Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-23 / 25. szám

Sátoralja-Ujhely, 1895, junius 23. 25. (1329).

Huszonhatodik évfolyam,

^ ^ w ^ . - VJ - .Jl*-'.. „ J L „ „ ^-----I

ELŐFIZETÉS Á'.A:

Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr

Bérmentetten levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 15 kr.

& nyílttérijén minden gar- mond sor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK IMZIUSTIDIEIISr T7--Ä.S

HIBDETÉS DUA

hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr.

Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések és pénzkülde- mőnyek a kiadóhivatal- hoz intózendök.

_____

Szív és név.*)

(D.) Több év óta indult meg a névmagyarosítás sokkal rohamosabban, hogy sem ignorálni lehetne. A hivatalos lap minden száma folyvást közli névsorát ama hazafiaknak, kik nemcsak szívvel, hanem névvel is magyarok óhajtanak lenni.

Ez a kérdés elágazó véleményekre szolgáltat okot és sokan vannak, kik még mindig valami fölösleges buzgóságnak tartják a névmagyarosítást, mert véleményük szerint bármilyen névvel igaz magyar lehet valaki. Ezt nem is szándékszik senki elvitatni. Hanem azt sem fogja megcáfolni senki, hogy ha nem is elengedhetetlen föltétele a magyarságnak a magyar név, mindenesetre olyan hozzátartozandóság, mely mutatja a faj, a nemzet iránt érzett szere- tetet. Ha egy ok szól a mellett, hogy idegen névvel is jó magyarok lehetnek, tizszer- annyi teszi kötelességükké a névleg való megmagyarosodást is. Büszkén emlegetjük pl. a Petőfi Sándor, Munkácsy Mihály, Toldy Ferenc, Vámbéry Ármin nevét, kiknek magyarsága eltagadhatatlanul jobban Ínyünkre van, mintha Petrovics, Lieb, Schedel és Weinberger neveket kellene hangoztatnunk, melyekhez, bármint nem akarnók, bizony köze van más nemzeteknek is. Szivük meleg érzésére mutat, hogy idegen neveiket magyarral cserélték íöl.

Eszünkbe jut e nagy magyarok emlegetésénél az a hányavetiség, sok, magát az Árpádokkal érkezett családok tagjának tartó honfitársunk nagyralátása, melylyel ,ötven krajcáros magyarok“ nak szereti gúnyolni azokat, kik nem domíniumokat kaptak magyarságuk és nevük diszeül, de még nekik kellett fizetniük, hogy idegen neveik•) Ezt a derék irány-cikkelyt a ^Máramarosi Lapok'-ból vettük át.

TÁ*C A,

A viaszújjú ember.

— A .Zemplén« számára —

Angolból : I.iiitz fjjé/.il.

I.

Évekkel ezelőtt történt, hogy több utassal együtt hófúvás mia't Marseillben rekedtem. Algírban, hol még azidötájt rekkenő hőség volt, hajóra szálltam, de egy rögtön támadt erős vihar utunkat állván, a Honi öbölben, a kikötő előtt, több órán át hányt ide s tova bennünket. Kényszerülve voltunk ismét a nyílt tengerre vitorlázni, mi utazásunk célját újra és újra hátráltatta. Porfelhők, forgószél és napvilág helyett, amit rendes körülmények között a turisták Marseillben találnak, szibériai jellegű város képe tárult a mi szemeink elé.

Közép- és Dél-Franciaország fölött hallatlan hóvihar dúlt, mely a Párizszsal való összeköttetést teljesen lehetetlenné tette úgy a vasútvonalon, mint az országúton.

A főváros közt és köztünk csak egy órányi távolság volt, de azért senki sem tudott legcsekélyebb megnyugtatást is nyújtani, hogy mikor jutunk oda. Az egész útvonalon több szakasznyi katonaság azon fáradozott, hogy a hóval fedett pályatestet szabaddá tegye; de a hófúvások oly magasak voltak, hogy a közlekedés fennakadása io, esetleg több napra volt számítható. Az utasok közül azok, kiknek nem volt sürgős teendőjük, elég kellemestől megszabaduljanak. És ugyan, ha szorosan utána nézünk a bliszkélkedésnek: hány ős magyar is mondhatja el magáról, hogy most használt nevét használta mindig? Hisz a Szemere családnak, e legrégibb magyar famíliának is, Huba volt a neve és csak Huba fiától maradt rá a Szemere név. A Batthyányokat, Károlyiakat, Eszterházyakat, Kállayakat, Zichyeket stb. mindig ezeken a neveken nevezték-e? Vájjon kitenne-e egy nagy ármádiát, ha csak azokat a magyarokat számitnók a hamisítatlan honfiak közzé, kik ös neveiket használják ma is ?.. Vájjon tisztességesebb eljárás-e a Spitzen- berger, Waldhaner, Krametvogel, Safranek, Einhorn, Vesztermayer és a többi idegen hangzású neveket, melyekről azt sem tudják az illetők, hogyan ragadt rájuk, a sírig viselni, mint magyar névvel cserélni fel, melyről mindenik tudja, hogy az övé, szive szerint való, egyezik a nemzete nyelvével. Fonákság azt hinni és örömére szolgál minden magyar embernek, hogy napról-napra apad a száma azoknak, kik az ósdi felfogáshoz görcsösen ragaszkodnak.

Mennyi kelletlen megjegyzést kellene végig szenvednünk, — hány idegen előtt kellene magunkat feszélyeznünk,ha magyar nemzeti közéletünk, politikai és irodalmi jeleseink soraiban a Pfanschmiedek, Halbschuh, Strumpf, Kremser, Weisz, Frankl, Hunsdorf, Kupricz, Klein, Heller név állna nagy számmal a Zsedényi, Irányi, Szederkényi, Rákosi, Földes, Fraknói, Hunfalvy, Endrődi, Kiss, Helfi stb. nevek helyett.

Egyes karok vezetői, kik most egész közönynyel viseltetnek a névmagyarosítás ügye iránt, jobban szivükre vehetnék azt és akkor az ezredéves nemzeti ünnep alkalmának bekövetkezéseig ezen a téren is szép eredményt lehetne felmutatni! Mennyivel vonzóbb lenne a magyar társadalom külső

nek találták ezt a fennakadást. A hotel, hol én és több megrekedt utitársam szállásoltuk el magunkat, oly kényelmes volt, hogy a legtulzottabb igényeket is képes volt kielégíteni.

A kandallónak lobogó tüze az egész szobát íelmelegité s a folyosók, a lépcsők és a szalonok az alkony beálltával, a fényes világítás következtében, nappali fényben úsztak. A »table d’ hőte* válogatott és sokféle ételekkel kinált, melyek a leghíresebb fráncia mód szerint készültek. Ebéd után zene, társalgás és kártya járta és ezek szolgáltak arra, hogy pótolják azt a szórakozást, mit a levél- és az újságolvasás nyújtanak, mert olvasnivaló, ha jött is, csak kerülő utakon, több napi késéssel érkezett, mivelhogy a világtól teljesen el voltunk szigetelve.

A társaság különböző elemekből állott s igen vig hangulatban volt. Szerencsére voltak köztünk igen szellemes társalgók is.

Az egyik képes volt rémmeséivel annyira vinni, hogy hajunk szála az ég felé meredt; egy másik érzelgős költeményeivel könyeket csalt ki szemeinkből; a harmadik arcjátékával s testének tréfás mozdulataival odáig jutott, hogy nevető- görcsökbe ejtett bennünket; a negyedik szinte álmélkodásba vitt kézügyességével; ismét voltak olyanok, kik mindezeket nézték, hallgatták s tetszésüknek tapsolássál adtak kifejezést.

Mivel hogy emlékezőtehetségem meglehetősen jó, megkísérlem a társaságnak egyes alakjait bemutatni.

Szinte megtestesülve látom magam előtt a középkorú angolt, ki Európa nevezetességeiből mindent látott, a Spitzbergáktól egész a Boszpoképe, ha az idegen hangzású családnevek szépen megmagyarosíttatnának ? Micsoda névsor lenne színészetünknél, hazai első műintézetünknél, a nemzeti színháznál is, ha a Szigetiek, Bercsényi, Náday, Vízvári, Munkácsy Flóra, Helvey Laura, Csillag Teréz, Fái Szeréna, Mihályfi Károly a Tripammer, Helfer, Navratil, Viszkidenszki, Geidler, Schweizer, Stern, Frankel és Schitz nevekre hallgatnának? Szegény Halminak, az elhunyt kitűnő szinmüvésznek családi neve szintén Sztarill volt? . . . Milyen jóízűen mosolyognának nemzetünk kicsinylöi, ha a szinlapon a fenn elősorolt idegen hangzású neveket olvasnák a mai magyar nevek helyett!

Kazinczy Ferencnek igaza volt, midőn Toldy Ferenc kérdésére: hogy mint magyar iró tartsa-e meg Schedel nevét, vagy a Toldy névvel cserélje föl, azt felelte: »Igaz, hogy Schedel névvel is lehetsz jó magyar ember és jó magyar író ; de én már csak azt mondom, hogy a név hangzásából is szeretem megismerni, ki micsoda nemzet fia?1 Kazinczy Ferencnek igazat adott Schedel és Toldy lett belőle. A magyar tud. Akadémia pedig Franki Vilmosnak egyenesen kijelentette, hogy nevét magyarosítsa meg, mert az akadémia kiadványain idegen név nem szerepelhet s igy lett Franki-ból Fraknói Vilmos.

Aki a név magyarságát külsőségnek tartja, az kicsinyli azt az irányt, mely a név magyarosításával jár, pedig minden megmagyarositott név a magyarság létszámát növeli. A magyarság sorából hányat emelt ki az a statisztika, melyet a német világban készítettek s mely a magyarság számát a külföld előtt megapasztotta. Csakhogy nem ötven krajcárért, mint gúnyosan emlegetik, hanem egész ingyen kellene megadni a jogot a névváltoztatásra, hogy még nagyobb eredményt tüntethessen föl a névváltoztatások statisztikája.

ruszig s kinek minden igyekezete oda irányult, hogy magát az egész társaság előtt kellemessé tegye és megkedveltesse, — látom a vígkedélyű öreg lelkészt, ki húsz évig tartott hittérítő munkája után egyenesen Kokin Kinából jött, — a fiatal fráncia tengerészt, ki ezredéhez volt behíva Tou- lonba, — az ügyes színésznőt, ki mindent drámai oldaláról vett, férjével, a gömbölyű s jószivü hegedü- művészszel együtt, — az amerikai szép testvéreket Csikágóból, kiknek szülei minden filozófiát nélkülözni látszottak — és végre a kéc Basilió-t Kelet- Indiából. Ez a két ifjú olyan tökéletes hasonmása volt egymásnak, hogy mindenki ikertestvéreknek tarthatta őket. Három nappal előbb érkeztek a hotelbe, mint mi. Manillából jőve. Bordeauxban szálltak ki a hajóból s Algírba szándékoztak menni; az egyik ugyanis közűlök a fráncia kolóniában nagy birtokot örökölt. így mondta el ezt nekem az ebéd alatt folytatott beszélgetés alkalmával az »örökös* nagy bizodalmasan.

Az egész dolgot teljesen elfeledtem volna, ha néhány óra elteltével egy különös körülmény közbe nem jön.

Azok ugyanis, akik újonnan érkeztek, nem követtek bennünket a szalonba. Ebédelő társam gondolkozva állott meg a küszöbön, s éppen kedélyes társalgásba bocsátkozott az élénk kedélyű amerikaiakkal, midőn társa magához szólitá. Él- tüntek és én azt gondoltam, mily kár, hogy még pár hétig nem maradhatunk összezártan a hófúvás miatt. Egyszerre csak a szomszéd szobából két hang vonta magára egész figyelmemet.

A hanghordozásból azonnal a fiatal keleti indiait véltem felismerni. Az első, aki beszélnA Zemplén ma.i száma nyolc oldal-