Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-09-25 / 39. szám

és kacérkodik, — betetőzésül pedig az a mindeneket megne- mesitö érzelem, mely ott, hol a szem akarja, valóban a szivünk legmélyéig hat. Az összegyűjtött munkáknak ez a kötet fogja egyik legbecsesebb részét képezni, de aki ezeket olvassa, vágyni fog azután is, hogy Mikszáthttal nagyobb dolgaiból is megismerkedjék és ezt könnyen elérheti, mert a 35 kros füzetekben, melyeket a kiadók egyenkint, de előfizetés utján is szivesen megküldenek, mindig oly sok anyag van, hogy a különben is csekély ár valóban szóra sem érdemes.

CSAfOJOK,

Párbeszéd a kolerával.

Egy ismerősöm Hamburgban járt s ő beszélte az alábbi furcsa történetet. Megpróbálom úgy elmondani, ahogy ő mondotta.

Már épp indulóban voltam hazafelé s még egy utolsó sétát tettem a nagy kereskedő-városban, mikor estefelé egy hosszú fekete talárba öltözött lérfival találkoztam, kinek jellegzetes csontos arcáról komor hangulat és sötét nézés kötötte le figyelmemet. Lassan ment s szokatlan ruhája, a fekete talár, hosszú uszályban söpörte az utca porát. A rejtelmes ismeretlen épp Altona külváros felől jött s vékony fekete pálcáját, melynek fogantyúja egy kis kasza volt, lassan suhogtatta kezében. Úgy rémlett, mintha valahol láttam volna már e sajátságos lényt s mikor egyszer fekete talárja meglebbent s én észrevettem, hogy lábait se hús se bőr, hanem csak a puszta csont képezi, azonnal ráismertem, hogy ez a Kolera, kivel 1873-ban találkoztam utoljára, mikor a bécsi világ- kiállítást puszta megjelenésével tönkre tette volt.

Elébe léptem és megszólnám :

— Jó estét 1

— Ah ön az ? hol nem jár, hát mit keres itt ?

— Üzleti ügyekben jártam erre, most épp indulóban vagyok hazafelé.

— Magyarországba ?

— Igen.

— Szép ország, én is voltam ott 73-ban. Hisz, ha jól emlékszem, akkor ismerkedtünk meg.

— Igen, akkor volt. Lesz szerencsénk az idén is ?

— A szerencse az enyém lesz, — feleié mosolyogva — nagyon szeretem az önök országát, olyan kedves naiv nép. Mikor az öcsém, Nosztrasz, olykor nyakon fog egy egy tót napszámost, mindjárt rám fogják, hogy én vagyok, pedig az én nevem Aziatika. Sokszor majdnem megijedek, mikor látom a lapokban, hogy hány belügyministeri rendelet, hány vármegyei határozat születik nevemnek puszta hallatára is. Hanem jól tudom, hogy mindez csak a papíron van s önök nekem nem ellenségeim. Ott pompás lakások vannak számomra

— Hol, ha szabad kérdenem ?

— Hát Budapestet nem számítva, a legkitűnőbb lakásom S.-A.-Ujhelyben van. Ismeri ön e várost í Van neki egy patakja, a Ronyva. Ah ! annak meleg iszapjában oly kellemes a heverés. A város egész hosszában elterjed s kigőzölgése felülmúlhatatlan. A pontini mocsarak Róma mellett nyomorult fészkek ehez képest. Az egész város kezemre játszik, két fürdő szenyje ömlik bele, hát még a tenger egyéb szemét. S az a kedves jó város olyan szives hozzám, hogy csak egy kanálnyit sem vitet el belőle. Onnan pompásan lehet nyakon fogni a felesleges embereket. Cselédeim, a kommá bacilusok, nemsokára ott lesznek. Még szőnyeg is van házamban szép zöld béka-nyálból. Kár, hogy a szomszéd Sárospataknak nincs egy Ronyvája, bár ott elég nekem az utca. Százan is kapnánk ott kellemes lakást. Onnan viszem az egész magisztrátust. A szegény Benevolus meg is verte a iZemplén'-ben a lármadobot, a naiv lélek. Hisz éppen az jó, ha nem a város hordatja az utcáról a szemetet, hanem a lakók betakarítják udvaraikba, ott lesz még jó nekem : fedél alatt leszek.

— És mikor várhatjuk a kellemes szerencsét ?

— November előtt nem mehetek, 72,000 embert kell addig liferálnom s alig van együtt nyomorult 4—5000. Haza Oroszországba csak a jövő nyáron megyek, mert ott egy pár évig már nem lesz dolgom.

— Bizony ott jól tetszett működni. Kevesen maradtak.

— Ah! csekélység, nézze meg majd önöknél, ott mutatom meg, hogy mit tudok. Apropos 1 ha haza megy, tehetne nekem egy kis szívességet.

— Ah kérem Kolera ur 1 rendelkezésére

állok.

— Szóljon be Ujhelybe s ha netalán több szemetet akarnak a Ronyvába vinni, vagy határait szélesíteni akarják, hát kérje meg őket nevemben, hogy ne tegyék. Unom a túlságos nagy lakást, nekem bőven elég lesz az a télre. Legfölebb a Diána-hidat kérem kivilágittatni, hogy több járókelőt nyakon foghassak, tetszik tudni nem szeretem egyenkint fogni az embereket, legalább ötöthatot egyszerre. Aztán ki is lehetne hirdettetni, hogy minél többen jöjjenek a Ronyva-partra, az sokat lendítene ügyemen. Megteszi ?

— Szivesen. Tehát a viszontlátásra 1

— Isten önnel, novemberben, legkésőbb decemberben hallani fog rólam.

— Üdvözlöm a kedves Újhelyi. Diszebéd, banderiom legyen 1

— Átadom. Mégegyszer ajánlom magam.

— Adieu !

S fekete talárja tovább seperte az utca porát.

Free River.

HUMOR.

A gyűlöletes »Igen.«

Asszony: — Kedves Henrikem, az idő igen szép, nem mehetnénk kissé sétálni ? —

Férj: Ühüm. —

Asszony: Egyúttal megvehetnéd számomra azt a kalapot, mit már oly régen Ígértél. —

Férj: Ühüm. —

Asszony: De kedves Henrikem, te nagyon furcsa vagy azzal az örökös »ühüm«-öddel ; legalább ,igen»-t mondhatnál. —

Férj: Tudod feleség, ezt a szót nem szeretem kiereszteni a szájamon ; mióta az oltár előtt kimondtam az »igent*-t, azóta gyűlölöm ezt a szót.

A többit ö mondja.

Imre: Mondd csak. Muki pajtás, mit mondasz a feleségednek, ha késő éjjel mégy haza ? —

Muki: Én ? csak annyit; jó estét 1 A többit aztán ő mondja el,

GONDOLATOK.

Sok asszony erényét egy őr angyal menti

meg — a lehetetlenség. Balzac.

*

Csak egy lény van, kinek nincs hibája s az : az ideálunk. Jaromár.

HIVATALOS RÉSZ.

18418./892. sz. Zemplén-vármegye alispánjától.

Hirdetmény.

Az észak németországi kikötőkben Hamburg és Brémában nagy mérvben uralgó kolera miatt a franciaországi, belgium és hollandi kikötőkben is, az amerikába vándorolni szándékozókat hajóra szállani, nem engedik. De ha valakinek még is kellene valamely hajóra szállani, az amerikai partokon a kiszállást nem fogják megengedni.

Midőn ezeket a vármegye területéről kivándorolni szándékozóknak tudomására hozom, figyelmeztetni kívánok mindenkit, hogy a kivándorlást meg ne kísértsék ; mert nem csak nevezett helyeken fennálló vesztegzárnak kellemetlenségeit elszenvedni pénzeiket elfecsérelni lesznek kénytelenek, hanem még ^életük is a biztos veszedelemnek lesz kitéve. Ha .pedig hazájokba vissza toloncoltatnak s a járvány csiráit magokkal hozzák, veszedelmére lesznek nemcsak hozzátartozandóiknak, hanem még az egész községet is veszedelembe fogják dönteni- Jelen hirdetményem minden községben közzé teendő. A községbeli minden vallás felekezet élén álló lelkész urakat pedig felkérem, hogy kis köz ségeikhez tartozókat a jelenlegi kivándorlás megkísérlésével járó veszélyekre figyelmeztetni és oda hatni szíveskedjenek, hogy a nép megértse mily biztosan fogják nem csak magukat és családjukat, hanem még községeiket is a kolera pusztító járványának kitenni, ha oly helyekre utaznak, hol a járvány pusztít. Az utóbbi időben az Amerikába kivándoroltak közül is többen visszatértek, ezek sok valószínűség szerint a cholera csiráit magukkal hozták. Ily egyének különösen figyelemmel kisérendők s ha rajtok a betegség legkisebb jelei bárki által is észleltetnének, ez a községi elöljáróság utján, vagy közvetlenül a járási hatóságnak tudomására lesz hozandó, hogy a szükséges óvintézkedések gyorsan eszközölhetők legyenek.

Úgy a tisztelt közönségtől, mint a hivatalos közegektől — a vármegye lakosságának érdekében — elvárom, hogy mindezen intézkedéseim keresztülvitelénél engem hathatósan támogatni s a kolera behurcolásának megakadályozására célzó törekvésemet közreműködésükkel megvalósítani segítenek.

S.-A.-Ujhely, 1892. szeptember 15-én.

Matolai Etele, alispán.

455. sz/892. eb. a. Zemplén-vármegye alispánjától.

Valamennyi községi bírónak a vármegye területén.

A vármegye területén kiosztott kutya-bárcák közül S-.A-.Ujhelyben a 12517., 77., 236., 2, 207. és 220. sorszámú bárca; N-.Mihátyban a 8807.,

8732., 8775., 8734., 8792 , 8834., 8739., 8809.,

8785., 8752., 8796. és 8794. sorszámú bárca; Ve- lejte községben az 1507., — SzőllÖske községben az 1056, — Zemplén községben az 1178., — Barattes községben az 1639., — Garany községben az 1596., Rákócz községben a 8932. és 8906., — végre Tokajban az 1856. és 12589. sorszámú bárca az illető kutyák nyakáról elveszett, s kellő bejelentés után a számvevőség által új bárcákkal, melyek más sorszámokkal bírnak, pótoltattak.

Az elveszett bárcák ezennel érvényteleneknek . nyilváníttatnak.

Felhívom a községi bírókat, hogyha a fent j elősorolt bárcák valamelyikét használatban lévőnek

I találnák, azt az illető tulajdonostól kobozzák el s az esetről a büntető határozatok alkalmazása végett a járási főszolgabírónak azonnal jelentést tegyenek.

S. A.-Ujhely, 1892. szept. hő 23-án.

Matolai Etele, alispán.

4230/I. 92. sz. A s.-a.-ujhelyi j. főszolgabírójától.

I.

Varga János vitányi bírónak egy db. sötét pej, 10—12 markos, 5 éves, kanca jegytelen lova, f. hó 12-én éjjel, Szomotor és Szentes községek között elszabadult.

II.

Kun István vencsellői lakos egy db. szökés koca sertése, f. hó 13-án S.-Pataknál elfutott és nyoma veszett. Feltalálás esetén hivatalomnál jelentés teendő.

S. A.-Ujhely, 1892. szeptember 16.

Urbán Ferenc, tb. főszolgabíró.

4398 sz /I. 92.. A s.-a.-ujheyi j. jőszolgabirájálól. Körözés.

Vajdácskái lakos Teleki Péternek, a s.-a.-uj helyi folyó hó 23 án tartott hetivásár alkalmával, egy szőke, kajlafülö, keselylábú, egy éves, koca sertése eltévedt.

Felhivatnak a községi bírák az eltévedt sertésnek községeikben való köröztetésere s eredmény esetén azonnali jelentéstételre.

S.-A.-Ujhely, 1892. szept. 23.

Urbán Ferenc, t. főszolgabíró.

4371. sz./I. 92. A s.-a.-ujhelyi j. főszolgabírójától.

Dinnyés Kálmán, garanyi lakosnak, egy nagy fehér szőrű, sárga foltos, kan, öreg kopója elszabadult, s jelenleg bitangságban van.

Nyomozását és feltalálás esetén a tulajdo- j noshoz átadását, azon figyelmeztetéssel rendelem el,

1 hogy a megtaláló illő jutalomban is fog részesülni.

S.-A.-Ujhely, 1892. szeptember 23-án.

B". Gaizler, szolgabiró.

3575/ki- 92- Varannai járás jőszölgabirój'ától.

Körözés.

Folyó hó 15-én Fekete Patak község határában egy ökör találtatott bitangságban, mely Gritters Lajos fekete-pataki lakosnál őriztetik.

Felhívom a kárvallott tulajdonost, hogy magát kellőleg igazolva, jószágát a mondott helyen vegye át.

Varannó 1892. szept. 19-én.

Pintér István, szolgabiró.

3634 SZ./92 I. A homonnai járás főszolgabírójától. li örös és.

Demik András jankóczi lakosnak a szeptember 14 iki homonnai országos állatvásiron Szinnáról vásárolt 4 éves fehérszőrü tehene a kózlegelöről elveszvén, azzal köröztetik, hogy feltalálásáról alólirott értesítendő.

Homonnán, 1892. szeptember 21.

Haraszthy Miklós, főszolgabíró.

33154/VI. 92. sz. A ni. kir. pénzügyigazgatóságtól. Hüörrencielet.

Zemplénvármegye valamennyi községi, i Petői eg körjegyzőjének,

Dohányjövedéki kihágás miatt elmarasztalt Erdélyi István napszámos, volt harkányi lakos, ismeretlen helyre eltávozott.

Utasittatik a cim, hogy nevezett egyénnek jelenlegi tartózkodási helyét a községben és területén nyomozza és feltalálása esetén ide azonnal tegyen jelentés.

S.-A.-Ujhely, 1892. szeptember 12.

Becske, kir. pénzügyigazgató.

31893/II. 92. sz. A m. kir. pénzügyigazgatóságtól.

Klörreiicielet.

Zemplénvármegye valamennyi községi illetőleg körjegyzőjének.

A temesvári m. kir. pénzügyigazgatóság f. é. 58147 és 63966. sz. a. átirata szerint Zsonnya János temesvári és Asztaics György panyovai illetőségű keresetképtelenné nem tevő testi fogyatkozás folytán 1891. évben a katonai szolgálatból elbocsájtott haddijkötelesek ismeretlen helyen tartózkodván, ez ideig hadmentességi díjjal megróhatók nem voltak.

Meghagyatik ennélfogva, miszerint nevezettek