Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-03-03 / 9. szám

viselőtestület gyűlésében, melyen Nemes Lajos kir. tanfelügyelő is résztvett, ismét napirendre került és a kérdésnek alapos megvitatása után elhatároz­ták, hogy egy állami elemi és egy polgári leány­iskola felállítása tárgyában kellően megokolt fel­iratot intéznek a közoktatásügyi ministerhez, ki­kérvén ehhez a vármegye támogatását is. (Búcsúzó-est.) Rónai István, az itteni dohány­gyárból Fiúméba áthelyezett gyártási tiszt, tisztelt barátunk és munkatársunk távozása alkalmából tiszttársai, barátai és jóismerősei tegnap este, az Abonyi féle vendéglő termében, sikerült búcsú-estét rendeztek. (Halálozás.) A legőszintébb részvét érzésével vettük a hióbhirt, hogy Andrássy Sándor grófnak Abbáziában üdülő családját megrendítő vesztesség érte; ugyanis a gróf családjának elsőszülött fia, Aladár, hirtelen halállal kimúlt. Amiben hinni nem akartunk, fájdalom, valónak bizonyult a szomorú hir. Mi volt a halál-oka: nem tudjuk, talán diftéria. A vigasztalhatatlan édes atya fájdalmát tetézte az a körülmény, hogy haldokló fiacskája ágyához, hová a grófné sürgönye szólította, nem mehetett a ÁT<ws.stf-vidékén támadt vasúti akadályok miatt. A kis gróf hulláját haza szállítják s Velejtén fogják a grófi család sírboltjában örök nyugalomra helyezni. Áldás kisérje I (Az időjárás) e héten kedvező volt. Nappal erős olvadás, éjjelenkint 5—6 fokos hidegben fa­gyott. Ha igy tartana, pár hét múlva minden legcsekélyebb baj nélkül letakarodnának a hó és jég olvadásából származó vizek. Ami hogy úgy legyen: nagyon kívánatos. (Böjti mulatság.) Mint értesülünk f. hó 16-án a Takáts-iéle vendéglőnek emeleti étkezőjében S.-A - Ujhely intelligenciája vacsora-összejövetelt tart, melyre, természetesen, meghívók nem küldetnek szét. A vacsorát tánc követi. (A Zemplén-vármegyei kaszinó) ez évi köz­gyűlése, mint értesülünk folyó hó 25-ére tűzetett ki. (Búcsúszó.) Felsőbb hatóságom a s.-a.-ujhelyi m. k. dohánygyártól a fiumeihez helyezett át; midőn e kedves várost elhagyom, szivem egész bensfiségéből mondok ezen utón is jóakaróimhoz, barátaimhoz és ismerőseimhez »Isten hozzád« ot s igaz lélekkel köszönöm meg ez alkalommal is a minden oldalról és mindenkor jó tapasztalt jóba­rátságot, szívélyességet. A legkedvesebb emlékekkel gazdagon távozom e kedves állomásról s felejt­hetetlen marad előttem itt töllött rövid időm min­den perce. A viszontlátásra 1 S.-A.-Ujhely 1895, március hó 3. Rónai István m. k. dohányjöve­déki tiszt. (Elite álarcos bál,) Ilyennek hiresztelték a plakátok és csakugyan ott láttuk S.-A. Ujhely város egész intelligenciáját Mintegy 60 páholyt készíttetett ez alkalomból a leleményes Dobó s azok csakugyan mind eladattak. De a leleményességnek már túlhajtott felfogása volt pl. az is, hogy a föld­szinti páholyok árát 7 ftban állapítván meg, a bál napján, a 48-ik órában, kis plakátokat bocsátott szét, kimondván, hogy egy-egy páholyba csak 4 egyén mehetvén, a többiek már belépő dijat fizetnek. A publikumnak tervbe vett ilyetén megkajmakámo- lása, természetesen, nagy visszatetszést szült, úgy hogy a rendőrhatóságnak kellett a terv megaka­dályozásáért közbe lépni. A prográm pedig, me­lyet Dobó ur tényleg adott, általában nem sokkal ért többet a semminél. Volt egy-két bengaliai fény­árban úszó tabló ; aztán láthattuk a hőstenórt, amint üres papir-golyóbisokat emelget (Wurschtlprater lát­vány) egy indus ,egy ballet-tánc (ezek más többet mu­tattak) továbbá egy igen-igen hosszúra nyúlt sors­játék, ahol 10—10 krért lehetett nyerni fa-gyufa- tartót, csörgősipkát, pojácot, fogpiszkálót stb, Persze, hogy mindez intelligens közönségünket nem érdekelte, amely a körülményekhez képest eléggé jól találta magát a társaságban, sőt jól is mulatott a földszinten gyér számban megjelent maszkokon, kik között egy pojácó tűnt föl, kinek ügyes mozdulataiból azon határozott meggyőződést merítettük, hogy egykor már a redut parketjén debütált. Indiskrétek nem leszünk: tisztelt barátunkat elárulni nem fogjuk, — Láttunk to­vábbá békákat, egy Goldstein Sámit, cigánynőt stb. — A hosszúra nyúlt sorsjáték alatt a közön­ség nagyrésze az Abonyi vendéglő étkezőjében asztalhoz ült, hol a késő éjjeli órákig mulatott jó kedvben, — ami azonban már nem Dobó direktor uron múlt, — mialatt a színészek a szin házi nagyteremben a Mányi-zenekar húrjai mellett a színi szezon berekesztésének örömére táncra perdültek és járták jó kedvben reggelig. (Jégünnepség.) A mit már a múlt év telén is anynyit hirdettek és halaszgattak, de a sok terminus dacára sem tudtak az olvadásoos vagy havas idő miatt megtartani: a jégünnepséget, ma egy hete megtartották. Az idő megemberelte magát és a kitűnő sportot, a korcsolyázást, ked­velők és nézők nagy száma gyű t a pályára, hol a gyártelepi fuvóhangszeres banda szórakoztatta a farsangi süveges korcsolyázókat és a jégpályát övező publikumot, kiket csak az esti szürkület oszlatott széjjel vidám mulatozás után. (Veszett ebek.) Ujhelyben az elmúlt héten két veszettnek bizonyult eb kóborolt, melyek kö­zül az egyik, fájdalom, három embert *is, névsze- rint Egri Istvánnét, Dulovics Árpád asztalos inast, és Svendtner János vasúti munkás 9 éves leányát megmarta. Mind a két kutyát elfogatta és kiir­tatta a hatóság, egyidejűleg pedig a megmart egyéneket a budapesti Pasteur-íéle intézetbe fel­küldötte, — továbbá a város összes kutyáira a törvényben előirt negyvennapos zárlatot elrendelte. E szerint a szabadon kóborló kutyákat a gyep­mester elfogja, azonnal kiirtja és tulajdonosaikat a hatóság megbünteti. (Nyomorultak.) cim alatt lapunkban már ösmertetett Ínséges varannói napszámos család részére újabban kaptunk Dienes Istvánná őngstól (Azar) 2 irtot, amely összeget rendeltetése helyére elküldöttünk. (Rendőri hírek.) Késeid cigány fiú. Rostás Sán­dor, rakoncátlan cigányfiú, e napokban összeveszett Balog Andrásné cigányasszonnyal és eközben ennek fején és vállán olyan sérüléseket ejtett, hogy kór­házba kellett szállítani. — Garázda tolvaj. Kapás Mihály napszámos, a vasúti állomás harmadosztályú várótermében Grünbaum Adolf házaló-fiútól két kendőt alkudozott s meg is vette 50 krért, azon közben azonban egy harmadik kendőt nagy-ügyesen a rokkja alá csúsztatott; ámde vesztére, mert a manipulációt az ott lévő rendőr észrevette. Amikor aztán a rendőr a kendőt visszakövetelte, nemcsak hogy megtagadta, hanem megtámadta öt és csak az épp előjött csendőrjárlat tette lehetővé, hogy nagyobb botrány híján sikerült a jómadarat kóterbe kisérni. — Paróka és narancsárus. Nagy népcső- dületett okozott a vaspálya-udvarban egy narancs­árus alak, vállon alul érő hajzatával, kigöndöritett fru-írujával, nyakán csipke-gallérral, női cipellőkben és nadrágban. Emiatt a rendőrség bekísérte, ahol kisült, hogy parókát visel és egy Miskolcra való ügyefogyott 18 éves legény, akit anyja a narancs­eladással szokott megbízni. Hazaküldték. (Egy úri külsejű csaló) Sajó-Kesznyéten község tüzkáromltjai részére országos könyor- adományok gyűjtésével foglalkozik. Okmányai hamisak. A belügyministeri leirat, melyet máso­latban mutogat, úgyszintén a Zemplén-vármegye pecsétjével és Malolai Etele aláírásával ellátott, febr. 19-iki dátummal 5 szám alatt kiállított en­gedély-okirata és hamisítvány, öva intjük a közön­séget, hogy ne engedje magát az úri külsejű csalótól lépre vezettetni, — a hatóságok figyel­mét pedig fölhívjuk, hogy a közönséges iparlovag etfogatása iránt intézkedjék. Az ipsze most a Bodrogközön őgyeleg. (A sárospataki népbank) mint szövetkezet XXVII. évi zárószámadása az 1894. üzleti évről szerkesztőségünkhöz beküldetvén, a mérleg kimu­tatásból fölemlítjük, hogy a vagyon emelkedése, úgyszólván, rohamos volt 1894-ben, mert az előző év vagyoni állapotához viszonyított, emelkedés, kerekszamban, 74,000 forintot érő 1 Evvel szemben az intézet terhei pedig alig emelkedtek többel, mint 1000 fttal. A tiszta jövedelem 20,806 ít 52 kr. volt, melyből az állandó alaprészjegyek után kamatosztalékra 6 ftjával 10,644 ftot osztanak föl. A szövetkezet tagjainak száma az 1894. dec. 31-én 295 7 volt. Az igazgatóság zárószámadását a híven és becsületesen teljesített kötelesség érzetével ter­jeszthette elfogadásra és jóváhagyásra a közgyű­lés elé. (Tanitóválasztás.) A b.-szerdahelyi községi iskolatanitói állást, a febr. hó 23 án tartott iskola­széki ülésben, Sebeezky Győző garanyi rk. tanítóval töltötték be. Jelen volt a választásnál: Szerviczky Ödön elnök, mint a vármegyei közig, bizottság kiküldöttje, Damjanovich Ágoston gondnok, Nemes Lajos kir. tanácsos, tanfelügyelő. Nevezett tanító 17 pályázó közül, mint a s.-pataki áll. tanítóképző- intézetnek jelesen végzétt növendéke, első helyen érdemelte meg a választást. Működése elé sok reménynyel nézünk. r. I. (Tea-est.) Gálszécsről Írják lapunknak: A most üresen álló kidedóvó helyiségei igen sikerült mulatságnak voltak színhelyei febr. hó 23-án. Midőn esti 8 órakor beléptem az említett helyi­ségbe, az egyik teremben már javában folyt a tánc, a másik teremben terített asztalokat talál­tam, melyek roskadásig meg voltak rakva jobb­nál jobb ételekkel és hamisítatlan jó gálszécsi borral. Nem csoda aztán, hogy a szükkörü tár­saság, mely csak nehány helybeli s egy vidéki családból s több fiatal emberből állott, a legjobb hangulatban mulatott kivilágos kiviradtig. Ilyen befejezést nyert Gálszécien az idei farsang, r. I. (Táncmulatság.) Megyasszón, Írja alkalmi tudósítónk, febr. 26-án, a községház belső beren­dezésének részben való fedezésére, szépen sikerült táncmulatságot rendezett az ottani fiatalság, A négyeseket 25 pár táncolta. Jelen voltak, leányok: Gyurkó Ilona (Boldvo), Sebő G'zella (K. Dobsza), Vágr.er Erzsiké (K.-Dobsza), Király Ilona (Csobad), Keresztúri Giza (Semjen), Krősz Irén (Újvilág), Csorba Mariska (Onga), Vitányi Juliska, Nagy Katinka, Tomka Anna (Kinizs), Sebő Juliska (Sz.­J.-Baksa), Béky Mariska (Kinizs), Csajka Emma (Szántó), Cserna Irén (Harkány), Fábián Nelli (Rozsnyó), Bodolay Giza (Kesznyéten), Nagy Anna j és Jakab Irma. — Asszonyok: Buda Janosné, ' Farkas Lajosné, Szűcs Károlyné, Papp Jánosné, Huszár Lajosné, Orosz Ferencné, Fazekas Józsefné, Zombori Gedőné, Nagy Lajosné, Tomka Györgyné, Kóta Ambrusné, Király Gáborné, Csajka Jánosné, id. Keresztúri Józsefné, Cserna Györgyné, Krősz Lajosné, Sulyovszki Sándorné és Mőzer Lajosné. Felülfizettek: Nagy Sándor dr. 18 ft, Kóta Amb­rusné 1 ft, Szulyovszki Sándor 1 ft, Cserna Já­nosné 1 ft, Krősz Lajos 3 ft, Szűcs Károly 1 ft, Bodolai József 1 ftot. (Farsang,) Rég volt ily mozgalmas farsangja írja levelezőnk febr. 13-iki kelettel, Sztropkó in­telligenciájának, mint az idén. A társadalmi élet régen tespedő állapotából kezd kiemelkedni. Álta­lánosságban beszélve a sztropkói táncmulatságo­kon résztvenni szokott táncos párok számáról, az igaz, hogy a más helyeken feltűnően hangoztatott 160 és 200 pár itt, egy-egy o-val kisebb szám; de az is igaz ám, hogy mi épp oly jókedvvel, (sőt talán még jobbal) adózunk Terpsichore istennőnek, mint áldoznak ott, hol az a bizonyos zéró nem hiány­zik ; azt pedig a leghatározottabban állíthatom, hogy annyi kivétel nélkül jó táncosnőt, mint ép­pen itt, nagy darab földön nem lehet ám találni. Igaz, »gyakorlat teszi a mestert* — s a gyakor­lat itt csakugyan nem hiányzik, mert nincs hét, hogy egyik vagy másik magánháznál összegyűlve, dal, zongora, vagy egy kis »Ariston« mellett ne táncolnánk néhány órát. De hogy farsangunknak eseménydus krónikájából közhírré is tegyek va­lamit, hát tudatom a »Zemplén« t. olvasóközön­ségével, hogy febr. hó 7-én reggel óriási betűk­kel díszelkedö kisded plakátok és ugyanilyen szinlapok hirdették, hogy Bodnár Ilonka (Eliz) Dolinay Eugenia (Hypolitné), Korponay Ánna (Lotti), és Etelka (Juczi), Tóth Juliska (Borbála) urhölgyek, továbbá Bodnár Gyula (házmester), Kail Béla (inas), Lantos János (kovács), Unghváry Ede (I. hordár) és István (II. hordár), Zelonkay Sándor (Tollagi) urak közreműködésével műked­velői előadás (Á miniszterelnök bálján) fog tar­tatni, ami az nap este a vendéglő nagytermében telt ház előtt végbe menvén, egy nagyobb város műkedvelőinek is becsületére váló fényes ered­ménynyel sikerült. A hölgyek valamennyien mes- terileg játszották szerepeiket, s a férfiak sem sok­kal maradtak e tekintetben a hölgyek mögött. Az előadás befejeztével még Korponay Anna ur- hölgy Sárossy Gyulának »A honvéd özvegye« cimü remek költeményét szavalta el hatásosan és óriási tapsvihart érdemelve ki. Az előadásra, ter­mészetesen, tánc következett, melynek csak a késő reggeli órákban szakadt vége. Kellemes ráadásul megemlítem még, hogy f. hó 26-án Nádas Árpád köszeretetnek örvendő kir. járásbi- ránk vendégszerető házánál »jelmez estély« lesz. r. I. (Vízi bornyut ivott.) A pákosz jószágot hiába pányvázzák ki, akár a legfinomabb szögedi istránggal is, bizony, ha a gazdája elalszik, el­tépi a pányvát és a tilosba irámlik. No meg egynémelyik fejércseléd is nem ilyen fogadást tesz, hogy »holtomiglan, holtodiglan*, hanem igy mondja viszszájárul: „holnapiglan« Bizony igy járt Rigóország-ban 1. ,i lakos X Y. né is. Mert az ura alig hogy amerikásnak állott s elment messze idegenbe, lett nagy heje-huja lakadalom a szép barna me­nyecske házánál. Lakzi, fonóbál egymást érte és kit forgattak meg legjobban, legtöbbször, mint éppen a bus szalmaözvegyet. Hiába mondta a Kuik sogor induláskor az urának, hogy vigye, ha már csakugyan nem akar maradni, minden bagá- zsiáját, a feleségét is, mert mikor hajdan az ondi réten csónakáztatott egy úri vadászt, (valami po­éta lehetett) hát az is azt mondta, hogy jó vi­gyázni, mert nehezebb ám megőrizni egy csintalan fejér népet, mint akár száz tücsköt, hát a sógor csak nem hallgatott, s elment a maga utján. De bizony mi történt ? Baj, baj, igen nagy baj. A rokonság ugyan régen dorgálja a menyecskét, hogy igy meg úgy, de a menyecske előbb azt hajtogatta, hogy »zsákot emelte ... azután meg hogy vizi bornyut nyelt, melynek az a természete, hogy megnő az emberben. Hát lelkem adta, hogy, hogy nem, elég az ahhoz, keddre virradóra a szomszé­dok látták a gólyát, ilyen hideg télben szegényt, a vizi bornyut nyelt asszony kéményén kelepelni. A vén okos asszony is lótott-futott keresztapa után. De bajos ám kapni, mert ha az édes apa hazakerül, az uj komának szervuszolás helyett a bordáját fogja összetörni, mert markos ám legény. Baj, baj, kilenc tehén, még sincs vaj 1 Ezt a dol­got még Sz. fiskális se tudja kireperalni, pedig, köz­tünk legyen mondva, Lukán most ö legokosabb em­ber. r. I. (Kóbor cigányok.) Sátorosok, több szekéren jelentek meg a múlt hó 23-án Alsó Bereczkiben. A fekete arcú fehérszemélyek szurkos meszelő és ruhaszárító kötél árulása köbben Pancákné asszonyom gúnárját és tojóját elcsenték ; de rajta kapatván és utóléretvén a seprünyéllel és piszka - fával felfegyverkezve Panczákná asszony menyes­tül visszafoglalták a libákat. A fekete sereget a falu vénei rebbentették széjjel, r. I. (A prezsbiter-tehén.) Kis-Tárkány bodrog­közi községben, Írja lezelezőnk, van egy Szabó József nevezetű férfiú, kinek az a passzió|a, hogy a mások becsü'etén rágódik. Alig mu!ik el hét. Folytatás a Il ik mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom