Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-06 / 1. szám

Sátor alj a-Ujhely, 1895, január 6. i. (1306). Huszonhatodik évfolyam,

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK n^EIUSTIDIEnsr "V^S-Á.KOSTÁIÉ3.

ELŐFIZETÉS ÁFA:

Egész évre 6 ft. Félévro 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 15 kr.

A nyílttérien minden gar- mond sor dijja 20 kr.

EIEDETÉS DIJA

hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr.

I Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések és pénzkülde- mények a kiadóhivatal- ___hoz intőzendök.___

A boldogságról.

Szeretnék önöknek a boldogságról beszélni egyetmásr, úgy a hogy én azt képzelem, látom és tapasztalom. A boldogságról. mit oly sokan keresnek és oly kevesen találnak meg.

Hisz’ keressük is azt mindnyájan, a nélkül, hogy némelyikünk csak látta volna is valaha. Szánalomra méltó az ilyen ember, az igaz, pedig mily sokan vannak, de különben csak önönmagát okolhatja, mert a boldogság nem elérhetetlen valami.

Sokan azért nem találják meg a boldogságot, mert nagyon messze keresik, holott a boldogságnak magva önmagunkban van; ezt kell megtalálnunk és e szerint kell alkalmazni életünket, vagy legalább is lehetőleg összhangba hozni vele életünket, körülményeinket. Ámbár Szólón hires állítása azért mindig igaz marad, hogy: ,Ki sem mondható boldognak halála előtt*.

A ki boldogságot akar házánál, az ne törődjék semmivel azonkívül, ne törődjék felettébb az élet külsőségeivel, ne törődjék a szerencsével és akkor mindjárt közelebb lesz a boldogsághoz.

Mert mi is hát a boldogság tulajdonképen ? A boldogság a léleknek tökéletes harmóniája. Midőn a lélek vágyai kielégit- tetnek, újabb vágyai nem zavarják, sőt tökéletesebbé teszik ez összhangot.

A ki boldog akar lenni, annak tudni is kell annak lenni. Bárhol fellelhető a boldogság, szegények kunyhóiban éppen úgy, mint a gazdagok palotáiban, nem kell a kereséséhez nagy fáradság, csak tudni kell keresni. Nem nagy zajjal, nem hangos híresztelésével a szándéknak, hogy , én boldogságot keresek, nézzétek, én boldog akarok lenni*, mint azt az apró hirdetésekben szokták, hanem szerényen, egyszerűen, nem gondolva másra, nem vágyakozva pénz, szerencse után, mert ezek a boldogság legnagyobb ellenségei.

TAB OÁ

Dóm és madár.*)

A-AVz égbelátó büszke dómok Állnak mogorván, szótlanul,

Mig lábaikhoz elhagyottak, Szorongatottak könnye hull.

Egy kis madár, mely énekével Megenyhit egy-egy szenvedőt, Értékesebb száz drága dómnál És kedvesebb az Ur előtt.

Bán Aladár.

Miért kellett fotográfiámnak a „Zemplén“ ünnepi számából kimaradnia?

Kedves Barátom 1

Fotográfiát és néhány sort kértél tőlem a »Zemplén* ünnepi számába. Megvallom, hogy már süheder koromban roppantul vágytam arra

*) Decz. 31-én kiadott »Ünnepi szám'-unkból lekésett.

Szerk.

Hányán keresik a boldogságot és nem találják meg, mert nem képesek lemondani kicsinyes hiúságukról. Mert a boldogságnak minden kicsinyes érdek: önzés, hiúság, mind ellen&égei. Mert ő nagy és véghe- tetlen, mellette kicsinyes érdek meg nem fér, ezért aztán a sok kicsinyes érdek ellenségévé szegődik és ahol ezek beférköztek, ott a boldogság számára nincs hely. Ha azt akarjuk tehát, hogy helye legyen bennünk, minden más önző érdeket ki kell irtani lelkűnkből.

Boldog csak az oly ember lehet, ki sorsával meg van elégedve. Elégedetlen ember már magában hordja a boldogtalanság csiráját.

Sok embernek sokféle fogalma van a boldogságról. Egyik a pénzben reméli feltalálni azt és igy sóhajt fel: »Mily boldog lennék, ha sok pénzem volna*, pedig aligha nem megcsalódnék, mert a pénz magában nem elég, Másik viszont csak a gond- nélkül való élettől reméli boldogságát, pedig ez se a valódi, hanem csak látszólagos boldogság.

Egy másik ismét azt hiszi, hogy ha ambiciózus vágyai betelnének, ha hir, dicsőség környezné, boldog lenne; pedig az igazi boldogság nincsen szoros feltételhez kötve; lehet valaki boldog itt is, ott is és bárhol is, csak az egyén természete, viszonyai, körülményei a lélek összhangját ne zavarják. Valaki szerény viszonyok között épp oly boldog lehet, mint más kedvezőbb körülmények között, feltéve persze, hogy lelke összhangját megtalálta és azt mi sem zavarja.

A boldogság magva bennünk, szivünkben van. Bármily boldogtalannak is érezzük magunkat, mig szivünkben szeretet van, boldogok vagyunk: mig a nélkül mit sem ér a világ összes kincse, gazdagsága, öröme, élvezetei, mert a boldogság hiány- zani fog.

Ne gondoljuk hát azt, hogy a boldogsághoz okvetetlenül szükséges a pénz vagy a gazdagság, mert tévedünk és e tévedés lehet, hogy egész életünket boldogtalanná teszi, pedig célunk a boldogság volt.

Sokan gúnyosan emlegetik az »egy kunyhó és egy szerető szív* elméletét, pedig talán a nevető maga sem gondolja át, hogy mily örök igazság az, a mit kinevet s mily kevéssé nevetni való. Mert az bizonyos, hogy a ki szerető szívvel bir, hamarább lemond a gazdagságról, mint arról a szívről, mely egyedül képes őt boldoggá tenni.

Még megtalálni csak könnyebb a boldogságot, de megtartani nehéz, sőt legtöbb esetben lehetetlen is, mert az idő, e mindennél hatalmasabb eiő, megváltoztatja természetünket, körülményeinket és amit talán ifjan boldogságnak tartottunk, később semmibe sem veszszük ; azért lehetetlen a boldogság megtartása egész életünk végéig. Kivételes egyének lehetnek mindvégig boldogok és ők az istenek kegyeltjei közé sorolhatják magukat.

Legtöbben vannak, kik megtalálják, de nem becsülik meg, mert könnyen megtalálták s csak akkor látják mijük volt, mikor már elvesztették. Aztán sokan vannak olyanok is, szerencsére, kik megtalálták, élvezték és idővel elvesztették boldogságukat, de emléke egész életük végéig derűt hint reájuk. Ezután következnek azok, a kik még fogalommal sem bírnak róla, csak a nevét ismerik, ezek soha sem látj k, mert nem is keresik, úgyszólván állati életet élnek és meghalnak a nélkül, hogy valaha önnön lelkűkbe pillantottak volna. Talán éz is egy neme a boldogságnak (ki tudná azt megmondani!) de egy gondolkodó embernek fáj látni, hogy embertársa ilyen tenyészéletet él és segíteni rajta nem tud.

Ha az élet összetörte boldogságunkat: bízzuk az időre, az majd helyrehozza ismét és élvezhetjük; de ha az idő tette tönkre

99* A Zemplén mai száma hat oldal.

a dicsőségre, hogy arcképem nyomtatásban, sok ember szeme elé kerüljön, mint ahogy neves Írók, művészek és más nem közönséges emberek képmásával meg szokott történni. Nyomban ki is fundáltam, hogy milyen pózba vágom magamat a fotográfus masinaja előtt. Mert az stádium tárgya ám, hogy ki hogy minő kifejezéssel arcán, milyen gallérral, nyakkendővel, pláne minő frizurával állít ki/.mert egy elfuserozott arckép többet ront, mint egy üres alkalmi közlemény, vagy botrányos vers, ellenben egy csinos fiatal embernek, pláne ha sikerül bironi merengést »rögzittetnie« arcára a kaméra obskurán, nyert pörre van — legalább is a szép nem előtt.

Gallérral, nyakkendővel csak kisegített valahogy a szállítóm, (NB. Weisz.) Az ábrázatban is megállapodtam volna már, miután napokon át lapozgattam a »Vasárnapi Újság«, »A Hét«, a „Magyar Géniusz“, ,1. Illustration« és »Über Land und Meer« összes megkerithetö évfolyamait; ámde mikor a modell megvolt (egy korán elhunyt vegetáriánus költő) akkor vettem észre, hogy a dolgot nem lehet nyélbe ütni. Poétám, ugyanis, vékony mint egy klarinét, de világfájdalmas merengéssel felettébb érdekessé dreszirozott arcát, ráncos homlokát sürü hajkorona ékesíti. Ellenben én kövér vagyok, akár egy céhbeli hentes és, sajnos, kopasz mint akármelyik demográfus vagy hajnövesztő szert áruló patikárius.

Képzeld, hogy minő maskara lennék, ha ily

körülmények között lemondó melankolikus fizo- miskát erőltetve tétetném magamat csúffá Ks- mény-nyel.

Ne gondold azonban, hogy dacolni meg nem kísérlettem úgy a kövérséggel, mint a kopaszsággal. Hiába, igen szerettem volna bejutni a »Zemplén« képes csarnokába 1 Ugyanazért házi orvosom és többek tanácsára megittam két ferslóg »Kreutzbrunnit«, reggelenkint benyargaltam valamennyi hegyet a közelben, napközben végig néztem összes leleteimet, melyekkel fiskálisságom alatt agyonszekiroztak, mindennap végig ekzek- váltattam magamat egyenes-, pót-, ut-, tűzoltó- és kutyaadók miatt, mindezekhez aztán délben és este ettem, mint egy cséplőtót s a kúra hatodik hetében épen egy kilóval voltam nehezebb, mint az elején, a feleségem pedig alkotmányos tárgyalásokba bocsátkozott vélem a konyhapénz felemelése végett, mire jónak láttam ezen újabb fogyasztási adó elől a »statusquo ante« álláspontjára menekülni.

Hát még a kopaszság ! Azt hiába való olyan hajdus embernek mondanom mint Te vagy, hogy mily győtrelmes dolog kopasznak lenni, mikor az ember még csak a három X-et haladta túl. Kopaszodásom Zahara-sivatagjának jótékony enyhü- letet nyújtó oázisa volt eddig a Nagy Jenő officinája, ahol is borbélyos bőbeszédűséggel biztatott a mester minden nyírás közben azzal, hogy a hajam sürüdik, s azonfelül buzgólkodott fejem