Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-08-07 / 32. szám
Sátoralja-Ujhely, 1892. augusztus 7 32. sz. Huszonhármatok évfolyam. ELŐFIZETÉS ÍZ. EgőBE évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen leveiek csak ismert kezektől fO' gadtatnak el. XéilrAtoz nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. Z EMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. MEajELElTIK: TISSUE) EIBDETÍS DU | hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sző után 1 kr. I Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték saerlnt minden %3 centiméter I után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjfatik. Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Tanítsátok a népet! (J.) A lelkész első sorban a nép tanítója. O hirdeti az isten igéjét, tanítja a vallást, terjeszti a morált. De az ember nemcsak igéből él, vannak anyagi szükségletei is. Azt, kinek segítségével anyagi helyzetén javíthat, ki utat és módot nyújt neki, hogy jólétre, vagyonra szert tehessen, azt barátjának tekinti, annak tanácsait követi, az vezetője lesz az élet küzdelmeiben. A lelkész állásánál fogva rendelkezik azokkal az eszközökkel, melyekkel a népre jótékony befolyást gyakorolhat és kétségtelen dolog, hogy a pap sok helyen uralkodik a hívek fölött. A paraszt nép, a falusi birtokos, a teljesen megváltozott gazdasági viszonyok következtében, a gép és tőke óriási versenye folytán igen szorult, igen nyomasztó helyzetbe jutott és az élet harcában védtelenül áll egy hatalmas ellenféllel szemben. Neki oktatóra, vezetőre van szüksége, ki öt felvilágosítsa, ki neki uibaigazitáso- kat adjon, ki őt azokkal az eszközökkel és módokkal megismertesse, melyek őt ve- senyre képesebbé tehetik és következetes elszegényedését gátolhatják. A mezőgazdaság külömböző mellékiparai, a gyümölcstermelés, a méhészet és baromfi-tenyésztés, a különféle házi iparok mindannyi eszközök, melyek segítségével a paraszt nép bizonyos fokú anyagi jólétre szert tehet. Erélyes és jövedelmező tevékenység elvonja a parasztot a korcsmától. Az anyagi siker felébreszti önbizalmát és kiszabadítja őt az uzsorás körmeiből. Józan, takarékos, erkölcsös lesz parasztunk és az elvadult ember újra hü fia lesz az egyháznak. Ki van inkább arra hivatva, hogy öt T Á 5 0 A. Budapestről — Keszthelyre. A ^Zemplén* eredeti tárcája. Bevezetésképen megígérem, hogy útleírásom nem lesz olyan hosszú, mint az útam. A személyes benyomásokra is csak azért terjeszkedem ki, mert a modern esztétika a szubjektivitásnak teljes mértékben való gyakorlását nemcsak megengedi, hanem határozottan javasolja is. így tehát megemlítem mindjárt az első kellemetlenséget. Én, ki mindig akkor szoktam az álom édes karjaiból kibontakozni, midón a nap már pályájának jókora darabját bejárta és csupa emberszere- tetböl más korán kelőknek engedem át a példabeszéd aranyait: a mi 7empe-\ölgyünk iránt való lelkesedésből hat óra körül már talpon voltam. Emlékezetem szerint először ily korán életemben; fogadásom szerint utólszor, mert csúnyán megla koltam a korai felkelésért. Lekéstem a vonatról s egyedüli vigaszom volt, hogy csak néhány perccel késtem le. Nehány perc kis idő emberek s nemzetek életében (hiszen a jubilánsok a negyedszázadról is fitymálva szoktak beszélni), de az utasnak ez rengeteg nagy idő lehet. Négy óránál többet töltöttem hiaba (életem elveszett órái I), holott ezalatt puha párnákon heverhettem volna. Morfeusz atyám 1 Megadással vettem a büntetést. Többé nem vétek ellened soha. D. e. n-kor végre kirobogott vonatunk a budapesti pályaudvarból és előbb tűrhető gyorsaerre az útra vigye, hogy tanítója, tanácsadója, vezetője legyen? Ki inkább, mint a lelkiatya, a lekipásztor. Egy tönkremenó, nyomorral és Ínséggel küzdő, a pálinkaördögnek martalékul esett, az uzsora járma alatt nyögő nép nem lehet a szó valódi, nemes értelmében vallásos. Az anyagi jóléttel emelkedik a nép erkölcsi színvonala is. A pap, a plébános népies nyelven beszélhetne híveivel és mindarra taníthatná őket, mit a vándortanitótól megtanulhatnak. A pap lenne a mintagazda, a gazdasági felvilágosodás apostola. Községe gazdasági kör, melyben ő elnökölne. Természetes dolog, hogy a papjelölt már a szemináriumban kell hogy megfelelő gazdasági kiképzést nyerjen, hogy tanítói hivatás ának eleget tehessen. Az egyház bizonyára csak nyerne ennek a szempontnak elfogadása mellett, mert az alsóbbrendű klérus anyagi helyzete javításának nagy jelentőségű kérdése megoldatnék egy csapásra. A megfelelő gazdasági képzettséggel biró lelkész kisebb fizetés mellett is nagyobb anyagi jólétnek fog örvendeni, ó boldogulni fog és vele együtt a gondjaira bízott hitközség. Van már ma is sok derék lelkészünk, tanitói, lelkészi hivatását az általunk jelzett értelemben felfogva, valóságos atyja híveinek és e nemes lelkű papok kitűnő tévé kenységén isten áldása van. De ezek a derék lelkészek ez idő szerint csakis dicséretreméltó kivételek. Méltóságos uraim, főtisztelendő érsek és püspök urak! Miért ne lehetne a kivétel szabálylyá? sággal, majd tűrhetetlen lassúsággal szeltük át a Dunántúlt vasúti sinjein. Utitársam a képzelhető legunalmasabb volt. Unalmas volt, ha hallgatott, s mikor beszélt, még unalmasabb volt. Szinte örültem, hogy az ő utitársa még nálánál is lehetőleg kiállhatatlanabb volt. így érthető, hogy minden kis látványosság megörvendeztetett, mert ki zökkentett az egyhangúságból. Sok ugyan nem volt. Mártonvásár-on a Brunszvick grófok gyönyörű uradalma, kertjeivel, erdeivel, vadasaival s remek palotájával ragadja meg figyelmünket. Később, már Sz. Fehérvár vidékén, a hosszú velenczei ló terül el • gyér számban repdesnek Hermann Ottó kedvencei felette. Nyék is arra van, nem látni rajta semmit, nem is szükséges, elég ha az onnan kiömlött szellem fog megmaradni minden magyar szívében, híven a hazához »rendületlenül.« Jó délután, Siófok-hoz közel, látni meg először a Balaton-t, mikor vonatunk a dombok közül kilép. Impozáns látvány! Mértföldnyi széles viz s az óriási hegyek a túlparton törpe domboknak látszanak. A szőke hullámok delejes erővel vonzzák szemünket, le nem veszszük róluk, mig csak be nem érünk az említett városkába, hol a Sió belép a magyar tengerbe. Kis város, de úgy látszik, rövid idő múltán az ország legkedveltebb nyaralóhelyeivel együttesen fogják emliteni. Meg van hozzá a fölötte kellemes levegő, szép fekvés, Balaton, s ami a legfőbb kellék : a vállalkozó kedv. Most épülnek kényelmes fürdőházai és szállói. Vendégeinek száma ma is túlhaladja már a kilenc százat. Elég tágas színkörében meglehetős rosszul játszanak, de az elkényeztetett közönség, üdülőhelyén, le szokott mondani magasabb művészeti igényekről, Az éjt komfortábilis és nem drága hotelben töltöttem el Sárospataki hangok. Van egy derék tanítója Zemplén-vármegyé- nek, aki orvos is, gazda is s már ma talán inkább orvos és gazda, mint tanító. Ha ez a valaki a Bodrogközről Sátoralja-Ujhelyen át Sárospatak felé utazik, mindig zúgolódásban tör ki őseinknek egy — szerinte — bolond ténye miatt, a miatt t. i. hogy Sátoralja-Ujhelyt tették a megye fővárosává — Sárospatak hélyett. ,Ez a gyönyörű fen-sik, ez a rengeteg határ, ezek a nagykiterje- désü erdők, ez a nagy múltú vár, ez a százados főiskola s hozzá még ez a csaknem hajózható folyó . . . Ugyan ki volt az a vak, aki nem látta mindezt és oda ragasztotta a megye székhelyét a Rongyva bűzös patakjához, a Sátor-hegy szűk lejtőjére ?1 . . .« Hát hiszen igaz, igaz; de az apoteozis elkésett s már akár a Rákócziak félelmes emléke-, akár a főiskola református volta mián, Sárospatak gyakugyan lemaradt a gyorsan fejlődő városok diadalszekeréről, aminek bizony épen az az egyik oka, hogy a vármegyei központ közvetetlen közelségében kell gubbaszkodnia. Piacunk eddig is Uj- hely volt, pénzünket ott költöttük el rendesen s ma még inkább — a zónajegyek miatt. Pedig pénzünk volna, vagy lehetne nekünk elég 1 Felső s alsó határunk csakúgy ontja az isten-áldást. Nagyobb birtokosaink rengeteg tanyai birtokokra gyűjtik a kincset, de — tudja a tatár — egészben és általában mégis cudarul szegények vagyunk s igazuk van azoknak, akik 40—50 év után ide vetődve sem tudnak semmi különösebb változást felfedezni városunk képén. Az a temérdek pénz, amely ide a főiskola, tanítóképző, malomkőbánya stb. révén befoly, — mintha csak a Bodrog nyelné el, nem látszik meg itt igazán senkin. Sikertelen egy várossá lettünk, mintha valami régi átok nyomna őseinknek valamilyen nagy bűne mián. őtven percenten felül jár már a városi pótlékunk, az u. n. községi adó. Van fő- és al-biránk, 3 jegyzőnk, pénztárosunk, árva-gyámunk, adó- végrehajtónk, egy sereg kisbiránk, egész külön szervezetű közbirtokosságunk s intelligens városi tanácsunk, rendőrfőnökünk, tűzoltó egyesületünk stb. és mégis mindig csak egy helyben vagyunk, mint az elakadt szekér. Tessék csak végig sétálni utcáinkon s tereés másnap 8 órakor szálltam hajóra, mely másfél óra alatt Balaton-Füred-re szállított, hol már megvan minden, mi egy nagyobb igényű fürdőhöz szükséges, sőt mi a drágaságot illeti, túlhaladja a legnevezetesebbeket is, Vendégek és turisták sürü csoportjai hullámzanak a gyönyörű sétatereken s napközben ellepik az úszóházak minden zegét, zugát. Tény, hogy oly üdítő hatást nem gyakorolt reám fürdőzés, mint ott, s aki csak kilép belőle, mind a paradicsomi gyönyörhöz hasonló érzésnek adott kifejezést. Amikor pedig estve a csillagok ezrei fénylenek az égen, itt a földön is kigyulnak a világítók minden fajtái, nappali fényt terjesztve a sétatereken zsongó sokaságra. Az egész helység csupa vidámság, a nap, az éj, a természet s emberek mind az öröm érzetét tükrözik vissza. S ha, minek már kezdete megtörtént, a dunántúli arisztokrácia s pénzes emberek ékes nyaralókkal fogják feldíszíteni, akkor a legkiesebb helyek közé fog soroltatni. Két napi ottlét alatt két hónapra elegendő pénzt elköltvén, a pazar szépség s kellemetesség dacára mégis örültem, hogy elmenekülhetek Fii- red-ről. Nehány órára eltávoztam a helyről, hol emberek járkálnak, a tengeren voltam, nem láttam emberi alkotást, csupán azt, mit az isten hozott létre. Nem fogom ezt a leírhatatlan szépségű tájat leírni. Aki meglátja, csak haragudnék, hogy hazánknak a nagyszerű vidéket leírással profanizál- jákj aki nem látja, az halvány fogalmat sem nyerhetne a táj valódi szépségéről. Bámultuk gyönyörűséges érzéssel a tengert, mely reggel szép kék színű, a távolból kékeló hegyeket, a meseszerű Tihany-1, Badacsony-1, Kenese-1, csodáltuk a tér. tffF" Mai számunkhoz egy ív melléklet va,u csatolva.
