Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-02-10 / 6. szám

tására szolgáló pénzalap javára. A 20 tagból álló ren­dező bizottság fáradozása nem veszett kárba, mert ily fényes mulatságot, mint a minő ez volt, régen látott Gálszécs és vidéke. A mondott nap délu tánján már az utcán is lehetett észrevenni, hogy itt nem kis dolog van készülőben. Vidéki kocsik robogtak be egymásután a városba, telve höl­gyekkel és urakkal. Alig volt, de nem is volt intelligens ház, hova vendégek ne érkeztek volna. A bál kezdete esti 8 órára volt kiírva és a ven­dégek nem is várakoztattak magukra. Az ízlése­sen, déli növényekkel, fenyügalyakkal és rózsákkal díszített kaszinói termek álig voltak képesek ma gukba logadni a nagy, díszes és előkelő közönséget. Félkilenc után kezdődött a tánc, s hogy miiyen kedvvel és animóval folyt, meglátszik abból is, hogy csak a reggeli 7 óra vetett véget annak s akkor is a fiataloknak nagyobb része igy sóhajtott : »Bárcsak ez az éjszaka« . . . Meg kell említenem hogy a táncosnők mindegyike csinos táncrendet kapott s hogy a négyeseket; 26 pár táncolta. És, ami ritkaság, táncos annyi volt, hogy azoknak egy része, táncosnő hiányában, kénytelen volt pihenni. Jelen voltak. Asszonyok: Andrejkovics Pálné, Dienes Istvánná, Dinyés Kálmánné, Görgey Gyuláné, Görgey Pálné, Koch Gáborné, Kovalsz- ky Gyuláné, Kovács Sámuelné. Lakatos Istvánná, Lengyel Jánosné, Molnár Béláné, Nemthy Ilona, Oravecz Sándorné, Pafcsuga Jánosné, Pékáry Gé- záné, Rosznáky Gusztávné, Sárkány Imréné, Spillenberg Józsefné, Suszter Alajosné, Szirmay Béláné és Tóth Arpádné. Leányok : Balogh Ilona, Csuka Margit, Dienes Rózsa és Mariska, Dinyés Jolán, Görgey Jolán, Görgey Irén, Koch Olga és Jolán, Kovács Mariska, Lakatos Vilma, Oravecz Juliska és Ida, Pásztélyi Emma, Rosznáky Mariska és Ilonka, Sárkány Vilma, Etel és Teréz, Spillen- berg Et', Sándor Piroska és Szirmay Margit r. I. (Tanácsos-választás) A Fendrich Miksa ha­lálával megüresült városi tanácsosi állást f. hó 11-én fogják választás utján betölteni. (Hangverseny táncmulatsággal.) A liomon- nai polgári és kereskedelmi középiskolai ifjúság önképzö-, dalos- és zenekörének, részben a Gerecz- alap, részben saját pénztára javára folyó hó 2-án rendezett hangversenye és táncmulatsága igen szé­pen sikerültnek mondható. A hangverseny prográm szerint i/9 8 órakor kezdődött a Stefdnia-szálló nagytermébe zsúfolásig menő közönség előtt. Ott volt Homonna város és vidékének összes úri és polgári közönsége. Talán még soha nem érezték annyira szűknek a nagy báli termet, mint jelenleg. Dicséret illeti meg a rendezőséget a változatos műsor Összeállításáért, valamint az egyes szerep­lőket, kiknek bőven kijutott a tapsból. És méltán, mert az ifjúsági ének- és zenekar jól fegyelme­zett és összhangzatos előadásával nemcsak a nagy közönséget, de a legpedánsabb müértőt is kielé­gíthette volna. Különösen tetszettek a XVII. szá­zadból vett és korhüséggel előadott ,Kuruc da­lok«. Mélabus áriái visszavarázsolták a hallgató­ságot II. Rákóczi F. hőskorába, a sokat szenvedett magyar nemzetnek ama mozgalmas korába. Kitörő éljenzéssel jutalmazta a hálás közönség a szép dalokat. Nemkülönben elismeréssel adózott Ugray Lajos tanarnak, az iíj. zene- és énekkar vezető­jének, ki csak hosszas és fáradságot nem ismerő szorgalommal érhette el ezt a kiválóan szép és meglepő sikert. Nagy hatást tett Kerekes György tanárnak kitűnő humorral irt Életemből c. fel­olvasása is, mely egész idő alatt állandó jó han­gulatban tartotta a jelenlevőséget. Meg is élje­nezték emberül érte. A szavalók is, Goics Sándor és Gyurotsik Mihály kér. isk. tanulók, derekasan megállták helyüket. Féltiz felé járt azt idő, midőn a változatos prográm befejeztetett és kezdetét vette a reggelig tartott tánc. Hasábokat venne igénybe, ha egyenkint leírnám a női öltözékeket, a jeleulevőket, a bájos arcokat, a mosolygó mat mákat és még sok-sok mindent. Talán bő kom­mentárul szolgálhat az a feljegyzésre méltó do- olog, hogy táncosokban nem volt hiány. A ifjúság járta a táncot tűzzel, animóval lelkes A négyeseket 3 kolónban 64 pár táncolta, még igy sem fértek el mindnyájan. A hangverseny különben szép anyagi hasznot is eredményezett, mert a tiszta bevétel 203 ft. r. I. (A hegyalja mádi tkptár) mull üzletévről be­küldött mérlege az intézet folyton előre törekvő reális tevékenységéről tesz tanúságot, a leírások utáni tiszta nyereménye 10.990 ft 30 kr, szelvényei 7 ftjával (14°/0) lesznek f. é. március elsejétől beváltva. (Halálozás.) A czéki postamester, Nydry Gyula gróf, ki egy évtized előtt Liptó-vármegyéből származott ide, két heti szenvedés után meghalt folyó hó l én s nagy részvét között temették le 3-án, éppen születése napján, 65 éves korában. A boldogultnak régibb múltja ismeretlen ugyan e vidék lakossága előtt; itten töltött huzamos ideje alatt azonban köztiszteletet, közbecsülést, közsze­retetét és közelismerést vívott ki magának, úgyis, mint egyén. Valóban megfoghatatlan, hogy oly tudományosan képzett és jellemes, főúri rangban született embert hogy juttathatott a sors oly rideg, sanyarú helyzetbe, mint aminö egy falusi posta mesterség. A temetésen jelenvolt 4 fia Budapest­ről, kik valamennyien ministeri tisztviselők. A szer­tartást, az imregi minoriták közreműködésével, a helybeli plébános, Várlaky Sándor, végezte ; a sír­nál pedig, hivatalos aktus után, a közönség részé­ről Erdélyi Sándor magyar-jesztrebi ev. ref lelkész tartott a kedves halotthoz méltó jelenvoltakat mélyen meghatott búcsúztatót, — Nyugodjék bé­kében 1 r. I. (A nyomorultak.) Varannóról írják lapunknak : Városunk falai közt van egy napszámos család, mely a szó teljes értelmében megérdemli e címet: a nyomorultak. Hat apró gyermek együtt, kik közűt kettő nyomorék. Egy tizenkét éves fiú süketnéma, egy tizennégyéves, aki ülni nem bír, két lába nyo morék, egész teste fejletlen, mindig feküdni kényte­len s fekőhelye a szobaföldben egy verem, holron- gyokba burkoltan tengeti életét. A bölcsőben is fekszik egy másféléves ; nagysága talán megüti a a rendes körülmények közt levő gyermek három hónapos fejlettségét. A család feje napszámos volna, ha lenne, ki fölvegye napszámba. Naponkint húsz krt ha keres, jó napja van. Ebből kell aztán meg­élni a nyolc tagból álló családnak. Lakása kegye­lemből van, mindennap avval ijesztik, hogy kite­szik a zordon hideg télben az útszélre. Az éhség borzasztó munkát végzett rajtuk. Kinézésük a hét sovány esztendő visszataszító rút képe. Fűteni nem képesek szobájukba, mert ha a gyomorra nem telik, hogy telnék fűtésre. Ruházatuk rongy a szó teljes értelmében. Mezítláb didereg a négy gyermek a szoba egyik szögletében. Anyjuk nem mehet munkába, mert a nyomorultakat nem hagyhatja el egy percre sem. A múlt napok egyikén béresnek szegődött el a közeli falu árendásához, de nem mondta meg a szegény pária, hogy hat gyermekét meg a feleségét is odaviszi. Hát mi történt ? Az igásszekér nagynehezen beszállította őket, de amint az árendás megpillantotta a nyomorultakat, rögtön visszapakkoltatta a szekérbe, anélkül, hogy meg- mellengethették volna fagyott tagjaikat s visszaküldte Varannóra Kinek is kellene az ilyen nyomorult? Itt megállt aztán a szán az utca közepén, mert nem volt hová letegye őket. E'őbbi szállásadója örült, hogy egyszer megszabadult tőlük, nemhogy még egyszer visszafogadja. Nem tudom, váljon az útca melyik szögletében borult reájok az éjszaka. Most egy a városon kívül álló ház ronda szobája ad nékik ideiglenes szállást. Az apjuk elment gyalog hazájába, túl a Kárpátokra, mert mint mondá, van ott 3, mondd három forintja egyik rokonánál, azt fogja elhozni, hogy rajta egy rongyos konyhát ki­tatarozzon, melyben aztán kegyelemből megtűrik. Hogy eddig el nem pusztultak e nyomorultak, egy pár igazi keresztény szív érdeme.*) Ha a szigorú telet ki nem húzzák, egy pereát-tál több lesz kiáltva a tizenkilencedik század müveit és humánus tár­sadalmára. — Hogy ezt itt leírtam, nem az volt a célom, hogy könyötületre hangoljam a résztvevő kebleket Oh nem ! A részvét és jókor jövő segede­lem a legközelebbi lakók kötelessége és feladata. Ámde, ha fellebbentjük a fátyolt, majd mindenütt megtaláljuk az ilyen nyomorultakat. Leírtam a varannai esetet azért, hogy rámutathassak azokra a viszonyokra, melyekben társadalmunk nagy mu­musának a szocializmusnak alkotó anyagai lőnek s melyek, ha kifőnek, oly naiv csodalatnak és bor­zalomnak tárgyai, mint, fajdalom, a mai alföldi munkás-kérdés. Zs. (Batyubál) A szécs-kereszturi rk. iskolaszék, a szegény iskolás gyermekekek taneszközeinek beszerzésére. Szécs-Kereszfurban a rk. elemi nép­iskolában, f. hó 3-án sikerü t batyubált rendezett. A »lady patronesse« tisztét Csollák Irén kisasz- szony töltötte be, mig a bál sikerében Zákány Tivadar rendező és Puky Mariska k. a. buzgólko- dott. Ott voltak, leányok: Csollák Irén, Pánthy Linka, Puky Mariska, Rácz Zsuzsika, Bodnár Ma­riska, Szenczy Amália. Zombory Jolán, Pánthy Mariska, Tadrik Anna, Zékány Irma, Zékány Margit, Szankulics Mariska, Fercsák Erzsébet, Friedmann Zsuzsika, Gyuláné Mariska, Szokolo- vics Margit, Zámbori Margit, Szakácsy Margit, Kovács Juliska és Lebenyszky Ilona. — Asszo nyob: Csollák Jánosné, Puky Endréné. Zékány Tivadarné, Pánthy Lajosné, Rácz Györgyné, Pánthy Bertalanná, Kis Ándrásné, Zombory Palné, Tadrik Jánosné Bodnár Sándorné, Szenczy An- talné, Szenczy Gusztávné, Turóczy Lajosné, Szan­kulics Lászlóné, Berger Jakabné, Szenczy Ferdi- nándné, Lebenszky Elemérné, Remes Emilné, Krausz Károlyné és Román Jánosné stb. —■ Fe­lülfizettek-. Mandl Pál 1 ft. Román János 50 kr. Csollák János 50 kr, Puky Endre 50 kr. Pánthy Lajos 50 kr. Rácz György 30 kr. Kis András 20 kr. Remes Emil 80 kr. Berger Jakab 40 kr. és Fedák Endre 30 krt. Fogadják a nemes szivü adakozók a rendezőség halás köszönetét, r. I. (Eljegyzés.) Harcsa Géza, helybeli derék iparos, tegnap váltott jegyet O.-Liszkán, Balássy Ede kir. utbiztosnak kedves leányával. Ilonkával (Esvüvő.) Kuharik Gyula, gépész a helybeli kir. dohánygyárban, tegnap vezette oltárhoz Bénáik Ferenc polgártársunk kedves leányát, Paulát. (Kis faluban nagy lakadalom.) Mióta a filoxera megette szőlőinket — Írja levelezőnk — tán nem lá­*) Isten áldja jóságukért ! Szerit tott olyan gazdag lakadalmat ez a mi Hegyaljánk, mint a minőt csapott B. CPaszi községben Mizsik János gazda és az ő felesége Gajdi Juliána, most hogy egyetlen leányukat, Emmát, a falu szép leányát férjhez adták S. Patakra Szabó Jánoshoz, a legjobb hirü Szabók deli alakjához. A nászmu­latság párját ritkította hét vármegyében. Már az esküvőt megelőző héten négy szakacsasszony sür- gött-forgott a konyha körül, előre készítve a fü- szerszámos sok jó magyaros eledelt. Mikor pedig »felviradt a várva-várt nap reggele« s a községből és a vidékről összesereglett a nagyszámú hivatalos vendégnép, el sem fért egy háznál, hanem még a szomszéd házaknál is várták dúsan fölteritett asz­talok őket. A lakadalmi^ mulatság három nap és két éjszakán át tartott. És szólt a zene, tapsolt a tánc, a sarkantyúk pengettek . . . Az első est­ebédnél a derék nyoszolyó asszonyok bőkezűsége minden öt személyre egy-egy cifra tortát juttatott s ezenkívül különféle cukrászsüteményeket halom­számra. Egyebekben elfogyasztottak a lakadalmon egy tehenet, négy borjut és számtalan sok szárnyas jószágot. Elfogyott két hordó bor, félhordó szilva­pálinka, rum, tea és édesített italok rémséges mennyiségben. De nem volt rósz dolga a pataki ci­gánynak sem, mert minden elszakadt húrnak egy »Wekerle-forint« (korona) volt a dija. Sza­kadozott is az a húr derüre-borura. Násznagyok voltak : Tegze Mihály, Zborai Károly (S.-Patak), Kárpáti Péter (B.-Zsadány). Nászasszonyok : Sztan- kay Béláné, Tegze Mihályné, Kiss Jánosné és Kordik Vencelné (S.-Patak) Nyoszolyó leányok : Balogh Ilonka, Tóth Erzsiké, Gajdi Rózsika (Bu dapest), Kordik Mariska és Jendrek Juliska (3.- Patakról.) r. I. (Bodrog.) Az olvadástól és esőzésektől meg­áradt Bodrog vize, mint nekünk írják, a múlt héten újra átfagyott és járhatóvá vált. O -Liszka, B.-Keresztur és Tokaj környéke most valóságos jeges tenger. (Akik ütlegekkel fizettek.) F. hó i-én »nagy fizetség“ volt a l.-mihalyii vasúti állomáson. Pénz a szokottnál több járt ki most, mert a múlt hóban a hófúvások eltakarítása éjjel is foglalkoz­tatta a munkásokat, a miért kétszeres napibért fizettek. Ádám Pál, Mihályiból való parasztlegény, ki a vele egy csoportban dolgozó két társának, Pólyák Péter és Drones nevű legenyei lakosoknak apránkint kölcsönözgetett, a fizetés után kérte tőlük kölcsön adott pénzét, hanem azok, a jó bő­ven beszedett szesz gőzétől is indíttatva, meg akar­tak ugrani előle. Ádám utánuk szaladt, de mikor utói érte őket ezek ütlegekkel kezdték kielégí­teni Adámot. Ez védte magát, ahogy tudta, de kettő ellenében ő egymaga gyenge volt. Végre P. és D. egy embertelen támadást intéztek Adám arca ellen, éspedig a náluk volt pisztoly agyával, csövével és ravaszával úgy összeverték a becsületes Ádámnak arcát, hogy az orra le is fittyent helyéről. A boldogtalant igy eltorzítva szál'itottak be még az nap este a s.-a.-ujh_-lyi közkórházba. A brutális tett elkövetői a kir. járásbíróság bör­tönében várják méltó büntetésüket, r. I. (A szerencsi iparos ifjúság) a Nagy-Szálló dísztermében f. hó 17-én tánccal egybekötött zirtkörü szinielőadást rendez. — Színre kerülnek Murainak Virágfakadás-a és a Rendelő óra vigjá- ék Almási Tihamértól. Kezdete 7 órakor. Hely­árak személyenként: i-ső hely 1 ft, 2-ik hely 80 kr. Felülfizetések köszönettel vétetnek és hirlapi- lag nyugtaztatnak. — A rendezőség. (Gyermekfaló sertés.) Lelesz-Pólyánból Írják lapunknak a következő rémes esetet : Nagy Ge- renyi Janos gazdaembernek két kis gyermeke, az egyik öt éves, a másik három éves fiúcska, min­den felügyelet nélkül kint játszottak az udvaron. Játszás közben a sertésól közelébe kerültek, hol a pár napos kis malacok heverésztek. Az anyasertés kint szemetelt az udvaron. Az idősebb kis fiúnak az az ötlete támadt, hogy a sertésólból kihozza a malackákat öcsikéjének megmutatni. De alig, hogy a malacokhoz nyúlt, az anyasertés rögtön ott termett, a kis fiút lábánál fogva kihúzta az ólból, s maga alá teperte. Szerencsére két ember meghallotta a gyermek sivalkodasát s még jókor kiszabadította a dühös sertés agyarai közül, külön­ben, mint már volt rá eset és éppen Polyánban, mind a két gyermeket darabokra szaggatta volna a dühös állat. így, szerencsére, a kis fiú csak az egyik fülét vesztette el s életben maradásához van remény. Nagyon jó lenne, ha a szülék az ilyen példából okulnának és felügyelet nélkül gyermekeiket még az udvarra sem engednék ki­menni. Gyermekmenedékhely — jöjjön el a te or­szágod ! r. I. (Kaszinói mulatság.) A homonnai »Kaszinó­egyesület«, könytár-alapjának gyarapítására, f. hó 16-án zártkörű mulatságot rendez. Belépőjegy személyenkint 1 ft. (Tüzek) F. hó 6-án délelőtt II órakor Ho- monnán tűz támadt. Lukovits Géza házának udvari épülete, mely most a Jakab Géza polg. és kö- zépkereskedeími iskolai igazgatónak lakása, állott lángokban. Amint a vészharang megkondult derék tűzoltóságunk teljes felszereléssel nyomban a vész színhelyén termett. Kifejtett nagy munkájuk az oltás körül becsületére vált volna bármely nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom