Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-02-24 / 8. szám

Il-ik Melléklet a „Zemplén“ 8-ik számához. (Jégünnepség) A sátoralja-ujhelyi korcso­lyázó-egyesület j égpályáján még a múlt évben tervezett, de a kedvezőtlen időjárás miatt meg nem tarthatott, tréfás jelmezes Jég-ünnepség folyó február hó 24-én vagyis ma délután fog megtartatni. Az ünnepség délután fél két órakor kezdődik és 5 órakor végződik. Erre az ünnepségre szoló belépő jegy ára 50 kr. személyenként; azonban azok, kik az ünnepség céljára már előzőleg 1 ft illetve 60 krt befizettek, külön díjmentes, névre­szóló belépőjegyekkel láttatnak el, melynek fel­mutatása ellenében egy tréfás jelmez fog részükre kiszolgáltatni a jégpálya felső részén az ünnepség kezdetekor. A rendezőség. (Halálozás.) Koppét József a m. kir. államva­sutak újhelyi főnökségének tisztviselője, folyó hó iö’án hosszas betegeskedés után meghalt. A még élte delén, 48 éves korában, elhalt férfiú, úgy is mint a vasútnak egyik régi, buzgó tisztviselője általános tiszteletnek és becsületnek örvendett; ezért keltett halála őszinte részvétet mindenfelé, hol őt ismerték. Temetése, melyre az összes gyári tisztviselők és munkások testületileg, élükön Ka­tona József főnökkel, vonultak ki, 18-án délután ment végbe és egyike volt a rég nem látott im­pozáns temetéseknek, mert a koszorúkkal boritott koporsót fáklyások, a gyártelepi zenekar és dalos egyesület részvételével ezernyi nép kisérte utolsó útjában. Halálát bánatos özvegye kesergi- — Béke hamvaira 1 (Táncmulatság Mező-Laborczon.) A mező- laborczi vasúti állomás alkalmazottai e hó 17 éré táncmulatságot terveztek ; de bizony a rendezőség 17-ike előtt pár nappal szomorú ábrázattal járt­kelt, nem remélve semmi sikerét fáradozásainak, mert hát: »Befújta az utat a hoc ... a szó leg­szorosabb értelmében. Annál kellemesebb volt a rendezőség csalódása, mikor a mulatság napján, vagyis estéjén nem remélt szépszámú közönség gyűlt össze a szépen s Ízlésesen dekorált vasúti várótermekbe. De hát ki törődnék egy kis hófú­vással, a ki vagy egyszer már volt a mező-laborczi vasúti bálokon, hói jó kedv, figyelmes rendezés, jó zene mindig egymással vetekedtek a múltban is. — Nem is bá ta meg senki, aki idefaradt. A jókedv esak fokozódott világos viradtig. — Hiába volt minden rim^nkodás, minden sóhajtozás s óhajtozas, hogy; »Bárcsak ez az éjszaka« .... stb., mert bizony a kérlelhetetlen nap-apó közbelépett s ez véget vetett a fiatalság minden tekintetben sikerült táncmulatságának Mmt ha ljuk, a mulat­ság jövedelméből jotékonycélra is jutott 13 ft. r. I. (Az átugrott 13 as szám.) Szabadkan valami szórakozott gólya tulbu'.goan teljesítette kötelessé­gét. Egy asszony ugyanis már tizenkét gyermek­kel ajándékozta meg élete párját A derék csa'ádapa véghetetlenül megörült, mikor a tucat szerencsésen együtt volt s mindnyáj m jó egészségnek örven­dettek. Annál kellemetlenebbül volt meglepve, a mikor egy szép napon, hiszen minden kellemetlen dolog egy szép napon szokott megtörténni, a gólya ismét jött. Tizenhárom, tizenhárom, folyvást ez járt a fejében. Micsoda szerencsétlen szám ez a tizenhármas. A bölcs természet ugyanis gondos­kodott arról, hogy a tizenkettő után konok kö­vetkezetességgel a tizenhárom következzék. De a szórakozott gólyamadár ezúttal, nyilván tévedés­ből, három kis legényt tett bele a bölcsőbe. Ti­zenhárom, tizennégy, tizenöt, számolgatta rezig- náltan a sokszoros családapa a mellénye gomjain, ha ugyan volna a világon mellény ennyi gombbal. Az eset családanyai körökben feltűnést keltett. (Az iparos ifjúság színi előadása Szerencsen.) Február 17-én igen nemes célra, mert a szerencsi ipariskola javára, tartott az iparos ifjúság zártkörű színi előadást, melyet a legvidámabb mulatság követett. A tánccal egybekötött színi előadás lelkes rendezője, a gyermeksereg és az ifjúság barátja, Lintz Géza cukorgyári tanító volt. Hogy a gyermekelőadások rendezésének hivatott mes­tere, arról már többször meggyőzőhettünk; de az iparos ifjúság léleknemesitő és hasznosan szóra­koztató derék előadása arról tette bizonyosakká a szerencsieket, hogy ügyes, a nevelés sikerének módozatait hivatásszerüleg alkalmazásba vevő ezen rendezőnk a fáradság nem kímélésével megtörte az önerőben való bizalmatlanság jegét, a mennyi­ben az iparvs ifjúság játéka teljes elismerést nyert a y Virágfakadás« (Murai K.) és »Rendelő órai (Almási T.) c. darabokban még a finomabb íz­lésű közönség részréről is. Vajha többször és több helyen is szívesen lépnének iparos ifjaink műve­lődésük előmozdításának e hálás terére. P. S. (Városi kisdedóvó megnyitása.) A Tokaj város részéről létesített ideiglenes kisdedóvó intéze­tet, Írja levelezőnk, febr. 17-én nyitották meg ünnepiesen, Bergler Gyula helybeli r. kát. plébános prépost mint óvó-bizottsági elnök, az óvó­bizottság tagjai és számos érdeklődő polgárból álló közönség jelenlétében. — Elnök az ünnepies megnyitás kezdetén, szokott ékes szólásával, von­zóan s alaposan fejtegette az óvó-intézet nemes célját és üdvös hatását a gyermekekre, a szülőkre, a községre s az egesz társadalomra. Buzgó támo­gat tsukba s pártfogásukba ajánlotta a jelenlevők­nek s az ő révükön Tokaj közönségének ez újon­nan megnyitvtt s immár működésbe lépett inté- tézetét s annak szakavatott és buzgó vezetőjét: Telepi Ilona kisasszonyt. Ezután a város főjegy­zője Kudász Kálmán, olvasta fel az intézetre ada­kozó nemes szivü emberbarátok hossző névsorát a város elöljáróságának a kisdedóvó-bizottsághoz in­tézett emlékiratában, kik között szerepel: Hirsch Mór br. 5000, Tokaji Kiss Endre szatmári adó tiszt több mint ŐOO, Kohn Emmánuel 200, a tokaji cognacgyár 200 a tokaji Takarékpénztár 30, Bernáth Béla 25 fttal stb. — Miután még az összes jelenvoltak neveiket a kitett vendégkönyvbe beje­gyezték, a lélekemelő ünnepség véget ért. A kis dedóvó állandó épülete a Slezingerné-íéle telken a folyó év folyamán, vagy legkésőbb a millénlum évében fog rendeltetésének átadatni, A nevezett telek igen alkalmas arra, hogy rajta park közepén egy mind egészségi, mind pedagógiai követelmé­nyeknek megfelelő kisdedóvó építtessék, r. L (Tejszövetkezet) Pelejtén, írja tudósítónk, Pékáry, Kanta és Sztankóczy ottani földbirtokosok kezdeményezése folytán tejszövetkezet alakult. A lefolyt űzletév oly kedvező eredményeket tüntetett fel, hogy a szövetkezetbe bevonták a kisgazdákat is. Ezekkel egyetemben most már egy művezetőt is fogadtak Kassáról, aki a tejnek gyárilag való földolgozását szakértöileg fogja végezni. Egy tehén után az évi haszon körülbelül 70 ft tiszta nyere­séget hoz. Vajha okulna ezen több község is és hasonló szövetkezet alakítására vállalkoznék, meny­nyivel megkönnyítené a szegény nép helyzetét? (Farsangi táncmulatság.) Papina és környé­kének intelligenciája, Írja tudósítónk, élén Haraszthy József közszeretetnek örvendő vm. utmesterrel, látván azt, hogy a szinnai társadalmi viszonyok miatt Krajnyán, egy farsangi táncmulatság Szinna községben alig hozható létre, elhatározta, hogy Hosztovieza községben, az uradalmi kastélyban, ren­dez egy inkább házi jellegű mulatságot, mintsem fé­nyes és igy költséges kiállítású bűt. A f. hó 17-én tartott farsangi mulatságon nagyszámú intelligens hölgy- és férfiközönség vett részt. A pompás fesztelen és kedves mulatság kivilágos kiviradtig tartott. A talpalávalóval Pali, a homonnai hires cigány prímás szolgált, melynek csiklandozó ereje táncra ingerelte még az öregeket is. A »hogy voltc-oknak hossza-vége nem volt! Mi is a-t mond­juk a derek rendezőségnek : »hogy volt ?« r. I. (Farkas helyett kutya.) A b -sarai erdőn fát vágó munká ok észrev tték, hogy közéltükben farkas őgyeleg. Nosza űzőbe vették a kiéhezett állatot, kergetve egész Vámos Ujfa uig, hol a va sutról havat hányó napszámosok is segítségükre sie'tek. Valóságos hajtó vadászat keletkezett, szá- mi*va az ordas szép áru bundájára. Tervüket si­ker koronázta, mert a nagy lármára figyelmessé lett pályaőr fegyvert töltött és a farkasnak vélt állatot célba véve, kétszeri lövésre leteritette. Volt öröm és ujongás, végre civakodás, sőt veszekedés, mert a Sáraiak, kik a farkast kiugrasztottak, 1 tisztán az övéknek, mig az uj falusiak, mert az ö határukon esett e1, magukénak tartottak a farkast. Végtére mégis abban állapodtak meg, hogy a bőr- árán majd atyaíiságosan megosztoznak. A farkas tehát közös erővel megnyuzatott. A liszkai bőrös- zsidó jó áron meg is vette az ordas bundáját, az osztozkodás is megtörtént. De uram fial A bőrös­zsidó másnap visszahozza a bőrt és annál az egy­szerű oknál fogva, hogy a bőr nem farkas bőr, hanem a Iongi árendás kutyájának a bőre, visszakö­vetelte a pénzét. Természetesen a pénz akkorrára már pálinka értékre volt valutázva. Az érdekes jogi kérdésben a bíróság fog dönteni. (Farsang.) A homonnai »kaszinó egyesület* f' hó 16 án rendezet zártkörű táncmulatsága sokáig emlékezetes marad mindazoknak, akik azon részt vettek, mert régen volt Homonnán jó kedv dol­gában oly sikerült táncest, mint ez. — Félkilenc felé gyülekezett a hölgykózönség a »Stefánia» szállónak nagytermébe és megkezdődött a tánc oly tűzzel és animóval, hogy csak reggeli 7 óra után ért véget. A mulatság sikerét biztosította az a körülmény, hogy fiatal emberek, köztük többen a vidékről is, nagy számmal voltak. A díszes hölgyközönség névsorát a következőkben adjuk: Leányok : Dangelmayer Olga (H.-Csebinye), Dur- csinszky Gizi, Ecsedy Emma. Fekete Emmi, Flatkay Mária, Herczog Jolán (Őrmező), Kelemen Margit, Lukovits Irén, Pelcsárszky írna, Petrovits Alice, Petrovits Gizella. — Úrnők,'. Ecsedy Edéné, Ghéczy Istvánná, Grünwald Ignác drné, Haraszthy Miklósné, Helvey Béláné, Herczog Oszkárné Kelemen Kálmánná, Kovács Józsefné, Kovaliczky Elek drné, Kutka Istvánná, Lukovits Gezáné, Mé száros Istvánná, Morgen Istvánná, Moskovits Ervin drné, Perzsenszky Lajosné, Petrovics Gyu- láné, Rév Ödönné Szekerak Ambrusné, Ugray Lajosné, Vaskovits J.-né (Porubka.) r. I. (Tűz.) Kesznyéten községben, irja levelezőnk tűz támadt. ATarnóczi-iele »nagy fecskendőd igye­kezett a nép alkalmazásba hozni. Hordót, kádat szállítottak a viz összegyűjtésére; a nagy készü­lődések között azonban a községi pénztáros kifa- kadással nyilatkozott erről a drága szerszámról, mondván : »Uraim ! akármit csinálunk vele se nem szí se nem fú.« Annyi hasznot mégis tapasztalni lehetett, hogy mihelyt a fecskendő a szerencsét­lenség közelébe huzaték, a tűz megaludt, s csak egy ház hamvadt el. Arról beszé getnek most az emberek, hogy ugyan ilyen-é minden Tarnóczy- féle fecskendő?... Az elöljáróság pedig, mint aki jól végezte dolgát, annyit tett, hogy haszna­vehetetlen szerszámját visszahuzatta a fabódéba. (Kis-Csécs község megmentve.) Vármegyénk legalsó fekvésű községét, Kis-Csécsét, irja tudósí­tónk, a Sajó folyó, partszaggatások következtében, végelpusztulással fenyegette ; azonban, amint hírlik, Nagy Sándor dr. országos képviselőnk közbenjá­rására az állam, a vármegye és a község hozzájá­rulásával a partbiztositó munkálatok folyamatba tétettek. Az egész télen szakadatlanul és serényen dolgoznak a Sajótól ostromolt község megmenté­sén. Szakértő mérnök vezetése mellett vállalkozók építtetik a védőgátakt. Majd megírjuk annak idején, hogy a nagyközönségnek is legyen tudomása arról, mi eredménye lett árvizpróba után a költséges munkálatnak. (A kis-csécsi szakadás ) Nem messze K-Csées községtől van a Sajó mel ett az u. n. »Kis Csécsi szakadás,« mely bizony felelemmel to ti s tölt- ueti el úgy a nappal di kivá't az éjjel utazókat, mert az úttest több mint 200 méter hosszúságban fekszik a mindég szerencsétlenséggel fenyegető helyen. Nem kívánjuk, hogy valaki bele rohanjon ebbe a veszedelmes mélységbe; de óhajtandó volna, ha más vármegyénk példájaként legalább kerékvetök állíttatnának erre a veszedelmes vonalra a közönség néminemű biztvsitásá céljából. (A miniszterelnök amerikai arcképe.) Ame­rikából Írják lapunknak : Midőn a kábel az Óceá­non túl is hírét vitte annak, hogy a magyar ki­rály Bánffy Dezső bárót fogja a kabinet alakítással megbízni, New Yorkban egy világlap, a Worald szerkesztősége 50 dollárt Ígért egy Bánffy-zre- képért. Egy Braun Henrik nevű magyar kivándo­rolt azonnal jelentkezett a szerkesztőségnél s azt ígérte, hogy ő 3 óra alatt megszerzi a kívánt arc­képet. De hogyan ? Nyakába vette a világ várost s a kávéházakban koponya-szemlét tartva, az első szőke, kopasz embert felszólította, hogy 2 dollár díjért kövesse őt egy fényképészhez s ott engedje magát lefényképeztetni. A sikerült kép masnap megjelent a Worald-ban. Bánffy báró természete­sen, nem protestalt. hogy a Worald Bánffyja nem ő; nem protestáltak az Amerikában élő magyarok sem, mert vagy nem is nerték Bánffy bárót sze­mélyesen, vagy ha ismerték is, mmt p1. Zichy Herman gróf, jót nevettek a sikerült ötleten, ki­vált mikor kisült, hogy a nevezett lapot hogyan juttatta Bánffy »sikerült« arcképéhez egy élelmes kivándorolt honfitársuk. (A szérum hatása.) Kesznyétenböl írják: F. hó 9-én difteritiszbe esett B ... J.... kis unokája, — és mert sem a t.-luczi, sem pedig a gesztelyi patiká­ban szérum még nem kapható, február 13-án Mis- kolczról Fodor dr. hozott migával szérumot és fecskendőt. Az akkor már igen erős lázban alig­eszmélő 2l/2 éves fiúcskát azonnal beoltotta s már néhány óra múltával észlelhető volt a javulás. Harmadnapra a gyermek fölkelt eszik, játszik s minden veszedelmen túl van. Vajha a szegény népnek itt is támadnának olyan nemesszivü jóte­vői, mint a B idrogközön támadt egy Mailáth gróf és egy*) Sennyey báró személyében. (Boldog Amerika) Csapatosan érkeznek visz- sza a felvidéki kívánd ariók Am erikából. Sírva pana­szolják. hogy a new-yorki kikötőben megvizsgálják a kivándorlókat s akiknek nincs elegendő pénzük az önfentartásra, be sem engedik Amerika száraz­földjére, hanem egyszerűen a tengerről küldik vissza hazájukba. (Egy érdekes régiség.) A »Sárospataki La- pok«-bol olvastuk: A sárospataki ev. ref. egyház régi szent edényei közt, melyek még az 1661 — 1734 ig tartó vallásos üldözések erőszakos foglalásai s a labbanc és kuruchadak rablásai után is meg­maradtak, van egy ezüst tá'ca, mely mind az aján­dékozók nevénél, mind történeti becsénél fogva egyiránt megérdemli, hogy e lapok olvasóival megismertessük. Az /. Rákóczi Gvörgv és felesége Lorántfy Zsuzsánna kegyes ajándéka ez, abból az alkalomból, hogy első szülött fiók, Zsigmond, megkereszteltetett. Mutatja ezt a latin szövegű kö­rirat, mely magyar fordításban igy szól: » A fényes származású four, Méltóságom fel ló-vadászi Rákóczi György, Borsodvármegye főispánja, ő’csaszari és kirá'yi felségének étekfog íja, ónodi kapitány sat. és Méltóságom Lorántffi Zsuzsánna asszony, mi­dőn jú'ius 27-én világra jött elsőszülötc fiokat, Rákóczi Zsigmondot, a szent keresztség vizével a keresztyén egyház kebelébe, l6l8. augusztus 22-én. az igazhitű egyház szokott szertartása sze­rint felvétették, ezen ezüst tálcát egy aranyozott kehelylyel együtt, szent keresztségi használatra, a kegyelmes és magasságos istennek és a helv. hitv. sárospataki egyháznak, a szerencsés esemény alkalmából adták, aiánlották és szenteltek, a kérész* *) Nem is egy, de két 'Sennyey személyében. Sitrk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom