Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-10-23 / 43. szám
Melléklet a „Zemplén“ 43-ik számához. véremhez, hogy ott szabómühelyt nyitok s a szabómesterségből fogok éldegélni. Azután beszélte, hogy Ujhelyben szobát bérelt, berendezte s a mesterséghez varrógépet vett. így éldegélt pár hónapig munka nélkül, bár unokatestvére kosztján, mikor pénze fogyni kezdett, régi mániája felébredt benne s elhatározta, hogy lopni fog. Hogy mily okból, azt nem tudja, vagy is nem árulta el, tény azonban, h.ogy első kísérletül, a velejtei postát szemelte ki, s betörői vállalatának végrehajtásához Ujhelyből Sárospatakra ment revolvert szerezni, melyet a Pavlelics-féle keres kedésben meg is vásárolt. Hogy mely időre esik ez a körülmény, azt nem akarja tudni, mert ug_, mond a kalendárjomot nem nézegette s nem sokat törődött az idővel, — épen azért furfangos előadásá ban a kronologikus sorrendet nem lehet megtartói; állítja azonban, hogy első kísérlete a velejtei postánál volt, de csak is kísérlet maradt, mert a zajra felébretd házbeliek elől elmenekült; kijelenté egyébiránt, hogy támadói, még kevésbé gyilkoló szándéka nem volt. Beösinerte ezután mindazokat a betöréseket, melyekről annnak idejében értesültek a »Zemplén* t. olvasói. így elbeszélte a már ismert kozmái postai betörést a midőn a postamesternővel szemközt találkozott. Harmadik tettének a lasztóczi betörést va'lja, hol egy pár arany karperecét, egy pár függőt, egy melltut emelt el a lelkésztől, nehogy azonban ezek a tárgyak mint tiz év előtt a gyűrűk, árulói legyenek, azokat kijövetelekor a sárba dobta. (?) Ezután működését a gálszécsi járásba tette át, hol Mandel Pál szécs- kereszturi 'birtokosnál próbált szerencsét, de a felébredt házbeliek által ütött zíjra odább állott. Szemere Lajos kis-azari birtokosnál éjjel akként hatolt be a háziúr hálószobájába, hogy a nyitott ablakra leeresztett függönyről az ébresztő csengőt leakasztotta, s a háziúr éjjeli szekrényéről egy tört, egy órát és egy láncot magához vett, más tárgyhoz azonban már nem nyúlhatott mert a házi ur ágyában megfordult, s ezért jónak látta menekülni. Kijövet az óraláncot, lévén az vastag nehéz acélból, mint neki értéktelen tárgyat a csengővel együtt eldobta, a tőrt elvesztette, az órát pedig Kassán zálogba tette, de a zálogbárcát szintúgy elvesztette. Innen Abauj-megyébe ment, hol Rákos községben a kocsmárosnál tört be, innen egy aranyláncot, egy nikelórát, tizenöt forintot krajcárokban lopott el. Az óra és lánc jelenleg is nála van. Ezután, ugymondja, B.-Kis/alud községbe ment, hol szintén a korcsmárostól egy ezüst órát és láncot szintúgy tizenöt forintot lopott el. Ez az óra és lánc az, melyet a Gálszécs melletti Verbócz puszta bérlője, Reisman, m dőn búzájában találta gázolva, elvett tőle, melyek aztán később a szolgabirói hivatal utján mint uratlan tárgyak az alispáni hivatalhoz küldettek. Midőn Gálszécsen aug. 4-én a csendőrörsvezető elől megszökött, L.-Mihalyi vidékére ment, itt azonban betöréseket nem követett el s állandóan György István toro- nyai lakosnál, volt illavai fegyenctársánál, lakott s a szilvásban aludt. Utolsó betöréses lopása, mint mondja, a r.-bányácskai volt, hol tudomására jővén annak, hogy ott egy özvegy asszonynak, kit megnevezni nem tud, nagy összegű készpénze van, az asszonynak hazulról való távozását kilesvén, fényes nappal betört házába s a ládából 4000 ft készpénzt lopott el. Ót magát is meglepte a fényes eredméáy s elhatározta, hogy most már megbecsüli magát s ezen pénzből tisztességesen fog élni s ily szándéktól vezérelve, feltette magában, hogy Galíciába megy. Ezt megelőzőleg tehát Bányácskáról a hegyeken keresztül Tolcsvára ment, hogy egy kalapot vegyen magának (?) mi meg is történvén, gyalog visszafelé indult, s útközben pedig egy sáros-pataki szekérrel találkozván, arn felült s eljött Patakra a szekeres házához, ki, mint mondja, bodnármester volt s Sáros- kis-patakon a hídfőtől harmadik házban a kovács műhely mellett lakott. Ugyanezzel a szekeressel megalkudott, hogy szállítsa el a homonnai vasúti állomásra (?) Útközben, mint mondja, Velejte körül a csendőr urakkal is találkozottt, kik neki illedelmesen köszöntek. Homonnára szerencsésen megérkezvén, a kialkudott 5 ft (?) szekerbért kifizette s vasútra ülvén, Galicziában Smigród álló máson kiszállt s három órai gyaloglás után Halbó faluban megtelepedett, s nyomban ki is bérelt egy házat évi 30 ftért. Itt, úgy mondja, bele szeretett egy pólyák nőbe s annak házasságot ígért és családi tűzhelyet rendezett be,a házbért 3 évre kifizette, tehenet, lovat, sertést, répát és káposztát szerzett be; azonban a terve nem úgy ütött ki, amint ő remélte, mert, nem tudja biztosan, a háziúr-e, vagy imádott menyasszonya, 1500 ftot elloptak tőle. Ezen aztán nagyon nekibúsulta magát, de nyughatatlan vére sem engedte egy helyben maradni, s ismét azt eszelte ki, hogyha 1000 ftjába kerül is, kimegy Amerikába tisztességes embernek. E célból jött aztán T.-Terebesre, hogy kerülő utakon valamely abaújmegyei vasúti állomáson a vonatra felkapva Amerikába mehessen. Ebben az útjában érte aztán utói végzete. Elfogatásakor egy revolvert, 40 ahhoz való töltényt, egy piros bugyelárist 2112 ft pénzzel, egy apró pénztárcát 15 —20 ítnyi ezüst pénzzel s a fentebb említett órát és láncot találtak nála. Ruházata teljesen úrias. Rágalomnak mondja, hogy ő női ruhában is járt volna, s azt sem mondja igaznak, hogy neki cinkostársai lennének, mert, úgymond, ő nem bízott soha senkiben. Valótlan az is, hogy az erdőben bujkált volna, mert akkor is, midőn Gdlszécs vidékén csendőröszpontositás volt, ő az ablakból nézte a csendőrök elvonulását; de máskoris, amidőn már körözve volt, mert ezt is tudta, gyakran találkozott portyázó csendőrökkel. A 4000 ftos lopást illetőleg feltűnő, hogy az mind 10 ftos bankjegyekben volt. A még meglévő 200 db. tíz fo-intost magam is láttam, s azok világos színüknél fogva azt a gyanút támasztották a szemlélőben, hogy hamisak, hár nyomásuk nagyon tökéletes*), mindezekért itt Gálszécsen, kik látták az egyforma bankjegyeket, legtöbben amellett nyilatkoztak, hogy hamisak. Pestik-et Gálszécsról még vasárnap erős csendöri fedezet alatt előbb Bányács- kára, onnan Ujhclyen át Gálszécsbe vitték. A további eredmény már a vizsgálatra fog tartozni, r I. (Varróiskola megnyitása.) Oeskay Józsefné, szül. Olchváry Anna, lapunk útján is, értesíti az ügy iránt érdeklődő t. hölgyközönséget, hogy itt helyben a főutcán (Evva ház) 9 ik szám alatt a jövő hó i-én varróiskolát nyit, holis mindennemű női- és gyermek-ruhák, fehérnemüek és más e szakba vágó munkák ízlésesen és a legújabb divat szerint s a legjutányosabb árban leendő elkészítését fölvállalja és megelégedésre teljesíti. Egyszersmind köztudomásra hozza, hogy a szabászatot a legújabb módszer szerint tanítja. Esetleg vidékről jövő tanítványai nála jutányos árért teljes ellátásban is részesülhetnek. (Templomszentelés.) Varannóról írják nekünk : Ritka, megható ünnepségnek volt tanúja f. hó 16-án városunk s a közel környék lakossága, ekkor szentelték fel ugyanis városunknak régibb, az egykori pálos szerzetesek templomát, mely nagysokára, részben a hívek adományaiból s részben más forrásokból szerzett pénzen, de mindenek előtt helybeli plébánosunk Strasser Antal lángbuzgalma s fáradságot nem ismerő utánjárása következtében a mondott napon nagyszabású falfestményeivel elkészült. Négy nagy kép ékesiti a boltozatot, egyik közülök hét méter hosszú s négy méter széles a Murillo madonnája, a többi három kisebb, s úgy plasztikájuk mint színezésük dicséri mesterét: Hegedűs István szép tehetségű fiatal festőnket. Az ornamentális falfestmények Gracz András Alajos, eperjesi festő müvei s művészi kivitelben nagy gyakorlatra vallanak, Az egész kiadás megközelíti a két ezer ftot ugyan, de igy már biztosítva van egy jó félszázadra. A nagy mű felavatása is méltó volt nagy keretekhez, a jelzett napon ugyanis a kerületi esperes, Schütz Nándor dr., négy lelkész segédlete mellett szentelte fel a kép- és falfestményeket, utána ünnepies nagy-mise s Dragbner Endre helybeli orgonista s az egyházi zene térin kiváló képességű karnagy odaadó fáradozása folytán a helybeli és vidéki közönségből tizennégy tagos zene- és énekkartól előadott nyolc darab miseének, minek kiváló sikerülte nagyban emelte az ünnepséget. Különösen ki kell emelnünk Fiedler Vilma k. a. és Udvardy Viktor szólóit, melyek művészi orgonakiséret mellett nagy hatást arattak. Az ünnepi szent beszédet Tutkovics József, nagy domásai lelkész tartotta, ki az egész mű megteremtését midőn nagy hívséggel ecsetelte, egyszersmind szónoki hévvel elragadta, s a kö- nyekig meghatotta az egész nagy templomot a zsuffolásig megtöltött közönséget r. I. (Vakmerő tolvajlás.) Abarán szombaton éjjel ismeretlen tettesek a községi biró házából a község hivatalos ládáját a benne lévő pénzösszeggel s hivatalos iratokkal együtt ellopták. Másnap a ládát és az okiratok egy részét a szántóíöldeken megtalálták, de a ládában volt száz és nehány forint oda van. A tettesek nagyobb összeget reméltek, mert a biró fia és veje 300 ftot küldtek az uj világból, de ezt a biró éppen szombaton délután kivette a ládából. A tolvajok az ablakot lefeszítették s úgy mentek be az utcára néző szobába, a hol éppen senki sem aludt, az ajtót kinyitották, a ládát kényelmesen kivitték, aztán ismét visszamentek, s mint illedelmes tolvajokhoz illik, maguk után az ajtót megint becsukták, persze csendesen, hogy a biró uram jóizü álmát meg ne háborítsák, s mint a kik jó! végezték dolgukat, az ablakon át eltávoztak. — Abarán végzi tudósitónk, már ez másodszor isméclödik, de az első betörés, mely még vakmerőbb volt, nem sikerült. Akkor K. M. jómódú gazda szobájából hol négyen aludtak, szintén a nagy ládára fájt a foguk a tolvajoknak, de szerencsére a nagy ládának fájt az egyik lába, s nehezen akart elindulni az ismeretlen útra, egyet recscsent s a b:nlévők felébredtek, a tolvajok pedig szépen megugrottak. (Ajánlanék az éjjeli őrök megkettöztetését s egy olyan községnek is, mint Abara, azt, hogy szerezzenek Wertheim- szekrényt, mert csak úgy lesz megnyugtató biztosságban a közvagyon. Szerki) fMT” A t. községi köregyzőket és bírákat tisztelettel kérjük, hogy a »Zemplén« dijjait ne a vármegyéhez, hanem egyenesen kiadóhivatalunkhoz szíveskedjenek küldeni. •) A tíz forintos bankjegyek nem hamisak; csak meg's. alvinyultak a ládafiában. Szerk. HUMOR. Kis szótár. Kot — női titok. — Addm — szerencsés ember (mert nem volt anyósa.) — Fiatal leány == oly cseresnye, mely érés előtt elpirul. — Gyomor — kerületi székhely. — Szem =■ szalón-pisztoly. Szakavatott.- Pékinas: Nem tudom, mi az oka, de a jobb fülem gyakran cseng. Suszterinas: Megmondom én. A te mestered bizonyosan balkezes Ügyvédői vizsgálaton. Cenzor : Tegyük föl, hogy ön a fiskális, én pedig a kliense vagyok, Mit tenne ön először is ? Jogász: Legelőször is előleget adatnék magamnak I Szerkesztőt üzenetek, II. B. k. a.-nak. Természetes, hogy azért füstölik az embert a kolera ellen, mert a füstölt hús tovább tart. Poétának. Beküldött szerelmes versének utolsókét-sora annyira megtetszett, hogy ez ,el5kelö* helyen közöljük, ime: Udvaromon egy-két malao ... Kebelemre mért nem szalaco? Y. Z. Papi. Ha azt akarják, hogy agaraik el ne hízzanak, adjanak nekik ebédre egy adag angol beafsteket (legfeljebb egy kis krnmpli-garnirunggal), éjszakára pedig háljanak miderben (Nem önök, hanem az agarak). HIVATALOS RÉSZ. T. Zemplén-vármegye bizottságának S.-A.-Ujhely- ben 1892. évi szept. 28-án tartott közgyűléséből. 225/17822. sz. Olvastatott a nrasgu m. kir Minister f. évi 57222. sz. a. kelt kegyes intézvénye, melylyel Tokaj város közönsége kövezet vámszedési jogának további 12 egymásután következő év tartamára való meghosszabitását engedélyezvén, az engedély okirat eredeti példányát további megfelelő eljárás végett megküldi. Az engedély okirat másolatban minden főszolgabírónak azzal küldetik meg, hogy azt járása területén az 1890. évi I. t. c. 86. §-a értelmében a legtágasabb körben hirdesse ki. Kiadatik továbbá a »Zemplén* hivatalos lapnak közlés végett. Végül az okirat eredeti példánya az intézvény másolatával a tokaji járás fószolgabirája utján az érdekelt községnek kézbesittetni rendeltetik. Kelt mint fent. Jegyzetté: Thuránszky László, Il-od aljegyző. Kiadta: Dókus Gyula, főjegyző. Másolat. ■ t •. Kereskedelemügyi m. kir. Minister 57222. sz. Engedély okirat. A közutak és vámokról szóló 1890. évi I t. c. 81. és 86. ai alapján kiállított az engedély okirat szerint Tokaj város részére a m. kir. belügyministérium vezetésével megbízott ministerelnök úrral egyetértőleg a jelen okirathpz fűzött helyszín rajzot piros szinü vonalakkal kitüntetett utcákra a hivatali elődöm által 1889. évi julius 19-én 34601. sz. a. engedélyezett vámszedési jogot újból engedélyezem s azt valamint annak gyakorolhatását a következő feltételekhez kötöm. 1. Feljogosítom Tokaj város közönségét arra, hogy az 1890. évi I. t. c. 93. §-a értelmében 1892. évi julius 19. napjától egész 1904. évi julius 19. napjáig bezárólag, vagyis egymás után következő tizenkét (12) éven át a sorompóknál vámszedési jogot gyakorolhasson s ott a következő vámdijat szedhesse. Minden a megállapított helyeken felállított vámsorompók bármelyikén keresztül a község területére hajtott jármű, szarvasmarha, ló és szamár után darabonként 1 krt. Engedélyesnek a vámszedési jog gyakorolhatásával járó felelősségét, kötelességét és feladatát'következőkben határozom meg. 1. Az engedélyes az 1890 évi I. te. ben foglalt határozatok szerint és büntetések terhe alatt senkitől és semmi oly dologért, a kire és a melyre a vámdijak fentebbi jegyzékében fizetési kötelezettséget nem állapítottam meg, úgyszintén azoktól sem, a kik az alábbi pont szerint vámmentesek, sem pénzt, sem pénzértéket nem követelhet s nem fogadhat el. 2. Az 1890. évi I. t. c. értelmében köteles az engedélyes a vám- tárgyat állandóan jó karban tartani, szükség esetén újból felépittetni, ellenkező esetben ellene az idézett törvény határozatai fognak alkalmaztátúi. 3. Minthogy a vámszedést a közforgalom érdekéből engedélyezem, feladatává teszem az engedélyesnek, hogy a vámtárgy fenntartása álfal ezt az érdeket szolgálja evégből kötelessége lesz a) a közforgalom akadálytalan gyakoroltatása céljából a kövezetei megfelelő jó karban tartani, b) A közbiztonság szempontjából a szükséges intézkedéseket mindenkor foganatosítani. 4. a befolyó vámjövedelem másra, mint a vámtárgy fenntartására és helyreállítására, vagy esetleges újból való építésének költségeire nem fordítható, azért a vámbevételekről és kiadásokról vezetett zárszámadás minden év végén elbírálás és elhatározás végett Zemplénvármegye törvényhatóságához bemutatandó III. Az engedélyezett vámszedésnél a vámmentességet az 1890 I. te. 99 §. alapján
