jogi igényeit kielégíthesse az állam, anélkül azonban, hogy átnyúljon arra a területre, amely ezentúl is mint eddig’ a vallás-erkölcsi diszciplínáknak marad alávetve. (Zajos éljenzés.) Ebből az elvből kiindulva, a vegyes házasságból származó gyermekek vallásának szabályozásáról, a vallás szabad gyakorlásáról, az állami anyakönyvek vezetéséről és a kötelező polgári házasságról szóló törvényekkel a lelkiismeret-szabadság tökéletes betetőzésével, az állam és az egyház jogkörének teljes elválasztása terére lépett. És ezzel nem lépett a vallásra nézve káros térre. (Úgy van! Úgy van 1) A hit — és ez a történelem és a pszihologia tanulságaiból mentett meggyőződésem — az emberi legnemesebb érzéseknek legszebb virága, mindig legelőnyösebb talaját találta az igazi szabadságban« ... A lelkiismereti szabadság betetőzése : az állam és az egyház miiködéskörének teljes különválasztása nem fog a vallásnak kárára szolgálni.... mert a törvények keresztülvitele be fogja bizonyítani azt, hogy ezeknek nem célja az egyházi álláspontnak elnyomása. Ha a különböző egyházak papjai nem lankadnak annak tanításában, hogy a polgári kötéssel a hivök egyházi kötelezettségeiknek meg nem feleltek; nem lankadnak azoknak a keresztény elveknek a tanításában, amelyek a házasságnak és a családi életnek alapját képezik : úgy azt hiszem, a polgári házasság intézménye ellen felmerült Vannak színészek, kiknek force szerepük van. Lehet, hogy Miklósyé Claire. Nem kutatom, csak méltatom azt, amit, a sűrű tapsokból Ítélve, a közönség velem együtt észrevett. Úgy hiszem a vonal alatti olvasóközönségnek nincsen szüksége arra, hogy a ,Vasgyáros« tartalmát ösmertessem. Tehát a dologra térek. Miklósy-nak már megjelenése, csodálatosan mély és ábrándos szemei s az előkelő, fesztelen elegáncia, mely minden mozdulatán elömlik, tőrbe csalta a közönséget. Hangja a legcsekélyebb indulatnál disszonáns rezgésbe jő, ami eleinte idegenül hat a fülre, de mihelyt megérezzük, hogy egy igaz indulatnak, egy lelki affektusnak a kifejezője, már megszerettük. E hangnak már a színezete olyan, hogy úgyszólván megindításra termett. De Miklósy egyébként is rendelkezik azzal az adománynyal, melyet a fráncia »le bon des larmes«nak nevez. Meg tud rikatni nagyon könnyen. S ehhez nem elég a hang timbre-jének megindító sajátsága, ez föltételezi az előadás melegségét is. így például, milyen hangon tudta kérni Derblayt, a II. felvonásban, hogy hagyja őt magára, mert a kínos szenvedések után nyugalo mra van szüksége. Ez igazán megható volt. Nem volt benne egy hang sem mesterkélt; úgy beszélt, hogy éreztük azt, mit kell >Claire«-nek éreznie. Éles szemmel ki tudta keresni az alig észrevehető különböző vonásokat és azokat helyesen pointeirozta. De ami főkép meglepett játékában : az a természetesség volt, a törekvés, az igazság, helyesebben az igaz elnyerése után. Azt hiszem, sőt biztosra veszem, hogy a kisasszony annak idején nagyon megnézte Duse játékát és tanult belőle. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy utánzásokba esett. Én éppen az ő játék- és felfogásbeli önállóságát akarom méltányolni. Ó úgy tesz, hogy a WHT A Zemplén mai száma tíz oldal.
