Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-12 / 19. szám

db. kenyeret küldött az elnökséghez valláskülönb­ség nélküli kiosztás végett. Kelt Gálszécs 1895. máj. 9-én. Schwarcz Mór dr. Schwarcz Ignácné egyesületi titkár. egyesületi elnöknő. CSARNOK, Ai-Haj-Vqj 1895. május 7. Tisztelt Szerkesztő Uram! (Tragikó-komikó-szatirikus levél.) Angol barátom, a kivel a Keletet járom, erősen kapacitált, hogy látogassuk meg Ai-Haj- Vaj-t is, ez utóbbi időkben történeti nevezetes­ségre jutott kínai várost, ahol az európai művelt­ség (liberális egyházpolitikai javaslatok) és a ki- nézer felfogás között az elmúlt hónapokban több kínos csetepaté volt. Óhajtásának engedve egy kángó-t béreltünk. A kángó egy hordozható szék, melyet két kuli (rabszolga) emel a vállaikra fek­tetett rudakon, mivel itt a vasút még ismeretlen fogalom, legalább Ai-Haj-Vaj vidékét nem szeli át semmiféle vasút. A legközelebbi állomás Sza-Lain-Csu vagy Te-Re-Bes-Csu. A kángó kényelmetlen és lassan haladó jármű, de azért 0-Zor-Ov-Csu-xó\ elég hamar értünk Ai-Haj-Vaj városába. Európai időszámítás szerint reggeli 8 óra volt. A tropikus hőséget enyhitendő, egy európai kinézésű vendéglőben akartuk szomjunkat eloltani, a hol egy felszolgáló kínai nő remoné-1 (igy ejti ki az ai-haj-vaji a limonádét) nyújtott. Kissé fel­frissülve sétára indultunk. Európai embernek fo­galma nincs arról a rondaságról, amely Ai-Haj-Vaj utcáit jellemzi. A trágyalé (melyet az ai-haj-vaji No-Jó-Ká-nak nevez) az udvarokról lefoly az ut­cára és ez kiállhatatlan bűzt áraszt az emberek orra alá. Ezt az ai-haj-vaji, mint mondják, r.em veszi észre, mit angol barátom arra magyarázott, hogy a szagló szervek itt sokkal erősebbek a folytonos rao/o&a-illat miatt, mint Európában. De nekünk szerencsénk, hogy egy ligetbe menekülhettünk, amit az aj-haj-vaji Boes-Kaj-Haj- Pole Csu-aak nevez. E diszesnek induló tért, fákkal beültette, már a betolakodni merészkedő civili­záció teremtette. Alig telepedtünk le azonban az egyik üresen álló európai kerti székre : süketítő zaj ütötte meg füleinket, mely egy távoli utcából jött. A zajból ilyenforma szavak hangzottak felénk, Ai—Vaj— Ho-Ri-Csu. Angol barátom, aki érti a kinai nyelvet, azt mondotta, hogy ott tüzet kiabálnak. Valami fájdalmas érzés nyilait át szivemen, mert a szerencsétlenség, kiben nem ébresztené azt, de másfelől a naplótvezető utas kíváncsisá­gát is éreztem, mivel naplómból igazán hiányzott egy kelet-ázsiai tűz leírása. Gyorsan siettünk a vész helyére. Egy félre­eső utca kis putrija gyuladt ki. Elsők voltunk a vész helyén. Fogalma nincs az embernek, milyen fatalista, tehetetlen a keleti ember a tüzvészszel szemben még most is. Tiz európai ember vizipuska nélkül elfojtotta volna a tüzet, ha a legközelebbi épü­leteket megrohanja. De a Keleten furcsa szokás uralkodik. Az aj-haj-vají-ak kilépnek ilyenkor há­zuk elé : felolvasnak a szent könyvből egy alkalmi szu-rát, ami használ a tűzvész ellen. Ha még se használ, ki ki a saját házát védelmezi. A szolida­ritást itt nem ismerik. A városban ugyan van egy európias áramlat, melyet néhány angol gyar­matos képez ; ezek beszereztek néhány vizipuskát, de minthogy a kormányt az európai műveltség ellenségei, a benszűlöttek kezelik, a tűzoltóságot már nem lehetett szervezni. A mandarin nem vállal tűzoltói tisztet, mivel ezt a régi kinai tár­sadalmi hagyományok tiltják, az alsó osztálybeli pedig fizetés nélkül nem áll be a tűzoltóságba, mivel hogy neki úgy sincs sok védelmezni valója. Botrányos állapotok vannak Ai-Haj-Vaj-ban. De folytassuk a vész leírását. A mint a tűz már több épületet elhamvasz­tott, valakinek eszébe jutott, hogy van itt egy európai ördög-szekér, (alias : vizipuska). Nosza sza­ladtak a városházára, (kinai nevét nem tudom) a hol a mandarinok az igazságot szolgáltatják. A A vizipuskák nem voltak ott. A kormányzó al- királynál voltak, aki a kertjeit öntözi velük s a ku­takat tisztittatja. Végre előhoztak néhányat. Ko­mikus volt a konsternáció, midőn nem tudták, a csőnek mely végét kell a kútba ereszteni, s mely végével locsolni. S mikkorra ebbe beletanultak, Ai—Haj—-Vaj fele része leégett. Az is nagy baj volt, hogy a patkányok lyukakat evén a tömlőn, a locsoiás csak úgy történthetett, ha egy-egy benszülőtt a rágás helyét tenyerével befogta. Hat európai szatolcsbolt is égett. A szatócsok kétség­beesve kiáltozták : Ayváj, ami nemzeti nyelvünkön azt jelenti jaj-jaj 1 Gondolkoztunk angol barátom­mal, hogy etimologice e város magyarul nem JaJ-JaJ-Jaj-e f Az önök lapja, a vármegye Times-e itteni tudósítójának, aki Jaj-JaJ-JaJ európai haladásáról több ferde cikkelyt küldött be, — elégvén min­dene, még a tolla-szára is, én helyettesitem e napló-töredék-féle tudósítással, kiemelvén végül, hogy Ai-Háj-Váj város Kelet-Ázsiában van, s más nevén Gál-Y Sze-Csu-nak is neveztetik. Üdvözlettel Robert Gilliam, az önök dolgozótársa. Vármegyei Hivatalos Rész. 7798/895. sz. Zemplénvármegye alispánjától. Ezen közérdekű intézvény a járások főszolga- birái, a vármegyei jegyzői kar, a szabályozó tár­sulatok igazgatóságaival és a hatósági szakértőkkel tudomás és alkalmazkodás czéljából közöltetik és a közönség tájékoztatása czéljából a vármegye hivatalos lapjában közzététetik. S. A.-Ujhely, 1895. évi április hó 20-án. Matolal Etele, alispán. Másolat. Földmivelésügyi m. kir. minister 20143/V—11 95. szám. Tekintetes alispán úr! Felvettetvén az a kérdés, hogy a vizrendező társulati töltéseknek az összegyülemlett belvizek levezetése czéljából szükséges átvágatása iránti rendelkezés kit illet? — tudomás és alkalmazkodás végett megjegyzem, hogy ily czélból a töltések átvágatását a társulatok saját hatáskörükben teljesíthetik. — Amennyiben azonban a társulat és az érdekeltek közt erre nézve nézeteltérés forogna fenn, vagy közvetlen megke­resésre is az intézkedési jog a vízjogi törvény ér­telmében illetékes I. fokú engedélyező hatóságot illeti meg, ki az érdekelt társulat és a hatósági szakértő meghallgatásával a kérelem felett határoz: megjegyezvén, hogy minden esetben, midőn az átvágás elrendeltetik, az a társulat által eszköz- lendö. Az elsőfokú határozat ellen fokozatos feleb- bezésnek van helye. Figyelmeztetem ázonban Czí- medet, hogy a vízjogi törvény 180. § a csak akkor alkalmazandó, ha máskülönben a végrehajtás fel­függesztése nyilvánvaló veszélylyel jár. — Buda­pesten, 1895. évi április ix-én. A minister helyett: Miklós Ödön s. k. államtitkár. 79[ 115. érd. sz. Zemplénvm. közig. érd. bizottságától. Olvastatott a nmságu földmivelésügyi minis­ter által f. évi 7837. sz. a. az erdősítési jutalmakra kitűzött pályázat. A pályázati hirdetmény köztudomásra hoza­tal végett a járási föszolgabiráknak kiadatni, a »Zemplén* hivatalos közlönyben közzé tétetni s 4 példányban a s.-a.-újhelyi kir. központi erdő­gondnoksághoz áttétetni rendeltetett. Kelt T. Zemplénvármegye közig. érd. bi­zottságának S.-A.-Ujhelyben 1895. márc. 15-én tartott ülésében. Szervlczky, közig. érd. biz. elnök. Másolat. 79/115, érd. számhoz. 7837/I—4. Pályázat erdősítési jutalmakra. Az országos erdei alapból a magasabb hegységek fensikjainak, tetőinek és gerinczeinek, vagy meredek oldalainak s közgaz­dasági érdekből erdészetileg mivelendő oly terü­leteknek beerdösitésére, melyeken hegyomlások, hó- vagy kőgörgetegek megakadályozása, szélvé szék és vizek rombolásának, valamint a futóhomok tovább terjedésének meggátlása végett az 1879, évi XXXI. t. c. 165 §-ában megjelölt erdősítés közgazdasági szempontból szükséges, s amelyeken létrejövő erdők véderdőkul fognak szolgálni, — a folyó évre 6 nagy jutalmat és 6 elismerő jutalmat tűzök ki, és pedig: 2 I. rendű nagy jutalmat egyenkint 1000 koronával 2 II. 1 1 » 1 800 > 2 III. » > > > 500 » 2 I. » elismerő » 1 400 > 2 II. > I 1 > 200 > 2 III. > » > > TOO 1 versenyezhetnek mindazon erdősítések, amelyek a f. évben nem állami költségen foganatosíttattak, még pedig a nagy jutalmakra, ha egy tagból leg­alább 25 (huszonöt) k. holdra, az elismerő jutal­makra pedig, ha egy vagy két tagban legalább 10 (tiz) k. holdra terjednek. Versenyezhetnek er­dőbirtokosok, birtokos testületek, polgári, egyházi vagy úrbéres községek, s illetve erdőtisztek, kik­nek költségén s illetve kiknek tanácsa szerint és felügyelete alatt az erdősítés teljesittetett, feltéve, hogy a jutalom odaítélésének idejében azok a jutalmazott uj erdőnek még birtokában vannak, illetve azt erdötiszti minőségben kezelik, s az er­dősített területek a beerdősités biztos sikerének elősegítése végett a f. évtől, vagy az első mun­kálatoktól kezdve a jutalom odaítélésének idejéig állandóan gondozták s a versenyző területen neta­lán pótlólag szükséges újabb erdősítési munkála­tokat is évenként eszközölték s a létrejövő erdő­nek véderdőkért való kezelése iránt intézkedtek. — A jutalmak az 1900 évben szolgáltatnak ki, s azok kétharmadrésze az erdősítés költségeit vi­selő erdőtulajdonost, egyharmadrésze pedig az erdősítést teljesítő erdőtisztet illeti. — A jutal­makat az orsz. főerdőmestér vágy helyettesének elnöklete alatt erdötisztekből alakított 5 tagú bi­zottság Ítéli oda, a beerdősülés s illetve a szük­séges általalakulás biztosításának megtörtént iga­zolása alapján, a teljesített erdősítés közérdekű becsének sorrendje és minősége szerint. A bíráló bizottság ítéletének alapjául szolgálnak az illetékes közig. érd. bizottságnak s illetve a kir. erdőfelü­gyelőnek a versenyző erdősítések felett adott ja­vaslatai és a bíráló bizottság részéről esetleg tel- jesitendő helyiszemlék. — A kik a kitűzött jutal­makra pályázni kívánnak, a f. év tavaszán történő erdősítést f. évi julius hó végéig: a f. év őszén történő erdősítést pedig legkésőbb f. évi deczem- bér hó 25-ig az erdősítés helyének telekkönyvi számának, a terület nagyságának (kát. holdakban) az erdősítésre használt fanemek, illetve fanemek­nek s utóbbi esetben azok elegyarányainak pontos megjelölése mellett nálam jelentsék be. A pályá­zati feltételek meg nem tartása a versenyből való kizárást vonja maga után. Budapesten 1895. évi február hó. Gróf Festedts Andor s. k. földmive­lésügyi m. kir. minister. Földmivelésügyi m. kir. minister 783711—4. sz. Valamennyi közig, bizottságnak és valamennyi kir. erdöfelügyelőségnek. — Tudomás és saját részéről való hirdetés végett olyan megjegyzéssel közlöm, hogy mindazon erdőbirtokosokat, kik a kopár területet befásitásához szükséges csemeték adományozásáért fognak folyamodni, a jelen pá­lyázatra figyelmessé tegye. — Budapesten 1895 február 2-án. A minister megbízásából: Scholcz sk. 2180. szám. A s.-a.-ujhelyi járás fószolgábirájától. Valamennyi község birájának. Értesítem a községek biráit, hogy folyó évi májúi hó 6-án B.-Újlak községben Dobos Mihály ottani lakos által egy fekete, 3 éves, hátulsó bal­lábán kesely, kanca csikó bitangságban találtatott, s hogy ezen csikó a találó által őrizet alá véte­tett. Ezen körülményt a községek bíráival azon meghagyással tudatom, hogy a tulajdonost köz­ségükben nyomozzák, feltalálása esetén a fenti bitang csikónak átvétele végett a marhajárlattal hivatalomba való megjelenésre utasítsák, mivel ha e csikó tulajdonosa 8 napi törvényes határidőn vagyis í. évi május hó 18 ig annak átvétele vé­gett nem jelentkeznék, mint bitang gazdátlan jó­szág az 1894. évi XII. t.-cz. 105. §-a értelmében f. évi május hó 22-én B.-Újlak közsrg házánál megtartandó nyilvános árverésen el fog adatni. S.-a.-Ujhely, 1895. május hó 9. Báró Galzler, tb. főszolgabíró. 973. szám. Zemplénvármegye kir. tanfelügyelőjétől. A Könyves Kálmán magyar irodalmi és könyvkereskedése részvénytársaság Munkácsy Mihály »Honfoglalás* czimü képét áquarell kivi­telben sokszorosítva barna és fekete keretbe fog­lalva a népoktatási tanintézetek részére havi egy forintos részletfizetés mellett vidékre szállítva 18 írtért, készpénzfizetés mellett pedig io°/0 enged­ménynyel hajlandó áruba bocsátkozni, miről a T. iskolai Elöljáróságokat a nagymélt. vall. ministerium f. évi ápril hó 17-én kelt 5290. számú rendelete alapján értesítem, egyszersmind az ifjúság hazafias szellemének fejlesztése és ápolása céljából ennek megszerzését melegen ajánlom. S.-A.-Ujhely, 1895. április 30-án. Nemes Lajos, kir. tanácsos, tanfelügyelő. Nyilt-tér. E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk. Alólirottak Stein Márton megbízása folytán f. évi május hó 8-án d. u. 7 órakor Tarczalon Fuchs Ármint felkerestük és tőle a »Zemplén* f. é. május 5-én megjelent számában a »Nyilttér* rovatban foglalt közlemény tartalma miatt meg­bízónk részére elégtételt kértünk. Fuchs Armin azonban az elégtételadást meg­tagadta és ezen eljárást azzal indokolta, hogy azon időponttól számítva, hogy a sértő közlemény tar­talma Stein Márton tudomására jutott, 24 óra eltelt. Fuchs Armin ezen nyilatkozata folytán mi a jelzett ügyet megbízónk részéről befejezettnek nyilvánítjuk. Tarczal, 1895. május 8-án. Pekáry János s. k. Dr. Fried Lajos s. k.-A- szerkesztő póstá-ja,. L. A gólya-históriát nem tudtuk megérteni. Az öreg Írást érdeklődéssel fogjuk kibStttzni s ha megengedi használat után a s.-pataki főiskola birtokába juttatjuk. A harmadik dologból kérjük a folytatást is. Negyedszer; szives üdvözletünk ! Igazmondó. Inkognitőjának tiszteletben tartása felől legyen egészen nyugodt. Felelős szerkesztő: DONGÓ Gt- "ST. O- ±3 Z Kiadó-tulajdonos ; Éhlart Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom