Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-03-24 / 12. szám

Felriad. . . . Csatára! itt az óra!

Harci kürt riadjon támadóra!

Halljátok Rákóczi indulóját ?!...*

— Künn habok a partot ostromolják.

Ágy fejénél Istenanyja képe;

Tőr van ütve vérező szivébe.

Könyboritott bus szemekkel nézi,

Mint zokognak Magyarhon vitézi.

Sírva néz a gyászos haldoklóra,

»Jöszte, jó vitézem! itt az óra.

Jöszte vélem egy szabad világba,

Jöjj ! aranykapuja, nézd, kitárva!

Ott az ősök csillagos körében Trónülésed’ elfoglalva fényben,

Újra látod, úgy, mint egykor láttad,

Nagy s szabadnak édes, szép hazádat!*

Kiderül a haldoklónak arca,

Csillapulván szörnyű lelki harca S megtörő szemével ott, a képen:

,Ó vezess!* . . . ezt súgja véglehében. . . .

. . . Künn a tenger dörgő habcsapása Zug, mikép egy nemzet zokogása.

S mig a szirtre dördül: mintha benne Hős Rákóczi indulója zengne!

föáradi <£ntal dr.

Öntözési berendezések és szivattyú telepek kérdése a bodrogközi Tiszaszabályozó társulat területén.

II.

A Bodrodközi társulat ezen berendezések létesítésében mindenesetre szem előtt tarthatja más társulatok hasonló alkotásait, de speciális viszonyainál fogva, melyek úgy a természetes állapot, mint a szabályozás rendszere folytán sajátos helyzethez vezettek, nem szoritkozhatik merev utánzásra, hanem igyekeznie kell, hogy viszonyaihoz mért, önálló s úgy a fölösleges viz eltávolítására, mint a hiányzó vízmennyiség pótlására szolgáló berendezésekhez jusson,

Vagyis tartózkodva az egyoldalú kísérletezéstől, midőn a kérdés megoldását napirendre tűzi, egyúttal a társulat hivatott közegeinek tanulmányozásához képest, úgy a szivattyútelepek léte sitését, mint az öntözést, párhuzamosan és fokon- kint az előkészítés és megvalósítás révébe irányítani igyekezzék.

Ismeretes, hogy a Tisza- és Bodrog-folyók magas vízállásai mellett, a zsilipek zárva tartatván, a belvizek levezetésére mód nincs s így a víz- mennyiségek eltávolítása sem lévén lehetséges, azok a víztartó tavakban raktározódnak.

S noha a Bodrogköz más — különösen az alsótiszai — társulatokhoz képest, aránylag kedvezőbb helyzetben van, mert belvizektől rendszerint kora tavaszszal már megszabadulhat, számot kell

Pár hónappal ezelőtt a Bellona nevű hajón voltam behajózva, ahonnan kissebb hajócskákra az úgynevezett Festuntender-ekre rendeltek, melyeket viharok alkalmával abból a célból küldenek ki, hogy a megszorult halászoknak és a vitorlákkal hajtott trabacculáknak segedelmet nyújtsanak. Egy ilyen tendernek a személyzete, abban az időben, egy kormányosból, aki a kommandáns szerepét is vitte, egy Maschinen máiból, két ön- kénytesből, két Deck-matrózból és két fűtőből állott. A hajócska berendezése nagyon egyszerű és nagyon erős. A belső része három fülkére van osztva, a középsőben van a hajót mozgató, mintegy 50 lóerejü Compaund-gép és a gőzfejlesztésre szolgáló cilinder-kázán, visszatérő lángrendszerrel, a hajó búgján (elején) lévő fülke nehány ember befogadására szolgál, mig az Achteren (hátsó rész) lévő rekeszben egy kis raktár is van, melyben a kaucsukruhákon kivül még egy napra való élelem, u. m. friss hús, rizskása, kenyér, só és olaj van elhelyezve. A fedélzeten a mentő övékén, köteleken, édesvíz-tömlőkön kivül Back bordon (a hajó baloldala arccal a bugfelé nézve) egy kis álló konyha is van, amelyen a személyzet az estebédet megfőzi.

Egy alkalommal, amikor szintén cirkálásra küldtek ki bennünket, nagyobb bóránk volt, úgy hogy a hajón átszaladó hullámok, amely.k minden tárgyat, amely nem volt »seefest* lekötözve, lesodortak a fedélzetről, nemcsak a tüzet oltották ki a fedélzeten lévő konyhában, de a hajócskánk annyira táncolt, hogy egy hullámcsapásnál, mikor a hullámhegy tajtékos tetejéről hajócskánk őrült sebességgel rohant alá úgy, hogy a túlsó hullámra már nem volt ideje fölemelkedni, hanem keskeny orrával beletúrta magát a vizhegybe, úgy, hogy csurron viz lett a fedélzeten minden és a hajócska

vetni azon eshetőségekkel szemben, melyek az eddigi tapasztalatok szerint normálisnak nevezhető helyzetet alaposan felforgatják.

Következhetnek be ugyanis oly idők, midőn az 1884-ik évben tett tapasztalatok sem szolgálhatnak kellő zsinórmértékül, midőn meg kell győződni arról, hogy vízmennyiségek raktározására nagyobb és kellő mélységgel nem bíró területek is igénybe fognak vétetni s így oly területek árasz- tatnak el, melyek többé-kevésbbé vízmenteseknek lettek contemplálva s a szenvedett károkat még érzékenyebbé lógják tenni. Másrészt azon szempontot kell irányadónak tekinteni, hogy a vízraktározásra szánt területek nagyobb része, habár rövid időre is, megkiméltessék a víz elbontásától! S mentői több terület maradjon meg a gazdálkodás céljaira fentartva.

Erre szolgálnának a szivattyútelepek.

Tudomásom szerint a társulat műszaki közegei, nevezetesen Révy Géza Victor főmérnök úr a kérdés buzgó tanulmányozását a tőle megszokott lelkiismeretességgel s vízügyi kérdésekben szakavatott ismeretkörével folytatja.

E célból folyamatban vannak különböző szakszerű megfigyelések, továbbá felmérések eszközöltetnek azon irányban, hogy a zsilipek zárása idejében támadó csapadékvíz megállapítható legyen, úgyszintén a folyók vízállásának diagrammjai pontosan összeállittatnak; végre figyelemmel kísértetnek a talajvíz keletkezésének és növekedéseinek törvényei, hogy azon becses adatok lehető precizitással megszerezhetők legyenek, melyek a belvízlevezetés sikeres megoldása érdekében, mint lényeges tényezők szerepelnek.

Amennyiben a bodrogközi társulat csatorna- rendszere a fentiekben ismertetett elvek szigorú szem előtt tartásával lett megállapítva, nem fog nagy nehézségekbe kerülni a meglévő alkotásokba a szivattyútelepeket is beilleszteni.

Már maga ezen körülmény a kérdés megoldására nézve fontos s egyúttal igazolja, hogy a társulat szabályozási rendszere helyes irányba te- reltetett s ma oly kifejlődést nyert, hogy szemben a jelenleg felmerült kérdésekkel is, leküzdhetlen akadályokat nem östner.

Mindössze a tiltórendszer fog váltosást szenvedni, amennyiben szem előtt kell tartani azt, hogy a vízmennyiségek, a körülményekhez képest, teljesen értéktelen és mély fekvésű vízvezető erekben és tavakban raktározhatok legyenek.

S ez teszi szükségessé, hogy a szivattyútelepek alkalmazása esetére is a társulat tiltó rendszere a maga teljében fentartassék, esetleg némi átalakulást is szenvedjen.

Mert ha szivattyúk íelállittatnak s működésbe hozatnak, a tiltok igen célszerűen szabályozók gyanánt lesznek felhasználhatók. Sőt arra szolgálnak, hogy a szivattyúk működésének folytonosságát biztosítva, egyúttal megfékezik a víztömegek túlságos megtorlódását,

A tiltó és vízraktározó rendszer mintegy kiegészítő része a szivattyúk alkalmazásának, ami maga után vonja azt, hogy a Bodrogközi társulat, mely szabályozásában oly helyes elveken indult, tovább haladásának ezen kellékét, mely alkotásaiba beleillik, sőt azokat kiegészíteni fogja oly időben, amikor működésének tervszerűen megállapított egymásutánja és anyagi helyzetének egyensúlya megfogják engedni, azt megvalósítani is törekedjék.

úgy megdült, hogy a kis álló konyhán lévő üstből a félig főtt rizsottó nagy pocscsanással kiszaladt a fedélzetre, ahonnan pár perc múlva a felszaladó hullámok a tengerbe sodorták. A dolog történte után szentül megvoltam győződve, hogy az ebéd elvesztése óriási elkeseredettséget fog szülni a hajócskán és hogy a bóra üvöltésébe Istenkáromlás, amihez a tengerészek különösen jól értenek, fog vegyülni. Legnagyobb csodálkozásomra mindez nem történt, hanem a legnagyobb lelki nyugalommal kötözték rá a fedőt a kiürült üstre, minek megtörténte után mindenki végezte tovább szolgálatát az őrhelyén. Tapasztaltam ugyan már, hogy a tengerészek mennyire közönyösek az efajta csapásokkal szemben, de mégis kiváncsi voltam megtudni, hogy váljon mibe reménykednek, hogy olyan közönyösen veszik az általam oly nagy csapának vélt dolgot, az ebéd elvesztését? Bizalmasan megkérdeztem a kormányosunkat, hogy őtet nem boszantja é, hogy ebédre nem ehetünk egy kis meleg ételt sem, hanem tisztán kenyérrel kell megelégednünk, mely igen kevés erőt fog önteni a bórától és a hideg hullámoktól elgémberedett testünkbe. A kormányos szánakozólag mosolygott kérdésemre és röviden csak azt felelte: tűz van a kazánba, olaj van a gépkenő kannákba, a kenyerünk megmaradt, a sót és a többit pedig az adja, aki elvette a rizsottót, — azután szorosabbra húzta a gurt- nit, melylyel a kormánykerék mellé volt kötve, hogy a hullámok le ne sodorják és fejét jobban behúzva a kaucsukköpeny gallérja mögé, a hajócska orrát másfelé fordította és többet egy szót sem szólott kérdéseimre. Látva, hogy minden további kérdezősködésem kárba vész, bosszúsan mentem le a gépkamarába, hogy átíázott testem egy kissé fölmelegitsem. Alig vagyok lent egy

A szivattyúk és tiltók együttes és kiegészítő működése — különösen bizonyos időszakokban és rendkívüli esetekben mutatja meg jótékony és célszerű hatását. — így például a hó hirtelen olvadása, vagy több napig tartó esőzések alkalmával a viz lefolyása a tiltók által szabályoztat- ván, csak annyi viz bocsáttatik a szivattyú telepekhez, a mennyit ezek tovább adni képesek, a többi a tiltók segítségével a víztartó medencékben raktározódik.

De ezeken kivül is mégmarad a tiltók eddigi működése, mert a csatornák tisztítása s nyári száraz időszakokban a csapadék viz vissza tartása a tiltók által lesz eszközlendő.

A gőzerővel hajtott szivattyú telepek kétségtelenül nagy munkák végzésére hivatvák s ezen rendeltetésüknél fogva egy valóságos s eléggé nem méltányolható szükségletet képeznek, melynek értékessége különösen egy kellőkép előkészített szabályozásnál, a milyen a bodrogközi, fog kitűnni.

S ha már most egy futó pillantást vetek a szabályozás különböző stádiumára s önkénytelenül megállapodom a mostani helyzetnél, egy benső s az ügy szeretetétől áthatott előérzet tovább visz — a szabályozási állapot azon kedvező alakulásáig, midőn a felesleges vizek eltávolítása s az esetleges vizszükség leküzdése is, lehetővé válik.

A szivattyú-telepek szolgálnak az előbb említett, az öntözési berendezések az utóbbi célnak.

Az egyik eliminálja a szükségtelen felesleget, a másik pótolja a szükséges hiányt. — Mindkettő együttvéve betetőzi a bodrogközi szabályozás eddigi alkotásait.

A bodrogközi Tisza mentén végig vonuló völgy nagy kiterjedésben tőzeges alkotásu, mely ha a nedvességtől megfosztatik, könnyen meggyül s a tűz — ezen hosszú folytatásban tőzeges talajon, gyorsan terjed s nagy pusztításokat okoz,

Ily talaiégésekkel szemben — a szabályozás jelen állapotában csak a védekezés ama neme volt igénybe vehető, hogy a tiltók lezárása által visszatartott vízzel és kellő helyen alkalmazott árkolásokkal a tűz pusztitásánajk gát vettetett s az, bizonyos terjedelemre szorítva, lokalizáltatott.

Ez azonban nem lehet elégséges.

Ha a talaj égésektől a társulat menekülni kíván s nem akarja magát az Alíöldön a múlt évben tapasztalt még nagyobb bajnak, a szárazságnak kitenni, akkor óvakodnia kell berendezési terveinél egyoldalúan eljárni, hanem igyekeznie kell az öntözés kérdését is megvalósítani. Mert ha minden gondoskodás s minden intézkedés csak a viz eltávolítására és a talaj teljes kiszárítására fordittatik, akkor a talajégések s a szárazság pusztításai rontani fogják a szabályozás többi alkotásainak sikerét.

Mint bodrogközi birtokos s mint a szabályozó társulat elnöke szükségesnek láttam ezen — mintegy a levegőben függő — kérdésekkel behatóbban foglalkozni s midőn ezt tettem, el nem mulaszthattam erre az érdekeltség figyelmét is, jelen közlésemmel felhívni.

Sikerült e ezt elérnem, azt a legközelebbi jövő meg fogja mutatni; — de én bízom abban, hogy az érdekeltség minden egyes tagja nem fog elzárkózni ezen kérdések megvitatásától s

fél óráig, mikor a szócsövön a következő kommandókat hallom lekiálltani : »Langsam 1* (lassan) »Halt!« (állj) ,Fest 1« (hosszabb ideig állunk.) Megütközve a szokatlan időben jött kommandókon sietve szaladtam föl a Deckre (fedélzetre) megtudni, hogy miért állunk és hol állunk. Ahogy fölértem és körülnéztem, csodálkozva vettem észre, hogy az öböl bejáratnál fekvő Brióni sziget déli oldalán, ahova a bóra nem hatolhat, egy csöndes öbölbe vetettünk horgonyt.

A kormányos és a két Deck matróz egy hosszú, vékony rúdra erősített fogóeszközzel, köveket halászik a pár méter mély tenger fenekéről. Mikor már meglehetős mennyiségű követ húztak föl, akkor neki állottak, széjjeltördelték és leg- nagyobb csodálkozásomra a kő belsejéből nagy mennyiségű kagyló került elő, melyet a datolyamaghoz hasonló alakja után musuli datóli-na.k hívnak. A kagylókat egy dézsába szedték össze, tengervízzel leöblögették, aztán az egészet bevitték a gépkamrába, hol a Flurplattén (vaspallón) rögtönzött tűzhelyen, amely négy, brigett-szén téglából és az azok által bekerített térre tett parázsból állott, melegített lábasba már sisteregve forrott a gépolaj. Kevés várakozás után, mely idő alatt a legnagyobb érdeklődéssel néztem a történteket és vártam a történendöket, a dézsából beöntötték a kagylókat a forró olajba, ahol addig kevergették őket össze-vissza, mig minden kagyló szét nem nyillott. Mikor a kagyló belseje is érintkezett az olajjal, a lábast levették a parázsról, a parazsat bedobták a kazánba és az olajat kenyérrel mártogatva ki a lábasból, a legjobb étvágygyal áttak a csigák elpusztításához.Természetesen engem is a legnagyobb készséggel kinálgattak, de már én csak kosarat adtam és inkább hagytam magam kinevetni. Nekik nagyon tetszett, hogy én nem

Folytatás az I sö mellékleten