Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-08-14 / 33. szám

Melléket a „Zemplén“ 33-ik számához.

(Díszpolgári oklevél átadása ) A Jusztus József alattyáni plébános díszpolgári oklevelét, melylyel hű fiának nemeslelküségét jutalmazta S.-Á. Uj hely város képviselőtestülete, Alattyán'oan f. hó 8-án nyújtotta át az Ujfalussy Endre városi főbíró, Pataki Miklós jegyző s Bánóczy Kálmán képviselőtestületi tagokból álló diszküldöttség. A szülővárosához mindenkor meleg szeretettel ragaszkodó plébános lekötelező szívességgel fogadta, azután dúsan megvendégelte a diszküldöttség tagjait. A ! magyaros vendégszeretettel megtartott ebéd alkalmával Pataky Miklós városi jegyző emelt poharat a kitűnő házi gazdáért, úgyis mint S.-A.-Ujhely hö fiáért, — mire az ünnepelt meghatottan, meleg szavakkal válaszolt A küldöttség másnap délben hagyta el Alattyánt a szives látás jó emlékével, s avval a hő óhajjal, hogy a város jóltevője még sok, sok ilyen ünnepést éljen 1

(Közegészségügyi állapotok.) A Rongyva-kérdés megoldásának szükségét és halaszthatatlan sürgős voltát számtalanszor tárgyaltuk, szellőztettük, emlegettük, aposztrofáltuk, sürgettük, sajnos azonban ez ideig hasztalanul; pedig hogy menynyire égető kérdés ez legfőképen közegészségügyi viszonyaink javítása céljából, mindenki meggyőző dést szerezhetett magának, ki csak egyszer is végig sétált a büszhödt pocsolyákkal, csatornák fertőző levével és szeméttel telt meder dudvás partján a Rongyvának. Mostanában a nagy erőfeszítéssel folyó ovóintézkedések foganatosítása során Barthos József főszolgabíró meghagyta, hogy a mederben lustálkodó vizek, legalább részben, árkok segítségével levezettessenek és igy a veszedelem siettetésére szolgáló halál-csirák száma legalább apasz- tassék. Ez azonban csak ideig-óráig tartó panácea lesz ; valamivel többet érő a semminél. Inkább csak jelzése ez annak, hogy a Rongyva-kérdés megoldásának sürgőssége immár akuttá vált, mert itt van a rémitő kisértetek járásának 12-ik órája; mely hogy be ne következzék, illetve, hogy a kir. kereskedelemügyi ministériumnál már egy hosszú év óta elintézetlenül heverő Rongyva-ügy végre- valahára letárgyaltassék, arról a vármegye h. alispánja sürgető felirat küldésével gondoskodott.

(Az időjárás) e hét nagyobb részében is szeles, hives, borongós volt. Reggelenkint és estefelé egészen felillett az őszi kabát, még tegnap reggel is, pedig gyönyörű derült napra viradtunk. Egyébként pedig abból a jelenségből, hogy az akácfák másodszor virágzanak, a tapasztalt emberek hosszú és szép őszt jövendölnek. Szebb, mint szép, valósággal remek képet mutat a rétségeknek dús és virág-pompás sarjutermése.

(Az újhelyi vadász-társaság) Keresztessy Lajos kir. törvényszéki bírót választotta elnökévé.

(Halmay Imre színtársulata) jelenleg Nyíregyházán működik, honnan még e hó folyamán S. A.-Ujhelybe készül átrándulni.

(Eljegyzés.) Tóth Károly, s.- a.- újhelyi m. kir. pénzügyi fogalmazó, jegyet váltott Somogyi Ella kisasszony nyal Eperjesen.

(Kiásott csontvázak.) A piaristák temploma mellett lévő cínteremből, a főgimnázium uj épületszárnyának alap-ásása alkalmával, temérdek emberi csontváz került napfényre. A szuterénül szolgáló térség föltárása után előtűntek régi épületfalak fun- dámentom-maradványai is, melyek azt mutatták, hogy a mai cinteremben, a templom tengelyére merőleges irányban, valaha egy kripta állhatott. A csontvázakból már csak a koponya, a fogak és a felső lábszárcsontok maradtak épségben. A koponyáknak Rétziusz-szöge arra engedett következtetni, hogy tulajdonosaik az életben, talán 5—600 évvel ezelőtt, nagyon értelmes urak, valószínűleg a klastrom építői és lakói, a veres barátok lehettek. A szép formájú koponya-csontok közül kirítt egy-két künokefalosz-formáju is, melyet talán Batu kán emberei hagytak itt. A lelet, melyet azonban már elföldeltek, kraniológiai szempontból megérdemelte volna a tüzetes tanulmányozást.

(Áthelyezés.) Feldbauer Zsigmondot, a tőke- terebesi vasúti állomásnak 15 éven át volt s a legszélesebb körben ösmert főnökét, a vidék Berci bácsiéit, saját kérelmére Miskolczra helyezte át az igazgatóság. T.-Terebes város úri közönsége a köréből távozó főnök tiszteletére a kaszinó helyiségében társas vacsorát rendezett, mely alkalommal, írja levelezőnk, búcsúzó Berci bátyánkat az elválás emlékéül legkedveltebb eledeleivel vendégeltük meg.

(Értesítés.) A helybeli piaristák templomában a szokásos aug. 18 iki búcsú, az idén e napon nem tartathatik meg, mert a javítási munkák nem fejeztettek be; a templom benedikáltatása aug. 28-án fog eszközöltetni, e napig a templom zárva lesz. Ormándy Miklós dr. házfőnök.

(Szobatűz) volt f. hó 8-án, esti 10 óra tájban, a Széchenyi-téri Ganzler-íi\t házában, Morgenstern Emánuel cipész lakásán. A tüzet Morgenstern inasa okozta, ki égő gyertyával menvén a szobába, ott keresés közben és vigyázatlansága miatt az ablak függönyét meggyujtotta. Szerencsére a segítség hamar kéznél volt s igy aztán a nagy ijedelmen kívül nagyobb baj, vagy kár nem történt.

(Halálozás.) Fodor Istvánt, S -Patak város derék jegyzőjét, súlyos csapás érte, hőn szeretett ( nejét és a gyöngéden szerető jó édes anyát f. hó

8-án elrabolta a könyörtelen halál. A kesergő férjet és a kis árvákat vigasztalja meg az isten 1

(A tokaji hegyek termése.) Tokaj város főbírája írja a Bp. Hl.-nak: Szöllőhegyeink idei állása jövedelmező szüret reményére jogosít föl. Tokaj város különösen kevésbbé van sújtva a filloxera csapástól, mint Hegyaljánk többi része, ahol különben az uj ültetések kedvező eredményt nyújtanak.

(Betöréses lopások) cimü, multi közleményünk kiegészítéséül még a következőket Írja tudósítónk • Most már egész bizonyosan tudják, hogy az a jó madár, ki éjjeli látogatásaival a gálszécsi járásban úgyszólván rémületet keltett, nem más, mint Szarvas Mihály (csufnéven Pestik,) ki több- rendbeli rablás és gyilkossági kísérlet miatt 10 évig ült az illavai fegyházban ; onnan ez év március havában bocsátották szabadon. Úgy látszik hogy a fogság semmit sem változtatott egyéniségén, mert ugyanazokat a bűntényeket ismétli, amik miatt előbb büntetést mértek rá. A vakmerő rab lónak legújabb mersze az volt, hogy f. hó 4 én estve ellátogatott Gálszécsbe, s a csendőrségi laktanya tőszomszédságában levő korcsmába tért vacsorálni. A korcsmába nyiló bolthelyiségbe a csendörörsvezető éppen szivart venni jött; mikor a korcsmáros jelentette neki, hogy valami ’ gyanús ember falatozik az ivószobában. A csendőr, elég vigyázatlanul, minden fegyver nélkül lépett a korcsmába s az ott talált Pestik-zt felszólitotta, hogy mibenjárásának igazolása végett kövesse őt a csendőrsági laktanyába. Pestik készségesen engedett a felhívásnak, de alig léptek ki a korcsma ajtaján, futásnak eredt, a csendőr utána, de nem bírta elfogni, mert amint a mezőre értek, Pestik revolveréből kétszer a csendőrfelé lőtt s meghátrálásra kényszeritette. Most több mint harminc csendőr cirkál a környéken, de a tudósítás keltjéig még csak annyira tudtak menni, hogy az orgazdákat kinyomozták. A vidék lakosságának izgatottságát jellemzi az az intézkedés, hogy úgy Gál- szécsen, mint a szomszédos falvakban is, éjjelenkint polgári őrségek ügyelnek a közbiztosságra.

(Emberölés.) M.-Hotyka község, írja levelezőnk, folyó hó 6 án, éjjeli 10 óra tájban, kegyetlen gyilkosságnak volt színhelye. Balázs János hoty- kai lakos napszámost kannibáli kegyetlenséggel kaszabolták le személyes bosszúállásból. Koponyáját baltával beverték, hátgerincét dorongokkal több darabra törték, bal és jobb tomporáról pedig a húst kaszavágásokkal lehasogatták. Különben a vadállati dühvei végrehajtott gyilkosság tervét régen forralták, mert, mint maguk a tettesek mondják, a megölt Balázs János mindenkibe belékötelődzködő, rakoncátlan s ellenük is lelkesedő egy rovott múltú ember volt. Számtalanszor okozott kárt embertársaiban, mig végre most őt magát is utólérte a nemezis. A hullának f. hó 8-án hatóságilag teljesített felbontása alkalmával konstatálták, hogy a reá mért minden egyes ütés, szúrás, vágás egymagában is föltétlenül haláltokozó volt A tettesek, névszerint Márton József, Béres Mihály és Bartus István (a két utóbbi legény-ember, az első már házas) e borzasztó tett elkövetése után önként jelentkeztek a büntető bíróságnál. Mindhármukat letartóztatták s most az újhelyi kir. törvényszék börtönében várják földi büntetésüket.

(Szédelgő asszony.) Tóth, másképen Fekete Borka, a rendőrség előtt ismert gyanús firma, újabban azzal tetézte jó hírnevét, hogy egyes kereskedésekben, vagy üzletekben megjelent s ott egy ismert úrnő cselédjének adván ki magát, nehány pillanatra úrnője részére »ki a piacon bevásárol« egy két forintot kért kölcsön. Ez a fogás annyiszor-mennyiszer sikerült is neki, de e napokban, mikor Wiehs Keresztély cukrázdájában tett megint kisérletett, rajta vesztett s a rendőrség elé került.

(Öngyilkossági kísérlet.) Hladek Mari, napszámos asszony, ki csalás vádja miatt került e napokban a városháza zárkájába, kendőjével az ajtó kilincsre felakasztotta magát; a kulcsosnak azonban gyanúsnak tűnvén föl a zárkóból kihalló nyöszörgés, benyitott. Ideje-korán, mert a halálra vált, amint vízzel leöntötték, még magához tért.

(A jövő tanévre) 2 tanuló 25 ft havi fize- j tésért teljes ellátásra elfogadtatik Geőcze Andor ‘ kir. pénzügyi számtisztnél, Kossuth utca 200 sz. a.

(Tanulóul fölvétetik) egy jó házból való ifjú a »Zemplén* könyvnyomda müintézetében.

*

I Egyesületi élet.

Nyilvános nyugtázás.

XXIX. kimutatás.

A főgimnázium építkezési költségeinek fedezésére közelebb a következő befizetések eszközöltettek : Fendrich Mór 2 ft, Rosenberg Sámuel 5 ft, Matterny József 20 ft, Nyomárkay Kálmán 10 ft,

Lenkei Mihály 10 ft, Rakmányi János 6 ft 66 kr, Somogyi Gyula 8 ft, Ármágyi János 5 ft, Szu- nyoghy Dezső 14 ft, Smotzer Péter 25 ft, Schvei ger Albert 4 ft, Herczog Leopold 6 ft, Valiét Leopold 10 ft, Bodnár Péter 4 ft, Kovács Géza 15 ft Rose Józsaf 10 ft, Polgári takarékpénztár 125 ft, Osváth Ferenc 50 ft, Szöllősi Arthur 100 ft, ifj. Szabó János 4 ft, Petrik János 100 ft, Toma Mihály 30 ft, Moldoványi Géza 10 ft, Dókus Ernő 200 ft, Szőllösy József 6 ft 70 kr, Kecskés Antal 30 ft, Bokor József 24 ft, Székely László 3 ft, özv. Adriányi Gyuláné 3 ft 50 kr, Horgonyi József 15 ft. összesen: 955 ft 86 kr. Az I—XXIX. kimutatás főösszege: 9077 ft 66 kr.

A kegyes adományozók fogaddják hálás kö- szönetünket.

S.-A.-Ujhely, 1892. aug. 12-én.

Pataky Miklós, Ujfalussy Endre,

V. jegyző. főbíró.

CSARNOK.

Az első rózsalevél.

Holmi régi lomok között kotorásztam, midőn valami kis, egyszerű medaillon akadt kezembe. A födelére fényes betűkkel éz a szó vagyon írva: Nagymama. És azt hiszem, ez az egy szó eléggé érthetően mondja el, hogy milyen rég elmúlt időknek emléke ez az igénytelen csecsebecse. Ez az egy szó magában foglalja a naiv- ságnak azt a nagy tömegét, mely lelkemben honolt, midőn a kis medaillont gyermekes örömmel akasztottam óraláncomra, mikor a kabátomat az utcán és az iskolában ,nagy magammutatással« napokig nyitva hordtam, avégre, hogy mindenki lássa a brimbóriumot és benne a kis húgom arcképét és haját.

Sokáig nem zavarta meg a tartalomnak testvéri és gyermeki szeretet alkotta harmóniáját semmi sem.

Nagyanyán, anyán és nővéren kívül rám és medaillonomra nézve a szép nem még sokáig nem létezett. Évek múltak el anélkül, hogy kedélyem kivetkőzött volna gyermekded egyszerűségéből és kedélyemmel együtt naiv maradt a medaillonom is . . .

De valamikor mégis csak uj hangnemeket kezdtek hallatni lelkemnek húrjai és egyszer csak, — hogy volt, hogy nem volt, belopódzott a húgom arcképe mellé egy rózsalevélke, amely föltűnő, vörös színével nagyon is kirivott ebből az ártatlanságában fehér világból. — Ma már a vörös levélke szinehagyott, fonnyadt és elvesztette egészen azt a virító élénkségét, melylyel a kis emlék-gyűjtemény csendjét megzavarta : de azért, ha sokáig el-elnézegetem, újra fölébreszti lelkemben azokat az elhomályosult képzeteket, amelyek hajdanában véle kapcsolatosak voltak és a gondolatfoszlányok, melyek még elszórtan éldegélnek bennem, egységes képpé csoportosulnak körülötte..

Lelkem épen forradalmi időszakát érte akkor- jában, midőn a jogi tanfolyam első, tapasztalatok ban és örömökben gazdag éve után visszatértem a Kárpátok közé, eltelten attól a gyermekes önérzettől, a melyet rendesen az első önálló lépés önt belénk. Hoztam magammal a diGsőségteljes év emlékeként egy eléggé rendes indekszet; egy vitézi viaskodásban szerzett sebet, melynek helyét azonban nagyitó üveg is csak homályosan mutatta, egy ellenzéki kortesjelvényt, a mely fényesen bizonyítja, hogy hazánk közéletének mily fontos tényezője voltam és végre egy rendezői vállszalagot, melylyel egy bálon díszelegtem és meg voltam róla győződve, hogy ez a sok trófea följogosít arra, hogy mindenkit lenézzek, aki csak abban a világtól elmaradott, tót vármegyében létezik.

Életemnek ebben a boldog honában történt, hogy egy társaságban elkezdtem beszélgetni valami kis szőke leánykával egyrészt azért, mert az asztal körül ő mellette volt az egyetlen üres szék, másrészt pedig, mert jogászi dignitásomhoz illőnek találtam, hogy megmutassam ezeknek a civilizáció villámvonatáról lemaradt vidékieknek, hogy mi, fővárosi ifjak, hogy szoktunk hölgyekkel társalogni. Eleinte előkelőén blazirt vonatkozással bocsátgat- tam ki ajkaimon egynéhány afifektált frázist, majd olvasottságom jelzésére néhány idézetet, szóval a szép és kedves nő fogalma csöppet sem lelkesített s rideg számítással osztentáltam kiváló tulajdonságaimat a végre, hogy imponáljak a kis szomszéd- nőnek.

Akkor még, ama bizonyos gyermekes büszkeség hatása alatt, azt hittem, hogy az inteligen- ciát itt egyedül én képviselem s hogy egy naiv kis leányka, a ki csak most került ki a nevelő- intézetből, szükségképen meghajlik az én rendkívüli olvasottságom előtt és annál nagyobb volt zavarom, mikor észrevettem, hogy az inponálás sehogy sem sikerül.

Sőt mi több a kis lányka olyan témákról mert beszélni, melyekről nekem, jogtudományi képzettségem dacára fogalmam sem volt. Említett oly iró-