Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-12-11 / 50. szám
Huszonhármatok évfolyam. Sátoralj a-Ujhely, 1892. december 11 50. sz. I ELŐFIZETÉS il. Égés* évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bőrmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- i gadtatnak el. XéslratQx nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondeor díjjá 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK ÉS kZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IISDETÉS EU hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes sző után 1 kr. I Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük ■ körzettel ell&tott hirdetményekért térmérték szerint minden centimőter után 8 kr ezámittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetésed a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A mi koldúsaink. Két cikkely. II. Száz szónak is egy a vége. A városi elöljáróságnak kötelessége a társadalmat ezektől a maró férgektől megtisztítani, persze, hogy, amint mondtam, az összes polgárság közteherviselésének igénybevétele mellett. Egyesíteni kell a bizonyára létező, bármi csekély felekezeti szegény-alapokat, mert korunk szelleme megköveteli, hogy felekezeti különbség nélkül lássuk el nyomorultjainkat, — vessen ki hozzá méltányos községi adót az elöljáróság, hisz úgy is adózunk, s hetenként 40 koldus kellemetlenebb vendég, mint évnegyedenként a városi végrehajtó. Az így előálló alapból aztán szegényház épitendö, ahol fegyelmezni lehet őket a tisztaságra, hogy a renyheség szenynye ne tegye őket a fertőző betegségek médiumaivá ; ahol a társadalom alamizsnája okosan felhasználva, meleg étel, tisztes ruha, tisztes fekőhely és télen meleg szoba alakjában, áldás lesz azoknak, kik igazán rászorulnak ; ahol megmenthetők a nyomorultak az alkohol elállatiasitó hatásától, ahol könnyű munkára szoríthatók, amely javít, amely elviselhetővé teszi a szerencsétlenek napjait, szóval: ahol a társadalom okos humanitása egyedül nyilatkozhatik meg. Az így rendezendő koldus-ügynek, szerény nézetem szerint, még más üdvös hatása is lenne, t. i. kevesbednék a koldusok száma. Mert a csavargó naplopó, bitang, a jelenlegi koldusok fökontingense, ha látja azt, hogy az alamizsnát nem engedik meginni, hanem abból viseltes ruhát s eleséget vesznek számára; ha reggel pálinka helyett keménymagos levesre ébred; ha rendhez kell szoknia, amitől ő már elszokott, pláne ha dolgoznia is kell: csakhamar belátja az álnyo morék naplopó, hogy a koldusság átkozott T Á * C A, A hazatért halott. (Tiszavidéki história.) A ^Zemplén* számára irta: Színi Péter. Markos Jánost egyre azzal kunérozzák a má sok ajtaja előtt sepregetni szerető vénasszonyok, hogy házasodjék már megl Ki is látott olyant; annyi ideig nőtlenkedni, mások ablaka alatt lesel kedni, sorban megtisztelni a falusi udvarok kapufélfáját Pl.. Ritka eset az ilyen faluhelyen, nem csoda, ha méltán feltűnővé válik. Hiszen rendes körülmények között a sorozásra illő gajdolással berukkoló legény után már egy híven dobgó szív eped, kinek aztán, ha a sor úgy kerül, hüségesküjét viszi magával a három évi szolgálatra. Alig is várja, hogy hazakerüljön, azonnal becsületes életet kezd. Feleségül veszi a levélírásba erősen beleszokott, a várakozásban kitartó kedvest és lesz belőle ipar kodó gazda, jóravaló földmives Markos János már két év óta letudta a katonai szolgálatot, mégis csak úgy bugafővel