Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-06-02 / 22. szám
L-ső Melléklet a „Zemplén“ 22. számához. elhatároztuk, részben, mint a Karc-ia-ér szabályozása, tervezés alatt állanak, Minél tökéletesebbé válik rendszerünk a víz megosztásra nézve, annál kevesebb küzdelmünk leend a csapadék vizek ellen. Mindezen munkálatok azonban csak fokozatosan, a társulat pénzviszonyainak figyelembevétele mellett létesíthetők. A belvíz legnagyobb része a víztartó tavakban és mélyebb laposokban helyet talált és a zsilipek nyitása után gyors lefolyást nyert. A belvíz által elfoglalt területek felvétele folyamatban van. A karádi zsilip a nehány napi késés, ameny- nyiben a törökéri zsilip 3 nappal előbb nyittatott fel, hamar kipótolta és a belvíznek mintegy 80 százalékát levezette. Mielőtt a jelen évi belvízállásokat összehasonlítanám a múlt években jegyzettekkel, röviden vázolom csatornarendszerünket s a kitűzött célt, melyet azok kiépítésénél követtünk. Csatornáink nagyobbszabású kiépítését az 1880-ik évben kezdettük meg; tófenék és mocsár volt akkor Bodrogköznek Ricsétől egész a törökérig terjedő része, mintegy 60000 hold terület volt állandóan viz alatt nemesak a tavaszi árvizeit alkalmával, hanem az egész éven keresztül, amikor a csatornaépítéshez megkívánt műszaki felvételek a náddal és sással benőtt és vízzel borított területeken nagy nehézséggel volt eszközölhető. A csatornázás első célja volt az állandó mocsarak lecsapolása, az azon időszakokban ásott árkolások tehát egyik tótól a másishoz vezettek, mert hiszen arra senki sem gondolt, hogy még oly időszak is be fog következni, amikor vadászaton és halászaton kívül még gazdasági célokra is felhasználhatók lesznek a tőzeges talajú tófenekek és mélyedések. Munkálataink közben bekövetkezett az 1883. évi belvizes időszak, amikor az Árpás homoktól Karádig, vagy a P.-Sz -Mária majortól Karosára, vagy végre Ricsétől a Törökérhez csak ladikon lehetett eljutni, amint ezen vízállásról már hiteles és senki által kétségbe nem vonható adatok állanak rendelkezésünkre. Óriásinak tűnt fel akkor az eredmény, melyet a csatornázás által elértünk, mert a vizek eltávozása után még a mélyebben fekvő területeket is lehetett részben réteknek és legelőknek használni. Ezen csatornarendszerünknél alapelvül szolgált, hogy a belvizek addig, ameddig a Tisza és Bodrog árvizei magasan állanak és a zsilipeken át le nem vezethetők, a tavakban és mélyebb helyeken raktározódjanak, melyek összesen mintegy 40,000,000 köbméter vizet képesek elfogadni. Ezen alapból kiindulva, tiltókat építettünk és behoztuk a tartány-beosztást és a minisztérium által helybenhagyott tervezetek alapján elkészült csatornák hatóságilag felülvizsgáltatván és a vízi könyvbe bevezettetvén, az elért eredmény mindenkit megnyugtatott s a Bodrogközre nézve egy új korszak vette kezdetét. A 30 ftjával összevásárolt mocsarak, tófenekek értéke holdankint csakhamar 200 ftig is emelkedett, amit különben nagyrészt a 80-as évek állandó száraz jellegének is kell betudnunk. Az előbbi időkben még a legkedvezőbb feltételek melletti bérletek (1200 □ öles holdankint) 4 ftról felemelkedtek 9—10 ft összegre. A s.-a.-újhelyi rk. iskolaszék küldöttségét, mely az alapítványt jött megköszönni. Lengyel Pál rk. lelkész-plébános vezette és hosszabb beszéddel kapcsolatban átnyújtotta ékesen fogalmazott jegyzőkönyvét annak a köszönetnek, melylyel az iskolaszék az ünnepelt férfiúnak tartozott. — Schön V. dr., hosszabb iránybeszédet mondva, a modern iskolai szellemről, melynek hivatása az, hogy a test és lélek között egészséges harmóniát létesítsen és ilyformán a nemzetek hatalmát, melynek alapja a műveltség, biztosítsa: »örvendező szívvel« mondott köszönetét. Az izraelita szent egyesület küldöttségét Ftid- liber Albert vezette az ünnepelt színe elé és prófétai ihletről tanúskodó beszéde után, melynek a Talmud-ból citált jelmondata az volt, hogy: »A kegyelmes isten csak a szív sugallatát óhajtja* — emlékalbumot nyújtott át, kívánván a Talmud szavaival, hogy »a jószívű ember élete kettőztessék.c Schön dr. meleg szívvel köszönetét mondva, a Mindenható áldását kérte a szent egyesületre s annak a jelenben lévő és a jövőben leendő minden egyes tagjára. Az izraelita jótékonysági nőegyesület küldöttsége élén Erényi Jakabné, pár szóból álló üdvözletét mondva, az egyesület disztagságáról szóló jegyzőkönyvi kivonatot nyújtotta át a jubilánsnak, — mire Schön dr. ki emelvén azt, hogy ezután több gondja lesz az egyesület vagyoni gyarapodásának előmozdítására, az előlegezett szívességet s nagy kegyességet szépen megköszönte. Az izraelita népkonyha-egyesület küldöttsége részéről Lenkei Mihályné tolmácsolta csinos beszédben és szónoki lendülettel az egyesület hálás köszönetét megalapítója : a jubiláns térfiu előtt, — aki válaszában az érdemet magától szerényen elhárítván s abból az oroszlánrészt a nemesszivü Ily kedvező eredmény mellett értük el az 1888. évi árvizeket, amely alkalommal a belvizek a mélyebb területeken és tavakban elkülönítve raktározódván, ismét meggyőződtünk, hogy rendszerünk bevált és senkinek nem volt panasza. Az ezen időben jegyzett vízállásokból láthatjuk, hogy csatornarendszerünk még akkor fejletlenebb volt és inkább eshetett volna kifogás alá. Az 1888-ik évi belvizállások a Törökérnél 3‘6o m., a Bálványosnál 188, a karádi zsilipnél 3-25, a garadkai tiltónál alul i-24, felül 1*82, a gerezsei tiltónál álul 0’93, felül i'93, a ricsei tiltónál alul 1-03, felül i-68, a Karcsa-érnél alul rs6, felül 3'11 m. magasra emelkedtek, tehát mégha ladták az 1895. évit. A víz alatt volt területek az 1888-ik évben a vízállásnak megfelelőleg szintén nagyobb helyet foglaltak el és a zsilip- és tiltónyitások is sokkal későbben eszközöltettek. Meglepő, hogy ily viszonyok mellett mégis hangzottak fel panaszok a jelen évben. Csodálkoztak, ha a legnagyobb mélységű tavakban vizet találtak és védekeztek ellene, hogy ezen felszántott tófenekeket valahogy megmentsék és helyette a magasabb területeket áldozzák fel. Elzárták a tavakhoz csatlakozó vizvezető ereket és csatornákat és egyik panasz a másikat érte, ha ezen tőzeges talajon vizet találtak. Mig az u. n. alsó Bodrogköz, a s.-pataki határ majdnem teljesen száraz volt, addig a közép Bodrogköz, különösen Őrös, Géres, Páczin határaiban egy szóval a karcsai tiltó rajonjában az előbbi évekhez hasonlítva, a rendesnél is nagyobb vizek voltak; ezen vidékek panaszai nem voltak alaptalanok és általuk beigazoltatott az, hogy a társulat érezte, midőn a most tárgyalás alá került csatornákat évek óta sürgette ; ezen csatornák kiállítása, megfelelő számú és az illető helyen alkalmazott tiltok által azt hiszem reményünk lehet, hogy ezen bajokon is segitve lesz. Az alsó határok birtokosainak sejtelmük sem volt arról, hogy mily nagy vész fenyegeti őket a Karosa felől. Pedig tiltó-rendszerünk soha sem működött kifogástalanabbul, soha sem voltak tiltóink (a felsőbb vidékek kárára) még földgátakkal is annyira teljesen eltömve, mint ez év tavaszán. Jellemző, hogy ezen kifogások a csatornák kiépítése után — a mi alatt már sokkal súlyosabb viszonyokkal is megküzdöttünk — csak 12 év múlva emelteit első ízben. Nem a belvíz emelkedett a rendesnél magasabbra a jelen évben, de az illető birtokosok hatoltak mélyebbre a földmi- veléssel és magasnak képzelték a volt tófenekeken található vetéseiken még az alacsony vizeket is, A Bodrogközön már alig találunk Lgelőket és réteket, a mélyebb laposok mind fel lesznek szántva úgy hogy a marha állomány egy évtized óta nagyon lehanyatlott, mert a községek állatjai a többnyire idegen területeken bérelt legelőkön nem tudnak úgy megélni, mint azelőtt itthon. Láttam panaszolt területeket, melyek teljesen szárazak voltak és a tófenekek nagy része a belvíztől megkímélve, szántásra használtatott; hallottam panaszokat, le az égésekben, vagy a legmélyebben fekvő közeges talajon valahol vizek mutatkoztak és az ily területeken keresztül vonuló hölgyekre áthárítván, kívánta, hogy az isten az új intézmény felvirágoztatásához adjon nekik csüg- gedetlen erőt s kitartást. A s.-a.-ujhelyi önk. tűzoltó egyesület választmányának jegyzőkönyvi kivonatát, mely az ünnepeknek az egyesület körül szerzett »elévülhetetlen érdemeit« örökíti meg, meggyszinbársonyba kötött könyvalakban Hlavathy Elek egyesületi titkár nyújtotta át alkalmi beszéd elmondásával kapcsolatban, — mire Schön dr, pár szóval hálás köszönetét mondott. Az izr. szegény gyermekeket iskoláztató egyesület küldöttségét az elnök, Nagy Ármin dr. vezette és költői lendületű beszéd kíséretében az örökös tiszteletbeli tagságról szóló díszoklevelet nyújtotta át tiszteletük külső és maradandó jeléül, kívánván az ünnepeknek, hogy még igen hosszú és boldog életnek örvendhessen, — a jó ki- vánatot Schön dr. hasonlóval viszonozta Az újhelyi polg. olvasókör választmányának küldöttségét Póldnyi Gyula alelnök vezette és szép beszéd keretébe foglalva nyújtotta át az ünnepeknek azt a »szellemi koszorút«, mely a közbe- csülés, a közszeretet és a köztisztelet nyertesét e napon az ö részükről is méltán megilleti. — Schön dr. a rokonérzelemnek e nem várt ünnepies nyilatkozatáért forró szívvel mondott köszönetét. Az izr. betegsegitő egyesület küldöttsége nevében Haas Fülöp igen meleghangú beszéd elörebocsájtásával nyújtotta át a disztagságról hasonló formában kiállított oklevelet, avval a hő kívánsággal, hogy az ünnepelt életében az a díszoklevél legyen a nagy múltnak és a hosszú jövendőnek összekötő kapcsa, — mire Schön dr. elérzékenyülve rebegett hálás köszönetét. Végre, tizennegyediknek, jött egymagában, azaz hogy nyolcvan év súlyával a vállán jó Eördögh csatornáinktól azt kívánták, hogy töltésekkel legyenek biztosítva, hogy ki ne öntsenek, holott azok ez ideig a vizek raktározására szolgáltak. Elfelejtik az illetők, hogy eme tőfenekek a múlt száraz időszakokban kiégtek, hogy elődjeik nagy kiadással küzdöttek azoknál a szárazságok idejében a talaj égések ellen és a gyorsan terjedő tűz ellen társulatunk is sokat védekezett, hogy csatornái el ne égjenek. És ily helyeken kívánnak az illető birtokosok védő töltéseket; -- ki akarja-e szántani és égetni teljesen a tőzeges talajt f Csak mint példát említem fel a fent jelzett területek közül a Pallagcsa-tó környékét és a Karcsa medencéjét, mely a régi időkben a dob- rosnyai magaslatoktól kezdve fölfelé nagy kiterjedésben egy majdnem állandó tavat alkotott és csak ritkán száradt ki. Ma ezen helyen szintén fel vannak részbe szántva, önként értetődvén, bizonytalan eredménynyel, holott mint rétek és legelők, nagy hasznot hozhatnának. Fentiekből láthatjuk, hogy csatornarendszerünk bevált és fokozatosan nagyobb és nagyobb eredményt képes felmutatni. A panaszak nem a hiányok, hanem a nagyobb igények következményei, mert szűk pénzviszenya- ink mellett nem voltunk abban a helyzetben, hogy még az utókort is teljesen kielégíthessük s hogy továbbra újabb munkálatok szükségesekké ne váljanak, mert csak a legsúlyosabb bajok orvoslásáról gondoskodtunk. Most már, hogy a kezdet nehézségein túl vagyunk s pénzviszonyaink is rendezve vannak, — mert a 80-as évek elejéhez arányitva, sokat haladtunk e téren s a consolidátióhoz közel jutottunk, — folytatjuk a nehéz munkát, melynek nagy részén már túlestünk, de azért, mint azt már 1886-ik évben, midőn a társulat ügyeinek vezetését átvettem, hangsúlyoztam: »hogy a Tisza- szabályozás közügye érdekében, mindannyiunk részéről szükséges a jóakaratú közreműködés, mely helyzetünk alapos ismerete által fokozva, minket az óhajtott siker felé fog vezetni! Ami pedig annál inkább kívánatos, minthogy az elemek kiszámit hatlan hatalma idők folytán arra is szoríthat, hogy a legeberebb figyelem és kitartó munkásság dacára kényszerülve leszünk az eddigi áldozatokat és erőfeszítéseket ismét újakkal tetézni. Kitűzött programmunkat teljesítenünk kell fokozatosan és anyagi erőnkhöz mérten. A latiltókat, melyek megvédése közegeinketis rendkívül igénybe veszi, beton-tiltókkal kell kicserélnünk, a csatorna töltéseket helyenkint erősítenünk, a még szükséges és nélkülözhetetlen csatornákat ki kell építenünk és tillókkal ellátnunk ; ezt annál is inkább teljesítenünk kell, miután az alapos panaszok leginkább azon helyekről hangzottak, a hol csatornák nincsenek. Lépést kell tartanunk a kor fokozott igényeivel, komolyan kell foglalkoznunk a szivattyú telepek kérdésével és végre az öntözéssel. A Bodrogköz jólétének előmozdítása közös érdek, egyesült erővel és kölcsönös bizalommal folytassuk a nehéz mnnkát, amely még reánk várakozik. Perbenyik, 1895. május hó Gróf .11 ailút li József. Danyi bátyánk, az agg poéta, ki lantjának legün- nepiesebb hangokra felajzott húrjain pengette el ünnepi mondókáját. Ide igtatjuk belőle a következő tiz sort : „Nehéz volt de áldásteli a küzdelem, Hosszú ötvenéves orvosi pályádon, Birkóztál a kórok ezer szörnyeivel S győzedelmeskedtél magán a halálon I És mégsem az csupán a mért nyújtom Neked feles hazánkfia a babérkoszorút, Hanem mert akkor is magyar volt szellemed, Mikor nem egy erős gyakran megtántorult; Mikor bűn volt magát vallani magyarnak Te nyelvünknek egyik Apostola valál* . . . Amint az ékes poémának utolsó akkordjai is elhangzottak, falrengető taps züdúlt az egymással szemközt lévő két öreg ur felé, kik együtt több, mint 150 év díszében állottak előttünk. Mikor a 74 éves Schön dr. a »fendobogó szív örömével« köszönt »kedves barátjának« a 80 éves, de magát ifjú erejében érző poétának: újra felharsant az éljen és a taps meg-megújuló erővel. E hatásos jelenet után az elnöki epilógus következett. Találóan jegyezte meg Lengyel dr., amint a Schön ünneplés lefolyását jelentő beszédét mondotta, hogy az imént látottak és hallottak őtet magát is egészen meghatották az »érdemnek és a barátságnak szentelt eme szép örömünnepen,« melyről azt a tanulságot hoztuk magunkkal, hogy ez a mi korunk, a morozus itéletü moralisták szerint az anyagi önösség kora, mégis csak tud lelkesülni és tud áldozni az idealizmus oltárán ha arra, mint most is, történt, szép alkalma nyílik. így jutott el május hó 27-én a jubiláló nagj. közönség a prográm végéhez — esteli 6 órakor. Sokan, mielőtt távoztak, oda mentek még a jubilánshoz, hogy neki személyesen is kívánják a
