Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-05-05 / 18. szám
lyel történhetik, különösen a nők és gyermekekre nézve. Gyermekkorunk óta emlékezünk, hogy Uj- hely-nek ebben a gyönyörű völgyében tartották szüléink a majáleseket és százával mentek a gya- loguton a regényes fekvésű mély árok szélén, melynek félszázados ákác- s tölgyfái és sűrű át- hatatlan bokrai nemcsak illatot leheltek virágzáskor és ioo csalogány és más éneklő madárnak adtak édes otthont, hanem a partot is tartották, mert a fákat őseink éppen ebből a célból ültettek oda. Jaj de ez még a Török Pálok, Vályiak, Fejesek és Farkasok, Bernáthok, Mezőssyek, Sté- pánok slb.-iek idejében történt, akik érzékkel birtok a szép nemes és jó iránt és tudták az enyém tied és az övé közti különbséget respektálni. Az idők változtak ! A Szárhegy is, szegény, átváltozott ... A régi magyar nemes gazdák helyett u] gazdákat kapott, Amit még a filokszera meghagyott ebben a vadregényes völgyben, azt az uj gazdák szemérmetlenül siettek tönkre tenni! Legyen szives csak főszolgabiró ur számon kérni Czipó és Palánti vincelléreket és az uj gazdákat, hogy milyen jusson zárják el a gyalogutat, illetőleg az I—2 öles régi gyalogutbo', részt eltulajdonítva, némely helyen csak egy félméter keskeny gyalogjárót hagyva, az egyik nagy sövénynyel, a másik drótos kerítéssel oly kes- kenynyé teve a gyalogutat, hogy ha a ruháját nem akarja az ember jobboldalt megszaggatni, baloldalt az árokba szédül. Évtizedeken át sohasem történt baleset a régi jó időkben, . . . mert ha félre lépett is az ember, feltartóztatták a sűrű bokrok, a vadszőllős cserjék, a 20—25 méteres akácok és tölgyek. Most tessék megnézni azt a mély völgyet 1 Kérdezze meg főszolgabíró ur a város fő- biráját : kinek az erigedelméből teszik ezt ezek a vincellérek, különösen pedig a Reichard Mór hatalmas és goromba vincellérje gazdájának vagy kinek a meghagyásából vágott ki legalább is 200 darab gyönyörű fát abból a mély árokból f Hiszen az nem a Reichardé, de a város tulajdona. Azt őseink ültették oda nagy gonddal fáradsággal, hogy a partot tartsa. Tessék csak megnézni, hogy még a gyalogutat is felszántották, göröngyökön, köveken kell menni, átugrálni a munkájához siető szegény munkásnak, vagy a völgy szépségét élvezni akaró szellemi munkásnak. És különösen síkos, esős időben a nők vagy gyermekek, de még férfiak is a 10—15 öles, lekop- pasztott, letarolt mély árokba eshetnek le föltar- tóztathatlanul egészen a poklok fenékig 1 Ha ezekről meggyőződik tek. főszolgabiró, elvárjuk igazságérzetétöl és szigorúságától, hogy nemcsak számon fogja kérni az illetőktől ezen jogtalan eltulajdonitást és nemcsak teljes kárpótlást biztosit, hanem mégis kényszeríteni is fogja őket a régi állapot visszahelyezésére és vissza fogja adni ezt a völgyet és szépségének élvezhe- tését a nagy közönségnek. Úgy legyen 1 S.-A.-Ujhely, 1895. máj. 3' A t. főszolgabiró úrnak tisztelői: TöToToen.. Közgazdaság. Mezőgazdasági bajaink orvoslásáról. Lévay Henrik, az Első Magyar Általános Biztosító-Társulat vezérigazgatója, jeles nemzetgazda, közérdeklődést ébresztő »röpirat« ot adott ki e napokban > mezőgazdasági bajaink orvoslásáról.« Nagyérdekü fejtegetéseiből — rövid bevezetéssel — közöljük azt a részt, mely az égető köz- gazdasági kérdés gyakorlati megoldásának a módszerével foglalkozik. * A mezőgazdasági válság létezése iránt nincs kétség. Európának szinte minden államában érzik a nehéz bajt s mindenütt tervek készülnek és kísérletek történnek megszüntetésére, vagy legalább enyhítésére. Különös sulylyal nehezedik a mezőgazdasági válság hazánkra, melyben az államnak, a nemzetnek és a társadalomnak egyaránt, a mezőgazdaságban van legmélyebb erőforrása. A betegség tehát nálunk a legnemesebb életszerveket támadta meg s igy nekünk igen nagy okunk van reá, hogy a gyógyítás eszközeiről, szereiről és módjairól mielőbb és a leggyakorlatiasabb szempontból gondoskodjunk. A válság mai általános főoka eléggé ismeretes és világszerte egy. A fóldmivelés legnagyobb produktuma, a gabona, az óriásán megnövekedett kínálat folytán árából tetemesen veszített, mig ellenben a termelési költségek a fokozódó életigényekkel párhuzamosan megnövekedtek. Ebből következik, hogy a föld hitelképességét mind sűrűbben kénytelenek a földbirtokosai igénybe venni. De a föld hitelképessége nálunk általában az egész földbirtok értékének csak a feléig terjed. Az ezer holdas fö'dbirtokos, ha földhitelét teljesen kimerítette, azaz ha ezer holdas birtokát immár ötszáz hold értékének megfelelő jelzálog terheli, megszűnt földje révén továbbra is hitelképesnek lenni s legfeljebb még személyi hitelt élvezhet, dacára annak, hogy még földhitelének teljes kimerítése után is, földbirtoka fele értékének, vagyis — példánk mellett maradva — tehermentes 500 holonak teljesen ura. A kereskedői hitelviszonyok nagyobb fejlettsége folytán, például a kereskedő hite'képességének távolról sincs ilyen határ szabva. A kereskedő passzívái messze túlhaladják aktíváinak ötven százalékát s ezért még az illető kereskedő szükség esetén a legrendesebb bankoknál is könnyen jut kölcsönhöz. Már pedig kereskedővel szemben a hitelnyújtásnak soha sincs o’y biztos cenzúrája és világos ellenőrzése, mint a földbirtokossal szemben, mert a kereskedő könyveibe a hitelező bíráló szeme nem tekinthet be, mig ellenben a földbir tokos telekkönyvi lapja előtte mindig nyitva áll. Olyan hitelintézet létesítéséről kell tehát gondoskodnunk, mely első sorban gondja alá veszi azokat a földbirtokosokat, akik a mai föld hitelviszonyok között a tönkremenésnek vannak kitéve, holott még mindig reális értékek tulajdonosai s igy észszerű eszközökkel s minden kockáztatás nélkül megmenthetők. Olyan hitelintézetet kellene teremtenünk, mely vállalkozhatnék arra, hogy a földje hitelképességét kimerített földbirtokosnak úgyszólván ügyvédője, pénztárosa és tanácsadója lqsz, azt terheitől megszabadítja, ügyeit rendezi s részére birtokának még tehermentes fele részét minden körülmények között megmenti. Ezt a feladatot a hitelintézet csakis egy utón oldhatná meg : a jelzálogteher összegének megfelelő birtokrész megvásárlásával. Ilyen földet vásárló klientéla, minden kétséget kizárólag, bőven állana rendelkezésére a hitel- intézetnek, miután a magyar mezőgazdasági válság másik szembeszökő tünete az, hogy a folmivelö- osztály alsóbb rétegeiben meg van a földbirtok szerzésére iránynló természetes erős vágy, nemkülönben a földbirtokvásárlásra a vagyoni képesség is s mindennek dacára eddigelé ezen földmivelő elemek, eladó kisebb birtoktestek hiányában, földbirtokhoz csak nagy nehezen, vagy épen nem juthatnak A földmivelő osztály alsó rétegeinek ez a földbirtoktól való elzártsága a legnagyobb oka ama veszedelmes mozgalmaknak, melyek agrár- szociálizmus nevezet alatt ismeretesek s melyek a legutóbbi években annyi gondot okoztak a kormánynak és a hazaszereto magyar társadalomnak... Ha a magyar földmives elem minden rétegének, u. m. a kisbériének, a gazdatisztnek, a parasztnak és a földmunkásnak is meg volna adva a mód és a jogosult remény, hogy munkája, szorgalma és takarékossága révén földbirtokot szerezhessen : az agrár szociálizmus legerősebb éltető gyökere lenne kiirtva ... íme tehát a magyar megzőgazdasági bajok két legnagyobbika: egyrészt a földbirtokosok tökéletlen hitelviszonyaiból eredő sürü földbirtokospusztulás, másrészt a kisbirtok szerzés végtelen nehézségeiből eredő agrár-szocializmus egymásnak kölcsönösen gyógyító szere lehet. Hogy azonban azzá lehessen, feltétlen szükséges egy olyan intézményt létesíteni, melynek összes célja és egész működése kizárólag arra irányul, hogy egyrészt a terheik alatt roskadozó földbirtokosoktól az anyagi erejüket meghaladó birtoktesteket átvegye, másrészt az átvett birtoktesteket kisbirtokokká parcellázva, azonnal továbbadja. Erős meggyőződésem, hogy ilyen intézményt -- mezőgazdasági hitelintézetet — alkalmas és helyes módon csakis a magyar társadalom vagyonos és vezető része létesíthet és csakis a tradicionális, hazafias, önzetlen és takarékos szellemben. Vármegyei Hivatalos Rész. 89. ein. sz. T. Zemplén-vmegye alispánjától. Elnöki körlevél. A t. vármegye törvényhatósági bizottságának tagjait a folyó 1895. évi május hó 17-én d. e. 10 órakor kezdetét veendő rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. A közgyűlés nevezetesebb tárgyai: 1. A nyilvános betegápolási alapra az állandó választmány javaslata értelmében 1895. évre 3% pótadó megszavazása. 2. A Ludovika akadémia tisztképző tanfolyamára az 1895—96. évfolyamára a a gróf Buttler János alapítványi helyre egy ifjúnak első és egy ifjúnak második helyen leendő megválasztása, illetőleg ajánlása. 3. Alispáni jelentés. 4. A vármegye 1894. évi zárszámadása. 5. A belügyminiszter intéz vénye a szervezési pótszabályrendelet tárgyában. 6. A földmivelésügyi m. kir. miniszter intézvénye a mezőgazdasági bizottság szervezése tárgyában. 7. Belügyminiszter intézménye az 1895. évi költségelőirányzat tárgyában. 8. Somogyvármegye átirata a mező- gazdaság érdekében tett felterjesztése tárgyában. 9. Dókus Gyula indítványa a millenium ünnepélyére, a törvényhatóságok által szervezendő nemzeti bandérium tárgyában. 10. A közigazgatás reformálása tárgyában beterjesztett küldöttségi jelentés. 11. Az árvatárilag kezelt pénzeknek, mely pénzintézetekben leendő elhelyezése iránt beadott küldöttségi jelentés. 12. S.- A.-Ujhely városának villamos világítással leendő ellátása iránt kötött szerződés jóváhagyása. 13. A tiszti főügyész jelentése Mád nagyközség szervezési szabályrendelete tárgyában. 14. A tiszti főügyész jelentése Vámos- Újfalu kisközséggé leendő átalakulása tárgyában. 15. A közgyűlésig beérkezendő közgyűlési tárgyak. 16. Községek zárszámadásai és költségelőirányzataik tárgyalása. Az állandó választmány tisztelt tagjait felkérem, hogy folyó 1895. évi május hó 16-án d. e. 9 órakor tartandó ülésen megjelenni szíveskedjenek. S.-A.-Ujhely, 1895. ápril 27. Matolai Etele, alispán. 87/895. ein. sz. Zemplénvármegye alispánjától. Pályázati hirdetmény. Az s.-a.-újhelyi szolgabirói hivatalnál elhalálozás folytán üresedésbe jött irnoki állásra, a melylyel évi 500 frt. fizetés és 100 fit. lakbérátalány élvezete van egybekötve, a főispán ur Öméltóságának rendeletéből pályázatot hirdetek. Pályázók fölhivatnak, hogy szabályszerű minősítésüket s eddigi alkalmaztatásukat igazoló, fölszerelt kérvényeiket hozzám folyó évi május hó 15-éig nyújtsák be, mert a későbben érkezendő folyamodások figyelembe nem vehetők. Kelt S.-A.-Ujhelyben, 1895. évi ápr. hó 2ő-án. 2—2 Matolai Etele, alispán. Nyilt-tér. E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a Szárit. Nyilatkozat. Alólirottak, mint a Fuchs Armin ur megbízottai 1895. április hó 29-én fölkerestük Stein Márton urat, hogy tőle felünk nevében a rajta elkövetett tettleges sértésért elégtételt kérjünk. Az elégtétel adást azonban Stein Márton ur nekünk megtagadta. Ennek folytán mi az ügyet a magunk részéről teljesen befejezettnek nyilvánítjuk. Tarczal, 1895. április 30-án. Fnchs Ármin ur megbízottai: Ádám Béla s. k. Hegedűs Sándor s. k. Alólirott a fenti nyilatkozat értelmében Stein Mártont, a csohaji Stein Sámuel fiát és az újhelyi Schwarcz Bernáth vejét egy lovagiatlan, gyáva és jellemtelen embernek nyilvánitom, kinek fogalma a lovagiasságról semmi. Egyúttal kijelentem, hogy ilyen embernek, ha ugyan őt annak lehet nevezni, bármiféle válaszára nem reflektálok. Tarczal, 1895. április 30 Fuchs Ármin. szerlcesztó póatája,. P. M. urnák. K.-Azar. Szives türelmet kérünk. Fűzfapoéta rigók. Csak fütyüljenek otthon. Felelős szerkesztő: DONGÓ 0--2T. GÉZA Kiadó-tulajdonos : Éblert Gyula.
