Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-09-04 / 36. szám

ipart, a honit, s ime a legutolsó gyufáig (pedig már ez csak speciális magyar találmány) mindent, de mindent külföldről szerzünk be.

Elől járnak a busásabb percentre számitó kereskedők s hűen követjük őket mi. Külföldön fürdőzünk, külföldi rongyokért dobáljuk ki pénzünket, mert örökösei azon jajgatunk, hogy a hazai ipar termelése drága. Persze, hogy az, mert nincsen fogyasztás. Volna csak, olcsóbb lenne minden.

Szomorú képek ezek, pedig fájdalom, a valóság után vannak fotografálva.

De vigasztalódjunk.

Olvassuk ismét a ragyogó pennával megirt cikkelyeket: hogy ha nincs, hát meg kell teremteni a magyar ipart és kereskedelmet !

Meg kell teremteni.

Szép ezt kimondani! A teremtést azonban, amint hogy az építést is, nem a tető felrakásával kezdik, legalább én szerintem, nem felülről kellene kezdeni. Örülök én annak, ha egy-egy gyár létesítéséről olvasok, vagy hallok. Azt is nagyon helyesnek találom, ha ezeket a nagyobbszabásu vállalatokat a méltányosság határait meg nem haladó mindenféle állami kedvezésekben részeltetjük ; de ha az amúgy is óriási tőkék hatalmával dolgozó gyárosoknak a legmesszebb menő engedményeket nyújtjuk, kérdezem: helyes közgazdasági politika-e az, hogy ugyanakkor azt a szerencsétlen kis iparost ott hagyjuk teljesen magára, hogy az életfentartással nehéz küzdelmet folytassonhatalmas versenytársával, aki pénzzel, tehát mindennel győzi és igy természetesen mindent olcsóbban produkálhat?

Vármegyei ügyek.

A kir. kereskedelemügyi minister a Mező- Laborcz-Palota határszéli törvényhatósági közút kiépítésére ujjabban 7000 ftot tett a s.-a. újhelyi kir. adóhivatalnál folyóvá.

Hivatalvizsgálatok. Főispánunk Öméltósága titkára kíséretében legutóbb Varannón, azután Sztropkón járt az ottani szolgabirói hivatalok megvizsgálása céljából. A vizsgálat nem szorítkozott a szokásos sablonok határai közé, hanem kiterjedt az ügy- és pénzkezelés minden ágazatának, úgyszintén mindazoknak a rendszabályoknak számonkérésére, melyeket a közegészség érdekeinek megóvása tekintetéből s főleg a kolera ellen az egyes járások területén életbeléptetni kellett. Örömmel értesültünk, hogy úgy varannai, mint a sztropkói hivatalok minden tekintetben teljesen megnyugtató, sőt dicséretre érdemes eredményekről tanúskodtak.

Előkészületek a választásra. Köztudomású dolog, hogy a vármegye tisztikarának személyzetében jelenleg két hézag is van, melyet a f. hó végén tartandó vármegyei közgyűlésen fognak békém előadásokat a jármos-jószágok kiváló tulaj donságairól.

— Ez az elhanyagolt asszony kitűnő lélektani alanynak kínálkozott. Meg volt az anyag: egy elhanyagolt asszony lelkiállapota.

— Egy heti tanulmányozás után, talán szükségtelen is bevallanom, legyőzte bennem a pszi- hologust a férfi.

— Megfeledkeztem a tudományról, s nem láttam mást, mint ezt az édes asszonyt, a ki maga volt a csáb, a kívánat, a vágy.

— És ekkor kezdődött az a delirium, az a láz, amely engem beteggé tett akkor, s amely láz még ma is, itt maga mellett asszonyom pezsgésbe hozza minden csepp véremet.

— De volt is abban valami kéjes, kimondhatatlan élvezet: órákig elülni előtte, belemerülni az észbontó szemek bámulásába, s teli tüdővel szívni be annak a dús, ragyogó fekete hajnak bóditó illatát.

— Az idegbomlasztó láznak ezekben az őrült napjaiban mentem egyszer hozzá, mikor a férje elé indult.

— Meleg nyári este volt. A lemenő nap bíboros palásttal vonta be az eget, megaranyozva itt-ott a szürkés fellegfoszlányokat. A nehéz, illatos levegőt egy-egy csapat vadkacsa hasitotta ketté ; súlyos szárnycsapásokkal sietve a nádas felé.

— Mellette menve, valami sajátszerü, tompa érzéketlenség fogott el. Belefáradtam már abba a folytonos, végnélkülinek látszó izgalomba. Elnéztem a simán feszülő fekete pettyes, élénk piros

tölteni. Üres t. i. a tiszti főügyészi és a szinnai járás szolgabirói széke; amaz a Vékey Gedeon, emez a Debreczenyi Ferenc elhunytéval üresedett meg. A tiszti főügyészi székért, tudvalévő dolog, hogy Horváth József I. alj. s tb. főjegyző, úgyszintén Mizsák István tiszti ügyész pályáznak és mindkettőjüknek igen nagy pártja van. Arra az esetre gondolva, hogy a tiszti főügyész megválasztásánál az I. aljegyzői szék jut üresedésbe, előbbre menni óhajtanak Thurámzky László II. alj. és Prihoda Etele III. aljegyző, a III. aljegyzöségre pedig Dókus László közig. gy. fog pályázni. — A szolgabírói állásra, tudtunkkal, eddig csak Horváth István, ki már évek hosszú során át volt a vármegye szolgálatában s csak pár év előtt vált ki önként a vármegyei tisztikarból tiszteletbeli szolgabírói jelleggel, — lépett föl. Jelöltségét irányadó körökben rokonszenvvel fogadták.

Katonai lóvásár. A cs. és kir. közös hadügy- ministerium hozzájárulásával ezennel közhírré tétetik, miszerint a hadsereg lószükségletének fedezése végett a vármegye területén Tőketerebesen, folyó évi szeptember 30-án, Sátor alj a-Ujhelyen, folyó évi október 3-án, katonai lóvásár fog tartatni. Ezen vásárlásra egy kiküldött katonai bizottság fog megjelenni, mely az elővezetett lovak közül meg fogja vásárolni mindazokat, melyek katonai célokra alkalmasaknak és arra nézve megfelelőknek fognak találtatni. Miután a főcél az, hogy a hadsereg részére minden közvetítés nélkül egyenesen a tenyésztőktől vétessenek meg a lovak, annálfogva figyelmeztetnek a tenyésztők, hogy teljes bizalommal vezessék elő katonai célokra alkalmas eladó lovaikat és túlzott árak követelése által a megvételt lehetetlenné ne tegyék, miután mindenesetre jobb árakat kaphatnak ezen közvetlen eladás által, mint az esetben, ha lovaikat közvetítők utján juttatják a hadsereghez. Alkalmas minden szilárd testalkatú, jó mozgást és kitartást Ígérő, túlságos használat által még meg nem rontott s a katonai használatot gátló hibával nem biró 4- egész 7 éves és legalább 158 centimeter magas ló. A 7 évet már meghaladt lovak semmi esetre sem vétetnek meg, valamint a 158 centi mereren (vagy 15 markon) aluli lovak közül csupán kivételképen vétetnek meg egyes olyan példányok, melyek kiváló jó testalkatuak és kitűnő vérrel birnak. Ez alkalommal 3'/^ évet betöltött csikók is fognak vásároltatni, azonban csupán egyes olyan példányok, melyek kiváló jó alkatuk nál és nemes származásuknál fogva a katonai csikó telepekben való felnevelésre alkalmasaknak látszanak. Fgyelmeztetnek tehát a tenyésztők, miszerint évnél fiatalabb vagy nem legkitűnőbb minőségű csikóik elővezetése által csak felesleges fáradtságot és költséget okoznának maguknak. A megvett lovak azonnal a helyszínén átvétetnek és készpénzben kifizettetnek. Az elő vezetés helye, a város- illetőleg községházán tudható meg. Kelt Budapesten, 1892. augusztus hó. A földmivelésügyi m. kir. ministerium.

Hírek a nagyvilágból.

A kolera Hamburgban ma egy hete pusztított legerősebben, amikor is 1300 emberéletet rabolt el. Koch tanár nyilatkozata szerint ezt a kolerát az jellemzi, hogy gyorsan terjed, de épp oly gyorsan meg is szűnik. Hamburgban a kolera ereje már csakugyan alább szállt, de mellette egy másik, még borzasztóbb betegségnek, a fekete himlö- nek tünetei kezdenek mutatkozni.

«——mmmíar«nr—1 Mwamin

ruhát, amint az országút porán suhogott. Úgy tetszett nekem, mintha ez a haragos piros ruha egy fekete szemfedő lenne és engem takarna el.

— A száraz, felszikkadt homokon egy-egy könnyű, picike lábnyom maradt el utána, s azt is eltakarta rögtön a ruhával fölvert, fullasztó porfelhő.

— Egy félig összerakott szénaboglya előtt az asszony megállt. Felnézett a ragyogó kék égre, majd körülpillantott mélytüzü szemeivel a pusztán. Azután mint a gyermek, aki végtelenül örül a csínynek, odafutott a boglya alá.

— Az élő pipacsokkal körültüzdelt nagy szalmakalapot messze eldobta magától:, ő pedig végig feküdt az elszórt szénára. Meghencsergett hangos kacagással az illatos fűben, s patyolat jókedvvel nézte azt az ostoba bámulatot, a melylyel én fogadtam ezt a veszedelmes játékot.

— Két kicsi kezével felkapott egy-egy marék szénát, s magasra dobva azt, odahitt magához.

— Jöjjön már maga sóbálvány, kiabált felém, el-elfojtva szavát a kacagás.

Mire odaértem, leeresztett haja már ott feketéit a sárgás-zöld fűben, mint a hogy a remény zöldjén végigvonul a bizonytalanság fekete felhője.

— Úgy emlékszem, minden vérem arcomba tolult ; elfogott ismét a láz, s öntudatlanul térdeltem le mellé,

— Az asszony lölém hajlott. Félig nyílt ajkai irtózatos kéjt leheltek reám ; fátyolos szemeiben veszedelmes tűz lobogott. Meleg puha kezét odatapasztotta homlokomra, s csókra csucsoritva ajakát majd felém nyújtotta, majd mikor már a

Ferdinánd fejedelem a Filippopoliszban megnyílt bolgár nemzeti kiállításon felemlítette, hogy Ferenc József őfelségétől meleg hangú táviratot kapott. Ez a kellemes meglepetés bolgár körökben nagy lelkesedést szült.

Oroszországban nagy embermészárlás volt. A nép megtámadta a rendőröket, kik egy kolerás asszonyt a kórházba akartak szállítani. Erre közbe lépett egy fegyveres kozák-csapat, de a feldühö dött néppel, dacára annak, hogy kétszáz halottat vesztett, igy sem lehetett bírni. Csak akkor állott helyre a rend, mikor két ezred katonaság a kellő számú tüzérséggel kivonult.

A cári család Szent-Pétervárról a kolera elől Finnlandba menekült.

Kossuth Ferenc levelet irt Helfy Ignác kép viselőhöz s kijelenti, hogy édes atyja politikai elveire való tekintettel, miket tisztelni tartozik, nem jöhet el a tállyai Kossuth-tem^om felavatására.

Hírek az országból.

Őfelsége lemondott lengyelországi utazásáról, mert Lembergben nagy embertömegek egybeözön- lése a közegészségre nézve veszedelemmel járna.

Szapáry Gyula gróf, ministerelnök, Oszten- déből, hol két hétig használta a tengeri fürdőt, a fő- és székvárosba visszatért s átvette az ország kormányzását.

Kossuth Lajos Iratai-nak negyedik kötetét elkészítvén, hozzá fogott a befejező ötödik és ha todik kötet Írásához, mely köteteknek feldolgozandó anyaga már teljesen rendezve van.

A kisdedóvók kiképzésére Kalocsán, N.-Váradon, Szatmár Németiben és Esztergomban róm. kát. jellegű intézeteket állítottak. Maga az állam is létesített három ilyen intézetet, Hódmezö-Vá- sár helyen, Pozsonyban és Sepsi-Szent-Györgyön.

t.]k«zség;i biró és kör jegyző urakat tisztelettel kérjük, hogy hátrálékaikat hozzánk lehetőleg mielőbb beküldeni szíveskedjenek A »Zemplén« kiadóhivatala.

Különfélék.

(Kegyes adomány.) Ófelsége a király, kabinet irodája utján, Leszkó András ulics-krivai g.

k. tanítónak 15 ftnyi kegyes adományt küldött.

(Személyi hir.) Buzinkay Gyula, országos közegészségügyi felügyelő, f. hó 2-án délután Uj- hely közegészségügyi viszonyainak, egyszersmind a kolera ellen tett óvintézkedéseknek felülvizsgálás^ céljából városunkba érkezett.

(A időjárás) még mindig kánikulai jellegű. A reggelek nagyon kellemesek, s ha nem hiányoznék már a levegőből az a jóizü izé, amit tudósnyelven ózon nak neveznek, fölérők volnának a legpompásabb lélegzetű tavaszias reggelekkel. Dél- tájban a hőmérő, dacára annak, hogy éjente párszor nagy esőnk is volt, még íelviszi a 24 R. fokig. Hanem az esték és éjjelek már határozottan hűvösek. Úgy látszik itt a vénasszonyok nyara 1

(Óvóintézkedések a kolera ellen) A netalán bekövetkezhető járvány esetére kolera-kórházul a Hecskén lévő uj, de még üresen álló árvaházat fogják berendezni Ez az épület teljesen elkülönítve áll s helyiségei is olyanok, hogy ennél alkalmasabb

közelségtől szinte éreztem annak perzselését, elkapta fejét.

— Sose láttam észbontóbb, idegpattantóbb érzékiséget, mint ez az asszony volt. Kívánatos, csábos volt, amilyen csak egy asszony tud lenni, a ki szeret, vagy a ki bolondot keres.

— A visszafojtott láng, az asszony közelléte és a frissen kaszál» szénának buja, nehéz illata elvették eszemet... . Kirántottam fejemet az asszony keze alól, s megragadtam karját.

— Beleragadtam, mint egy örült a gömbölyű karba, s égő, szomjazó ajkam ajakát kereste. Mikor megcsókoltam, sistergett az a csók, mint mikor a tűzre vizet öntenek. Egy csók volt az, hosszú, véghetetlen; egy csók, a melynek még ma is perzsel az — emlékezete.

— Mohó vágygyal, olthatatlan szomjúsággal szívtam ajakát, mintha csak a lelkét akartam volna azon át kiszívni.. . .

— Az asszony egyszerre ijedten kapta ki magát karjaimból, s egy labda könnyűségével szökött fel. Vérpiros arccal nézett maga elé s remegő, rángatózó kezekkel verte le magáról a fűszálakat.

— Őrülten csúsztam oda mellé. Görcsös karokkal fogtam át lábait, s amint az asszony lázasan, remegve igyekezett szabadulni tőlem, vérbeborult szemeimet fölemeltem hozzá.

— Legyen esze Esztert —dadogtam neki. Megöl!. . .

— Az asszony fölriadt. Elrántotta magát, s pihegve, akadozva kérdett: mit akar ?.. Állat 1..

— Mit akarok ?.., Miért bolonditott f . ..

Folytatás a mellékleten