Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-02-10 / 6. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, február 10. 6. (1311). Huszonhatodik évfolyam, ELŐFIZETÉS ÉBA: Egész évre 6 ft. Félévre 8 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Eéilratok nem adatnak vissza. Egyes szám árz. 16 kr. A nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGTELENIZ VASÁRNAP. BI8DETÉS DIJA hivatalos hirdetőseknől; Minden szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, ntán 8 kr. számittatik. Állandó hirdetőseknől kedvezmény nyujtatik. I Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intőzendők. A sárospataki állami tanítóképző.') A nép alsó rétegének gondolkodása nagyrészt a jó tanítótól függ. Ez irányítja őt cselekvéseiben, ez regenerálja mindenben, érzelmeibe hazafiságot önthet; szóval, mint a költő mondja, újjá teremthet egy elkopott világot. Ámde a tanítóságnak valmirevalóságát, tetterejét, tudását, érzelmeit főleg a tanítóképzők határozzák. Azért megbecsülhetetlen egy olyan tanítóképző intézet, mely a rája bizott növendékeket igaz lelkiismerettel, sok tudással és becsületes hazafiság- gal vezeti ama magasztos cél felé, melyet a sors elibük szabott. A kőzmivelöcHs terén egyhamar nem is találunk a tanítóképzőhöz olyan kongruens alkotást, mely, különösen a hazafiság terjesztésének lehetőségében, csak távolról is mérkőzhetnék vele. Ámde viszont nincs olyan institúció, mely több romboló hatással bírna, ha céljának meg nem felel, vagy ha azzal épen ellenkező irányban működik, mint a tanítóképző. Azért becsüljük mi anynyira az állami tanítóképzőket. Es ha rajtunk állana, minden tanítóképző intéz.etet kivennénk a felekezetek kezéből, s ezeket állitanók bástyaként a következő ezer év viharai elé. No de nem akarunk mi itten hosszabb disszertációt tartani e felett, csak konstatálni óhajtottuk ennek az intézménynek általános és speciális kultúrái jelentőségét. A sárospataki állami képző egészen megfelel e tekintetben a mi ideálunknak. Mint felekezeti is megállta a maga helyét; mint állami intézet pedig méltán az elsők között foglal helyet. Most múlt 25 éve annak az epohális időnek, midőn e képző a felekezet kezéből az állam égisze alá ment. Nagy idő nem*) Múlt számunkból bár lemaradt, aktualitását nem veszhette el. Szerk. csak egy ember, de egy intézet életében is. Ez idő alatt sokat lehet alkotni, de rontani is. A sárospataki képző azonban, ha tekintetével végig méri azt a hosszú, küzdelmes pályát, melyet megfutott, büszke önérzettel emelheti fel fejét, amennyiben az országot sok képzett és, ami fő, sok hazafiasán gondolkodó és cselekvő tanítóval ajándékozta meg; mert valamint a kollégium, úgy ennek szülötte a tanítóképző is a hazafiságban mint egy piramid magas- lőtt ki mindenha társai között. Meglehet, hogy ebbe históriai és geográfiai tényezők is közrejátszának, amennyiben egy Kossuth Lajos fenomenális neve, egy Rákóczi és egy Löránffy Zsuzsánna honszerelme nem suhanhatott el a város felett nyom nélkül, Borsi, Monok és Sárospatak pedig örökké hazafias lángra fogják gyújtani a sziveket. Hálát adhat azért a vidék, hogy ily tanítóképző intézete van, s hogy ez épen Sárospatakon, ebben az igénytelen városban, de a hazafiui erények Mekkájában állíttatott fel. De mi, tanítványok is, kik deresedő fejünkkel immár öreg számba is elkelünk és kik mint első újoncok valánk a megnyitott intézet soraiban és mint első rajok keltünk szárnyra a közmivelődésnek ebből az állami köpüjéből: szintén háladatos kebellel állunk meg az intézet 25 éves pályafutásának eme tiszteletreméltó határkövénél és kívánjuk, hogy az ötvenedik raj ugyanannyi számmal, annyi lelkesedéssel keljen országos jelentőségű missiójára, mint keltünk mi is annak idején E 25 éves örömünnep alkalmából üdv az államnak, a tanári karnak, a városnak és végre üdv az intézet falai közül kikerült kollegáknak! Isten és a hazaszeretete legyen továbbra is velünk ! ,Szabd {Kálmán. Vármegyei ügyek. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 6-án tartotta rendes havi ülését, mely alkalommal főispánunk Öméltósága elnökölt. A bizottságnak messzebb vidéken lakó tagjai, az uiabban támadt hófúvások miatt, nem jelenhettek meg. A közigazgatás állapotáról szóló alispáni jelentésből fölemlítjük, hogy a föszolgabirák most leginkább az ujoncozás előmunkálataival vannak elfoglalva. Érdekes, hogy a honvédelmi minister, és éppen közig, bizottságunk indítványára, amit az alispán javaslata alapján még a múlt évben terjesztett elő, újításképpen elrendelte, miszerint az ujoncállitás községenkint történjék. Ha ez a kísérlet, ami a községek nagy könnyebbségére fog szolgálni, beválik, jövendőre az egész országban községenkint külön-külön és nem együttesen az egy-egy járás területén fekvő községek, mint eddig történt, fogják korosztályaikat a sorozó bírósagok elé állítani. Az alispán reméli, hogy a főszolgabiráknak buzgó közreműködésével az uj eljárás gyakorlatilag is beválik és a sorozó bizottság némi több munkája mellett a községi elöljárók s jegyzők, sok időveszteségtől meg lesznek kímélve ; azonkívül a községek ujoncozási költségei is tetemesen alább szállíthatók lesznek, — A törvényhatósági útadóból 66,637 fi 39 kr. maradt hátralékban 1894. dec. 31-én. A homonnai és szinnai járások fószolga- biráit, mert a pénzben kirótt útadó tartozások legnagyobb részét behajtották, dicséretben részesítették, a többi fószoigabirákat pedig, a hátraléki lajstromok kiadásával, kötelezték, hogy erélyesen fogjanak a behajtáshoz s ezután az e téren elért eredményről havonkint jelentést tegyenek az alispánhoz. A Tarczal város határában létesíteni szándékolt »állami kőzúzó báuyatelep« ügyét, mint a felolvasott ministeri leiratból sejthető volt, válság fenyegeti, éspedig Tarczal város rosszul informált közönségének kapzsisága miatt. A kőzúzó telep számára az állam tulajdonába örök jogon átbocsá- tandó területbe esik ugyanis a Tarczal város köztulajdonát képező, u. n. Ördög-kőbánya, melyért (mindössze 2000 □ öl terület) 20,000 ft vételárat (tehat Q ölenkint 10 ftot) nem szégyel követelni Tar- czal akkor, midőn a szomszédos parlagszőlök magán- tulajdonosai területeiknek Q ölét 60 krjával kínálták s 50 krjával szívesen átadták. Tarczal közönségének ez az önző magatartása legalább is nem szép dolog és annyival kevésbbé szép, mert az , ÖrdögTÁJID A, Dal. Vándor darvak zugnak ottfenn, Szél süvöltöz idelenn. Ősz borong a messze tájon, Ősz borong a lelkemen. Hova tűnt el szép nyaram ? Merre van f Merre van ? , . . Megered a felhő könynye, De nem érzi már az ág ; Én is hasztalan siratlak, Tört virágom, ifjúság. Puszta erdő — árva múlt Elvirult 1 Elvirult! Endrődy Sándor. Hipnózis. — A »Zemplén1 számára. — Irta: M. Hugó. Barátim, öreg ember vagyok már. Régen történt, elbeszélem nektek. Megtanulhattok belőle két dolgot: hogy egy csöpp asszonyész kinevet minden tudományt, filozófiát és — hogyha boldogan viszontszeretve vagytok, nem jó fürkészni a múltakat, mert kiismerhetetlen az asszonysziv, érthetetlen az, mint maga a szerelem. * Már két éve volt menyasszonyom Eliz, mikor megnyerve az orvosi oklevelet haza siettem, hogy a valóságba vigyem át azokat a vágyakat, melyek eddig csak mint édes ábrándok tölték be szivemet, a közel jövő ideális boldogságát varázsolva elém, ahol nincs semmi, ami profan volna, amelynek levegője illatos, amelynek élete örökké- tartó. Szóval szerettem és szeretve voltam. Eiizemet gyermekkora óta ismertem. Szüleinket közli barátság fűzte össze és igy mi mindig együtt voltunk, gyermekjátékain« közösek voltak, szellemünk, érzéseink egy irányban fejlődtek. Tanulmányaim korán elszólitottak szülővárosomból. A fővárosba jöttem, meg kellett válnom kis barátnőmtől is. Azután teltek az évek, suhogva repült felettünk a gyorsszárnyu idő, bevégeztem középiskolai tanulmányaimat. A letűnt napok keretéből tóbbé- kevésbé elmosódva néztek rám az ifjú emlékek képei, melyek közül valamely megmagyarázhatatlan érzés melegével csuggtem egy alakon, aki mindig előttem lebegett egy rövid, szürkeruhás, hófehérarcu feketeszemü baba-lany alakjában. Nyakát kis tengerzöld szalag futotta körül, amelynek simasága csak alig vetekedhetett az alabastro- mos bőr bársonyával. Az én kis Elizem képe. Mikor elbúcsúztunk egymástól, jó barátokhoz illően megcsókoltuk egymást őszintén, melegen és én hosszú évek múlva mindig jobban éreztem azt az űrt, melyet az a csók hagyott szivemben, amely ott égett ajkaimon folytonosan és amelynek fájdalmai is olyan édesek voltak. A gyermekábrándok gyökerei mindinkább megerősödtek lelkemben és amint a gyermekből ifjú lett, alakot öltöttek a vágyak is s a nevük szerelem lett. Eliz gyönyörű leánynyá fejlődött, akiért, jól tudtam, sok ifjú szív dobban meg hevesebben, sokakat megbabonáz a mandulametszésü, szelíd szemek delejezö mélysége. Ezen időkben diákéletem utolsó szünideinek egyikét náluk töltöttem el. — Milyen idők voltak azok.... Még ma sem tudom, valósággal megtörténtek-e, vagy csak álmodtam ! A bizalmas séták, melyeket együtt tettünk meg, elkalandozva messze, ki a kis varosból, vidáman beszélgetve, vagy az együtt töltött gyermekévek emlékein elmerengve, mind közelebb hoztak egymáshoz sziveinket és egy napon, emlékszem tisztán, egy szép tavaszi hónap 2o-ikán volt, mint túláradt tenger csapott ki medréből a sokáig visz- szafojtott érzelem és az adott-vett csókok százaival igyekeztünk lehűteni annak az első, annak az öntudatlan gyermekcsóknak egető nyomait. Eliz menyasszonyom lett és az volt két évig. Leveleink naponként váltották egymást és boldogságunkat nem zavarta soha más egyéb, mint a viszontlátásainkat követő válások fájdalma. Mikor a telet másodszor váltotta tavasz é3 egy hónappal voltunk esküvőnk előtt, menyasz • szonyomnal voltam. Mondtam már, hogy imádtam e leányt és 19* * Á. Zemplén mai száma nyolc oldal. *91
