Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-10-06 / 40. szám
szerette. A nemzet pedig, mely egyedül áll a népcsaladok között, avval szemben, aki szivében vele érez, aki igaz fia, az adott jót rajongó szeretettel viszonozza. Fenségteknek, az idegen által alig érthető szülői fájdalmát enyhíteni képesek nem vagyunk ; mert a megboldogultért, aki a mi bizalmunk tulajdonosa, reménységünk letéteményese, büszkeségünk és szeretetünk tárgya volt, — mi is mély bánatba merültünk. A szülői szív keservére balzsamunk nincs, mert gyarló az emberi ész arra írt teremteni. — De elhoztuk Fenségtek elé szeretetünk egész melegét, hogy azzal nagy bánatukat hordozni segítsük, — hogy részt kérjünk annak viseléséből és ezzel a nagy terhet, melylyel a sors Fenségtek lelkét elárasztotta, megosztva megkönnyítsük, — hogy emlékén osztozkodva, azt kegyelettel átvegyük és fiúról fiúra adva, a késő nemzedéknek megőrizni örökül hagyjuk. Fogadják Fenségtek ma tartott törvény- hatósági közgyü’ésünk határozatából kifejezett és igaz részvétünket tolmácsoló szavainkat, őszinte tiszteletűnk és szeretetünk újabb bizonyságául. Melylyel maradtunk Fenségtekhez mindenkor hivek. Megnyitó beszédének további fonalán főispánunk a járási adminisztráció és pénzkezelés megvizsgálása alkalmából a közönséget a tisztviselők ügybuzgalmáról és hűségéről megnyugtatván, — felhívta Öméltósága a törvényhatóság figyelmét a folyton szaporodó munkafeladatra és ezzel szemben a munkaerő csekélységére, mely a kültiszt- viselőknél már ma is azt eredményezte, hogy a községek beléletének figyelemmel kisérésére és a külső, ambulatórius közigazgatásra idejük sem marad, ami a közönség érdekeire és a belső adminisztrációra is felette hátrányos. Megemlítette, hogy a hivatalok vizsgálatainál figyelmét nem kerülte ki az adózóknak indirekt adókkal való és folytonosan emelkedő megterhel- tetése : célszerűnek vélné, ha ez az adónem egy általános revízió mellett állami adóvá átváltoztatva, az egész országra egyenlő arányban vettetnék ki mivel hová-tovább a községek által fedezendő közterhek elviselhetetlenekké fognak válni. Az utak és hidak iránt szerzett tapasztalataiként előadja, hogy azok igen sok helyen nagyon sok kívánnivalót hagynak hátra, — és ennek okát abban találja, hogy az alispán keze, aki az úti ügyek adminisztrálására hivatott, úgy meg van kötve a különféle statútumokkal, hogy rendesen a kevesebb költséggel helyrehozható rongálások, az előírások betartásával járó időveszteség következtében kétszer-háromszor annyiba kerülnek, ami megint közúti pénztárunknak indokolatlan tulterheltetését és kimerülését eredményezi. A gazdaközönségnek az érdekeiket képviselő gazdasági egyesület támogatását, amely az uj mezőgazdasági törvények által hatás- és működés- körében most már inkább képesített nagyobb eredménynyel működni, figyelmébe ajánlotta. Végül a bizottság tagjainak boldogságot ki- vánván, a közgyűlést megnyitottnak jelentette ki. Ezekután a rendszerinti főjegyző főispánunk Öméltóságát az itt következő szép beszéddel üdvözölte : Péter, erdélyi vajda koronaőr, Cserni István a »szerb cár(< legyőzője, aki a korona fényének visszaállítását a haza és nemzet felvirágzását a reformáció mindent megújító erejétől remélvén, hol Szapolayt, hol Ferdinándot támogatta, aszerint, amint a protestantizmus érdeke kívánta. Oly népszerű volt, hogy 1531-ben a veszprémi gyűlésen Sárospatakot ő vette körül kőfallal és árokkal, csak kezét kellett volna kinyújtani a korona után. A török fogságban maga helyett kezesül hagyott fiának, Ferencnek tragikus sorsa, 1548-ban Ferdinánd börtönében meg nem érdemlett szenvedései, szomorú halála: nevét, ha annyi érdeme nem lenne is, a kegyelet fényövével veszi körül. Halálával fia, Ferenc, kiszabadul a török fogságból, de az örökségért öcscse, Gábor, megmérgezte. Ez a hires ember, aki már 20 éves korában az ország főkapitánya s Magyar- országon a leghatalmasabb ur, nejét a szép Országh Ilonát, méreggel ölte meg, Semsey Istvánt pedig lefejeztette Sárospatakon. A nemezis 35 éves korában érte utói. Vele kihalt a Perényiek főága, a zempléniek büszkesége, sárospataki kis királya. A most élő Perényi család már nem a miénk 1 Kiszakadását egy szomorú családi dráma idézte elő, amely Imrének, testvére ellen, kezébe adta az öldöklő pallost. A kiszakadt ág előbb Abonyba, majd Ugocsába tette át lakását és hatalmi körét. Sárospatakot Perényi Péter a Pálóczyak révén kapta, illetőleg foglalta el 1526-ban azon a jogon, hogy 1489-ben a Pálóczy László neje Perényi leány volt. A Petina család már 1203-ban kapta Szo- motort. 1320 körül nemcsak Purustyán, de kis időre a kövesdi vár is az övék. Mikor Petim Méltóságos Főispán ur! Tekintetes törvényhatósági közgyűlés! A véletlen úgy hozta magával, hogy a tekintetes törvényhatóság közgyűlését azon az emlékezetes napon tartja, melyen a nemzet egy kilencszázados intézménynek hatásköréhez jutott. Ugyanis a házasságkötés polgári részére és az anyakönyvvezetésre vonatkozólag, az állam által az egyházaknak adott mandátum ma lejár és a nemzet ezt a két eminens jogát ho'nap már visszaveszi. Más államokban, mint azt a lefolyt eseményekből láttuk, ez zavarokat idézett elő, sőt vannak országok, hol a megbízatást csak a felbomlott jogrend szolgáltatta az államhatalomnak vissza. Nálunk, dicsőségére nemzetünknek, normális körülmények között alkottattak meg a törvények, állami gépezetünk zökkenése nélkül, békés utón osztatnak meg egyház és állam között a feladatok. A javaslatok az ország több vármegyéjében nyügtalanságot idéztek ugyan elő, de vármegyénk az izgatottság hullámcsapásaitól is teljesen ment maradt. És ebben, a hivatottak és érdekeltek hazafias közremunkálásának teljes elösmerése mellett, az érdem oroszlánrésze a mi szeretve tisztelt főispánunkat illeti ; mert az ő felvilágosító, türelemre intő szava, körültekintő és tapintatos intézkedései eredményezték főleg azt, hogy a vármegyében a békés együttélés, a polgárság nyugalma meg nem zavartatott. (Helyeslés!) Ma, midőn a múlt évben szentesített törvények életbe léptetésének előestéjén vagyunk, kötelességemnek tartom, a vármegye törvény- hatósága nevében főispán ur Öméltóságának vármegyénk lakosai és ez által a haza érdekében tanúsított munkásságát megköszönni és ez által is fáradozásaiért elösmerésünk adóját leróni. (Éljénzés 1) Az államhatalom minden intézkedésével oda törekszik, hogy a törvények végrehajtása sem vallási, sem személyi sérelemre okul ne szolgálhasson. És ezért hiszem, hogy rövid idő múltán azoknak üdvös intézkedései általánosan érezhetők lesznek. És remélem, hogy még azok is, akik létesítését vallási sérelemnek vagy korán megal- kotottnak tartva, ellenezték, azokról a nagy államférfiakról, akik az eszmét testté alkották, és azokról akik azt örökül átvéve a végrehajtás nehéz munhájára vállalkoztak, elösmerni lesznek kénytelenek, hogy munkájukkal egyedül a haza javát és a jogegyenlőség biztosítását akarták elérni. A tisztviselőkre és az újonnan kinevezett állami közegekre még nagy, de nemes feladat vár, mert most az ö buzgalmuktól függ, hogy a törvények intézkedései mielőbb általános megelégedést szüljenek és hogy megteremtsék azokat az üdvös állapotokat, a melyeket az alkotók célul kitűztek. Tisztelettel kérem azért méltóságodat az ő nevükben is, hogy e nehéz feladat hazafias megoldását, úgy mint eddig és mindenben bölcs tanácsával, buzdító ügyszeretével támogatni és megkönnyíteni kegyeskedjék. A közönség érdekeinek ebben is legyen védője és igazainak oltalmazója. (Éljenzés !) vagy Pándy Péter, ez a nagyhatalmú ravasz főur, Róbert Károly ellen fellázadt s a király ezért őtet Purustyánból és Kövesdből kiűzte: azt mutatták, hogy szegények, de a temérdek kincse elásták a purustyáni rengeteg erdőben. Amikor a király fiainak Péternek és Máténak Ungban Pá- lóczot ajándékozta, kiásták, odaszállították. Ez a Máté vette fel a Pálóczy nevet, előbb zempléni főispán, majd nádor lett. A testvérének Péternek fiát is Máténak hívták. E volt ám a magyar! Diósgyőr kapitánya, 4 vármegye főispánja, országbíró, nádor. Mindez azonban nem gátolta, hogy Leleszi ki ne rabolja, alapitó-oklevelét szét ne tépje, egy pár ártatlan szerzetest le ne fejeztessen. Hogy ez akkor mind úri kedvtelés volt: abból látszik, hogy Zsigmond király neki adta még Sárospatakot és Ujhelyt is. A Pálóczyak, bár a királyok körül minden időben a legelőkelőbb állásokat töltötték be, megtartották a zempléni főispán cimet, sokat laktak Zemplénben, magukat Sárospatak és Zemplén örökös urának nevezték. E családból Pálóczy Antal zempléni főispán volt az utolsó. Ó Mohácsnál esett el. 1426-tól többnyire Sárospatakra jöttek meghalni, vagy legalább oda temetkeztek. * Ismét a Miezbán családhoz és a kövesdi várba kell visszatérnünk, ha a vármegyénkben szerepelt, de kihalt Bocskay-akról akarunk szólani. Ez a család is a Miezbán egyik fiától, Dienestől származott s magát a boczkói várról nevezte, BochkaJ de Boczkó 1499 ben szakadt két ágra. A boczkói Bocskayakközül Gergely 1572-ben elfoglalja a kövesdi várat, de 3 év múlva visszaadja a rokon Soós családnak. O és Miklós, aki áttért a ref. vallásra és István mind főispánok Zemplén< Most, amidőn a törvényhatóság nevében méltóságodat elnöki székén üdvözlöm, azzal az óhajtással zárom beszédemet: váljanak a holnapi napon életbe lépő törvények intézkedései a hazaszeretetnek, a nemzet közbékéjének és a vallási buzgalomnak oly üdvös és bő forrásaivá, hogy az utánunk jövő nemzedékek ezeket az alkotásokat történelmünk legfényesebb lapjain találják majdan feljegyezve. Méltóságod pedig, úgy is mint törvényhozó, úgy is mint annak a vármegyének, a melyik a javaslatok pártolói közt az első volt, főispánja : hazafias gyönyörrel gondolva teljesített munkásságára, zavartalan boldogságban még számos éven át éljen, (Lelkes éljenzés 1) Ezek után következett a napirend. Az 1896. évre készült törvényhatósági költségvetést, úgy amint azt lapunk júliusi számában, akkor még mint tervezetet ösmertettük, most már az állandó választmány javaslatára változatlanul elfogadták. Az alispán jelentéséből kiemeljük, hogy a közegészség állapota ez év május havától folytonos javulást mutatott. Apadt a roncsoló toroklob eseteinek a száma is. — A közpénztárak vizsgálása teljes megnyugvást eredményezett. Az idei termés általában s vármegyeszerte jó középnek mondható és csak a varannai járás területén esik kifogás alá. A gálszécsi járásban a féreg és a jégverés sok kárt tett. Cukorrépa kevés, de kitűnő tér mett. — Hasznos házi állatainknak egészségi állapota jó. Vármegyénk egész területe a sertésvésztől, dacára annak, hogy a baj már egész közelünkig elharapódzott, még mentes maradt. A száj- és körömfájás esetei a szerencsi járás szarvasmarhaállományában szórványosan jelentkeztek. — A jutius havi záporok közutaink több [szakaszán és az ott lévő műtárgyakban tetemes károkat okoztak. Főispánunk Öméltósága, reflektálva az alispáni jelentésnek arra a részére, hol a Vályi István kir. közjegyző haláláról tétetik említés, az elhunytról, ki a törvényhatósági bizottságnak évtizedeken át tagja és a vármegye közügyeinek tevékeny munkása volt, kegyeletes szavakkal emlékezvén meg, indítványozta, hogy a S’aszíere&aiím-alapitvány szá- monkérőszékében a Vályi István elhunytával megüresedett tagsági helyre Dongó Gy. Géza vm. fő- számvevőt válaszsza meg a közgyűlés (Általános helyeslés), — továbbá reflektálva Öméltósága az alispán évnegyedes jelentésének arra a passzusára, hogy Kormány László vármegyei utbiztos elhalászván, helyére Sztropkó székhelylyel Haraszthy József utbiztos rendeltetett ki Szinnáról, — Öméltósága Kormány Lászlóról is, aki évek hosszú során át, szegény ember létére, hiven, becsületesen, példás szorgalommal és eredménynyel forgolódott a közutak építése és íentartása ügykörében, kegyeletes szavakkal szólott, ami a hallgatóságra mély hatással volt. Dókus Gyula főjegyző : Szerényen elutasítván magától az alispáni jelentésnek azt a vonatkozását, hogy az állami anyakönyvezetés intézményének a gyakorlat terére történt átvitele körül neki volna legtöbb érdeme (aminthogy úgy is van — Szerk.) a közös érdem osztályosaiul a járások főszolgabiráit nevezte meg és a községi, illetve körjegyzői kart említette föl, ez utóbbiakat, úgy is mint anyakönyvvezetőket, kiknek tapintatos eljárásától, köbén. Ez utolsó, a hős, aki saját embereivel harcol a törökök ellen, mint a Wesselényi özsze- esküvés részese, vagyonától megfosztva halt meg neje, Lónyay Zsuzsánna egyik birtokán, talán De- regnyőn. Ébben a nagy, de sokat szenvedt hazafiban kihalt a boczkói Bocskay ág A marjai Boeskayak közül István csak any- nyiba szerepel vármegyénkben, hogy 1605-ben ápr. 15 én Szerencsen választották meg fejedelemnek. Neje berekszói Hagymássy Kata volt. Bátyjában, Miklósban, 1616-ban kihalt a marjai Boeskay család is. * Mielőtt ama nagy nevű családok-tól, amelyek vármegyénkben éltek és haltak, örökre búcsút vennénk: emlékezzünk meg a legdicsőbbről, amelynek története nemzeti életünk legfényesebb lapjain van feljegyezve, emlékezzünk a Rákóczi- akról!!! Kezdettől végig legdicsőbb hazafiak, sor.-ukat hazájuk, nemzetük sorsához kötötték. Az összes nemzetek történeteben nincs név, a melyhez annyi dicső emlék legyen csatolva, mint ez, amely örök fényben fog ragyogni s áldva lesz emlegetve, mig egy magyar él e földön ! Igazán a miénk volt ők! A Bugáth-Radván nemzettség, már az első Árpádok alatt Zemplénben telepedett le. Mi most csak azokról szólunk, akik zempléniek. Pál »comes« már körülbelől I. Béla alatt a Pazdiesy Ferenc leányát veszi nőül s lakóhelyéről felveszi a Rákóczi nevet. János 1550 körül a törököktől feldúlt Felső-Vadász helyett lakását Szerencsre teszi át s Zemplén-vármegye alispánja lett. A család 1607-ben kap báróságot, bár erős református, úgy, hogy Rákóczi Ferenc már 1583-ban a homonnai templomot elveszi a róm. kát. egyháztól és a kálvinistáknak adja Zsigmond Folytatás az l-sö mellékleten.
