Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-03-17 / 11. szám

Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEOTELENIK HuEIZbTZDIE^ 'V.A.SAlRST.A.lE9. I I Sátoralja-Ujhely, 1895, március 17. H- (1316). Huszonhatodik évfolyam, EIEDETÉS DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után l kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték izerine minden négyszög centim, után S kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- mőuyek a kiadóhivatal­hoz intézendök. ELŐFIZETÉS ÁBA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bénnentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. Meghívó. A felső-zempléni ev. ref. egyházme­gye a múlt év december havában nagytisz- teletü Fejes István lelkész urat egyhangúlag espereséül választotta. A nagytiszteletü esperes urnák ünne­plés székfoglalása a folyó hó 22-én tartandó egyházmegyei gyűlésen lesz, mely az újhelyi ev. ref. templomban d. e. 8 órakor veendi kezdetét. Midőn erről a t. közönséget és egy­házunk tagjait értesítem, egyidejűleg tisz­telettel kérem, hogy ezen az egyházi ün­nepségen, aminöre s.-a.-újhelyi egyhá­zunknak a múlt század óta most nyílik alkalma első Ízben, megjelenni szívesked­jenek. S.-A.-Ujhely, I895. március hó 15-én. Oókns Gyula egyházi ffigondnok. Öntözési berendezések és szivattyú tele­pek kérdése a bodrogközi Tiszaszabályozó társulat területén. I. A folyamszabályozás s ennek keretén léte­sített védelmi és vizlevezetési munkálatok iolyto- nos előre haladása, midőn egyrészt bizonyos megnyugvást szül, mert gazdaságilag biztosabb helyzetet teremt, másrészt azonban ezeknek fej­lesztése folyamán oly kapcsolatos feladatok telje­sítésének kérdését is előtérbe tolja, melyek elől — bár nem tartoznak a szorosan vett védelmi és szabályozási munkálatokhoz — elzárkóznunk nem lehet. Mert bár — félretéve minden kishitűséget — bizonyos önbizalommal viseltethetüuk is a már létesített alkotások iránt, — melyeknek nagyobb méretekbeni folytatása egyébbként a bodrogközi Tiszaszabályozó társulat egyik nehezen leküzd­hető programmpontját jelenleg is képezi s érzé­kenyen belevág az anyagi konsolidátió terveibe: — azok korántsem elégségesek arra, hogy teljes megnyugvást keltsenek bennünk a jövőre nézve, T A B 0 Póla kikötö-város és vidéke. — A .Zemplén« számára — irta: Kiár István. Póla hadikikötő város közvetetlen a tenger­parton, az isztriai félsziget egyik legdélibb pontján fekszik. A várost magát két részre lehet felosztani, úgymint a tulajdonképpeni városra, azaz a bel­városra és a kikötőre. A belváros nagy táblás kövekkel kirakott, szűk, girbe-gurba főutcája, az abba betorkolló lépcsős mellékutcák, a nagyobb­részt lapos háztetők és az azokon száradásra ki­aggatott fehérruha-darabok, a legnagyobb fényűzés­sel berendezett borbélymühelyek végtelen sorozata és az utcán nagyszámmal kóborló gazdátlan kutyák igen élénken emlékeztetik a szemlélőt a keleti vá­rosokra — és ha az utcákon nem a fedetlen fővel járó, tüzes szemű szinyorinákat látnám sétálni, akik élénk »bon giornóc-val (jó napot) vagy »bona será«-val (jó estét) köszöntik egymást, hanem egy pár sűrűn lefátyolozott és köpenybe burkolt höl­gyet látnék a Via Sergid-n facipőkben végighaladni, akik közönyösen haladnak el egymás mellett: ak­kor inkább képzelném magam Sírd-ban vagy Te- nedó-ba.n, mint egy nyugati földrészen fekvő hadi­kikötőben. A belvárosnak, egy pár régi római emléken kívül, fölemlitésre érdemes nevezetessége még a hanem folytonos ébrenlétben s komoly megfon­tolással előre kell foglalkoznunk azzal, hogy az addig gazdaságilag elért eredmények biztosítása s fokozása céljából, mely teendők várnak még megoldásra, melyeket részint a közel jövőben, részint később, de minden bizonynyal dűlőre kell juttatnunk ! így, különös figyelmet érdemel és a bodrog­közi Tiszaszabályozó társulat illető közegei által is már tanulmány tárgyává tett: öntözés s a szi­vattyú telepek létesítésének kérdése, melyekről, külö­nös tekintettel a bodrogközi Tiszaszabályozásra, egyetmást elmondani szándékozom. Előre bocsájtva azt, hogy ezen, meggyőző­désem szerint kiváló fontosságú kérdések, melyek egyes szabályozó társulatoknál napirenden van­nak, másoknál gyakorlati alkalmaztatásuk által megfejtést nyertek, — a bodrogközi társulatnál csak is az anyagi viszonyokhoz mérten s a foko­zatos haladás törvényeihez képest kerülhetnek szóba. De épen a társulati érdekeltség jól felfogott anyagi helyzetének öregbítése szempontjából, a kérdés tanulmányozásával egyidejűleg szükséges­nek látom annak elkerülhetetlenül bekövetkező gyakorlati alkalmazását a speciális viszonyok figyelembe vételével, a megfelelő előkészités stá­diumába juttatni. A bodrogközi Tiszaszabályozó társulat a Tisza, Bodrog és Latorcza folyók által határolt 171,800 kát. holdnyi területre (u. n. Bodrogközre) terjed ki és 62. községet számlál. Általában véve sik lapály — egyes, kisebb- nagyobb homok dombokkal és a királyhelmeczi, szentesi, szerdahelyi és kövssdi hegyekkel. Legalacsonyabb részét azon többnyire töze- ges talajú, teknő alakú völgy képezi, mely a Tiszával — igen csekély esésben — majdnem egyenközüen halad lefelé, mely völgy az alsóbb részeken a bodrogmenti, inkább agyagos talajú, szintén teknő alakú második völgymélyedéssel egyesül. A szabályozások megkezdése előtti időben — a Tisza és Bodrog folyók gyakori kiöntései folytán — a mélyebben fekvő helyek egészen ki­estek a művelés alól s amennyiben azokat tavak és mocsarak lepték el, leginkább csak halászatra és vadászatra voltak alkalmasak. De bekövetkezett a szabályozás első stádi­uma, mely azon irányelven alapult, hogy az árvi­zek pusztításai ellen védtöltéseket emeltek és a Via Sergia, amely Pólában a főutcát képviseli. Ne gondolják azonban kedves olvasóim, hogy a Via Sergia egy gyönyörű palotasoroktól képezett és fakockákkal burkolt tágas utca, amelyen a villámos ivlámpák messzeható fénye oszlatja el az éjszaka sötétségét és amelynek széles aszfalt-gyalogjáróján ezernyi embertömeg nyüzsög, bámulva a tüzes paripáktól tovaröpitett fényes hintókat, a pazarabb- nál pazarabb fénynyel kiállított kirakatokat és egy­mással beszélgetve egymás közt vitatva meg a napi eseményeket töltik el a kellemes téli alkonyokat; ó ne gondolják, ne, mert ha azt hiszik, hogy igen : akkor éppen olyan kellemetlenül lesznek meglepve és éppen olyan nagyot fognak csalódni önök, mint én csalódtam, amikor a hadikikötő várost az ide- érkezésem után való napon egy vigkedélyű és bő­beszédű olasz bajtársammal végigjártam. A Via Serbia egy szűk és görbe utcácska, melyen a legnagyobb békességgel fér meg egymás mellett a modern építész Ízlésére valló stílben épült két vagy három emeletes palota és a pár évtized­del ezelőtt épült viskó, amelyen az ékszerészboltok, borbélyműhelyek, halkereskedések, zsibárusok, cuk­rászboltok, vendéglők és pálinkás putikok minden rendszer nélkül sorakoznak egymás mellé és amely­nek kövezetét délben csak rövid ideig éri a nap­sugár, mig a nap többi szakában folyton árnyék­ban van. Az utca majdnem négyzetméter nagyságú táb­láskövekkel van kirakva, amelyek valószínűleg még egy fálszázaddal ezelőtt kerülhettek oda és azóta nem is igen tatarozhatták, mivel az egyik táblának a féloldala lefelé halad és a másikkal egy teknőt szabálytalan'kanyarulatokkal biró folyók vizeinek gyors levezetésére átmetszéseket létesítettek. — Noha a töltések ismételten emeltettek, a meg­újuló árvizek pusztításai újabb és újabb áldoza­tokat vontak maguk után s dacára annak, hogy a Bodrogköz töltésekkel volt körülvéve s ha töl­tésszakadás vagy vízbetörés nem történt, a körül­vett területek vizzel nem is borittattak el, az elért eredmények a várakozásnak még sem felelhettek meg. A mentesített területeken képződött csapa­dék és a talajvizek épen a töltések által akadá­lyozva, visszamaradtak s ezekből újabban mocsa­rak képződtek, melyek ott, a hol szétterültek, óriás károkat okoztak úgy, hogy időközönkint 60000 hold területet foglaltak el s vontak el a használat alól. Ezen »cseberből vederbe* esés megérlelte már az 1863-ik évben azon eszmét, hogy a sza­bályozás sikere érdekében a belvizek levezetésé­ről kell gondoskodni s noha e tekintetben az előkészítő lépéseken kivül tényleg csatornázás is történt, a végrehajtott munkálatok, melyek kellő fentartása iránt hatásos intézkedések sem létez­tek, az általánosan óhajtott sikert nem eredmé­nyezték. — Az 1878-ik évi töltésszakadás volt kiinduló pontja azon uj korszaknak, mely az 1880—1883. években a nagyobb szabású mun­kálatok létesítése által, a szabályozásnak mintegy második stádiumába vezetett. A csatornázási tervek megállapításánál alapul szolgált a Bodrogköz talajának mély fekvése, mely körülmény miatt a belvizlevezetésnek a majd­nem minden évben jelentkező árvizek alkalmával szünetelnie kell, a mely időszakokban tehát a zsi­lipek zárva tartatnak és a csapadék vizek a tavak, illetve természetes tartányokba vezettetnek. Ezen, körülbelül 1—3. méter mélységgel biró tavak (holt medrek és viz vezető erek) mint­egy 5000 hold területet foglalnak el és 37,000,000 köbméter vizet képesek raktározni. Mindegyik vidék rendelkezik a saját víztartó medencéjével, melyek a belviz mennyiség szerint akként vétetnek igénybe, hogy a csapadék viz azokban a magassági viszonyok szerint egyes csoportokra megosztva, elkülönítve raktározódik, mely célra a lecsapoló csatornák a megfelelő he­lyeken kisebb zsilipekkel (tiltókkal) záratnak el. Az árvizek elmúlta után a tiszai és bodrogi zsilipek kapui és ezután az összes tiltok meg­nyittatnak, hogy a csatornák a tavakban össze­képez, úgy, hogy még száraz időben is bajos ál­lapot belelépni; a harmadik táblának a féloldala pedig fölfelé áll, úgy, hogy, ha az ember nem vi­gyáz, könnyen vigyázatlanságból eredő súlyos testi sértést követ el önmaga ellen; a negyedik ilyen tábla össze-vissza van repedezve; az ötödik táb­lának pedig már csak a háromnegyedrésze van meg, a kiegészítő egynegyedét valószínűleg egy védetlen idegen vette magához, hogy lábikráját megvédje azzal az utcákon csatongoló éhes kutyáktól vagy talán egy szorgalmas emlékgyűjtő turista vihette el magával pólai emlék gyanánt. Szóval a Via Sergia kövezete olyan, hogy messze elmarad a mi kisebb városaink kövezete mögött, amelyeket pe­dig ... no de »ne szólj szám nem fáj fejem.« A Via Sergid-n. van a korzó, ott uralkodik a legnagyobb élénkség, ott hullámzik az ezernyi embertömeg számtalan vegyülékben fel s alá, vi­dáman, nevetve és szorosan egymás mellé préselve; ott feltalálható a világon létező és emberekkel érintkező minden népfaj; ott lehet hallani minden­féle nyelven beszélni és ott található fel az úgy­nevezett bábeli zűrzavar, amely főképpen jellemzi a kikötő-városokat. Az egyik utcaszegleten egy indus mutogatja kígyóit, melyek egy fuvóhangszer hangja mellett taktusra mozgatják lapos fejeiket és taktusra öltö* getik kétágú nyelveiket. A másik utcasarkon egy arabs ül kétpúpú tevéjén, melynek minden púpjá­ról egy-egy majom vág komikusabbnál komikusabb pofákat a járó-kelőkre és az utca-gyerekek kezéből élelem helyett fölnyujtogatott kavicsokat dobálják a bámulok közé, mig a fehér burnusba burkolt gaz­Zemplén mai száma nyolc oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom