Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-12-11 / 50. szám

Egy város közegészségére nem közöm­bös dolog ám az, hogy kik lépnek be há­zainkba. S azt hiszi a tisztelt elöljáróság, hogy ily esetben okos ember bebocsátaná házába a koldust? Ha pedig, amint a józan okosság parancsolja, az elzárkózás követ­keztében nincs alamizsna: mi történnék a nyomorultakkal? Persze, hogy népkonyha, s a könyörület egyéb igénybevételével ismét zaklatása a polgároknak, kellemetlenség, fé­lelem, szóval baj és baj. E soraimat az igazi humanitás dik­tálta, s az önmagunk iránt érzett kötelesség. Gondolkozzanak rajta azok, akiket illet, s aztán cselekedjenek. Mert az szégyen, hogy S.-A.-Ujhely város, a rendezett tanács kü­szöbén állva, hátrább van sok tekintetben egy alig pár ezer lelket számláló szepes- ségi városkánál, hol a helybeli koldust io perc alatt beviszik s 24 óráig nem látja a napot, az idegent pedig azonnal kitolon- cozzák. „ „ Vármegyei iigyíik. A vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 7-én délelőtt tartotta rendes havi ülését. Főispán Öméltósága d. e. 9-kor az ülést megnyitván, jelen­tette, hogy Mailáth József gr, Molnár Béla dr. és Szerviczky Ödön kb. tagok elmaradásukat kimen­tették. Minthogy Dókus Gyula főjegyző is gátolva volt az ülésen való megjelenésben, helyette Hor­váth József tb. főjegyző terjesztette tanácskozás alá a fontosabb ügyeket, milyenek a jelen alka­lommal feltűnően csekély számban voltak — Az alispán jelentéséből megtudtuk, hogy novem­ber hó folyamán a közbiztosság az egész várme­gyében jó lábon állott. A Pestik fejére kitűzött 500 forintnyi jutalomdijból 300 ftot Jung Lajos, gálszécsi csendőr őrsvezető, ki a félelmetes be­törőt kézre kerítette, 100 ftot Spire József, fiák- ker-kocsis, ki a csendőrséget Pestik nyomára igazi- :otta, végre 50—50 ftot az a két csendőr, kik az elfogatáskor segédkeztek, fog kapni. — Zsidó mgiskolákat újabban fel nem fedeztek. — Az ár­vaszéknek november havi tevékenységét nagy megelégedéssel vette tudomásul a közig, bizott­ság. A felolvasott kimutatás szerint elintézést ayert 1858 ügydarab; ebből elintéztek az elo­ldok, éspedig Karsa Ferenc 279, Spilenberg Barna 247, Fekáry Gyula 438, Farkaz Dezső 320, Pó- 1ányi Gyula 265 és Klimó Menyhért 289 ügyda- •abot, elintézetlenül maradt összesen 181, tehát átlagosan egy-egy előadónál 18 ügydarab. — A rir, törvényszéki fogházban volt a novemberi rab- étszám 169, ebben elitéit 122, az élelmezés ellen aanasz nem volt, a fogház-egészségi állapot ked­vező. — Chyzer Kornél dr. főorvosnak szóbeli rövid jelentése szerint vármegyénk közegészségi állapota, a rendkívül nehéz körülmények da cára, felettébb kedvező; csakis a s.-pataki tanító­képző intézetben jelenkeztek tifoid-esetek, de ezek is igen enyhe lefolyással. — A kir. tanfelügyelő meglátogatta a varannai és t.-terebesi elemi isko ákat, mindkét helyütt a kisdedóvókat is, me­lyek lankadatlan buzgalommal teljesitik közmű­velő hivatásukat. — Tolcsva község az állandó menedékházul kiszemdlt épület kibővitésére szol­gáló anyagi segedelemért folyamodott. Terv- és költségelőirányzat hiján kérése teljesithető nem volt. — B.-Keresztúr nagyközség az ottan felállítandó állami iskola helyiségéül berendezendő ház adás­vételi szerződését benyújtván, jóváhagyás előtt véleményezés végett kiadták a tiszti főügyésznek. — Hönsch Dezső, kir. főmérnök, jelentette, hogy a törvényhatósági közutakra kiszállított kavics át­vétele befejezést nyert. Örvendetes tudnivalóul szolgál, hogy a vármegyével szerződött vállalko­zók szebb eredményt mutattak föl és pontosabban tettek eleget kötelezettségeiknek, mint az állami utakra szerződött vállalkozók. — Az építészeti hi­vatal indítványára a közig, bizottság utasította az alispánt, hogy a Hernád- és Sajó-menti part- és medertulajdonosokkal kellő időben tárgyalásokba bocsátkozzék, s az útépítéshez szükséglendő ka­vicsmennyiség beszerzéséről, szükség esetén ki­sajátítással is, gondoskodjék. — Az egyenesadók beszolgáltatása a múlt november folyamán igen szép eredményt tüntet föl. Befolyt: 266.524 ft 55s/2 kr. (27,959 ft 29 krral több, mint a múlt évi novemberben) hátrálékban maradt: 699,359 ft őD/j kr; hadmentességi dij előírására befizettek: 10,676 ft 07'/2 krt (a múlt év november havi eredményéhez mérten most 2080 ft I2ya krral többet.) Filokszera-kár miatt leírtak 27,408 ftnyi földadót, melyből magára Ujhelyre 10,000 ft szá­mítható. — Kivételesen engedelmet nyertek a nősülésre K. Tompa János, Béres János, Rák Ist­ván és Sulcz József hadköteles egyének. — Az ülés d. e. io'/4 órakor már véget ért. Hogy állunk az utádóval ? A vármegyei számvevőség az ott vezetett járási főkönyvekből egybeállitván a pénzben kirótt törvényhatósági útadó-tartozásoknak községenkint mutatkozó hát­ralékait, amint azok a f. évi nov. hó 30-án állot­tak, e kimutatásokból látható, hogy volt a hátralék: 1. a sztropkai járásban 2. a bodrogközi » 3. a varannai » 4. a szinnai » 5. a homonnai „ 6. a n.-mihályi » 7. a gálszécsi » 8. a tokaji » 9. az újhelyi » 10. a szerencsi » s Így a tiz járásban : 3269 ft 99 kr. . 5101 ft 03 — . 5342 ft 08 — . 5615 ft 8l — . 6095 ft 91 — . 6101 ft 38 — . 6439 ft 04 — 10,073 ft 52 — 10,643 88 — 11,667 ft $6 — 70,350 ft 21 kr. továbbá 29 közvetlen fizetőnél: 4,078 ft 46 vagyis összesen : ............... 74,428 ft 67 kr Vármegyei uj állatorvosok. A kir. belügy- minister megengedte, hogy a jövő évi jan. hó i-től vármegyénk területén még három uj állatorvosi állomás rendszeresittessék, éspedig egyenkint 400 ft tiszti fizetéssel és 200 ft úti átalánynyal. Hírek a nagyvilágból. Az uj fráncia kormány Ribot minister-elnök- sége alatt megalakult. A sajtó az uj kormányt általában véve kedvezően fogadta. Az amerikai bevándorlás ellen az Egyesült Államok képviselőháza elé törvényjavaslatot ter­jesztettek, mely szerint egy évig, azaz 1894. ele­jéig, idegeneknek el lesz tiltva a bevándorlás és az ottan való letelepedés, Kaiffel Imre táborszernagy, Szerajevo meg- ostromlója, pozsonymegyei születésű magyar em­ber, 73 éves korában elhúnyt. — Itt ám, húgom ! .. . Engem is kihajtott a csákányos 1 — Már pedig magának még se kicsi se nagy, Talán még felesége sem lesz soha. — Tudja a jó isten húgom 1 . . . Még nem gondolkoztam rajta I — Nem ám, mert valaki után vár, ugy-e ? . . No ne is tagadja 1 Látom a szeméből 1 — Már akkor rósz próféta vagy Magda 1 . . — Hát nézze csak I fordult hozzá a leány beszédes szemeivel, miért haragszik maga reánk ? — Én la? . . Már miért is haragudnám ? Ki mondja azt ? — Mondom nem mondta senki, de hát mégis csak lenni kell benne valaminek 1 . . . Ha aem neheztelne reánk, eljárna a házunkba, mint a többi legények. Vagy talán fél, hogy a temető mellett lakunk ? — Látod Magda, épen ezért nem me­gyek, mert a többi legények oda járnak. Vesze­delmes temészetem van nekem. Azt akarom, hogy akit szeretek ne nézzen az másra. Elégedjék meg velem s ne óhajtsa a mások boldogságát 1 . . . — Istenem hát csak ez a baj I . . . kottyan- totta ki Magda szive titkát, de hirtelen a szájához kapott. — A mióta hazakerültem a katonaságból, mindig vonzott valami a házatokhoz I tette valló mását Markos. Úgy örült a :• ti, úgy bevítlt a szivem, hogyha csak pillar . 1 láthattalak El is indultam többször a ház ■ de csak megint visszatértem. Meggondol! ;• -Ig-.í. A ti háza­tokhoz sok legény jár s te nem tudnál engem szeretni. — Nem-e ? , . . Hát próbálja meg ! felelt a leány. — Megpróbáljam ? Hát tudnál engem sze­retni. — Mért ne tudnám ? Hiszen maga igen jó ember. — No akkor eljárok a házatokhoz én is 1 mondá Markos, kit Magda nyilatkozata felette meg­örvendeztetett. A faluban csakhamar hire futamodott, hogy Markos János a szép Sugár Magdának teszi a szé­pet és majdnem minden estve ott mulat, néha éj­félig is. Sok, eladósorba került leánynyal megái dott ssszony ajkán fakadt ki e hir hallatára az irigy megjegyzés. Kikacagták Markost, hogy egy olyan szélcsap természetű leánynyal akarja egy­bekötni az életét; elitélték Magdát, hogy úgy ke­rítette meg a derék Markost. Szóval furtak-íaragtak gonosz híreket a szerelmesek felől s azután azt a hozzátoldás levével bőven feleresztve, kitálalták. De a váratlan fordulat mégis legjobban boszantotta Sámson Ferkét. Lehetett is méltó oka a boszankodásra, mert a szép Magda szive ő hozzá vonzódott ezeknek előtte, Már fel is építette a remény fényes fellegvárát s keble a közel jövőben elérendő bo1dof»«4<» érzetétől hullámzott és egyszer I csak kiadta neki Magda az utat — No megállj, te hetyke leány ! Megkeserü- j iőd te még ezt 1 fenekedett a legény. Majd te­zek én olyant, hogy megemlegeted mig élsz 1 Csehországban a közmívelődési egyesület tagjai megfogadták, hogy az első egy-koronást, mely kezükbe kerül, a szlovén iskolaegyesületnek ajándékozzák. Fádil Pasics, Szerajevo polgármestere, Bosznia és Herczegovinának legnépszerűbb alakja és az uj kormánynak leghívebb embere, szívszélütés követ­keztében meghalt. Boris, fráncia lovassági tábornok, a magyar huszárság szervezetének tanulmányozása végett fő- és székvárosunkba érkezik s hosszabb ideig marad Magyarországon. Hírek az országból. Ferenc Ferdinánd főherceg f. hó 13 án in­dul a föld körülutazására az írzseőef-hajón. Wekerle minister-elnök Bécsbe utazott, hogy ófelségének jelentést tegyen a politikai helyzetről. Az országgyűlésnek második ülésszaka f. hó 6-án nyílt meg. Az újonnan megalakult kép- viselőház alelnökké újra megválasztotta Andrássy Tivadar gr. és Bokross Elek országos képviselőket, és munkarendjét holnap a költségvetési vitával fogja megkezdeni. Andrássy Gyula gr. belűgyministeri állam­titkárrá neveztetvén ki, lemondott képviselői meg­bízásáról. Választókerülete, a Terézváros szabad­elvű pártja (Budapest VI. kerület) újra öt jelölte országos képviselőül. Az első nikkel-pénzek (20 és 10 filléresek) már kikerültek a körmöczi pénzverő műhelyből. Ugyanonnan e napokban Budapestre érkeznek az első ezüst-koronások is. A kolera, melynek megszűntét már hivata­losan is kihirdették, szeptember közepe óta dec. 3-áig 324,694 ft 47 krnyi kiadást okozott a fő- és székvárosnak. Különfélék. (Legfelsőbb adomány.) Őfelsége a király, kabinet irodája utján, özv. Nátalalusi Tamásné szül. Láczay Alojzia nátafalusi lakos részére 30 ftnyi kegyes adományt küldött. (Személyi hírek.) Szieber Ede, a kassai tan­kerület kir. főigazgatója, f. hó 8-án Ungvárról, hol a főgimnáziom inspiciálását végezte, S.-A. Ujhelybe érkezett, hogy a főgimnáziomban a tanítás mene­téről magának személyes meggyőződést szerezzen. Isten hozta 1 — Dókus Gyula, vármegyénknek érdemes főjegyzője, ki a minden oldalról hófúvá­sokkal körülzárolt fő- és székvárosban öt napig volt kénytelen vesztegelni, folyó hó 9 én este, a szabaddá tett vonalon Budapestről kiinditott első próba-vonattal, Ujhelybe viszaérkezett. — Atányi József dr., törvényszéki kir. aljegyző, lapunk munka­társa, e napokban tette le Budapesten jó sikerrel az ügyvédéi vizsgálatot, Gratulálunk 1 (Uj évi gratulációk megváltása.) Itt az ideje, hogy, mint évröl-évre tenni szoktuk, most is em­lékeztessük t. olvasóinkat a jótékonyság egyik bevett szokásának gyakorlására. Úgyszólván meg szoktuk már, mi újhelyiek, hogy ahelyett, hogy uj évre látogató jegyeket gyártatnánk s azokat a sablo­nos b. u. é. k.-val ellátva jóismeröseinknek a pós- tán továbbittatnók, a minderre pazarolt idő, pénz és fáradság ellenértéke fejében bizonyos összeget inkább a s.-a.-újhelyi árvaház javára felajánlunk, a————————wmwmfli Titkon egyetértett két legénytársával, kik, Szerdás Bandi és Tormás Józsi, szintén hevültek a szép Magda szerelme után. Ekkor történt éppen, hogy az öreg tísztele- tes hosszas szenvedés, meg harmincnyolc évi lelki­pásztorkodás után letette a a földi terhet, özve gye a hálás kegyelet jeléül bronzemléket hozatott neki, melynek tetejében nagy gomb volt. E gom­bot a falu élelmes csemetéi apránkint úgy elló­gatták, hogy később könnyűszerrel le lehetett venni ! A rakoncátlan sihederek tavasz jöttével, mi­dőn ismét kezdetét vehette a szabanban való fut- kározáss rendesen a temetőben tartották összejö­vetelüket. Itt érlelték meg a Rajta-zsidó ellen ki­eszelt s később alaposan végre is hajtott gonosz tervüket. Itt járta a métázás, kidobó s más egyéb testedző mulatság. Sőt még a felnőttek is ki-ki­jártak ide, a falusi ismerősök illő megszapulása végett. A halottak, szegények, nem tiltakozhattak az ily jogtalan bitorlás ellen s hagyták, hogy a falu reményei megopaszszák a birodalmakban su- hogy fákat, elriászszák a felettük altató dalt zengő madarakat s megfaragcsálják a nevüket jelző fe­kete fejfákat. Ment biz ez rendiben. A szülők nagy örömet találtak gyermekeik testgyakorlásában és jóízűen nevették pajzán játékaikat. Hát bizony a megboldogult tiszteletes ur bronzemléke sem maradhatott nyugton tőlük, j Hogy meg sem faraghatták, nekiestek a gombnak I s addig lógatták erre-arra. hogy az végre . lezu­hant az emlékről. Milyen pompásan lehetett azzal Foiyfatáa a melléleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom