Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-12-11 / 50. szám

Melléket a „Zemplén“ 50-ik számához. Mi ezeket a váltságösszegeket, mint a múltban tettük, most is szívesen átveszszük, nyilváno­san nyugtatjuk és rendeltetésük helyére eljuttat­juk ; az újévi szerenesekivánatokat pedig lapunk révén, melyet vármegyénknek minden egyes és a legfélrébb eső községében is olvasnak, több ezer irányban eljut­tatjuk mindazokhoz, kiket az uj évi szerenese-kivána- tok illetnek, vagy illetni fognak. A múlt években ily módon igen szép összeg gyűlt már össze az em berszeretet oltárára. Reméljük, hogy figyelmezte­tésünk, mint nem volt a múltban, nem lesz most sem a pusztában elhangzó szó; reméljük, hogy az immár ot éves példa az idén sem marad követők nélkül. A Zemplén részéröl mi ezennel felajánlunk a póstán küldeni szokásos uj évi gratulációk vált- ságául és az árvák nyomorának enyhitésére 2 ftot. Engedje az árvák istene, hogy ez a parányi vált- ság-összeg t. olvasóink jóvoltából s nemes készsé­géből az áldozatra százszorosán gyarapodjék 1 — A váltságosok névsorát éppen az uj év első napján megjelenő számunkban fogjuk közzétenni. (Kinevezés.) Dubay József, az újhelyi kir. tör­vényszék albirája, a miskolczi törvényszékhez k’r. alügyészszé neveztetett ki. (Miklós-napja Ujhelyben.) Ormándy Miklós dr.-t, az ujhé'yi k r. főgimnáziomnak tudós igaz­gatóját, ki nemcsak a piarista-rend kebelében, hanem úgy városunk, mint vármegyénk közéleté­ben is a kedvelt egyéniségek sorába tartozik, — f hó 6 án számosán keresték föl, levelekkel vagy személyesen, hogy a kiváló tanügyi férfiút névün­nepe alkalmából őszinte szivvel köszöntsék. Az intézeti ifjúság osztályonkint sorakozva s élén a főgimnáziom énekkarával már a névnap viliáján szerenáddal tisztelte meg az ünnepeltet s több műdarab és népdal eléneklése után Spielenberg Barna, VIII. osztályos tanu'ó, intézett üdvözlő be szédet az intézet szeretett igazgatójához, — mire Ormándy Miklós dr. szép és hatásos szavakkal buzdította az ifjúságot isten, haza, embertársak és önmaguk iránt való kötelességeik le!kiismer?s fel jesitésére. Másnap a tanári kar, a rendtagok és világiak együttesen, tisztelegtek s adtak kifejezést hű ragaszkodásuknak igazgatójuk előtt. Délben az ünnepelt, úgy is mint házfő, viszonzásul, a társház barátai és a tanárkar tiszte’etére gazdag ebédet adott, mely alkalommal úgy a vendégek, mint a rendtársak keresetlen, szívből jövő és szívhez szóló szavakban adtak kifejez st az ünnepelt iránt érzett tiszteletük és szeretetük megosztatlanságanak. A vendéglátó szívességéről is széles körben ösmert házíő az ö kedves vendégei s rendtársai jovoltáért emelt áldomáspoharakat. Késő estére járt az idő, midőn távozásra gondolt a vendég, de marasztotta a vendégség 1 (Időjelző táblák.) A Zemplén múlt számának hivatalos részében közölt intézvényből tájékozást nyertek már t. olvasóink arról, hogy a földmive- lésügyi kir. minister S.-A.-Ujhelyben is rendezte- tett be időjelző állomást, éspedig a kir. posta- és tá- viróhivatal nál. Ide küldi meg, ugyanis, Budapest röl a meteorológiai és földdelejességi m. kir. köz­ponti intézet azokat a jóslatokat, (időjelző betűket) melyekből megtudhatja a nagy közönség, hogy a következő napokon milyen lesz az időjárás. Ki­váló fontossággal és érdekkel bírnak ezek a mete- orólogia jóslatok a gazdaközönzég előtt, melynek sorsa, számtalanszor, éppen az időjárás milyen­ségétől van függővé téve. Ezt a fontos érdeket fogja szolgálni a mai számmal kezdve lapunk is, melynek Gazdasági Értesítő c. rovatában mindig jelezni fogjuk, hogy milyen időjárást