Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-23 / 25. szám

Sátoralja-Ujhely, 1895, junius 23. 25. (1329). Huszonhatodik évfolyam, ^ ^ w ^ . - VJ - .Jl*-'.. „ J L „ „ ^-----­I ELŐFIZETÉS Á'.A: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetten levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. & nyílttérijén minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMZIUSTIDIEIISr T7--Ä.S HIBDETÉS DUA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- mőnyek a kiadóhivatal- hoz intózendök. _____ Szív és név.*) (D.) Több év óta indult meg a név­magyarosítás sokkal rohamosabban, hogy sem ignorálni lehetne. A hivatalos lap min­den száma folyvást közli névsorát ama ha­zafiaknak, kik nemcsak szívvel, hanem név­vel is magyarok óhajtanak lenni. Ez a kérdés elágazó véleményekre szolgáltat okot és sokan vannak, kik még mindig valami fölösleges buzgóságnak tart­ják a névmagyarosítást, mert véleményük szerint bármilyen névvel igaz magyar lehet valaki. Ezt nem is szándékszik senki elvi­tatni. Hanem azt sem fogja megcáfolni senki, hogy ha nem is elengedhetetlen föl­tétele a magyarságnak a magyar név, min­denesetre olyan hozzátartozandóság, mely mutatja a faj, a nemzet iránt érzett szere- tetet. Ha egy ok szól a mellett, hogy ide­gen névvel is jó magyarok lehetnek, tizszer- annyi teszi kötelességükké a névleg való megmagyarosodást is. Büszkén emlegetjük pl. a Petőfi Sándor, Munkácsy Mihály, Toldy Fe­renc, Vámbéry Ármin nevét, kiknek magyar­sága eltagadhatatlanul jobban Ínyünkre van, mintha Petrovics, Lieb, Schedel és Wein­berger neveket kellene hangoztatnunk, melyekhez, bármint nem akarnók, bizony köze van más nemzeteknek is. Szivük meleg érzésére mutat, hogy idegen neveiket ma­gyarral cserélték íöl. Eszünkbe jut e nagy magyarok em­legetésénél az a hányavetiség, sok, magát az Árpádokkal érkezett családok tagjának tartó honfitársunk nagyralátása, melylyel ,ötven krajcáros magyarok“ nak szereti gú­nyolni azokat, kik nem domíniumokat kaptak magyarságuk és nevük diszeül, de még nekik kellett fizetniük, hogy idegen neveik­•) Ezt a derék irány-cikkelyt a ^Máramarosi Lapok'-ból vettük át. TÁ*C A, A viaszújjú ember. — A .Zemplén« számára — Angolból : I.iiitz fjjé/.il. I. Évekkel ezelőtt történt, hogy több utassal együtt hófúvás mia't Marseillben rekedtem. Algír­ban, hol még azidötájt rekkenő hőség volt, hajóra szálltam, de egy rögtön támadt erős vihar utunkat állván, a Honi öbölben, a kikötő előtt, több órán át hányt ide s tova bennünket. Kényszerülve vol­tunk ismét a nyílt tengerre vitorlázni, mi utazásunk célját újra és újra hátráltatta. Porfelhők, forgószél és napvilág helyett, amit rendes körülmények kö­zött a turisták Marseillben találnak, szibériai jellegű város képe tárult a mi szemeink elé. Közép- és Dél-Franciaország fölött hallatlan hóvihar dúlt, mely a Párizszsal való összeköttetést teljesen lehetetlenné tette úgy a vasútvonalon, mint az országúton. A főváros közt és köztünk csak egy órányi távolság volt, de azért senki sem tudott leg­csekélyebb megnyugtatást is nyújtani, hogy mikor jutunk oda. Az egész útvonalon több szakasznyi ka­tonaság azon fáradozott, hogy a hóval fedett pálya­testet szabaddá tegye; de a hófúvások oly magasak voltak, hogy a közlekedés fennakadása io, esetleg több napra volt számítható. Az utasok közül azok, kiknek nem volt sürgős teendőjük, elég kellemes­től megszabaduljanak. És ugyan, ha szoro­san utána nézünk a bliszkélkedésnek: hány ős magyar is mondhatja el magáról, hogy most használt nevét használta mindig? Hisz a Szemere családnak, e legrégibb magyar famíliának is, Huba volt a neve és csak Huba fiától maradt rá a Szemere név. A Batthyányokat, Károlyiakat, Eszterházyakat, Kállayakat, Zichyeket stb. mindig ezeken a neveken nevezték-e? Vájjon kitenne-e egy nagy ármádiát, ha csak azokat a ma­gyarokat számitnók a hamisítatlan honfiak közzé, kik ös neveiket használják ma is ?.. Vájjon tisztességesebb eljárás-e a Spitzen- berger, Waldhaner, Krametvogel, Safranek, Einhorn, Vesztermayer és a többi idegen hangzású neveket, melyekről azt sem tudják az illetők, hogyan ragadt rájuk, a sírig vi­selni, mint magyar névvel cserélni fel, mely­ről mindenik tudja, hogy az övé, szive szerint való, egyezik a nemzete nyelvével. Fonákság azt hinni és örömére szolgál minden magyar embernek, hogy napról-napra apad a száma azoknak, kik az ósdi felfogáshoz görcsösen ragaszkodnak. Mennyi kelletlen megjegyzést kellene végig szenvednünk, — hány idegen előtt kel­lene magunkat feszélyeznünk,ha magyar nem­zeti közéletünk, politikai és irodalmi jelese­ink soraiban a Pfanschmiedek, Halbschuh, Strumpf, Kremser, Weisz, Frankl, Hunsdorf, Kupricz, Klein, Heller név állna nagy szám­mal a Zsedényi, Irányi, Szederkényi, Rá­kosi, Földes, Fraknói, Hunfalvy, Endrődi, Kiss, Helfi stb. nevek helyett. Egyes karok vezetői, kik most egész közönynyel viseltetnek a névmagyarosítás ügye iránt, jobban szivükre vehetnék azt és akkor az ezredéves nemzeti ünnep alkal­mának bekövetkezéseig ezen a téren is szép eredményt lehetne felmutatni! Mennyivel vonzóbb lenne a magyar társadalom külső nek találták ezt a fennakadást. A hotel, hol én és több megrekedt utitársam szállásoltuk el magun­kat, oly kényelmes volt, hogy a legtulzottabb igényeket is képes volt kielégíteni. A kandallónak lobogó tüze az egész szobát íelmelegité s a folyosók, a lépcsők és a szalonok az alkony beálltával, a fényes világítás következ­tében, nappali fényben úsztak. A »table d’ hőte* válogatott és sokféle ételekkel kinált, melyek a leghíresebb fráncia mód szerint készültek. Ebéd után zene, társalgás és kártya járta és ezek szol­gáltak arra, hogy pótolják azt a szórakozást, mit a levél- és az újságolvasás nyújtanak, mert olvasni­való, ha jött is, csak kerülő utakon, több napi késéssel érkezett, mivelhogy a világtól teljesen el voltunk szigetelve. A társaság különböző elemekből állott s igen vig hangulatban volt. Szerencsére voltak köztünk igen szellemes társalgók is. Az egyik képes volt rémmeséivel annyira vinni, hogy hajunk szála az ég felé meredt; egy másik érzelgős költeményeivel könyeket csalt ki szemeinkből; a harmadik arcjátékával s testének tréfás mozdulataival odáig jutott, hogy nevető- görcsökbe ejtett bennünket; a negyedik szinte álmélkodásba vitt kézügyességével; ismét voltak olyanok, kik mindezeket nézték, hallgatták s tet­szésüknek tapsolássál adtak kifejezést. Mivel hogy emlékezőtehetségem meglehetősen jó, megkísérlem a társaságnak egyes alakjait be­mutatni. Szinte megtestesülve látom magam előtt a középkorú angolt, ki Európa nevezetességeiből mindent látott, a Spitzbergáktól egész a Boszpo­képe, ha az idegen hangzású családnevek szépen megmagyarosíttatnának ? Micsoda névsor lenne színészetünknél, hazai első műintézetünknél, a nemzeti színháznál is, ha a Szigetiek, Bercsényi, Náday, Vízvári, Mun­kácsy Flóra, Helvey Laura, Csillag Teréz, Fái Szeréna, Mihályfi Károly a Tripammer, Helfer, Navratil, Viszkidenszki, Geidler, Schweizer, Stern, Frankel és Schitz nevekre hallgatnának? Szegény Halminak, az elhunyt kitűnő szinmüvésznek családi neve szintén Sztarill volt? . . . Milyen jóízűen mosolyog­nának nemzetünk kicsinylöi, ha a szinlapon a fenn elősorolt idegen hangzású neveket olvasnák a mai magyar nevek helyett! Kazinczy Ferencnek igaza volt, midőn Toldy Ferenc kérdésére: hogy mint magyar iró tartsa-e meg Schedel nevét, vagy a Toldy névvel cserélje föl, azt felelte: »Igaz, hogy Schedel névvel is lehetsz jó magyar ember és jó magyar író ; de én már csak azt mondom, hogy a név hangzásából is szeretem megismerni, ki micsoda nemzet fia?1 Kazinczy Ferencnek igazat adott Schedel és Toldy lett belőle. A magyar tud. Akadémia pedig Franki Vilmosnak egyenesen kijelentette, hogy nevét magyarosítsa meg, mert az akadémia kiadványain idegen név nem sze­repelhet s igy lett Franki-ból Fraknói Vilmos. Aki a név magyarságát külsőségnek tartja, az kicsinyli azt az irányt, mely a név magyarosításával jár, pedig minden megmagyarositott név a magyarság létszámát növeli. A magyarság sorából hányat emelt ki az a statisztika, melyet a német világban készítettek s mely a magyarság számát a külföld előtt megapasztotta. Csakhogy nem ötven krajcárért, mint gúnyosan emlegetik, hanem egész ingyen kellene megadni a jogot a névváltoztatásra, hogy még nagyobb eredményt tüntethessen föl a névváltozta­tások statisztikája. ruszig s kinek minden igyekezete oda irányult, hogy magát az egész társaság előtt kellemessé tegye és megkedveltesse, — látom a vígkedélyű öreg lelkészt, ki húsz évig tartott hittérítő munkája után egyenesen Kokin Kinából jött, — a fiatal fráncia tengerészt, ki ezredéhez volt behíva Tou- lonba, — az ügyes színésznőt, ki mindent drámai oldaláról vett, férjével, a gömbölyű s jószivü hegedü- művészszel együtt, — az amerikai szép testvéreket Csikágóból, kiknek szülei minden filozófiát nélkü­lözni látszottak — és végre a kéc Basilió-t Kelet- Indiából. Ez a két ifjú olyan tökéletes hasonmása volt egymásnak, hogy mindenki ikertestvéreknek tarthatta őket. Három nappal előbb érkeztek a hotelbe, mint mi. Manillából jőve. Bordeauxban szálltak ki a hajóból s Algírba szándékoztak menni; az egyik ugyanis közűlök a fráncia kolóniában nagy birtokot örökölt. így mondta el ezt nekem az ebéd alatt folytatott beszélgetés alkalmával az »örökös* nagy bizodalmasan. Az egész dolgot teljesen elfeledtem volna, ha néhány óra elteltével egy különös körülmény közbe nem jön. Azok ugyanis, akik újonnan érkeztek, nem követtek bennünket a szalonba. Ebédelő társam gondolkozva állott meg a küszöbön, s éppen ke­délyes társalgásba bocsátkozott az élénk kedélyű amerikaiakkal, midőn társa magához szólitá. Él- tüntek és én azt gondoltam, mily kár, hogy még pár hétig nem maradhatunk összezártan a hófúvás miatt. Egyszerre csak a szomszéd szobából két hang vonta magára egész figyelmemet. A hanghordozásból azonnal a fiatal keleti indiait véltem felismerni. Az első, aki beszéln­A Zemplén ma.i száma nyolc oldal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom