Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-10-02 / 40. szám

Melléfclet a „Zemplén“ 40-ik számához Az állami számvevőszék elnökségére Hie- ronymi Károlyt jelölte ki első helyen és ötét aján­lotta kinevezésre Őfelségének az országgyűlés. Darvas Imre, a velünk szomszédos Abauj- Torna vármegyének népszerű főispánja, a főispáni karnak egyik iegidósebb tagja, főispáni díszes állásáról lemondott. Veszprém város közvetetlen közelében, a Ba­kony vadregényes alján, gyönyörö szép csepegő í kő-barlangot fedeztek föl a mészkő robbantásával , foglalkozó munkások. Az uj barlangban kényelmes I lépcső és tágas út vezet. Gajzágó Salamon, az állami számvevőszék leköszönt elnöke, hű szolgálatai jutalmául a való- j ságos belső titkos tanácsosi nagy-méltóságot és az I. osztályú vaskorona rendet kapta. Budapest fő- és székváros rendőrfőkapitá­nyává Séllyey Sándor dr., rendőrtanácsos nevez­tetett ki. Wekerle Sándor dr., kir. pénzügy minister, az állam részére Budapesten nagy gyárat épittett, mely állandóan 200 munkásnak ad majd foglalko­zást. Ez a gyár fogja előállítani a nikelből ve­rendő uj váltópénzt. Színház. ■Amint már múlt számunkban jeleztük, szom­baton, f. hó 24-én, megnyitó előadásul Zeller ope rettjét, a Madarász-t adták telt ház előtt, teljes sikerrel. Szűnni nem akaró tapssal fogadta a kö­zönség az ő kegyeltjeit: Ruzsinszky Ilonát^ (Mária), Halmayné-1 (Postás Mi lka), Kiss Pistát (Ádám) és Rdez Gyulát (Szaniszló), kik mindannyian a mai szerepükben is bebizonyították azt, hogy nemcsak hangjuk, de játékuk is kifogástalan. Szerdahelyi (Csörsz) ma neki megfelelő szerephez jutott (nem úgy, mint a múlt szezonban) ; Boros (Kaskó) a régi jó volt. Vasárnap két előadás is volt: egy délután s színre került a Peleskei nótárius ,- egy este, ami­kor a Szép Darinkát játszták. Az előbbi (igaz, hogy gyermek- és népelőadás volt) olyan kedélyesen folyt le, hogy nemcsak a nagyszámú közönség, de maguk a játszók is mulattak és kedélyeskedtek a — színpadon. Ez a jó kedv, ez a csapongó vi­gasság, úgy látszik, belenyúlt az esti előadásba is, mert Halmay-né (Lidi) túleleven volt; olyan, hogy szerepének személyesitöjét egészen kivetkeztette a természetesség ruházatából. Ha szeles is egy kis lány, olyan még nem lehet távolról sem, ha mind­járt sok is benne a naivitás, mint aminőnek Hal- may-né alakította. A sok még a jóból is megárt. A gyenge kis darabba a játszók iparkodtak lelket önteni. Sok drámai hévvel és természetességgel játszott Kiss-né (Szép Darinka); Ráez Gyula (Milán) bosnyák nótái nagyon tetszettek; Szathmdry (Csörgő) és’Szentessy Ilon (Klára), valamint Szakács (Balázs) sok jóakarattal, még több igyekezettel oldották meg kissé nehéz feladatukat. Hétfőn, mérsékelten felemelt helyárak mel let, Milöcker szép muzsikáju, de nem nagyon dal­lamos operettje, A boszorkányvár került színre, telt ház előtt. Az egyszerű s nem is nagyon mu­latságos méséjű darabot csak a zenei szépségek teszik vonzóvá. Maga az előadás elég korrekt volt. Kitűntek: Ruzsinszky (Coralie), Halmay-né (Verus), Szerdahelyi (Andris), Boros (Kányavár) és Ráez (Józsi). A kórus szabatosan énekelt, csak egy két wrw 1 ilWIIMM Ebben a zivatarban tántorgott elénk egy valósá­gos Lear; de nem a költő, hanem a csapszék Lear-)z. Fenyegette a vihart és minket is, ször­nyen dühöngve, hogy minden honfiúi bánatának mi magyarok vagyunk az okai. Bizonyosan annak is, hogy áldozatul esett a dalmát vörös bornak. Kapitányunk épp a tengerbe dobással fenyegette, midőn ő maga szántából terült el, nem ugyan a tenger tajtékzó habjaiban, hanem csak a födélzet locspocsában. Még párszor mormogott valamit, bizonyosan azt, mit a kocsmából kidobott magyar baka, hogy »Szegény hazám W. De nem mind ilyenek a mi horvát testvéreink; előkelő és nagyon kedves embereket volt alkalmam köztük megis­merni. A nép pedig általában munkás és jó er­kölcsű. Milyen kár, hogy a bujtogatók szava után indulva, egy része csak gyűlölni tudja természe­tes és törvényes testvéreit, a magyarokat, egy eszméért, mely aligha fog valaha teljesülni, leg­alább úgy nem, mint a hogy ők óhajtanák. De nézzük a természetet, mely nyájasan mosolyog ránk. A quarnerói legszebb öblök egyi­kének nevezhetjük a buccariit is, mely már a Fiúmé hoz közeledő vasúti vonalon is feltűnik. Két tengeri mértföld hosszú, fél mértföld széles és negyven méter mély. Molo-ján nagyobb hajók is kiköthetnek Az öböl fölött meredek hegylejtőn lépcsőzetesen épült a kicsiny, de érdekes város. Távolról olyan, mintha egymás tetején állnának a házak s ez tiszta időben pompásan tükröződik vissza a tengerben, a mellék hegyoldal grádicsos szőlő-ültetvényeivel együtt. Ez az elég nagy terü- jeten fekvő szőllő szolgáltatja a hires »bakarszka rikácsoló hang a férfi és női karban éktelenitette el a különben igen kedves dallamokat. Kedden, újra operett, Rip van Winkle, amely­ben Barta Sarolta, a szinésziskola végzett nővén déke próbált szerencsét. A kisasszony, a ki Lisheth nehéz szerepét akarta megjátszani, a jó játékosok és énekesek között nem találta magát otthon. Játéka szegletes; hangja gyönge; beszéde gyors és hadaró. Kis Pista (Rip) gyönyörűen énekelt, korrektül játszott ; Szerdahelyi (Derrick) ügyes volt; Ráez (hadnagy) szépen énekéit. Kövesdi Rózát (Katrina) kár énekes szerepekben fellép tetni: nem neki való Boros (Jean) mint mindig, ma is kacagtató volt. Szathmdry (Van der Bilt) sokat túlzott, ami nem jó áll neki. Szerdán Szentessy Ilona jutalomjátékául Angelo ment gyér számú közönség előtt. Az előadás, le számítva Szathmdry (Rodolfo) erős rekedtségét, kiváló volt. Szentessy (Tirbe) és Gyurmán (Braga- dini Katalin) oly alakításokat mutattak be, ame­lyek bizony megérdemelnék a nagyobb pártfogást. A kis közönség nem fukarkodott ugyan a tapssal, de hát ez nem jutalom, csak elismerés. Halmay- nak pedig egy jó tanácsot adunk : egy súgó helyett, aki kiabál, szerződtessen inkább egy kiabálót, aki — súg. Csötörtökön másodszor A boszorkányvár, ren­des helyárakkal, közepes számú hallgatósággal. —• Az aranyszöke Ruzsinszky (Coralie)—tüneménye­sen szép színű haj — ma is a szívek mélyéig hatott csengő bongó hangjával. Különösen a Csók­dal volt kedves annyira, hogy az ember szinte . . . megkívánta Halmay né (Verus) ennivalóan kedves volt s az ámitás-számitás kupiéval bőven rászolgált a kétszeri újrázásra. Ráez olyan volt, mint máskor is rendesen; Szerdahelyi elemében volt. Kár, hogy az egész előadás a szobrászok számára látszott rendezve lenni, akik pompás „hónallj tanulmányokat“ tehettek volna. Ami pedig lehet hasznos a szobrá­szoknak, kellemes a közelről nézőknek; de nem élvezetes — a publikumnak. Pénteken, Ruzsinszky jutalomjátékául, Orfe­usz a pokolban c. operett került színre közepesen telt ház előtt, Az előadás kritikán alul álló volt. Pérazís-nak éktelen éneke, Diáná nak éretlen hangja, a karnak féktelen kiabálása visszatetszést keltett mindenkiben. A nem színpadra, de városligeti ko­médiás bódéba illő előadásról, melyen a legsület lenebb viccek lettek »megeresztve,« annyit mondha­tunk, hogy szerencséje Halmay-nak, hogy a sze­zonban ez az utolsó operett-előadás volt. Ha csak ilyen megjátszással mulattatja a közönséget: nem kérünk belőle. Nemcsak a darabnak, hanem a társulatnak és Halmay nak is megmentette a be­csületét a jutalmazandó, Ruzsinszky, aki egy csinos virág-csokrot is kapott tisztelőitől. Ruzsinszky (Eur- idike) úgy kimagaslott játékával, énekével, komoly­ságával társai közül, hogy a többieket szívesen nélkülöztük volna. Mellette Ráez (Orfeusz) tűnt ki; Kiss Pista (Plútó) szépen énekelt. Szombaton Pont Biquet család bohózatos víg­játék került színre. Erről jövőre. IKZÓpó. Különfélék. (Kinevezés.) A kir. pénzügyminister Csutkay Béla áll. végrehajtót a sepsi-szt. györgyi pénzügy­igazgatósághoz kataszteri nyilvántartó biztossá ne­vezte ki. vodicát* édes pezsgő bort, melynek dugóját szíve­sen pattogtatják előttünk, ha betérünk a sűrűn egymás mellé épült házak egyikébe, mely házak egész labirint. Különösen a régi rész, mely minden stil és rendszer nélkül, de leginkább mégis régi olasz modorban épült. Itt-ott romokban hever egy- egy bedőlt pince, lépcső vagy épület, melyet a kegyelet vagy a röstség nem hord szét; ha rá kapaszkodik a repkény, még érdekessé is válik. A belső berendezés megfelel a külsőnek. A- ér­dekes bútorok annyira komplikáltak, hogy első pillanatra nem is jövünk tisztába némelyiknek ren­deltetése felől. A kicsiny szobák annyira merész ivezetüek, hogy az idegen szinte fél, midőn ismét a szabadba jut. Udvara alig van s a kapu egy­szersmind pitvarajtó is. Ha egy ily házból el aka­runk távozni, sikátorba jutunk, melyről egy lépés előre vagy oldalt s már a szomszéd tulajdonában vagyunk s kopogtatás nélkül toppanhatunk be, mert nyárban éjjel nappal tárva-nyitva minden ajtó. Ez is a nép jó erkölcséről tanúskodik. Erő- ' sen megtartják a tízparancsolat ötödik szakaszát, I talán azért is, mert ökrük, szamaruk nincsen, a j feleségeik pedig egyformán nem szépek. De ez alatt csak a pórnők értendők, mert az úri nők itt is kedves jelenségek. Ha már kissé kifáradtunk a Karszt durva kövületének szemléletébe s meguntuk a levante, sirokkó és borina szél-urfiak kamaszos fólfuval- kodottságát: elvitorlázunk Abbáziá-ba, mely telelő hely ugyan, de nyár végén is nagyon szép. Ott pázsitszőnyeget, viruló ligetet és örök békét ta­lálunk. A hatalmas Atonte Maggiore hegység ugyan (Az időjárás.) szépségének és tartósságának érdekes bizonyságául szolgál az a körülmény, hogy nemcsak az akácfák, de már az orgona- és gyümölcs­fák is hozzáfogtak a második virágzáshoz. Régi, tapasztalt emberek hosszú, szelíd őszt jósolnak ezekből a jelenségekből. (A helybeli főgimnáziom) uj épülete ma-hol­nap tető alá kerül. A fedél-szerkezetnek hatalmas gerendái már fent vannak a tompái köböl s tég­lából rakott erős falakon. Az új épület így, fedél alá foglalva, fog kitelelni s tavaszkor fogja a kőmíves, ács, asztalos, lakatos, bádogos, üveges, szobafestő és a többi mester-ember végképp rendbehozni, egyszersmind az uj és az ó épületet egygyé for­málni serény és szép munkával. Csak most halljuk, de nem bírjuk elhinni, hogy a főgimnáziom épí­tését nem újhelyi, hanem idegen épitö-vállalkozóra bízták. Váljon? (Eljegyzés.) Malomszegi Csutkay Béla, katasz­teri nyilvántartó biztos, a múlt szept. hó 29-én váltott jegyet Ujhelyben Bánóczy Kálmán t, pol­gártársunk kedves és szép leányával, Ilonkával. (Kossuth-ünnep Sárospatakon.) A sárospataki ref. főiskola ifjúsága múlt vasárnap, szept. 25-én, rovta le a kegyelet adóját a nagy hontalan, az egykor pataki jurista iránt, életének 90 ik évfor­dulója alkalmából; és e kegyeletes megemlékezést különösen ünnepiessé tette azáltal, hogy Kossuth Lajosnak egykori lakóházát, melyben az 1819/20. iskolai év folyama alatt lakott, emléktáblával je­lölte meg. Este 7 órakor indult meg a főiskola nyugati kapujától az ifjúság fáklyás menete zene és dal kíséretében, s végig menve a Kovács-utcán, a nagy vendéglő mellett átfordult a piac-utcára, s igy érkezett a kivilágított utcákon özv. Lévay lm- réné házához, mely a nagy magyarnak egykor haj­lékot adott s melynek falába van illesztve az em­léktábla. Az ifjúság ünnepében az egész város kö­zönsége, a vidékről épen itt levő számos vendéggel együtt, résztvett. A leleplezés ünnepies formaságát a főiskolai énekkar nyitotta meg a Ne sírj ne sírj Kossuth Lajos! nótával, utána Eperjesi Lajos jogh. szavalta el Szuhay Benedek barczikai ref. lelkész­nek, még nemrégiben kedvelt ifjúsági poétának, Kossuth Lajos című alkalmi költeményét; a valóban lendületes költemény az erőteljes előadásban igen élénk hatást tett. A főiskolai énekkar újabb darabja után Gaskó Gyula, főiskolai szénior, lépett az emel­vényre s szónoki hévvel előadott meleg, lelkes beszédben ünnepelte Kossuth-ot, mint a magyar nemzet megváltóját, kifejezte iránta az ifjúság örök ragaszkodását, hálát adott a gondviselésnek, amiért drága életét ily soká megtartotta, beszéde közben leleplezvén az emléktáblát és azt Sárospatak város polgársága kegyeletes gondjaiba ajánlotta, az ifjú­ságot pedig Kossuth emlékének hű ápolására kérte. Az emléktábla téglaalakú fekete márványlap, rajta evvel a felírással: E házban lakott, mint a főiskola növendéke, Kossuth Lajos 1819/20. évben. 90-ik szüle­tésnapjának emlékére, a főiskola ifjúsága. 1892. — A lelepzés után ismét az énekkar mondott alkalmi darabot, utána Bajusz József jogh. szavalta el aty­jának Kossuthhoz cimű alkalmi költeményét; befe- zésül az egész ifjúság a nagy közönséggel együtt elénekelte a Hazádnak rendületlenül-1. Midőn az énekkar remek szereplését s a szénior derék be­szédét még egyszer kiemeljük, elismerésünket fe • jezzük ki a higgadt ifjúságnak e kegyeletes meg­emlékezésért ! Csak hálás nemzetnek lehetnek nagy fiai llr./. megvédi mindenféle vihartól. Még a tél sem tépi meg bájait, mert a bóra, a Karszt vidék lakóinak e réme, nem fér hozzá s csak a partszéleken tá­madt, erősebb hullámzás adja tudtul az ott lakók­nak, hogy örüljön, a ki otthon van s imádkozzék tengeren levő övéiért. Ezt különben az itteni nép megteszi jó időben is, mert akárhol éri a harang kondulása, félbehagy minden munkát és imára kulcsolja össze két kezét. Természetes is, hogy oly jó és szelíd a nép, hiszen virágillatot szív be a levegővel s a kis gyermek is uzsonnái fekete kenyerét rózsafa alatt költi el s bizonyosan érezi rajta azt a mézet is, amit az ő virágjukról más köpüjébe hord a méh. Az ősi rózsafa ott diszlik majd minden szegényes kunyhó előtt, örökül kap­ták a viskóval együtt s igyekeznek azt épségben hagyni gyermekeikre. A rózsa-kultuszon kívül az éghajlat vadon termi a legszebb virágokat. Elkép­zelhető, milyen szép a fürdőtelep, hol még a mű­vészet nemesíti a buja tenyészetet. Az egzotikus fanemek csoportja alatt milyen kábító az andalgás. Itt még a prózai ember fejére is ráborul a nemes lomb, ha kedve kerekedik ba­bérfa alá leheverni. De ezt az élvezetet busásan meg kell fizetni a fürdőzőknek vagy a telelőknek, mert az itteni fényes vendéglők tulajdonosai ér­tenek a költői hangulat kiaknázásához. Azért a turista, ki ezen a vidéken jár, jólteszi ha Abazzi- ával végezi kirándulásait, mert innét üdébb tü­dőt, tágabb szivet s üresebb zsebet visz haza. Chyzer Kornélné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom