Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-12-26 / 52. szám
nak, hogy vele és általa megszületett az emberi szivekben az isteni láng: a szeretet! A szeretetnek ünnepe legkivált a karácsony. Azé a szereteté, melylyel a mindenható árasztja el a gyarló embert életének minden pillanatában. Azé a szereteté, amelyet az ember érez teremtöje, igazgatója és megtartója iránt. Azé a szereteté, amelynél fogva egyek vagyunk az urban, egyenlők, testvérek és szabadok nemzetiség-, vallás-, nem- és korkülömbség nélkül ! Szeretet! Minő nagy hatalom rejlik ebben az érzésben ? Gondoljátok el, hogy minő sivár, minő kietlen, minő visszataszító lenne ez emberi élet szeretet nélkül ? Ez a krisztusi szeretet az, mely erőt ad az élet kelletlensé- geinek elviselésére ! Mert ha vannak bajaink embertársainkkal, ha nem értjük meg egymást, ha egyik a másik ellen tör, ha e miatt keserűséget érzünk: gondoljuk meg, hogy ennek oka az, hogy sziveinkben a szeretet tiszta tü- zét az önérdek hamuja födte el. Ez az, amiről e napon meg kell emlékeznünk azért, hogy a szeretet ellenségét, megölőjét: az önérdeket eltávolitsuk sziveinkből. Ne gondoljátok, hogy a szeretet tanaiért csak a templomban lehet küzdeni. Higyjétek el, hogy midőn mi hazánk szabadságáért, valamennyiünk testvériségéért küzdünk: akkor a szeretet szent eszméje vezérel bennünket az önös érdekeknek szeretet nélkül való uralma ellen. A szeretet csak ott valósulhat meg a maga teljességében s a legnemesebb értelemben, ahol a szabadság uralkodik; ahol a politikai és társadalmi intézmények megengedik azt, hogy minden ember testvér és egyenlő lehessen. Midőn tehát szabadságért küzdünk: akkor egyszersmind iparkodunk a szeretet hatalmának kiterjesztésére js, amely levetkezteti az emberről mindazt, ami állati és felemeli öt a mindenség urához és ahhoz, aki érette meghalt : megváltójához ! Ez az isteni érzelem töltse be sziveinket karácsony szent ünnepén ! És ha ezt az érzést szivünk egész melegével tápláljuk, nemcsak méltókká teszszük magukat a mindenható végtelen kegyelmére, nemcsak megközelíteni törekszünk üdvözítőnket, hanem egyszersmind munkálkodunk a haza szabadságán s valamennyiünk testvériségén, amely egyérttelmü e hazának s benne mindnyájunknak boldogságával, A szeretet legyen és maradjon közöt tünk örökkön örökké ! iKitó — Hja bizony nem valami nyájasan. Amint az első magyar prédikáció után hazajöttem, amikorra már tudták városszerte a tervemet is, a sarkamat taposta egy deputáció, amelyik állott három ki- beretvált képű, bajusz és szakáltalan vén tótból, s előadták, hogy ők tiltakoznak a Szvatopluk nyelvének ekképen való mellőzése miatt, s vagy prédikálok nekik ezután is tótul, vagy pedig ők és a többi tótok nem járnak a templomba. - Én persze, hogy szerettem vólna kilökni őket, de hát tudod, pap lévén, szelíden és szőrmentén kellett bánni véliik. Azért is megmagyaráztam nékiek, hogy vannak nékem csak magyarul tudó híveim is, különösen az intelligencia, akiknek ahoz, hogy engem megértsenek éppen anyi joguk van mint, nékiek s lám ők mégis beérik a negyedik vasárnappal. Aztán meg a gyermekek, fiatalok már tudnak magyarul, akiknek legtöbb szükségük van a ta nulásra, (mert kendteken, vén korhelyek, úgy sem fog már a szép szó, habár ha franciául beszélek is, gondoltam, de nem mondtam el.) Külömben ahogy mondtam úgy lesz. Ha meg kendtek és a többi tótok nem járnak a templomba: nekem mind egy ; de hogy akkor kendteket a többi tótokkal együtt elviszi az ördög, az bizonyos 1 — A deputáció fejcsóválva távozott. Két kö- rűlménynyel tisztában voltak. Az egyik az volt, hogy akár duzzognak, akár nem: én fogok topább is a kijelölt vasárnapokon magyarul prédikálni, s hogy ezen ők nem segíthetnek. A másik az volt, hogy ha templomba nem fognak járni, elviszi őket az ördöp. Ez nem kellemes uou-an. de ezen seoútRövid válasz „A mi koldusaink“ című két cikkelyre*). A mi koldusaink címmel a Zemplén legutóbbi számaiban, X—y aláírással, két cikkely jelent meg, melyek engem, mint a városi rendőrségi ügyek vezetőjét is érdekelvén, arra a következőkben válaszolok. Mindenekelőtt teljes elismeréssel adózom a cikkely írójának azért, hogy felszínre hozta ezt az égető kérdést, melynek megoldása közönségünk érdekében annyira sürgős és kívánatos. Elismeréssel adózom továbbá azért is, mert a cikkelyek a dolgoknak kiváló megfigyelésével lettek megírva és körvonalozva van azokban az irány, mely a megoldás felé vezető teendőket megszabja. Tájékozásul tudomásul adom, hogy a városi elöljáróságnak gondja van arra, hogy »koldulási engedélyt« csak azon helybeli illetőségű egyének nyerjenek, kiknek munkaképtelensége orvosilag bizonyítva van; ide nem értve természetesen a nyilvánvaló nyomorékokat Ilyen koldusunk a nálam vezetett nyilvántartás szerint 19 van. Már magában is nagy szám arranézve, hogy a közönséget folyton zaklassák. Ezeken kívül sokra szedődik össze azon idegenek száma, kik hatósági engedelemmel vannak jogosítva könyöradományokat gyűjteni. És hogy mennyi a csavargó koldus, arról tanuskodhatik a rendőri hivatal statisztikája, melyszerint bárkit meggyőzhetek arról, hogy a f, évi január havától a mai napig százötvennyolc olyan idegen illetőségű egyént toloncoltattam és útasitottam ki a városból, kik részint engedelem nélkül koldultak, részint pedig, mint foglalkozás és igazolvány nélkül talált csavargók a közbiztosságot fenyegették. Ebből láthatólag a rendőrség ezen irányban igyekszik feladatának megfelelni. És ha mégis történik e tekintetben mulasztás, az annak tudható be, hogy nem rendelkezünk annyi rendőri közeggel, mennyivel a csavargó koldusokat, amint a városba lopódznak, nyomban megcsiphetnők. Azok a csavargó fiúk, kik az utcán csatangolnak és a vasúti állomásról podgyászt cipelnek, egytől-egyig újhelyi illetőségűek és nem is oly sokan vannak. X—y úr, A mi koldusaink írója, bizonyára vissza fog emlékezni a pár év előtti időre, mikor épp a Magyar Király vendéglő-, s a Bernát- és Rose féle korcsmák előtt a nap minden szakában ott ténfergett és alkalmatlankodott a rongyos, piszkos, gaminszerü alakok serege. Ma már, hál’istennek, ezektől jórészt megszabadultunk ; segített a suppolás, meg a kóter, többet meg a pálinka vitt a más világra Munkakerülő, csavargó fiúinkkal, hogy őket dologra szorítsuk: mit tegyünk és hogy koldusaink minő közellátásban részesittessenek; hogy vettessék ki annak költsége a nagy közönségre és hogy általában minő rend-zabályok, intézmények létesítése az, hogy a kétségtelenül tarthatatlan állapotokon gyökei esen segítve legyen : azt a város magisztrátusa van hivatva létrehozni és megalkotni, hová épp ez alkalomból a helyzetet föltáró előterjesztésünket megtettük.**) Attól várjuk a helyzet javítását. Végül azt tartom szükségesnek fölemlíteni, *) Lapunk múlt számából kiszorult. Szerit. **) Örülünk. Szerk. * Beharangoztak. Megvártam inig a nép igen szép számmal bement, s aztán beléptem én is a szépen rés taurált tágas templomba, ahol nemsokára intonálta az orgonista egyikét azon egyszerű de műremek számot tevő szép templomi énekeknek, amelyek, különösen a mi édes nyelvünkön, minden kissé zenekedvelőnek füleit kellemesen érintik és a rég letűnt gyermekkor áhítatába hangolnak vissza. Beültem egy padba. S mert nem tudtam a templomban a járást, soká kóborolni pedig nem akartam, helyem a nagykapcsos imakönyves tótasszonyok k izé esett Hogy olyan nagy fehér csat- tos könyvet pedig a tót nép nem fiatalabb része nem igen cipel, csak a vénje, azt Zemp’én ben mindenki tudja. Annyi elővigyázattal mégis éltem, hogy legalább a pad közepébe be ne szorítsanak s ha jött egy szipirtyó, szépen felálltam és udvariasan beeresztettem, mint valami dámát. Végre aztán nem fért be a padba se vén tótasszony, se én nem fértem be, tehát állva maradtam. Dehát gondoltam, lehet gyönyörködni a ma gyarosodás rügyfakadásában állva is és én úgy vártam a prédikációra, hallgatva tovább a szép éneket. Észre lehetett venni rajta az ügyes orgo nista taktus-érzékét, amit csemetéibe oltott, mert csak a gyermekek és a fiatalok énekeltek. Azt hiszem mindenki hallotta már a templomban, különösen falun vagy kissebb városban, hnffv a*7 "»» y,*1*1 * '* *V.,, .'1 e^v ara* ittas műit a többi s a bégére eav kacs hogy ezeknek a kérdéseknek tárgyalása szoros kapcsolatban áll az árvaház megnyitásával. Scliiul«lt liiijos, rendőrtanácsos. Vármegyei ügyek. Nyugdíjazás — választás. Csiszár Gábor, főpénztáros, a vármegyeszerte ösmert és közszeretetnek örvendő jó Gábor bácsi, vármegyénk törvényhatóságához benyújtott folyamodásában, arisz- tidesi becsületességgel betöltött hivatali állásáról való lemondását bejelentvén, nyugdíjaztatását kérte Minthogy a lemondást, tekintettel folyamodónak elaggott korára, szolgálati érdemeinek teljes méltánylásával, elfogadják : a főpénztárosi állás, melyet már nyolc hónap óta Klein Tivadar gyámpénztári ellenőr, mint helyettesített főpénztáros, tölt be kiváló szakértelemmel és megelégedésre, — választás alá kerül. Minthogy ellenjelölt ez ideig nincs s valószínűleg nem is fog jelentkezni, előre írhatjuk, mint bizonyosat, hogy a f. hó 28-ára egybehívott törvényhatósági közgyűlés vármegyénk uj főpénztárosává Klein Tivadart közakarattal fogja megválasztani. Az ekként megüresedő gyámpénztári könyvelői állást főispán Öméltósága kinevezéssel fogja betölteni. Közgyűlés. A vármegyei törvényhatóságnak f. hó 28-ára hirdetett közgyűlése iránt általános érdeklődés mutatkozik a bizottsági tagok körében. A közgyűlésnek főbb és fontosabb tárgyai ösmerete- sek már a lapunk múlt szimínakHivalalos Rész-ében is közölt elnöki körlevélből. Itt, a vármegye t. közönségének tájékoztatására, még csak azt említjük föl, hogy a közigazgatási bizottságból törvény szerint kilépő öt tag: Dókus József, Prámer Alajos, Mailáth József gí, Diószeghy János és Molnár Béla dr. A földmivelésügyi kir. minister Zemplén- vármegye területén 1893 évre a következő községekben állíttat lófedeztető-állómásokat : Berzé- ken 3 ménnel, B.-Szerdahelyen 2.. B.-Újlakon 6., Butkán 3., Cselejben 3., Kelecsenyben 2., Király- Helmeczen 5., Nagy-Minályban 1 , S .Patakon 4., Tarczalon 3., Varannón 2., Homonnán 2 ménnel. T.-Terebes község részére, alkalmas istálók hiánya miatt, fedeztető állomást nem adott. Hírek a nagyvilágból. Umberto olasz király a képviselőház tagjainak fogadása közben azt mondotta, hogy Euró pára előreláthatólag a béke hosszú és áldásos korszaka vár. Ausztria alkotmánya f. hó 21 én múlt huszonöt éves. A Panama kérdés. Egész Franciaországot lázas izgatottságban tartja most a Panama-kérdés Abból a feltevésből indulvi ki hogy a Panama-szoros átvágása azért nem sikerült, mert a Panama társaság részvényeseitől beszedett sok milliónak nagy részét az igazgató-tanácsosok eihará- csolták, más részét a legelőbbkelő egyéniségek megvesztegetésére fordították s egy bizonyos részét engedték át tulajdonképen való rendeltetésének : csalás, okmányhamisitás és ideges. .1 , e Föl mióta magyarul énekelnek fc nem azért, mintha nem lenr . .g , ' r teikinyás, áhitat tultengésben d ■ .y hanem mive! nem értik az nt : m--szöveg ..t [gazán »le vannak hmgolva Végre megjelent János a sós.. , és kezdte a bevezető mondó oei mag* ” il És én elgondolkoztam hogy t;.. . nv ilyen papra lenne szükségül!1 r kevés , an Bizony nagy hiba 1 A templom falával p 10:: inunkban aztán ott láttam a férfiak vénj ’ e közt. ha. egy kissé több fiziognómiai öim- lem van 1. fe'fedezhettem volna a haröm , 1! járt dep 1 ti tust is. A prédikációt kü'önbe tosan v< : — aludták De hát épen úgy i prédikációt is, mert sehol ( nem lehet nyáron, mint a ó hm. tea r * Én nékem nagyon jól il iát .m és hallottam s erős a hitem, ;y a a c: cm< e, melyet most Gay János baráté galommal ápol, idővel terel csendes munkáján ott lesz az édá- .un: r cm maradt el Rakamaz-on se me! . > m1 községet, tudvalévőleg, egy gyarositott meg. * A vidáman eltöltött • .való kvaterkázást csak a postako - tr- -'órája . . meg. amely -géni távozni kény.s,. De előbb, János barátomat és müvét Hadúr olt mába aján-. lottam \ _v. :US line