járja a falut. Úgy él ott a Tiszaparton épült kis hajlékában, mint valami szent életre fanyalodott remete. Mikor bevették is katonának, nem siratta senki; nem volt ki csak egy könyet is ejtsen utána. Szülei már elhaltak akkor, szeretője nem volt; legalább a háromévi szolgálat ideje alatt soha csak egy sor írást sem olvashattak tőle. rósz üzletté vált, s úgy ott hagyja azt a koldus-azilumot, mint Szent-Pál az oláhokat, s mert koldulni többé nem lesz szabad, fog dolgozni; persze egy kis átmeneti bajok után, de ne féltsük őket, mert az ember nem hal meg éhen, ha dolgozni bír. A szük- ség igen erős sarkantyú, alkalmas arra is, hogy a munkakedvet feléleszsze. De meg nem lesznek koldus-aspiránsok, s csak a valódi nyomorék fog bekivánkozni a szegény-házba ; az ép-kézlábú emberből nem fog oly könnyen kihalni a becsületérzés, mint máig történt, midőn végső esetben minden naplopó a sárga bárcára gondolt, az aprópénz-gyűjtésnek erre a könnyen beszerezhetett diplomájára. Legyen azonban gondja az elöljáróságnak arra is, hogy a szegénysorsu embereknek suhanc kor felé haladó gyermekei, avagy az árvák, a csavargástól eltiltassanak, mert a csavargó suhancból okvetetlenül a társadalom terhe, vagy gonosztevő, vagy koldus válik. A modern rendőrségi intézmény segit- ségével, amely felé szintén törekedni kell, minden csavargás megakadályozható. De a rendelkezésre álló rendőrséggel is meg lehetne akadályozni már most is azt,, hogy pl. a vasúti indóháznál bérszolgálatra ajánlkozó fiúk szorgalmasan bekísértessenek, s amelyiknek szülője van, rászorítsák, hogy gyermekét csavarogni ne engedje, hanem adja mesterségre, vagy kényszerítse a gyermek korához mért munkára; az árva fiúkról pedig, a közérdek parancsolja, hogy a város gondoskodjék, addig, míg nem késő, míg hasznavehető embereket lehet belőlük faragni, míg a koldulás ösztöne fel nem ébred bennük s el nem öli a munkakedvet. Itt megszólalhat ellenem az álhumanizmus, mondván: minek eltiltani a szegény fiúkat a vasútnál esetleg kiérdemelhető néhány krajcár keresettől! Azért, mert az ily Nem volt pedig Markos János aféle hánytve- tett legényke, akire csak szánalommal szoktak tekin- teniaz eladósorba került leányok. Delitermetü, piros arcú, lángoló tekintetű legény volt ő s vagyonkája is volt szépen. A kiárado Tisza tizenkét hold első minőségű földjét öntözgette. Nem mondhatta hát, hogy nincs mire házasodni. De nemcsak a vénasszonyok, hanem a falu legszebb leánya, Sugár Magda, is feltette magában a kérdést, hogy hát mit is akar tulajdonképen az a Markos János? . Az 6 házukhoz minden legény bejáratos. A lelkűk is örül, ha a szép Magdától ellophattak egy egy epedő kacsintást, el-leselhe- tik az orsóját, melynek édes csók a váltsága. Csak épen Markos János nem tartja szerencsétlenségének, hogy a csábos ajak rózsáit nem szedegeti. Ó bizony nem tisztelgeti Sugár András bácsit, ki még Magdá val sem váltott egy szót is soha. Ha az utcán találkoznak, mogorván köszönti és halad tovább szótlanul. Kit szerethet ez a legény ? tette fel a kérdést a szép leány, de hangosan dobogó szive nem adott rá feleletet. Addig tűnődött igy Magda, hogy a folytonosan éberen tartott érdeklődés később heves szerelemmé változott. Akármit is csinált, akármerre nézett, csak a deli termetű Markos Jánost látta s úgy elepedt érte, mint a szomjas virág az üdítő éji harmatért. Megkeritem, megmutatom neki hogy szeretni íogl határozta el magát a szép Magda. Mit pipo- gyárkodik ? Ha szeme van, lathatja, hogy én sem születtem éppen a legcsunyábbjából. Hiszen Szeges kereset nem válik azon szegény fiú javára avagy nem látta még a t. olvasó, hogy ron gyos fiúk kártyáznak a piac fái alatt, s hogy az a pár krajcár nem ritkán a kapzsiság és korhelység bacillusává válik? Ha szegény-alap lesz, ennek a kórnak is meg lesz az orvossága, mert ideiglenesen behelyezhetik az ily árvákat a szegény-házba, ahol néhány hónapi fegyelmezés után, kimosdatva, rendbeszedve, rongyaiból tisztességesen átöltöztetve, munkaképesekké tehetők, s akár mesterségre szoríthatók, akár, példáál a felépítendő dohánygyárba adhatók, ahol a 10 éves gyermek is találhat haszonnal járó foglalkozást. Még van egy nyomós okom, amelyet kötelességemnek tartok röviden érinteni, jóllehet már futólag megemlítettem. Mit tenne ugyanis a város, ha, tegyük fel, de Isten óvjon tőle, a kolera kiütne? Akkor is rábocsátaná a koldusok raját a kolerától félő, a lakása tisztaságára vigyázó lakosságra? No már ez csakugyan valóságos merénylet lenne a város közegészsége ellen! Hiszen azt már tudjuk tapasztalásból,‘’hogy a kolerának, de minden epidémiának is meleg ágya a tisztátalanság, a nyomor. No már, köszönöm szépen, ha egy városi elöljáróság csak úgy őrködik a közegészség fölött, hogy járvány-bizottságot alakit, néhány mázsa karbolt széthintett az utcán, hangzatos plakátokat, amitől okosabb senki sem lesz, ragasztat minden útca-sá- rokra, ellenben szombaton kibocsátja pince- odúiból a szenynyet, a betegség csiráival fertőzött koldusok raját, azokat, akik köztapasztalás szerint a feztőző betegségnek első áldozatait szolgáltatják, kiknekleheletük, mosdat'an testük kipárolgása fertőző és halálthozó méreg, s aztán tessék nekik krajcárt adni vagy adatni. Ez a dolog sokkal fontosabb, mint első pillanatra látszik Feri, meg a többi bomlik utánam, egyre a szépségemet dicsérgetik, hát ő nem veszi észre ? Ezeknek utána a szép leány mindig azon igyekezett, hogy valami módon beszédre, vallomásra kényszeritse Markos-1. Hej, mert nem úgy szeret a falusi leány, mint, teszem azt, a városi pipiskedő hölgyek, kik még a szív érzéseit is szabályok szerint nyilatkoztatják ki. Van is ott szerelem !.. . Náluk az anyagi jő kérdésbe s a telekkönyv lapjai döntők a frigy megkötésénél. Van is aztán boldogtalan házasság akármennyi. A falusi leány, ha azt a kort érte, szeret, mint a természet egyszerű gyermeke; szeret számítás, telekkönyv és előre megkötött szerződés nélkül. Szerelme nem illanó füst, hanem egy szi- lárd jegec, melyet nem rombolhat szét semmiféle eszköz. A kinek egyszer odaadta a szivét, nem kérdezi tőle : van e vagyonkája ? A szerelem neki minden: kincs, vagyon, boldogság. Érthető hit Sugár Magda kinos helyzete, ki szeretett remény nélkül, epedően, a szív azon sóvárgásával, mely nem óhajt másat, csak bírni azt a lényt, kiért hevesen dobban fel. Alig is várta, hogy összekerüljenek valami utón-módon, hogy beszélhessen a legény fejével s amúgy magyarosan kitálalja elébe a szót, Utóvégre is a biró ur adott erre jó alkalmat. A község szénáját kellett gyűjteni, hova Markos János is elment. Magda úgy kalkulálta ki,- hogy az apja házától őt küldték. így aztán sikerült a terve. A mezőn észrevétlenül húzódott Markos-hoz s nevetve megszólította. — No nézd 1 Hát maga is itt van ! W8F Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
