Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-14 / 28. szám

Melléklet a „Zemplén“ 28« számához. a gyászoló család tagjai és nagyszámú résztvevő közönség kisérte utolsó útjára a koszorúktól bo­rított érckoporsót, mely egy sokat szenvedett asz- szony pormaradványát rejtette. Béke hamvaira 1 (A jCarolineum») leánynevelő-intézet tiszt, házfójének kérelmére, az intézet nagyobbitása céljából szükséges építkezések költségeinek fede­zésére, Ujhely város képviselő testülete 300 ftot szavazott meg. (Halálozás.) Szalai Barkóczy Mihály báró, ny. kir. törvényszéki elnök, Budapesten a f. évi jul. hó 9-én életének 74. évében jobb létre szenderült. Barkóczy halálhíre a legőszintébb fájdalom érzetét költötte Zemplénben is, hol a most elhunyt báró évek hosszú során át, előbb mint vármegyei tör­vényszéki biró, később, a szervezéskor, Homonnán mint kir. törvényszéki elnök tette nevét a köz­pályán tiszteltté, egyéniségét pedig a köztársa­dalomban becsültté. Lelkiüdveért az engesztelő szent miseáldozatot tegnap mutatták be N.-Cseb- ben. Az örök világosság fényeskedjék neki 1 (Zenetörténelmi előadás.) Az 1848—49 iki magyar szabadságharc dalainak és indulóinak Uj- helyben most csütörtökön tartott hangversenye, mint halljuk, a város és vidéke intelligens közön­ségének oly élénk érdeklődése mellett ment végbe, hogy Káldy Gyula, a hangverseny rendezője, közkí­vánatra ma estére megismételi az előadást. A mű­sor négy szakaszból áll. Csodáljuk, hogy a Bem- induló nincs benne. Pedig ez az induló az indulók remeke s méltán sorakozik a Rákóczi-induló mellé. Káldy urat,'úgyis, mint a magyar zene történe­tének megiróját, szépen kérjük, hogy a Bem- indulót födözze föl a mai művész-est számára és koronául, ha lehet, illeszsze műsorába 1 (Segedelem.) Koszczelnik János tüzkárosult- nak Szécs-Kereszturba, főispánunk Öméltóságának közbenjárásával, 10 ftnyi segedelmet küldött a belügyi kir. minister. (A »Zemplén“ fekete táblája.) Tekintetes városi elüljáróság 1 Van egy kútja Ujhelynek, amely nemcsak arról nevezetes, hogy a város gaz­dája ezt ismeri a legjobban, hanem arról is, hogy vize teljesen egyenlő a vármegye kútjáéval egy­szerűen abból az okból, mert egy medence a szülőanyjuk. Minthogy Ujhelynek a kevés jó vize közt ebben van a legjobb, magától értetődik, hogy »nagy keresletnek örvend.« Dacára azonban a nyújtott nagy szolgálatoknak, abban a gondo­zásban és becsültetésben még sem részesül a dörzsiki kút, melyet a szomjas közönség, meg a város részéről megérdemelne. Nyílt, kerekes kút lévén, a nagy használat következtében lánca foly­ton el elszakad, mikor is az egyik veder a kút mé lyében úszkál. Ilyenkor az oda küldött cseléd kénytelen a vármegye kútjára rándulni, honnan aztán nem lehet elövárni. A most említett kelle­metlenségeket fokozza még az, hogy az ilyen nyílt kútba mindenféle undort keltő tárgyat bele­hánynak. így húztak már ki onnan döglött izét is. Kérjük tehát a város elüljáróságát : csináltasson oda erős szerkezetű szivattyús kutat. Hiszen ha a vasúti állomásokon a folyton és folyton és ugyan* csak használt szivattyús kutak nem romolnak oly hamar, talán csak itt sem lesz olyannal nagyobb baj, mint a jelenlegi, folyton bajt okozó primitiv kerekeskúttal. Többen. (Elragadt lovak,) A f. hó 9-iki újhelyi heti vásárban Ignát Ferenc f. bereczkii földmíves két szekérbe fogott lova elragadt és őrült sebességgel vágtatott végig a keskeny Teleki-utcán, miközben Vágó Károly ladmóczi lakost, ki a lovakat meg akarta fékezni, elütötte, úgy, hogy fején és egyik lábán súlyos sérüléseket szenvedett. A lovakat azután nagyobb baj nélkül elfogták s a városhá­zára vitték. A gondatlan gazda megbüntetéséről a rendőrség gondoskodott. (Táncmulatság Mező-Laborczon ) Julius 6-án minden tekintetben kitünően sikerült táncmulatság volt a mező-laborczi vasúti állomás várótermeiben, mely alkalomból igen szép közönség gyűlt egybe. Eredetileg majálist terveztek a rendezők, de el­múlt a május, majd a június is anélkül, hogy arra- való idő kínálkozott volna s örökösen ne fenye­getett volna az eső; mig aztán végre úgy fogtak ki a rendezők a durcás időn, hogy a termeket varázsolták át zöld erdővé: zöld ágakkal Ízlésesen dekorálván a helyiségeket. Nem is csoda, hogy oly jól sikerült ez a táncmulatság, mikor meg volt hozzá minden kellék: jó kedv mindvégig ; sok szép táncosnő ; elegendő számú táncos s két ki­tartó zenekar. Ugyanis egy kis félreértés követ­keztében úgy a homonnai, mint a varannai banda berukkolt. A világ minden kincséért sem akarván egyesülni a két banda, úgy cldottuk meg e kér­dést, hogy amikor az egyik elunta huzni, akkor rákezdte a másik, egymást igyekezvén felülmúlni a serénységben, no meg a jó játékban. Reggel, azok, akik sokat adtak a pontos időhöz szokott kalauzok rémes »indulás« — smehet< kiáltásaira, nehéz szívvel váltak meg s szálltak fel a vonatra; de akiket ilyen csekélység nem hozott ki a sod­rukból, tovább mulattak, rakták, járták a táncot napvilágnál is ; mikor azonban az invázió (az ara­tók raja) megszállta az állomás környékét, mi, a kitartóbbak is beláttuk, hogy ideje, »mehet«-Unk hazafelé. — A szépnemet a következők képvi­selték : Berger Gáborné, Berger Fánika, Glósz Paula (Homonna) Gyulai Jánosné, Hladonik Já- nosné, Horák Olga, Kiss Istvánné, Kneiszl Vilma, Makay Szerén, özv. Mészáros Gyuláné, Mirka Károlyné, Petrasovics Antalné (Csabalócz), Rácz Albertné, Rojkovics Aladárné, Sárkány Imréné (Gálszécs), Sárkány Róza, Sárkány Vilma (Gál- szécs), Szvoboda Johanna, Weinberber Edéné stb. stb. _____________ r. I. (Borzasztó családi dráma) tartja lázas izga­tottságban Csanálos és a vele szomszédos falvak lakóit. Az eset a következő. Van a szerencsi já­rásbeli Csanálos községben egy tisztességes, ér­telmes, becsületes, jómódú birtokos M. M., ki mind máig boldog megelégedésben töltötte napjait. Há­zas életét megáldotta az isten két egészséges, szép gyermekkel. Az egyik, Piroska, egy viruló szépségű 17 éves hajadon, »a falu legszebb le­ánya«, —• a másik egy 15 éves derék fiú, szor­galmas, komoly, méltó az apjához. Történt pedig most julius 8-ról 9-re virradó éjjel, hogy a csa­ládfő fiával, szokás szerint, künt hált az udvaron I a méhes mellett, az édes anya pedig az ő ked­ves Piroskájával, féltett szemefényével, (hiszen a bálványozásig szerette,) a kis, végső szobában. Hajnalig csendes volt minden. Reggel felé a csa­ládfőnek feltűnt, hogy már a csordát is hajtják és a nők még sem mozognak kifelé. Előbb az egyik, majd a másik szoba ablakán dörömbözött, de mert semmi neszt sem tapasztalt, rosszat sejtve, betörte a pitvarajtót s egyenest a kis szobába ment, hol családja nő tagjai aludni szoktak.-------Semmi, senki .... Ekkor a nagy szobába rohant. Ott ta­lálta az ágyon leányát, Piroskát, legszebb ruhá­jába felöltözve, fején mennyasszonyi koszorú­val ... . megfojtva, élettelenül, az anya pedig el­tűnt, hogy hová, máig sem tudják, talán bele ölte magát a Hernád hullámaiba. Kétséget nem szenved, hogy szép leányát, kit pedig az imádásig szeretett, édes anyja fojtotta meg, akin az elmezavar jelei már hónapokkal ezelőtt jelenkeztek. Lelkének el­borult pillanatába hajthatta végre e borzasztó tet­tét, alvó szép leányának megfojtását. A hullát jul. 10-én bontatta föl a hatóság, mely alkalommal konstatálták az orvosok, hogy a szép szűz ha­lálát, ki már boldog menyasszony is volt, erő­szakos fojtás okozta. A leány temetése jul. 10-én estve történt óriás, még a szomszéd községekből is nagy számmal egybesereglett közönség jelen­létében. A szerencsétlen derék apát és jó férjet vigasztalja meg Isten, mert bizony nagy szüksége van a vigasztalódásra ! r. I. (Gyilkosság.) A Gálszécshez tartozó Nagy­mező tanyán, irja levelezőnk, jun. hó 7-én, esteli 7 óra tájban, Szokira János és Pavlov András juhász-bojtárok kegyetlenül meggyilkolták saját gazdájukat. Virág Pál számadó juhászt. A gyil kosságról eddigelé a következő adatok jutot­tak tudomásra: Virág Pál, számadó juhász, neve­zett két bojtárjával egy idő óta a tárnokai legelőn tartózkodott. Vasárnap (7-én) reggel, esős idő lé­vén, a két bojtár, a juhász ellenkezése dacára, eltávozott a juhoktól s előbb Tarnóka községbe mentek pálinkázni, aztán a tanyára tértek. A számadó juhász nagyon megharagudott az önfejű bojtárokra s »nagy keserűségében mi telhetett tőle* —. az, hogy feleségét, ki a juhakolhoz »fö­löstököm ®-öt hozott neki s kiről tudta, hogy Szo- kirával tiltott viszonyt folytat, jól eltángálta. A számadóné hazamenvén, a két bojtárt már a la­kásán találta. Legott sirva-riva panaszolta nekik, hogy a férje öt megverte s még azt is hozzá tette, hogy a dühös számadó a bojtárokat halálra keresi. Erre a két suhanc, valószínűleg az asz- szonynyal együtt, tervet szőtt a juhász meggyil­kolására. A juhászné égés. nap vendégelte, itatta őket. Este 7 óra tájban a számadóné szolgálója, aki­ről kitudódott, hogy a má?ik bojtár szeretője, je­lentette a mulató társaságnak, hogy jön a gazda. Erre a két legény összeszedte magát s ugyan azon az utón indultak el a tanyáról, amelyen gaz­dájuk a tanyára jött. Hozzájuk csatlakozott még egy béres is, aki szintén Tárnokára akart menni. Alig léptek ki a tanya udvaráról, mindaketten karót húztak a sövényből s ott el akartak bújni, hogy gazdájukat lesből támadják meg. A béres kérésére azonban lemondtak erről a tervről, el­lökték a karókat s tovább mentek. A béres most már egészen nyugodt volt, hogy a juhászt nem fogják bántalmazni. Azonban mikor összetalálkoz­tak, a juhász kérdőre vonta bojtárjait: hogy mer­tek az ö engedelme nélkül a juhakoltól eltávozni s egész nap távol maradni f Szokirának sem kel­lett több, megragadta a juhász nyakát s azt mondta Pavlovnak : »Üsd — az apja ide-odáját!« Pavlov néhányszor a juhász lábára ütött, mire az leesett. Ekkor Szokira kivette az áldozat kezéből a botot s addig ütötte a fejét, mig csak életjelt adott magáról. Szemtanuk azt állítják, hogy az agyon vert számadónak a fején nem maradt ép hely. A gyilkosság szinterén valóságos vértócsa képződött. A gyilkosok társaságába vetődött bé­res nem védelmezhette a számadót, mert már erőtelen öreg ember és azt mondták neki a su- hancok, hogy ha közeledni mer. őt is agyon ve­rik. A meggyilkolt számadó alig 25 éves fiatal ember volt, aki, ura állítása szerint, nagyon tisz­tességes, józan életű és páratlan j® cseléd volt. A gyilkosság elkövetése után a bojtárok bejöttek Gálszécsre, itt egy ideig mulattak, később elmen­tek a juhásznéhoz, ott feltörték a juhász szobáját, jóllaktak túróval, a megmaradt turókészletet pedig elvitték Bacskóra, Szokira anyjához, s végre hét­főn reggel önként jelentkeztek Gálszécsen a vá­rosházán. Most a gálszécsi járásbíróság börtöné­ben várják méltó büntetésüket. r. I. (Gombamérgezés.) Technán, irja tudósitónk jul. 12-iki kelettel, három ember esett áldozatul a gombaevésnek. Tirpák Erzsébet, s már férjezett leánya Anna és Minárik Jánosnak kislánya, ki az előbbiekkel a pitvaron keresztül lakik a múlt hétfőn jól laktak gombával s másnap, dacára a jókor érkezett orvosi segítségnek, mind hárman meg­haltak. (A megcsalt szerelmes boszúja.) Koszti István kocsis a felett való elkeseredésében, hogy Pavlis- csák Ilona nevű szeretőjénél, ki egyébként tisztes­séges (?) cseléd-leányzó, e napokban regényes hold­világos estén egy újabb Rómeót talált, hűtlen ked­vesére kést rántott és oldalba szúrta. A csábitónak a szerelmes vak dühe elől sikerült megmenekülni. Roszul járt azonban a leány segitség-kiálltásaira a szomszédból elösietett Hegedűs városi tűzoltó, mert annak a lábába döfte a kést. A sérülések szeren­csére nem veszedelmesek. A szerelmes kocsist a rendőrség letartóztatta. (Tűz.) Varannóról írják nekünk : F. hó 6-án a kora reggeli órákban itt két lakóház a tűz mar­talékává lett. A leégett házak, szerencsére, oly helyen feküsznek, hol a szél nem érte, mert kü­lönben az eléggé élénken fúvó északi szél az egész városra vészt hozóvá lehetett volna. (Egy teljesen jó karban) lévő és csinos Sa- fety-féle kerékpár eladó. Bővebb felvilágosítást a kiadóhivatal ad. (Eladó) egy csinos és jó karban lévő zongora. Tudakozódhatni a kiadóhivatalban. («Mentor* ellűfstsi vállalat.) Fontos kérdést old meg a vállalat, a mikor az ezredéves országos kiállítás igazgatóságának pártfogása alatt működését megkezdette. A lakáskérdés okozza minden a kiállításra felrándulóknak a legnagyobb gondot, mert nemcsak attól tart, hogy nem kap lakást, de fél a kiállítás tartama alatt azok drágaságától. E vállalat saját szállóhelyeit rendezi be és minden jelentkezőnek 7 napra már előre elfoglalja szobáját, jöjjön az a kiállítás tartama alatt bármikor is Budapestre. Az étkezési szelvények a főváros és a kiállítási terület több előkelő vendéglőiben bírnak érvénnyel, mig a közlekedés a lóvonat és a villamos- vasuttal bármely vonalon teljesíthető. A vállalat ellátási köny­vecskéi 7 napra szóló szoba, étkezés, közlekedés, kiállítás és szórakoztató szelvényeket tartalmaznak. Azonkívül játszanak a kiállítási tombolán és egy hét napra szóló 2000 koronás baleset biztosítási bárcával bírnak. Egy könyvecske ára 42 forint, beszerezhető r forint heti, vagy 4 forint őo kros havi lefizetés mellett már ma és az esetben, ha egy 6 ft 50 kros napi szelvénnyel pótolva lesz, 2 személy által 4 napra bir érvénnyel. Nem csoda, ha az ország minden részéről már is oly nagy számban érkeznek a vállalathoz bejelentések, és igy a közönség helyesen cselekedne, ha minél előbb jelentkeznék, miután a vállalat csak korlátolt számban fogad el előjegyzés eket. (Gyakornokul) felvétetik egy jó házból való fiú Szentgyörgyi Vilmos kereskedésében S.-A.-Ujhelyt. Irodalom. Uj Idők. A magyar olvasó közönség egy régi vágya beteljesült. Kapott végre egy jó, modern Ízléssel, de azért magyaros szellemben szerkesztett képes hetilapot. Ez a hetilap az Uj Idők. Csak igazságosak vagyunk, mikor ezt az első félév után és az uj évnegyed első számánál konstatáljuk. Ebbe a számba hosszabb és folytatásos novellák kezdődnek Herczeg Ferenctől meg Bródy Sándortól; pompás kis vigjátékot irt belé Murai Károly; Mikszáth Kálmán folytatja »Szent Péter esernyője* cimii elbeszélését és apróbb közleményekkel gaz­dagítják a szám tartalmát Bársony István meg Sebök Zsigmond. A kitűnő illusztrációkat Skutetzky, Neogrády meg Rubovits szolgáltatták. Az sUj Idők* kiadóhivatala (Andrássy-ut 10. sz.) bárkinek kívánatra ingyen küld mutató számot. A Pallas Nagy Lexikonénak füzetes kiadásából meg­kaptuk a 126.—129. füzeteket, vagyis a IX. kötetnek 6.—9. füzeteit. Mint rendesen, úgy ezek a füzetek is igazolják, hogy a szerkesztőség s a munkatársak nem eléggé méltányolható buzgalommnl igyekeznek a müveit magyar közönség kezébe oly munkát adni, mely a mindennapi életben előfordulható bármely kérdésre pontos és megbízható fölvilágositást nyújt s végre nélkülözhetővé tegye a hasonlőiráuyu külföldi müvek importálását és használatát. Ezekben a füzetekben is nagy számmal vannak a különösen minket érdeklő fontosabb cik­kelyek, mint p. Hont vgrmegye (Zöllner Béla,) Honvédség, Hóra-lázadás, Hortobágy, Horváth-Szlavonország, Hunn-mondák, Hunyad-vmegye, Hunyadyak, Huszárok, Hübér, stb. Nagy számmal vannak a szép különmellékletek is, melyek közül megemlítjük a következőket: A budapesti honvédemlék (szin- nyomat,) a Hortobágy térképe, Horvát-Szlavonország térképe. Hunyad vmegye térképe, Elő- és Hátső-India, Időjelző árboc és Iparnövények. — Egy-egy füzet ára : 30 kr. Megrendelhető a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaságnál. (Bpest. Kecskeméti-utca. 6.) Tanügy. Iskolai értesítők. A kegyesrendiek vezetése alatt álló s.-a.-új­helyi főginmáziomnak az 1894J95 évről szóló érte- sitöjét Ormdndy Miklós dr., az intézet tudós igaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom