Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-06-02 / 22. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, junius 2. 22. (1327). Huszonhatodik évfolyam, Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. HIHEETÉ3 DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után l kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- mőnyek a kiadóhivatal- hoz intózendök. _____ I ELŐFIZETÉS ÁBA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. ^ j Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. é Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám árc, 15 kr. ^ nyilttérben minden gar- mond sor dijja 20 kr. —IMIIM m r Az 1895-ik évi bodrogközi árvizekről és belvizviszonyokról. .Concordia res parvao crescunt, discordia maximae dilabuntur.“ Általános érdekeket felelő társaságok közt alig van szervezet, melynek működése bizonytalanabb számításokon alapulna s mely annyira ki volna téve a természeti erők játékának, mint az ármentesitő társulatok. Minden rendestől eltérő esztendőben s igy a folyó évben is sok panasz hangzott fel egyesek részéről a társulat műszaki vezetése ellen, melyek —r eltekintve a károknak sokszor való túlbecsülésétől, leginkább arra vezethetők vissza, hogy az illetők vagy nem tudják, vagy csa'k saját szükebb körű bajaikat ösmerve, nem akarják az ármente-, sitő társulátok célját, működését s tovább fejlődéséhez szükséges feladatokat felösmerni, egyszóval nem tudnak az egész tervezet higgadt áttekintéséig felemelkedni. Pedig minden kérdés, ha általános szempontból bíráljuk, annyi belátást s a tájékozásra szükséges oly tényezők ösmeretét tételezi fel, hogy azok nélkül a mindennapiságon nem lehet túlemelkedni, mert csak , a higgadt és komoly áttekintés vezethet minket el a bajok kútforrásához, ahol az azok orvoslására szükséges tényezőket is meglelhetjük és azok alkalmazását elősegíthetjük. Mindezek mellett azonban az ármentesités sikere oly sok körülménytől függ, hogy az emberi ész és, erő egyesülve is, igen gyakran eltörpül a számításon felül nyilvánuló természeti jelenségekkel szemben, így történt ez az idén is, és sajnosán tapasztaltuk, hogy különösen belvizlevezetési rendszerünk — abnormis viszonyok mellett —- nem elégséges arra, a mit a gazdaság terén ma már fokozott igények megkívánnák. S a mint az 1888 - ik árvíz alkalmával a tapasztalat, mint legjobb mester, megtanított bennünket arra, hogy védtöltéseinket hol és miként kell a veszélytől megoltalmazni, a folyó évben jelentkezett belvizviszonyok újabb hiányt mutatnak számunkra, melyet közös összetartó erővel követve — a jelenlegi rendszer módosítása, vagy tovább fejlesztésével sokkal hamarább érhetünk el, mintha a tagadhatlanúl létező bajokat széthúzással igyekszünk súlyosbítani. A kölcsönös érdekek közösségének kell az T ft B_C ft, Nem magyar, aki orv. Ha bölcs tanácsban, hol fejét lehajtva Múltat, jövőt megmér a honfigond, Ezüstszakállu aggnak nyílik ajka S ki harcot vívott, most remegve mond : — A béke drága, ára áldozat, Sérelmet is, ifjak, feledjetek, Majd jön idő, várt eszme győzni fog, — Magyar apám, hallgatlak, értelek ! Ha férfiak, hevitve büszke lánggal, Alázatot nem tűrnek a honon S zászlót kibontva, neki feszült vállal Előre törnek véres ostromon: Halál az ára zugó vész között A hon dicsének, melyért küzdenek, Győzni, vagy esni, ez a jelszavak, — Magyar testvér, követlek, értelek ! De ti kik vagytok, ti éjféli lelkek Kik a sötétben lesbe állottok S szökő rabszolgaként futásra keltek Ha vészbe sodrott részeg álmotok ; Kik elvre, hitre, nem tesztek reá Nyíltan, merészen, szivet és fejet ? Nem magyar, aki orv, a honfidal Nem adja nektek ezt a szép nevet 1 Fejes István. érdekeltséget összekapcsolni, amely eddig szétszórva és elkülönítve, gyenge volt szembeszállani a közös veszedelmekkel — s mert eddig a csal- hatatlanság még nem vált a műszaki férfiak tulajdonává, úgy, hogy ők is tévedhetnek, sőt sajnos, a mi kárunkra, sokszor tévedtek is, de különösen tévednek akkor, ha oly számba nem vehető fac- torokkal állanak szemben, mint az idén: azért áll elő annak szüksége, hogy az időközönként szerzett tapasztalatoknak megfelelőleg módosításokat tehessünk a munkálatokon, de hogy a terveit műveletek esetleges módosításának szükségéssége vagy nem szükségességének indokolt volta az abban érdekeltek megnyugvása céljából tudomásukra jusson, szükségesnek vélem, hogy az idei árvízi cyklus alatt szerzett tapasztalatok a nyilvánosságnak adassanak át és a helyzet könnyebb elbírálására is mód nyújtassék. A statisztikai adatok szerint átlag minden tíz évben szokott az árvíz a Bodrogközön nagyobb mértékben jelentkezni; így az 1868., 1876., 1881. és 1888-ik évben voltak nagyobb árvizeink (ide nem számítva az 1878-iki jégtorlódást, mely aránylag nem magas vízállásnál az agárdi töltés elsza- kitása miatt még is emlékezetes marad) s a folyó évben is lehetett ez alapon nagyobb küzdelemre számitani. Ezen feltevéséket a meteorologiai megfigyelések is támogatták. Az ismételten támadt tartós viharok hófúvásokat okoztak, melyek a töltéseket járhatatlanokká tették és nemcsak a csatornákat temették el, hanem a vizvezető és víztartó medencéket is telehordták. A Latorcza folyónál január hóban jelentkezett kiöntés a hirtelen rákövetkezett hidegtől megfagyva, a Latorcza árterületét minden irányban jéggel borította el. Tavasz kezdetén száraz időjárás mellett a nappali olvadást erős éjjeli fagyok ellensúlyozták úgy, hogy Bodrogközt mihamar egy vastag jégkéreg borította el. A csatornákban annyira összetömörült a jég, hogy csak csákánynyal lehetett vágni s egyébként is e művelet a 140 kilometer körüli csatornavonalon egyrészről a havazások s fagyások megszűnte s a nagyobbmérvü olvadás beállta közötti rövid időköz miatt a phisicai lehetetlenségek közé tartozott volna s csak a tiltók és hidaknál eszközöltetett, — de más részről a tárSchön-jubileom. Szép örömünnepről szólnak lentebb következő tudósításaink. A »Zemplén« múlt számában, ugyanezen a helyen, egyik jeles munkatársunk elmondotta már, hogy Schön Vilmos dr., az újhelyi társadalomnak ez az általánosan tisztelt tagja, mi mindennel szolgált arra rá, hogy ötét f. hó 27-én, mint gyakorló orvosi működésének ötven éves pályafordulóján, nagyobbszabású ovációkban részesítették nemcsak a »Zempléni orvos-gyógyszerész egyesület,« de ennek példaadását követve mindazok, kik az ünnepelt iránt magukat nem is egyszeresen, de sokszorosan hálára kötelezve érzik. A Schön-]ubileom, valóban szép örömünnep, a fentebb említett napon a vármegyeház nagytermében zajlott le. Kezdődött d, u. 4-kor, végződött másnap reggel 4-kor és igy nem kevesebb, mint teljes tizenkét óra hoszszára volt szükség, mig a hála és az öröm érzetétől lázasan lüktető szivek visszatérhettek mindennapi, normális életműködésükhöz. Az ősi székház — kezdi tudósítónk — hová d. u. 4 órára volt hirdetve a »társadalmi összejövetel«, már egy negyedórával előbb szinültig megtelt előkelő közönséggel. Úgy jött oda mindenfelől a sok úri nép, mint nagymisére jön be- harangszó előtt a hívők serege — kisebb-nagyobb rajokban mindenfelől. Környös-körül a zöldposztóval leteritett asztalok mellet díszes hölgyközönség foglalt helyet. A főhelyen Lengyel Endre dr., az orvos-gyógy- szerész-egyesület elnöke ült, jobbján egy üres helylyel, hol a karosszék a nap hősét Schon sulat pénzerejét felülmúló s azt ily mérvben nem illethető vállalkozás is lett volna. Szokatlan s eddig nem észlelt jelenségek voltak többi közt, hogy Bodrogközön a hóolvadás alig vette kezdetét s a felső folyók áradása miatt a zsilipeket le kellett zárni s hogy a törökéri zsilip kapuit nehány nappal előbb lehetett felnyitni, mint a tiszai zsilipet. A tiszai, karádi és a bodrogi törökéri zsilipek március hó 7-én lettek lezárva. Biztosra véve a bekövetkező nagyobb áradásokat, a zsilipeknél az előkapuk berakattak s a kapuk közötti rész földdel betömetett. A tiszai és bodrogi töltések védelme az őrszemélyzet szaporítása s némely védanyagok pótlólagos beszerzése mejett — különösen a viharok miatt Vily és Balsán közmunkaerőt is véve igénybe — nagy küzdelmekkel, de veszedelem nélkül esz közöltetett. A Tisza folyó árvizszine szokatlanul huzamos tempóban emelkedett és csak ápril hó 8-án érté el tetőpontját és azután rendes apadásnak indulva ápril hó végén lépett vissza medrébe s május hó 2-án a karádi zsilip már felnyitható volt. Legnagyobb vízállása Leányvárnál 7^93 m. Ricsén 8 01, a karádi zsilipnél 8’23 m. volt. Meghaladta az 1876. és 1881 -ik évieket és átlag 0 93 és 047 méterrel maradt alatta az 1888. évi legmagassabb árvizszinnek, Apadását folyton hátráltatták a felsőbb szakaszokban ismételten jelentkező újabb áradások. A Bodrog folyó a múltakhoz viszonyítva, elég gyorsan áradt és apadt. Április hó 8-án cul- minált és a törökéri zsilip április hó 29 én már fel volt nyitható. Ezen gyors apadást elősegítette az Ondava, Tapoly, Ungh, Laborcz és Latorcza folyók vízgyűjtő területén bekövetkezett teljes hóolvadás, mely utóbb nem ismétlődhetett. Legnagyobb vízállása Kis-Ujlakon 7-22, B.* Szöghben 678 és a törökéri zsilipnél 6 97 méter magasra emelkedett. Szintén nagyobb volt az 1876. és 1881 -ik évieknél és átlag 0-41 méterrel maradt alacsonyabb az 1881. évinél. Szembetűnő, hogy mig K.-Ujlakon az 1895. és 1888. évi legnagyobb vizszin közötti külöm bözet 0 51 métert tett ki, addig B.-Szöghnél ezen eltérés már csak CV17 méterre sülyedt le. Vilmos apót várta. Ott láttuk, az elnökségtől jobbra, balra elhelyezett karosszékeken Comáromi Lászlót, Abauj-Tornavármegyének nyugalomban élő érdemes alispánját, Matolai Etele szeretett alispánunkat, Fejes István reform, lelkészt. Lockerer Lőrinc dr. vármegyei tiszti főorvost Hornyay Béla dr. egyesületi alelnököt, mögöttük az orvos-gyógyszerész egyesületnek úgyszólván minden tagját, közöttük egy-két tiszteletbeli tagot is. Az U formájú asztalok közében feketébe öltözött urak állottak, helyesebben mondva szorongóttak. Ezek a jubiláns előtt hódolni készült küldöttségek tagjai voltak. Fent a karzaton azok húzódtak meg, szintén úri nép, kik lent a nagyteremben már helyet nem kaptak. Az ünnepelt család hozzátartozói (Schön Vilmos dr.-né és leányai: Steiner Lajos dr.-né, Bánó József dr.-né sezek férjei Budapestről és a többi férfi családtagok) az elnökségtől nézve az asztal jobb szárnyán helyezkedtek el. Pontban 4-kor Lengyel Fndre dr. üdvözölte a »reményen felül« nagy számban egybegyült közönséget, azután ünnepi megnyitó beszédet mondott. A tartalmas beszéd Schön Vilmos dr. ötvenéves orvosi közpályájának szép méltatása volt, egyebek közt kiemelvén, hogy : az orvos olyan, mint a gyertya, mely mig másoknak világit, addig önmagát emészti föl. Megkapó volt az elnöki megnyitó beszédnek az a része is, mely Schön Vilmosnak egyéni jellemét rajzolta és találó vonásokkal színezte Schön dr.-ban az emberszerető orvost, az nemesszivü emberbarátot, a szabad eszmék elvhü apostolát, a kipróbált hazafit. Végezetül fölkérte hallgatóságát, hogy az igaz embert, kinek ünneplésére egybegyülekeztek, ha majd a teremben lesz, szivük-lelkük egész melegével üdvözöljék. A Zemplén mai száma tizenkét oldal.