jelentett va­kuglizni. Hogy örvendett neki a Matyi a Jóska, meg a Feri! . . . Azt csak látni kellett 1 . . . Az istenes érzelmű egyházfi, ki nagyrabecsülte a meg­boldogult tiszteletest minden estve hűséges pon­tossággal visszaállította helyére a gombot, hanem már másnapra megint csak valamelyik pázsitos hanton akadt reá. Az egyházfi végre is megunta a gomb helyre’ hurco1 gatás át s titkon elhirelte a faluban, hogy a tiszteletes ur feljár éjjelenkint sírjából és nagyon haragszik, hogy e gombot háborgatják. De nem is kellett több a falusiaknak. Száz forintért sem akadt volna ember, ki a gombhoz nyúljon. Mert tudnivaló, hogy a mi jó magyar népünk között még máig is dívik a hazajáró lel­kekben való hiedelem. Egyik téli estén nagy társaság volt egybe- gyűlve Sugár Magdáéknál, A leányok fontak, a legények orsót leseitek. Zengett a szerelmi dal, vig dévajkodás zaja hangzott ki a kis szobából. Markos János, ki teljesen rabja lett a szép Magdá nak, szintén jelen volt a fonóban s ügye­sen leselgette el a piros arcú leány orsóját, mely most, tudja isten mi okból, többször lehullott, mint máskor. Éppen akkor csattant el a válság csókja ajakukon, midőn Sámson Feri bepillantott az erő­sen kivilágított ablakon. Elkomorult a legény arca,. mintha fanyar vadalmába harpott volna s düh árasztá el kebelét. A boszu ügyes tervet eszeltetett ki vele s hogy ezt végrehajsa, bement a fonóba. Mutatta sárnapra és hétfőre a meteorológiai központi in tézet. Ezen felül köztudomásra hozzuk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, s mindin valószínű­ség szerint már a jövő héten, a közönség kényel­mére egy időjelző tábla a vármegye székháza fő­bejáratánál is ki fog függesztetni. A Zemplén szer­kesztősége, minden díjfelszámítás nélkül s a leg s/ivesebben, vállalkozik arra, hogy előfizetőinek, bármikor és bárhonnan hozzá érkező Rp. sürgöny­kérdéseire késedelem nélkül s hiteles sürgöny - j válaszokat ad a legközelebb várható időjárás milyen­ségéről. (Elzárva a világtól.) Igazán elmondhatjuk, hogy csaknem egy teljes hétig el voltunk zárva a világt 1. A ma egy hete és hétfőn leesett hó­tömeg, helyenkint valóságos hóhegyekké söpör tetve a vihartól, úgy körülzárolta a fővárost, hogy öt álló napig a gözparipák se be, se ki nem nyár galhatván, a személy- és pósta-forgalom teljesen elakadt. Egyes rémlátásban szenvedő »ad hoc« özvegyeknek izgatott fantáziája már olyan hóhe­gyeket látott Budapest és Ujhely között, mint a Csimborasszó, amelynek eltakarításán éjjel-nappal szakadatlanul 12,000 ember dolgozik, de amit nappal végez, azt éjjelenkint elrontja a gonosz szellem, Annyi igaz és való, hogy a Budapesttől Ujhelynek vezető vasúti vonalon 20 kilométer­nyi hosszaságban kisebb-nagyobb hófúvás tán adt, mely legtöbb dolgot adott Aszód- és Jura-állomá­sok környékén, hol a fokozott munkaerő dacára, még máig is csak az egyik sínpárt bírták szabaddá tenni.Mi újhelyiek tegnap kaptuk a hétfolyamán meg­jelent összes budapesti lapokat, mégpedig az itteni póstahivatal alkalmazottjainak méltó dicséretére említjük föl, hogy elég rendesen. E lapokból, melyeket mindenki mohó vágygyal olvas, tudtuk meg, hogy a f. hó 5. 6 és 7-én országszerte hóvihar dühöngött, mely kisebb nagyobb szüneteket tartva szeredán különösen a fő- és székváros környékén tombolt őrületes módon s Budapestet elzárta az ország és világ forgalmától Ezt a hóvihart, mely­ből a legritkább tünemény, a téli villámlás, sem hiányzott, Falb viharprótéta nem jövendölte ugyan meg, de azért emlékezetes marad az időjárás kró­nikájában. (Mozgalom.) Értesülésünk szerint nagy érdek­lődés keletkezett az illetékes köröknél a városunk­ban felálitandó róm. kát. elemi iskola iránt, me­lyet már az 1893/94. tanévben óhajtanának átadni céljának. Habár az anyagi eszközök csekély volta nagy akadályául szolgál a kivitelnek; hiszszük mé­gis, irja tudósitónk, hogy olyan férfiaknak, mint Chyzer Kornél dr. és Román János, ny. kir. járásbí­rónak, kik a mozgalom élére állottak, sikerülni fog e régen tervezett iskolát a kor igényeinek megfelelő színvonalra emelni*). (Egészséges november,) Szinte merész dolog ilyet mondani, mert a mióta a világ világ: a ködös, sáros november az esztendőnek az a hó­napja, amikor embertársaink közül legtöbben ülnek Szent-Mihály lovára és úgy vágtatnak a másvilágra. És im, az elmúlt november mikor még kolerás hírektől borsozott a hátunk, a leg­tisztességesebb sőt le egészségesebb hava volt az öreg esztendőnek, mert Ujhelyben a halottak száma e hónapban csak huszonöt volt, holott az előző évek statisztikája szerint a november havi halálo­zások száma a 40—60 között váltakozott. *) Mi szívesebben üdvözölnek a két derék vezér-em­bert a kir. tanfelügyelő oldala mellett és a községi közös is­kola létesítésére törekvő mozgalom élén ! Szerk. I—wa—gst-vi i—igTin<rn«ii'ar—gnwuam—gxwma (Miklós napja Homonnán.) Alkalmi tudó­sítónk irja: F. hó 6 án Homonnán a járás főszol- gabirája, Haraszthy Miklós, névnapjának megün­neplése impozáns módon folyt le. Az előestén 40—50 főből álló jó barát sereglett össze a köz­kedveltségnek örvendő fószolgabiró tiszteletére, hogy vendégszeretetét élvezvén őtet s kedves csa­ládját szívből üdvözöljék. Másnap reggel, elébb Homonna város elöljárósága, azután a járási kör­jegyzők testületileg üdvözölték, kívánván szeren­csét s boldogságot az érdemes főtisztviselő. A jegy­zői kart Lukovics Arnold, Homonna varos jegy­zője, vezette s megható szavakkal köszöntötte (el az ünnepeltet, mire ez teljes meghatottsággal vá­laszolt, buzdítván a neki jgratuláló jegyzői kart, hogy ezután is és mindég a becsületes munka emberei legyenek, mert — úgy mond — ez lesz az a szilárd alap és erős kapocs, mely közte és a jegyzői kar között az őszinte bizalmat és szeretetet szilárdan fenta'tja. Azután örömmel üdvözölte a járásbeli községi és körjegyzőket, mert ezek szakképzettségéről, hivatalos buzgósá- gáról és kötelezetségérzetéről mindig és mindenütt csakis elismeréssel nyilatkozhatott. — Este bankett volt a Stefánia nagyvendéglőben, hol nemcsak a járásbeliek, de a szomszédos járásokból is számosán vettek részt. Ez alkalommal Rigán Mihály, csebinyei körjegyző, ismételve hatásos szavakkal üdvözölte az ünnepeltet és hálás elös- meréssel méltatta a járás jegyzői karának az ün­nepelt iránt való feltétlen tiszteletét, őszinte ra­gaszkodását és szeretetét, A szép beszédet szűnni nem akaró éljenzés követte. — Azután még sok, szép toasztot hallottunk több oldalról, s vala­mennyi annak az örvendetes ténynek a konstatá- lásában egyezett, hogy ott a járás vezetője és a vele lentebbről egy közérdeket szolgáló tisztvise­lők között meg van az a múlhatatlanul szükséges jó viszony és benső kapcsolat, aminek egy hiva­tali főnök és a vele egy közérdeket szolgáló alan- tos tisztviselők között okvetetlenül lennie is kell. Isten éltesse a derék főszolgabirót s adjon sok ilyen hivatali főnőköt és tisztviselőt a hazának!*) (Méteres hó.) A Gyil hegyoldalán épült Inócz községben (szinnai járás) f. hó 5-érői 6-ára menő éj­jel oly nagy hó esett, hogy emiatt a szomszédos Ung- vármegyéből ügyebajos dolgaikat elvégezni Inócz-ra jött-emberek Ungba visszajutni már nem bírtak. Többen próbát tettek, de alig jutottak a községből pár száz lépésnyire, az övig érő hóban való küz­déstől szinte végső erejüket veszítve, csak az inó* cziak segítségével bírtak visszatérni a bíró házá hoz. — Az ublyai körjegyző, ki csak pár órára terjedő hivatalos teendőjének teljesítése végett Inóczra ment, három napig volt kénytelen a méteres­nél magasabb hó miatt ott vesztegelni, mig végtére Inóczról, mely gyalogszerrel a közúttól csak egy kis órányira fekszik, hat órai kínos vergődés után tudott nagynehezen a közútig eljutni. A hó még 7-én is esett és az Ung-ból való szomszédok még most is Inóczon sóhajtoznak. A hóréteg magassága Inócz vidékén, átlagos számítás szerint, méteres. (Brutális emberölés.) Bodnár András és Szabó István, kőfejtők a sáros-pataki király-hegyi kő­bányában, f. hó 7-én hajnalban valami fölöttié szezördültek, aminek az lett a vége, hogy SzaD a kezében volt kőfejtörúddal Bodnárnak roha’ és fejét a szó szórós értelmében széjjel zúzta, •' nyira, hogy a koponyát úgy kellett több ban összeszedni. Ezenfelül össze volt törv' ') Úgy legyen! — Itt van ni 1 Most m?" jöjjön > pap 1 szólt s felült a nagy karosládára, az ablak megett volt. • v Vihogtak, nevettek, midőn egy kéz benyúlt a nyitott ablakon s a mitsem sejtő Magdá-nak megragadta haját. Hát te istentelen leány, miért hoztad el az én emlékem gombját ? hangzott a dörgő szó, melyben mindenki az öreg pap beszédét vélte felismerni. Rögtön add ide azt a gombot 1 Magda felsikoltott, Markos János rémülten ugrott hozzá s karjaiba ragadta az ájult leányt. A többiek bújtak, ki hová tudott, csupán Markos János nem vesztette el lélekjelenlétét. Hí télén kiugrott a szobából s rohant a futó hazajái > lélek után 1 Szerdás Bandi szélviharként nyargalt, de egy ároknál meg ténfc-edett a lába s hanyatt vágódott. Mire felkászalódott volna, ott termett mellette Mar­kos s úgy odanyomta fejére a gombot, hogy csak­nem halállal emésztette meg. Az otromba tréfának szomorú következése lett. A szép Sugár Magda nagyfokú idegbetegsé­get kapott. Síkongat azóta s tovaszalad, mihelyt embert lát. A falu két derék leánya meg roszbe- tegségbe esett. Mit használ most már nekik, hogy a Szert dás Bandi személyében szereplő hazajáró lelke' törvény börtönbe záratta ? Most már tudják a falusiak, hogy a dv Markos János miért éli még most is nőtelenül lágát 1 . a jó kedvet, nevetve nyújtott Markos-nak kezet, pedig alattomban a gyehennára kívánta. — Ni, ni! kiáltott fel Magda. Hát te Feri, hol jártál eddig ? — Talán bizony vártál reám ? kérdezte Sám­son gúnyosan Azért sem mondom meg. — Mondd meg már, te ! sürgették a kiváncsi leányok. — Hát biz én a korcsmán voltam, halljátok Megnyertem Szeredást egy liter borig. Fogadtam vele, hogy kimegyek a temetőbe s elhozom a vén pap sírjáról a gombot 1 — Hát elhoztad f — El ám ! Bámult is Szekeres Bandi, hogy széjjel nem tépett ott valami gonosz lélek 1 — No, már én nem tenném meg, hogy oda menjek 1 mond1 a egyik legény. Igazán bátor em­ber vagy te Ferii — Hát ez is valami f szólt Magda. Ha úgy akarom, most is elmegyek érte s elhozom ide nektek 1 -.. A ki meghalt, nem jön az fel többé a sírból 1 — Már azt szeretnök látni 1 mándá egyik legény. Magda felugrott a guzsaly mellől. Markos hasztalan igyekezett visszatartani a bátor leányt. Hirtelen kiosont a szobából s elfutott a temető felé. Sámson Feri meg kiment utána s az ablak alatt leselkedő Szeredás-nak súgott valamit. Alig, hogy visszatért a szobába, Magda is megérkezett. Kipirult arccal, pihegő kebellel dobta az emlékoszlop gombját a bámuló fiatalság elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom