Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-02-24 / 8. szám

I-ső Melléklet a „Zemplén“ 8. számához.

szeretet melegétől áthatott szavakkal kérte a vármegye közönségét, hogy buzgó készséggel az áldozatra, tegye lehetővé a Fehérkereszt-egyesület zem- plén-vármegyei fiókjának itt Ujhelyben tervezett megalakulását, humanitárius működését. A tagsági dij, évente i ít, oly csekély összeg, hogy azt megerőltetés nélkül mindenki megfizetheti és aki szívesen megfizeti »istennek tetsző, kedves áldozatot hoz az emberszeretet oltára !< (A főszolga birák éppen most foglalkoznak tagok gyűjtésével. Ki vannak téve az ivek, iratkozzanak föl a hivek. Szerk.)

Tárgysorozat szerint következett, továbbá, a főispáni megnyitóbeszédben is jelzett s a Meczner Gyula bizottsági tag részéről benyújtott következő: Indítvány.

Küldjön ki a vármegye közönsége szőkébb körű bizottságot a nagyméltóságu kormányhoz intézendő emlékirat kidolgozására, mely emlékiratban tárassanak fel azon — a törvények, ministeri rendeletek s ezeken alapuló törvény és helyhatósági szabályrendeletek sokaságára, szétszórtságara, gyakorlatiatlan voltára s az illetőségek sokféleségére visszavezethető okok, melyek a közigazgatás mai berendezése mellett, a bürokratizmus tultengésével fenyegetnek, a közigazgatás akadálytalan menetet a tisztviselők túlterhelése miatt problematikussá teszik, a községi terheket az elvisel- hetetlenségig fokozzák, az egyes polgároknak a tájékozás-szerzést, eligazodni tudást úgyszólván lehetetlenné teszik s emiatt egyeni tevékenységükben zavarják s különféle büntetéseknek s károsodásnak teszik ki.

Indokolás.

Alkotmányos életünk visszazerzése óta, a minden téren bekövetkezett rohamos haladás miatt, a közigazgatás teendői óriási mértékben növekedtek.

Ezen haladással a vármegyék berendezése lépést nem tartván, napról-napra mindinkább életbelép a létező közigazgatási állapotoknak tarthatatlansága.

A kormányzás minden ágában hozott törvények, rendeletek, ezeken alapuló torvény és helyhatósági szabályrendeletek bürokratikus tul- tengésbe terelték a közigazgatást s a törvényhatósági tisztviselőket annyira túlterhelik, hogy kötelességeiket, a legmegleszitettebb igyekezet mellett is, ellátni alig vagy csak felületesen képesek.

A temérdek s minduntalan változó törvény s a ministériumok mindenikétől kibocsátott életbeléptetési s más kormányrendeletek, az ezeken alapuló törvény- s helyhatósági szabályrendeletek, sokaságuk, szétszórtságuk mellett tömkeleget képeznek, amelyekben való eligazodás a kompetenciák sokféleségének ismerete, a nép egyszerű fiara kizárva, a miveit osztály tagjaira nézve pedig csak nem lehetetlenné van téve.

A hozott törvények, életbeléptető kormányrendeletek egyes intézkedéseikben a gyakorlati életnek nem felelnek meg sőt kivihetetlenek.

Ily körülmények közt:

a törvényhatósági tisztviselő elégtelenségének tudatában elveszti önbizalmát, nélkülözi az ügyek ellátására szükséges biztosságot s a feje felett függő fegyelmi eljárás miatt folytonos remegésben él;

a hadi s pénzügyi ügyek első sorban megkövetelt ellátásán túl a többiek háttérbe szorulnak vagy csak lazán kezeltethetnek;

hálálkodjék. A kölcsönt aztán feljegyezte az »unter- lagon,« amelyből rendszerint fidibuszt csinált.

*

Most már ott pihen a csendes Bodrog mellett.

Sírját a gyermeki kegyelet gondozása a fel- cseperedő unokák ápolása lombbal-virággal fogja ékesíteni. És az a sok áldás, amely haló porára száll, könnyűvé fogja nékie tenni a földet.

Emlékét megőrizzük igaz kegyelettel, mely nek én is őszintén áldozom ezekben az egyszerű sorokban.

A temetés.

A megelőző hózivatar és a nagy hideg dacára sokan gyűltek egybe a halottas háznál, amelynek terrasza előtt délután 3 órakor a ravatalt fölállították. Képviselve volt küldöttségileg a vármegye és a negyvennyolcasok. Utóbbiak a régi gyászos, lebontott önkéntesi zászlót is magukkal hoztak és a ravatalra díszes koszorút helyeztek szalagjára »felejthetetlen bajtársunknak* felirattal. A gyászszertartást Lengyel Pál s.-a.-ujhelyi plébános celebrálta két lelkész segédkezésével. A gyászénekek elhangzása és a szertartásos beszentehs után id. Bajusz József mondott igazán megható s a boldogultra találó vonatkozásokban büvölködő emlékverset, melynek nehány strófáját reprodukáljuk :

Jő barát, ki ajkán hordta szivét,

Jó hazafi, ha tett kell nem szavak,

Eljöttünk, hogy elbúcsúzzunk tőled Bár szivünk a bánattól megszakad.

lm lásd megyédet, nézd kerületed,

Amely itt gyászt öltve megjelent,

a községi élet az ellenőrzés s felügyelet közvetetlenségében nem részesülhet; a községi terhek az elviselhetetlenségig fokozódnak;

az egyesek ügyei kellő megfontolással, betekintéssel s gyorsasággal nem intézhetők ;

a »szabad és nem szabad* közötti tájékozatlanság, a minden esetben fenyegető birság esetleg szabadságbüntetések zsibbasztólag, káro- sitólag hatnak az egyén tevékenységére.

Ezen helyzet indokolttá teszi a magas kormány figyelmének felhívását a létező nehézségek megszüntetése iránt, mi végből indítványomat a tek. vármegye közönségének elfogadására ajánlom.

A közgyűlés általános helyeslésével találkozott indítvány és ennek megokolása értelmében az emlékirat mcgszerkesztesére az indítványozón kívül a főjegyző, tiszti főügyész, főszámvevő, fő- pénztáros és a középponti főszolgabíró avval az utasítással küldettek ki, hogy idevonatkozó javaslatukat a legközelebb tartandó vármegyei közgyűléshez nyújtsak be,

(Vége köv).

Vármegyei ügyek.

A járás atyja. Hát ki volna más az ő járásának az atyja, ha nem a főszolgabíró, kiben kívánatos és kell, hogy az ősmagvarság patriarkális korában divott »rabonbáni erények* képviselve legyenek. És képviselve is vannak. A jó főszolgabíró (és melyik nem volna olyan) az ő járása népének minden ügyeiben-bajaiban, mint hajdan volt a rabonbán, vigasztalója, tanácsadója, szószólója, támogatója és pártfogója. A nép gyermeki bizo- dalommal fordul hozzá és ő atyai szeretettel bánik a hozzá folyamodóval. így a homonnai járás fő- szolgabirája, a derék Haraszthy Miklós is, kiről a következőket hozzák nekünk tudomásunkra s mi kész örömmel adjuk köztudomásra : Járásunk főszolgabírója, tapasztalván azt, hogy a kis gazdáknak mezőgazdasági terményei teljesen elsatnyul- tak, még a múlt év telén avval a kérelemmel járult közönsége nevében főispánunkhoz, eszközölné ki, hogy a földmivelésügyi minister kegyességéből az érdekeltség jó vetőmaghoz juthasson és hogy degenerált terményeit igy felfrissíthesse. Bizodalmát siker koronázta. Amit kért elnyerte. Sőt többet, mint remélt, mert a Bánátból való, kitűnő acélos vetőmagot, úgyszólván, ingyen kapta az érdekeltség, mert a vetőmagot természetben kellett visszaadnia. Vissza is adták hálás köszönettel. Úgy de most azok a kis gazdák is, kik tavaly ilyen vetőmag-kölcsönben nem részesültek, bizalommal folyamodtak. És ezek sem csatlakoztak bizodal- mukban, mert szeretett főispánunk, az isten áldja meg jóságáért a tavalyi termésből beszolgáltatott vetőmag-készletet az ujábban folyamodott kis gazdik javara már is visszabocsájtotta. — Eddig a tudósitó. És mi azt kérdezzük: hát a többi járás főszolgabirája nem-e szintén a járás atyja? Bizonyára az volt és az is lesz.

Az első fecske. Van már Zemplén vármegyének is egy községe az idegen nevű 183 község közül, mely nevét megmagyarositotta. Az első lépés dicsősége petrahai (most már bodrog-halászi) atyánkfiáit illeti, kiknek megengedte a belügyi kir. minister, hogy községük nevét Petráké-ról Bodrog- Halász névre átváltoztathassák. Éljenek 1

Hogy igaz fájdalmukat kisírják Volt követük és birájuk felett.

Eljött a nép, melyet képviseltél A hongyülésen : Itt van gyermeked Ama nagynevű Kossuth nevével Hogy leboruljon hamvaid felett.

Unokáid, rokonid, jó barát,

Mind itt vannak, hogy feltámaszszanak,

Hát örök víg élces arcodról

Már egy reményt nyújtó szó sem fakad ?

Hát nincs már szavad bajtársaidhoz,

Kikkel negyvenhét évvel ezelőtt Együtt küzdöttél a szabadságért A végzet már te raj tad is betölt ?

Járj közbe a világ alkotónál Hazánkért és e népért jó barát Oh kérd az Istent, hogy oltalmazza E sokat szenvedett magyar hazát.

Mi megőrizzük itt emlékedet Kedves lényed mindig köztünk marad Legyen nyugalmad csendes és örök Isten vigasztalja családodat.

Aztán megindult a menet a gyászos nemzeti lobogó után a Bodrog-parton, melyen a boldogult annyit elmélázott. A pár száz lépésnyi utón felváltva vitték a vármegye és közélet előkelői, majd volt cselédjei és a falusi nép, amely tolongott a koporsó körül, hogy megemelhesse azt, mint a muzulmán, akinek vallásos hite, hogy akinek vállát igaz ember nyomja, az boldogságot áraszt

Áldás emlékére 1 X—y.

A mesterséges borok készítésének és azok forgalomba hozatalának tilalmáról szóló 1893 évi XXIII. t. c., mely köztudomás szerint az 1894 évi január hó 4-én lépett életbe, már is érezteti üdvös hatását. A kassai kereskedelmi és iparkamara kémiai laboratóriumának az 1894 évben teljesített munkálatairól szóló s szerkesztőségünkhöz is megjött jelentés éből értesülünk, ugyanis, arról az elszomorító jelenségről, hogy a megejtett 42 borvizsgálatból csak zo minta vált be hamisiltallannak, a többi nagyobbára műbőr, vagy müborral kevert almabor volt. Csak sajnálni lehet, hogy a laboratórium Jelentése nem nevezi meg azokat a borkereskedőket, akik természetes borok helyett valódi műborokat árusítottak el. így, a firmákat nem ös- merhetvén, a fogyasztó közönségnek nincs módjában magát csalások ellen biztosítani.

Hírek a nagyvilágból.

lALBRE^^Toh^ Arkóban, 1. hó 18-án, d.

u. I órakor kiszenvedcit. Az elhúnyt főherceg, a dicsőségesen uralkodó Habsburg-Lotaringiai Háznak legidősebb élő tagja s mint ilyen, a családtanácsnak feje, 1817. aug. 3-án született, tehát 78 évet élt. »A legfelső Hadúr — írja a hivatalos lap -- legbölcsebb katonai tanácsadóját, az uralkodó Ház világszerte ösmert s történelmi emlékekben diszlő Nesztorát, a hadsereg pedig leghivatottabb vezérférfiát vesztette el és gyászolja Őbenne.« — Vilmos német csás ár hadparancsából, melyet Albrecht főhg. elhunyta alkalmából tett közzé, citáljuk a következő részletet: »Benne sok harcmezén kipróbált dicső hadvezér és hős, a katonai erények fényes mintaképe az osztrák-magyar hadsereg és az én hadseregem közti fegyverbarátság hü ápolja száll sirba, akit büszkén mondhattunk a magunkénak.* A magyar országgyűlés képviselőháza elhrtarozta, hogy első sorban Őfelségét, legkegyelmesebb urunkat, az Albrecht fhg. halálával ért veszteség felett fájdalmas részvétének tiszteletteljes kifejezését jegyzőkönyvbe igtatja és érzelmeinek kifejezését hódoló tisztelettel a trón színe elé juttatja. Hasonló értelemben adott kifejezést részvétének a főrendiház, melynek az elhúnyt főherceg tagja volt; egyszersmind e határozta. hogy a főherceg temetésén, mely a jövő héten kedden d. u. 3 órakor lesz Bécsben, magát küldöttséggel fogja képviseltetni.

Urechia, bukaresti egyetemi tanár, a román liga elnöke, hírhedt migyarfaló, legközelebb Erdélyt szándékozik beutazni, hogy a magyar románok vezetőivel érintkezésbe lépjen.

Váj-Háj-Váj kegyelemre megadta magát. Ting kínai tengernagy, a várat, hadihajókat, fegyvereket és lőszereket átadván a japánoknak, magát főbelőtte, A kínai császár Li-Hung-Csang alkirályt megbízta, hogy azonnal induljon Japánba és a béke- alkudozasokat juttassa sikerhez.

Hírek az országból.

Jókai Mór, koszorús költőnk, f. hó 19-én ünnepelte születésének 70. évfordulóját. A magyarok istene még sokáig éltesse 1

Az országgyűlés képviselőháza f. hó 13-án befejezte az 1895. évi állami költségvetési törvény- javaslat tárgyalását. A befejezett költségvetési vita múlt évi nov. 12-én kezdődött.

f. Roskovics Ignác, a munkácsi gk. egyházmegye nagyprépostja, Ungváron f hó 18-án, áldásos életének 73. évében, váratlanul elhunyt. A haza, egyház és emberiség iránt szerzett érdemei nevét maradandó emlékezetűvé teszik. Zem- plén-vármegye, mely az elhunyt főpapnak szülő vármegyéje volt, nemcsak a jeles hazafit, főpapot és emberbarátot, hanem egyik kiváló szülöttjét is fájlalja a Roskovics Ignác elhunytában. -- Áldás emlékére I

Milleniumi sorsjáték. A kormány felhatalmazta az ezredéves országos kiállítás igazgatóságát, hogy a kiállítás alkalmából nagyobbszabású sorsjátékot rendezhessen. A sorsjegyek még ez év nyarán ki fognak bocsáttatni.

Az Alföld lakosságának, u. n. napszámos osztályát éhínség fenyegeti. Az országos kormány tőle kitelhető anyagi segedelmével iparkodik enyhíteni az ínséget. Az országgyűlési képviselők, hogy példát adjanak az adakozásra felhívott társadalomnak, lemondottak egy napi dijaikról (közel 3000 ftró!) az ínségesek javára.

Színház.

Mint mindennek, maholnap ennek is vége. Tália papjai és papnői pár nap múlva elzónáznak ideiglenes uj templomukba; Egerbe. Uj otthonukban több szerencsét kívánunk a direktor urnák, ki ha egy jól betanult szimársulat élén áll, mert ő maga ambiciózus ügyes vezető orgánum, egy kis személy- cserével még szerencsés lehet.

*