Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-03-31 / 13. szám
madtatva vagyunk ; támadtatva kezdetben, midőn az 1868-iki törvénynek minden ellensúly nélküli eltörlése követeltetett; támadtatva akkor, midőn a klérus ellenállt oly törvények hozásának, amelyek az állam- és egyház jogainak elkülönítése alapján, még sem szolgáltatnák ki egyenesen a protestánsokat a papizmus hatalmának, a minthogy más alapon, mint az előhaladott államok példája mutatja, nem is lehet megoldani a felekezet-közi kérdéseket és támadtatva vagyunk ma még inkább, midőn egy kizárólagos párt a társadalmi egység ellen vette fel a küzdelmet s végcéljaiban a protestánsok közjogi állását megingatni s őket a közélet teréről leszorítani törekszik. Szomorú jelenség ez hazánkban t. közgyűlés 1 Fájdalmasan kellett hallanunk már egy idő óta előkelő honfiak ajkáról elhangzani az efféle szólásokat; (»Magyarország katolikus ország,« »Magyarország Mária országa“ : de fájdalmasabban kell látnunk, hogy ezen fölvetett szólamok nyomán most egy páti; szervezkedik, mintha reánk protestánsokra nem is volna a hazának Magyarországnak szüksége. Nem tudom megérteni ily törekvésekben a hazafiságot, mert nem tudom elképzelni, hogyha azon felekezetből, mely az államfentartó magyarságnak majdnem íelerészét képezi, m:nd- azon kiváló egyének, akik mint államférfiak, tudósok, költők, művészek, közhivatalnokok, nevezetes munkálkodást fejtenek ki, valamely különös erő, vagy körülmény által leszorittat- nának elfoglalt munkálkodási he'yükről: — hová zsugorodnék akkor össze Magyarország közélete, dacára annak, hogy ezt mondják: mi 9 millió katolikus követeljük magunknak az egész Magyarországot 1 Sőt nem tudom elképzelni, hogy mi haszna volna az országnak avagy csak abban is, ha a zsidóság visszanyo- mása sikerülne ? midőn inkább arra kellene törekednünk, hogy aki testvére kiván lenni testvériden águnknak, azt ugyan magunkhoz öleljük és a testvéries egyesülés útját még a most ellenünk torzsalkodó népfajok előtt Is minden lehető módon egyengessük. Minket, t. közgyűlés, számbeli kisebbségünk tudata mindenesetre szerénységre int, de mégsem a lemondásra. Mi nem lehetünk hálátlanok ma sem a haza iránt, amely megajándékozott minket a múlt századvégén az 1790/91-ik törvényekkel, e században a 40-es évek és mai korunk törvényeivel. E haza, e nemzet nehéz időkben, főleg az elnyomatás korszakaiban tapasztalta azt, hogy a protestánsok felszabadított erőire szüksége van. Ezen erőket tehát nem vonhatjuk, nem fogjuk visszavonni a haza szolgálatából, sőt nehézségekkel, támadásokkal küzdve is felajánljuk a hazának a szabadság, a felvilágosodás és közművelődés szent ügyeinek föltétien támogatására. A Kolonicsok kora volt az, amely minket megalázni és megtörni akart; ez a kor akarna ma ismét visszatérni ? Hihetetlennek látszik, de a vallási villongás zászlója csakugyan ki van tűzve; itt a nyílt, amott a titkos harc zaja már mindenütt zsibong körülöttünk s kikerülhetetlennek látszik egy döntő ütközet, melyet e haza fiai egymásközt fognak megvívni a felmerült vitás kérdések felett. láthatjuk, az április bolondjainak népszerűsítése érdekében igen jelentékeny körülmény szegődött, amiből azután annak világos tudatára is eljutunk, hogy őseink is szerették az ajándékokat elkerüli”', ha — lehetett. Elmondjam-e azt a sok dévaj tréfát, ami április elsején jóbarátok között megesik ? Szinte felesleges 1 De most egy igen népszerű felültetés- forma van divatban. Tessék elolvasni és vagy víg tréfára használni, vagy okulni. Mihelyt az áldozat a szobába jön, a társaság bűnszerzője elébe megy és eldicsekszik vele, hogy egy hatost talált. Addig gyúrja áldozatát, míg ez kénytelen elhinni a 10 krajcár találásának históriáját. Erre aztán a bűnszerző leül, egy bűntárs pedig kiveszi az áldozat világos figyelmével, látszólag észrevétlen, a kabát külső zsebébe tett hatost, mutat egy krajcárt s azt csempészi a helyére. Még beszélgetnek egy darabig, akkor a bűnszerző kimegy. Ezalatt a bentmaradt társaság bele szuggerálja az áldozatba, fogadjon, hogy nincs a hatost találó zsebében a talált pénz, hanem egy krajcár. Az áldozat fogad. Ó maga »leletezi« meg a nyugalommal bejövő és a krajcárt hatossal fölcserélő bŰnszerzöt. Van nagy gaudium. És az áldozat fizet A felültetésnek ez a módja elmés, különösen, ha a kivitelben ügyeskednek. Őrizkedjünk, nehogy minket fogjon meg. A magyar irodalomban Április bolondja cim alatt Szigligetinek vigjátéka van ; Gárdonyi Géza meg tavaly egy csomó bájos poémát c jellemző címmel adott ki: Április. Az irodalomban alig van szeretetreméltóbb (cönyv, mint ez, olvassák csak el. Az a kérdés, t. közgyűlés, hogy hogyan vezessük most a protestáns egyházat keresztül ennek a harcnak tüzén ? Félelem és aggódás fog el, midőn e kérdésre megfelelni akarok. Mert semmisem volna könnyebb, mint csata sorba állítani a protestánsokat is, akik e közelebbi időkben annyi méltatlansággal illettettek, békés hallgatásuk mellett is annyi gyanúsítással terheltettek; semmi sem volna könnyebb, mint azt a merész és kihívó támadást, amely némely katolikus iratokban a protestantizmus ellen évek óta foly- tattatik, vagy azt, amelylyel a társadalmi rendet és egységet társulatok, szövetkezetek utján megbontani törekesznek, — hasonló módon viszonozni és visszautasítani; ugyde akkor készen volna előttünk egész teljességében a vallási és felekezeti harc, amelytől pedig lelkiismeretem s szivem hazafias sugalma szerint, még méltatlanul megsebezve is, tartózkodnunk kell. Meggyőződésem azért az, hogy a katholikus egyház köréből támadt béke-bontó, sőt felforgató törekvéseket, maguknak a katholikus hazafiaknak kell korlátok közzé szorítani, sőt megsemmisíteni. Ellenben nekünk, protestánsoknak a legvégsőkig türelmet parancsol az a hazafiság, amely nem ismer más bölcsőt és sirt Magyarország anyaföldjén kívül. Béketü- réssel kell bevárnunk a további fejleményeket ugy. hogy ha nyugalmát mindenki elveszítené is a hazában: ne veszítse el a protestáns egyház, hanem dolgozzék és haladjon előre a maga elvei szerint. Ha a gyűlölködés lángja elborítaná is a különböző osztályokat: a protestánsok ne meneküljenek sehová a testvériség oltárai mellől, hanem vérükkel is védjék meg ezt a menedékét, a hazájukat igazán szerető lelkeknek. Még békés idők mellett is nehéz napjai várnának reánk a benső küzdelemnek. Nagy erőfeszítéseket kell tennünk a jogosan és méltányosan várható államsegély mellett is, hogy a lelkeszi állásokat oly színvonalra emeljük, amelyen a lelkészek, mint egyházunk őrállói, megállhassanak és sikeresen működhessenek; nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy az evangyéliomi elveket a családi és társadalmi életben istápoljuk s a reformáció áldásait mi is, mint hitbeli elődeink, a tiszta keresztyén erköl- csiség, emberszeretet, közművelődés és közszabadság javára gyümölcsözővé tehessük. Erős hitet és szilárd protestáns önérzetet kell támasztanunk mindenütt, hol lankadtság vagy közöny foglalta el a lelkeket. Mi célunk, vagy érdekünk volna tehát nekünk a harc lángjának szitásában ? Éppen semmi. De elveink iránt még sem maradhatunk hűtlenek, ha szorongattatni, ha háborgattatni fognánk is. így szeretném, igy óhajtanám én a háborúság tüzén átvezetni egyházunkat, igy, hogy minket, a miképen jogosan nem vádolhat senki- sem arról, hogy a viszályt kezdettük, úgy ne vádolhasson arról sem, hogy az egy haza gyermekei között a harcot éleszteni segítettük. Ebben a békés irányban van még nekem hitem és reménységem is, mert bár hihetetlennek látszó dolgok történtek eddig, de mégis majdnem lehetetlennek tartom azt, hogy a felülkerekedett terrorismus sokáig fogva tartsa még azon hazafias római kath. fő- és alpapságot, a kikről tudva van, hogy sem a békebontásnak barátai nem voltak, stm a megindított harcot helyeslésükkel nem kisérik; de lehetetlennek tartom azt is, hogy a katholikus hazafiak végnélküli türelemmel hallgassák nemcsak a piacokon, de saját templomaikban is azon felforgató elveket, amelyekkel a hazaárulás és felségsértés határáig ragadtatott fanatizmus magát a katholikus egyházat kompromittálja, Magyar- országot pedig beláthatlan veszélyek örvényébe sodorhatja. És ha mégis ? . . . Ha a gyűlölködés forradalmi láza teljesen elvakitaná az elméket ? Akkor a protestantizmus gyászt ölthetne ugyan, de nem magáért, mert az evangyéliom Istennek hatalma, hanem a hazáért, mely hosszú időre viselné újra a meghasonlás és viszály átkait. Fölkérem a nt. Egyházmegyét, hogy a mai súlyos helyzetben, a mondott irányú működésemben engem támogatni méltóztassék; mert hogy mindazokat, amelyek egyházunkat erősíteni, az üdvös tettekre képesíteni hivatvák, eszközölni törekszem, arra engem evangyéliomi álláspontunk igazságainak hite mellett mély hazaszeretetem is ösztönöz. Át vagyok hatva azon érzettől, hogy a midőn egyfelől a társadalom és haza egységének oszlopait a vallás nevében — vak Sámsonnak módjára — rázogatjuk; ugyanakkor más felől be kell bizonyítanunk a vallásról, hogy az csak támasza lehet minden igaz jogrendnek, ápolója a fejedelmek iránti hűségnek, tápláló forrása az ember- és hazaszeretetnek. Hogy egyházi intézményeink keretében ezen magas céloknak mennél üdvösebb szolgálatokat tehessünk, kövessünk el együtt mindent a lelkészi állás erkölcsi és anyagi színvonalának emelésére, az iskolák rendezésére, általán a gyülekezeti élet hit- és erkölcsbeli szilárdítására. Egyházi önkormányzatunk benső erejét igyekezzünk kifejleszteni a legkisebb egyházközségben is. S tegyük láthatóvá a vallás áldásait vallásos tettek által annál is inkább, mert a val- lástalanság szédelgései azt a hajót is csapkodják, amelyben, hiszszük, a Krisztus velünk van. Isten velünk, ki lehet ellenünk f Az a körülmény, nemes hitfeleim, hogy vannak időszakok, amelyek szellemi és erkölcsi visszaesést jeleznek, ne ejtsen kétségbe minket a jövendő felől, mert mint a természet csapásai uj erőkifejtésre serkentik az igaz embert: úgy a lelki élet meddő és sivár korszakaiban is, gyakran ellenkező hatások által hívja fel a gondviselés a zsibbadásba merült szellemeket, hogy ujult erővel ragadják meg az isteni ügyek győzelemre vezető fegyvereit. Én, t. közgyűlés, e fegyvereket kezemben tartom ; egyik az evangyéliom könyve, a másik egyházi törvénykönyvünk, a mik ezekben foglaltatnak, azokkal fogok küzdeni egyházmegyei elöljáróságunkkal, lelkésztársaimmal és a gyülekezetekkel együtt. Most pedig, eddigi rövid esperesi működésemről jelentésemet bemutatva s egyházmegyénk közönségére, tanácskozásaink folyamára isten áldását kérve, magamat a közgyűlés kegyességébe és bizalmába szeretettel ajánlom. Fejes István. Vármegyei ügyek. A belügyi kir. minister elrendelte, hogy »Egy kérdés a magyar nemzethez* cimü nyomtatványok hatóságilag elkoboztassanak és hogy az elkobzott példányok közvetetlenül a budapesti kér. kir. sajtóügyi vizsgálóbirósághoz küldessenek. A t. vármegye közigazgatási bizottsága legközelebbi rendes havi ülését a f. évi ápril hó 8 án (nyolcadikán) d. e. 9 órakor tartja. A t. vármegye állandó választmánya ápril hó 9. (kilenc)-edikének d. e. 9 órájára ülésre egybehivatott. Az ülésnek egyik főtárgya lesz a t. vármegye házipénztára 1894. évi számadásának előkészítő tárgyalása. A kereskedelemügyi kir. miniszter újólagosán is értesítette a t. vármegye közönségét, hogy az államvasutak alkalmazottjai, a fizetésükre, valamint nyugdijaikra és ellátásukra kivetett állami adók után, minthogy az 1893, évi IV. t. c. 15, §ában foglalt mentesség reájuk is kiterjed és igy sem községi adóval, sem pedig törvényhatósági útadóval meg nem terhelhetők, illetve az 1890. évi. I. t.-c. 25. §-ában foglalt mentesség élvezetére jogosítottaknak tekintendők. Hírek a nagyvilágból. A kinai követ, Li-Hung-Csang alkirály, ki a békeföltételek kieszközlése céljából ment Japánba és ott egy merénylőtől megtámadtatott, minthogy az arcába lőtt golyót még eddig nem sikerült onnan eltávolítani, súlyos betegen fekszik és felépülése nagyon kétséges. A japán-csapatok közt kolera ütött ki. A Port-Arturban íekvő hadosztályban egy nap alatt 38 esete fordult elő a kolerának. Bismarck herceg, a német vaskancellár, holnap, vagyis ápril hó i-én tölti be születésének nyolcvanadik évfordulóját. Nemzete, hűen követve 11. Vilmos császár példáját, hálás lelkesedéssel veszi körül a nagy államférfiut, a ki örökre beírta nevét a német történelembe és a ki megvalósította a németek eszményképét: Németország hatalmas egységét. És a németekkel egész Európának mindazon nemzetei, kik a béke állandóságában keresik és találják a népek üdvét, szivben- lélekben csatlakozva együtt ünnepelnek. A mórok Afrika nyugati partján megtámadták a Rio-Oro spanyol erődöt, de nagy veszteséggel visszaverettek. Hírek az országból. II. Rákóczi Ferenc arcképe. Wlassics Gyula dr., közoktatásügyi miniszter, megbízta László Fü- löp festőt, hogy 11. Rákóczi Ferencnek Mányoki Ádámtól származó és a szász király tulajdonát képező egykorú arcképét a történelmi képcsarnok számára lemásolja, Chotek gróf, drezdai követünk, a lemásolásra az engedelmet már kieszközölte. Az alföldi ínségesek javára Budapesten, a kir. operaházban, fényes sikerű vásárt rendeztek a főúri körök. A vásárnak egyik legkedveltebb cikke volt a Vigasz c. diszlap, melyet erre az álkalomra szerkesztett ügyes kézzel Hevesi József hírlapíró. A Vigasz egy példányának ára 1 ft, tiszta jövedelem az ínségesek javára fordittatik. Latkóczy Imre, belügyi államtitkár, a nyitrai választó kerületből neki nyújtott képviselői megFolytatás a mellékleten.
