Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-05-12 / 19. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMUJSTIDIEIST 'V^.SAieasr^.E9. Sátoralja-Ujhely, 1895, május 12. i9- (1324). Huszonhatodik évfolyam, HIEDETÉS DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerinc minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- mőnyek a kiadóhivatal- hoz intézendök. _____ I ELŐFIZETÉS ÁSA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéflratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr. A kis ember védelme. A vagyon, különösen a tőkepénz olyan, mint a hógörgeteg. Ellenállhatatlan erővel nö, gyarapszik. A tőke könyörtelenül halad e gyarapodó útjában s amit magával ragad, az a legnemesebb nedv a világon: a szegény ember, a kis ember vére, verejtéke. A tőke elemi erejével szemben az egyes ember tehetetlen. Ezzel az elemi erővel csak egy másik elemi erő birkózhatik meg: a kis emberek nagy tömegeinek összevetett válla. Ez a nagy erő a szövetkezés által jut kifejezésre. A szövetkezés a jövő nagy társadalmi intézménye s mint ilyen, az első helyet foglalja el mindama tényezők között, amelyek a jelen társadalmi rend biztosítására vannak hivatva. A szövetkezés, hiába tagadnék, küzdelem a szertelenkedő tőke ellen s mint ilyennek helye van minden talpalattnyi téren, hol a tőke lábát megvetette s az ok- és észszerű gyarapodás határait túllépi. Helye van a szövetkezésnek az ország minden községében, hogy egyszerre vegye fel a küzdelmet az egész vonalon a tőke szertelenkedései ellen. A közel jövőben a tőke érezni fogja a szövetkezetek hatását és képviselői hallatni is fogják jajszavukat; de e jajszó nem fog megtéveszteni senkit, mindenki tisztában lesz vele, hogy még nincs itt a világ vége. Csupán annyi történik, hogy a nagy tőkék, melyek a modern vívmányok biztosítására s a haladás ügyének előbbvi- telére annyira szükségesek, a verseny következtében kellő korlátok közé szorítás által biztosítva lesznek, el nem sepri azokat az a nehéz idő, melynek moraját már is hallja minden ép fülü ember; de amelyet éppen a tömegek jobblétének előmozdítására hivatott intézmények tartanak tőlünk távol. Ha azt akarjuk, hogy a szövetkezeti intézmény áldásos hatását a kis emberek tömegei, a társadalom minden rétegei meg- érezzék, a szövetkezetét mindazon községekben meg kell alakitanunk, melyekben a létezés feltételei megvannak. Ahol egy-két buzgó, önzetlen intelligens férfiú, legalább 10 írni és olvasni tudó ember van, ott a szövetkezetét meg lehet s meg kell alakítani. És pedig lehetőleg községenkint. Az önálló alakulásnak meg van az a nagy előnye, hogy az emberek úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben tökéletesen ismerik egymást; nyugodt lélekkel állhatnak jót egymásért s akként használhatják ki a hitelt, hogy az mindenkinek a boldogulását mozdítsa elő és sem a szövetkezetnek, sem magának az intézménynek nem lesz romlására. Több községnek egy szövetkezetben való egyesülése csak abban az esetben lehet rendén, ha a községek egymáshoz oly közel esnek, hogy lakosaik szomszédokul tekinthetik egymást, s ha a tagsági kötelességek teljesítése iuővesztességgel nem jár. A községi hitelszövetkezet szervezésénél nem az a cél, hogy mennél több tagja legyen a szövetkezetnek. A minél magasabb osztalékra dolgozó pénzintézeteknél lényeges dolog, hogy mennél hatalmasabb üzleti tőke gyűljön egybe; a szövetkezetnél, mely csak saját tagjait látja el könnyen hozzáférhető s aránylag olcsó hitellel, a sok tag éppenséggel nem lényeges feltétel. Egy kisded szövetkezet, melynek csupán 10 tagja van, éppen úgy betöltheti hivatását, mint az 1000 taggal biró; a kis szövetkezetnek TÁP C A, Eszterházy Pál „Mars Hungaricus“-a.*) Irta: Bubics Zsigmondi kassai püspök, a m. t. akadémia levelezd tagja. A mohácsi vészszel a magyar nemzet fényes korszaka lezárult. A középeurópai nagyhatalomból ekkor az ország éjszaknyugati része a Habsburgház provinciájává, a Duna-Tisza-köze török vilajetté lön: Erdély bírta csupán állami függetlenségét némikép megőrizni. Az ország teste fel volt darabolva. De lakói — ur és pórnép — együttérzésüket, hazaszeretetüket e válságos időkben meghatóan tanúsították. A röghöz kötött fóldnépe kénytelen behódolt s fizette az adót a töröknek, de a magyarnak is ; a szent korona tagjai, a nemesség mindennap kész volt száz halált halni; a három részre osztott föld vezérei pedig, bár különböző utakon, más eszközökkel, de egy célra törtek; e cél fajuk, hazájuk fenntartása volt. Áldjuk a magyarok Istenét, hogy minden kornak megadta a maga emberét. De talán soha oly bő kézzel, mint a 17. században. Csupán legragyogóbb ékességeit sorolom fel e kornak: Bethlent és Pázmánt, Zrínyit a költőt, Széchenyi Pált, I. Rákóczi Görgyöt, Pálffyt a nádort, Thököly Imrét és a két Eszterházyt, Miklóst és Pált. A török iga égette a nemzet nyakát. Mig *) Az Abauj-Kassai Közlöny f. évi ápr. 25-iki számából. Szerk. a 16. században inkább nap-nap mellett megújuló vitézi mérkőzésnek tekintette a magyar a törökkel való harcot, addig a 17. században — felocsúdván s tudatára ébredvén veszendő állapotának —- teljes erejét készült megfeszíteni, hogy a pogány rabláncát lerázza magáról, Ezt hirdette Zrínyi is irataiban ; ez lett a politikai vezérlő eszméje, mely azonban a két országfél: Magyar és Erdély egyesítését még nem követelte. Ismeretes, hogy az erdélyi fejedelemség különállásának maga a katolikus Pázmán is buzgó védője volt, mert különben »gallérunk alá köpik a német«. Ez hozta őt összeütközésbe Eszterházy Miklóssal, a nádorral is, ki az ország egyesítésén igyekezett a Habsburg ház címere alatt. Ennek az Eszterházynak volt fia Pál, akit 1663-ban ott találunk a csatamezőn — részben önnállóan megbízva a hadvezetéssel — küzdeni a török ellen. Az 1663—64, évek összes hadakozásaiban ott van Zrínyi a költő oldalán, kihez mélyen tisztelő barátság fűzte. Később is ott látjuk a harcmezőn, 1672-ben Gyürkénél érzékenyen megverte a felkelőket, de ugyanakkor ő is súlyos sebet kapott. Az ember a kor mozgató eszméinek uralma alatt áll s aki, felismervén a fő indító okokat, a kortársaira gyakorolt hatást a közjó elérésére tudja irányítani, az a nagy ember, kit népe maga felé emelvén, vezérül fogad el. Az éleslátásu államférfiul Eszterházy Pált, 1680-ban az ország nádorává választják. Eszterházy hü alattvalója a Habsburgoknak és nemzetét, faját hőn szerető magyar; nyiltan szemére hányta az udvar hibáit, de pártütésre képtelen. Éles szemmel eljöttnek látja az időt nem csak a török kicsi az igénye, kevés, vagy éppen semmi a kezelési költsége. Városhelyen, hol a pénzforgalom nagy, hol számosán vannak azok a szövetkezet utján takarékoskodók, akik hitelt nem igényelnek, a részvényekből jelentékeny tőke halmozódik fel, mely idővel a központi hitelintézet támogatását feleslegessé teszi, miáltal a hitel tetemesen megolcsul. Kis helyeken azonban, ahol kévés kilátás van rá, hogy a szövetkezet jó ideig saját pénzéből elégítse ki a hiteligényeket, egyre megy, akár több, akár kevesebb tagból alakul a szövetkezet. A fődolog, hogy együtt legyenek a vezetésre hivatott elemek, mely esetben a vármegye legkisebb községe is elég nagy arra, hogy benne egy életrevaló hitelszövetkezet alakuljon. A vezetésre hivatottaknak azokat a férfiakat tartjuk, akik melegen éreznek a nép iránt s ennek jobbléte érdekében munkára, áldozatkész tevékenységre készek; akikben elég erkölcsi erő van arra, hogy pártatlanul vezessék a szövetkezet ügyeit s ne engedjék, hogy egy párt kerítse hatalmába és zsákmányolja ki a közintézetet. Az ilyen önzetlen lelkületű férfiakra vár a szövetkezet megalakításának, vezetésének nem könnyű munkája. Tekintve az intézmény áldásos voltát, könnyen kellene menni az alakítás munkájának; de tényleg mégis nehezen megy. A nép bizalmatlan az újítások iránt még akkor is, ha általa észlelt és becsült férfiak állanak a dolog élén és a bizalmatlanság eloszlatása munkát ad, mert a központi hitelintézet által kiadott alapszabálytervezetben olyan pontok foglaltatnak, amelyek bővebb magyarázat nélkül aggodalomra adnak okot. Ilyen az a követelmény, hogy a szövetkezeti tag felelőssége a jegyzett üzletrészen kiszorítására, Zrínyi, hanem a két testvérhaza egyesitésére is. Erről tanúskodnak törekvései és kéziratban maradt müve a »Mars Hungaricus«, melyet Bubics Zsigmond dr„ fenköltlelkü püspökünk, múltúnk buvárlója, az Eszterházyak kismartoni levelestárában felfedezvén, azt alapul vette, hogy a m. tud. akadémiában nyert székét elfoglalja egy mély történelmi szellemre valló becses értekezéssel arról a korról, mely, az illusztris szerzővel szólva: »hazánk történetének legsiralmasabbja, de sok sok tekintetben a magyarság derékségét bizonyítja.« Az említett kézirat kétszáz esztendeig hevert, jóformán szemügyre sem méltatva; a jó szerencse Bubics kezébe játszotta s tudós ismertetőjének figyelmét még inkább magára vonta, hogy tizenegy tollrajz van hozzá csatolva, közülök kilőne Eszterházy sajátkezű rajza. Bubics Zsigmond ugyanis a magyarországi városok és várak metszeteinek. de egyáltalában hazai ilyennemü művészetünknek elsőrangú s majdnem egyetlen tudós buvárlója, kinek ily irányú müvei becsét alig vagyunk képesek méltatni. A »Mars Hungaricus*-t Eszterházy Pál irta a vasvári béke után s benne a törökkel való hadakozásokat, mint résztvevő szemtanú, írja le 1665. tavaszáig. Címéről nagyon helyesen ítéli a tudós feldolgozó, hogy azzal mestere és bajtársa, Zrínyi emlékének akart áldozni írója. Említettem, hogy e müvéből az élesszemü politikus szól hozzánk, amit bizonyít — a bevezetésben — a kortárs szigorú Ítélete II. Rákóczi György a nagyravágyó s tragikus véget ért 9^ A Zemplén mai száma nyolc oldal.
