Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-11-27 / 48. szám
Huszonhármatok évfolyam Sátoralj a-Ujhely, 1892. november 27 48. sz. ELÖnzzTÉa As. Egész évre 6 írt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen leveiek csak ismert kezektől fo- gadtatnák el. lóilratoc nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor díjjá 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. MSGTELiIjNIIC SIBEETÉ3 SU hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes sző után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük ■ kör- | zettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint 1 minden centiméter után 8 kr ezámlttatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtátik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A vármegye monográfiája. — Két cikkely. — II. Leszámoltam a fenforgó nehézségekkel; tudom, érzem, mire vállalkoztam. Nehéz, igen nehéz a feladat, amelynek megoldásába fogtam. Mert célom a Szirmay Antaltól i813- ban latin nyelven kiadott „Noütia Topog- raphica, Politico, inclyti comitatus Zemplenien- sis“ és ugyancsak a fentebb megnevezett szerzőnek 1804-ben, ugyancsak latin nyelven ,,Notitia Historica Comitatus Zempleni- ensis" című munkáit, édes hazánk nyelvére átültetve, közkézre adni. Munkám nem lesz, nem is akar, betű szerint való fordítás lenni. Szabadon, magyaros stílben, egyszóval magyarán szándékozom pertraktálni azt a sok lélekemelő tényt, amit Szirmay annyi lelkiismeretességgel, olyan hangya-szorgalommal és annyi odaadással, éjét is nappallá tevén, még ma is a történelmi kútfő fontosságával bíró, előbb hivatkozott müveiben a jövendőség számára, nekünk zemplénieknek pedig leg kedvesebb örökségül hagyományozott, ősz- szeírt. Nem a holt betűhöz ragaszkodom: a szellemet iparkodom és iparkodtam hűen visszaadni. Avaskos, 485 és 371 oldalra terjedő latin munka, melyben nem egy helyütt a mai történet-írás, oknyomozó kutatás alapján, hibát, vagy mondjuk tévedést talált, dacára e tévedéseknek, nagy becsű; mert felöleli mindazt, amit egy monográfiának a szó teljes értelmében felölelnie kell. óseink bevándorlásától, megtelepedésétől e vármeT A ft C A. Dohánygyárunkról. — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — Azt hiszem, nem fogom a Danaidák hordáját töltögetni, ha a tekintetes szerkeztó úr engedel- mével némely, a közönséget is érdeklő mozzanatát közlöm a Zemplén hasábjain a jelenleg »en miniature« keretben mozgó újhelyi kir dohánygyár üzemének. Köztudomású, hogy a filoxera vész következtében munka s kereset nélkül maradt alsó néposztályon segíteni kellett; ez volt bizonyára főintenciója a magas kormánynak, midőn az újhelyi kis dohánygyárat megnyitá s ez által Zemplén- vármagye székhelyén mintegy uj müipart teremte meg. Az uj műipar teljesen bevált, Ezt konstatálni csak ma lehetséges, midőn már naponkint 15 — 20,000 re rúg az itteni gyárban jelenleg alkalmazott munkásnök kezeiből kikerülő szivarok száma s midőn egy-egy munkáspár, mert hát ketten készítenek minden egyes szivart, naponként 7, 8 sőt kilenc-száz szivart is képes^késziteni. De ne »in médiás res !« Szenteljen a nyájas olvasó itt csak egy rövid negyedórát a jelen sorok írójának s szellemi'eg elkalauzolom kisüzemünkben, úgy, hogyha búcsút vesz tőlem s szellemileg mindent látott s megfigyelt, teljesen be lesz avatva minden titkaiba a szivargyártásnak. Reggel 3/46 óra van. A régi postaépület udvarán létesített deszkakerítés előtt már tolongnak a bebocsátást váró munkásnők. Mindnyájan egészséges, életvidor, többnyire 14—17 éves, iparosgyében, annak községeiben; az egyes községek neveinek eredetét, volt tulajdonosait, azoknak családi és birtokviszonyait, történelmi szereplését és sok egyebet történelmi okiratok alapján tárgyal, egész a 19. század elejéig. Ezeket mind megtartottam a régiből. Újat csak a hibás helyek kiigazításában nyújtok. Azt is nem a szöveg között, hanem jegyzetekben, csillag alatt. Különben erről legvilágosabb képet alkothatnak maguknak e lapok t. olvasói, mert, a szerkesztő bará- tom-uram engedelmével és szíves beleegyezésével, e lapok közelebbi számaiban mutató részletet is fogok közölni*). E mutató részlet egy egész önálló, magában is megérthető nagyobb egészet fog képezni. Egy képet a régen múlt napokból, melyekre mi, magyarok, annyira sokatadók vagyunk. Ennyit tartottam most szükségesnek a monográfia szellemét illetőleg elmondani. A tér szűk volta nem engedi, hogy részleteiben is elsoroljam a monogrfia tartalmát. Azt egy Felhivás-ban, melyet kibocsátók, fogom majd pontról-pontra előadni. Akkor előterjesztem egyúttal azt is, hogy mily árt szabtam egy-egy kötetnek. Most csak azt jegyzem meg itt, hogy az egész munka füzetekben is kapható lesz, s egy-egy fűzetnek az ára oly csekély, hogy annak még a legszegényebb ember is, anyagi megerőltetés nélkül, birtokába juthat. Mert nem anyagi nyerészkedés, nem önös haszonlesés vezérel e nagy munka létrehozásánál. •) A t. olvasó közönség számára kész örömmel vesz- sziik. Szerit. leányok; kezükben kosárkájukat tartják, melyben a megengedett '/4 órai pihenő idő alatt elköltendő reggelijök van elhelyezve Most a gyári portás alakja látható, utána a gyártási altiszt, kik külömböző nagyságú kulcsokkal felfegyverkezve közelednek a munkás-sereghez. A gyári harang megszólal, mire a deszkakerités ajtaja kitárul s a munkások a gyárudvarba, innen pedig, miután a gyárhelyiségek is megnyittatnak, az osztályokba mennek. Mig ezek a részükre kijelölt helyekre sietnek s előkészületeket tesznek a munka megkezdésére : lépjen be szives olvasóm velem együtt a gyári udvarba 1 ____< A meglehetős szűk térség, amennyire csak lehetséges volt, ki lett aknázva, hogy a szükséges tárgyak benne elhelyezhetők legyenek. Ott a szivargyártási fal mentén két nagy, 4 -5 hektoliteres hordó áll telisded teli úgynevezett kapitány- vizzel, hogy szükség esetén rendelkezésre legyen. Mellettük több kisebb hordó, dézsa meg vödör szép rendben sorakoztatva várja, hogy a munkásnők kezeiket s munkaeszközeiket tisztára mos hassák. Állandóan két nagy kupa áll a gyártási előszobában, mely egyúttal étkező helyiségül is szolgál. A kupákban folyton friss viz, mely, célra egy férfi alkalmaztatik, ki minden órában tartozik a gyárat friss ivóvízzel ellátni^ A tüzőrségi s motozó szoba ablaka felett az oltó pemete, a két tűzi horog, vedrek stb. vannak a falra erősítve, melyek vész esetén a gyár megóvására az első segítséget nyújtanák. A két kád mellett egy kis lokomobil kézi fecskendő is mutatkozik, de nem soká, mert egy férfimunkás működésbe hozza, egy pillanat csak s a gyárudvar levegője a belőle ki- ömlő vizsugaraktól felfrissül. A félszerben egyéb házi szerek, mint ásó, lapát, fejsze stb. mellett egy lábhajtásra berendezett köszörülőkészülék van felállítva, a szivart készítő munkásnők legfőbb Amit teszek : önzetlenül akarom tenni, a nemes cél iránt érzett lelkesedésből I S a cél nem más, mint édes hazánk ezredéves jubileoma alkalmával egy maradandó értékű munkával vármegyénk részéről is hozzájárulni a nemzet legnagyobb ünnepségéhez, hazánk ezredéves fennállásának diadalához. E két cikkely csak tájékoztató akart és akar lenni a nagy közönség részére. Tájékoztatni arra, hogy az ige, az eszme él; nem halt meg csak alszik, mint a bibliabeli leányzó. És ha aludt eddig, most életre kél, mint minden ami szép, ami jó, ami nemes! Édes a reményem, hogy a nagy közönség részéről vállalatom nem fog hideg közönynyel találkozni, hanem a pártolás igaz melegével fogja azt átkarolni. Még egyet! Az egész munka, két kötet, 1893. év végén teljesen készen lesz ; a füzetes kiadás ép úgy, mint a kötetek. Ennek az évnek terhes munkáját s a vele járó fáradalmakat meg fogja édesíteni az a tudat, hogy vármegyénknek (és benne minden fiának) dicsőségére tettem, dolgoztam, nem hajhászva elismerést, anyagi hasznot, egy hosszú éven átl És most, munkára fel! (Kapás <£urél. S.-a.-TIjhely őrömünaepsép. A legelső város, mely a szellem,, a munka és a hazafias érzés iránti legmagasabb elismerést Wekerle Sándor dr.-nak ministerelnökké történt kineveztetésében meg tálalta és ez örömet meg is ünneplendő: városunk, S.-a.-Ujhely városa volt. munkaeszközének, a dohánylevélvágó késnek folytonos élesítése céljából. Egy nyiló tetővel s oldalt kinyitható ajtóval ellátott „barna mezben tündöklő« szemétládát is észrevehetni a szivarelő- készitési fal mellett a gyári szemét befogadására. Különböző feliratú helyiségeket láthat a szives olvasó, ha körültekint. Egyiken Motozó szoba, melybe a déli s esti munkaszünet alkalmával a gyanúsnak feltűnő munkásnők küldetnek be a szolgálatot tevő tisztviselő által. Itt Nyetsanyagraktdr cimü feliratos tábla ötlik szemünkbe. A gyártási altiszt épp most nyitja ki e helyiség ajtaját. E raktárban 60—70 nagy, 2—3 métermázsás dohánybál van szép rendben asztagolva.. A gyárvezető által kiszemelt bálák leemeltetnek s a Szivarelő- készítés feliratos helyiségbe gurittatnak, ahol le- mérlegelés után az ott alkalmazásban levő munkásnök az anyagot munkába veszik. Hogy miként történik ez a mesterség ? Tessék kérem odatekinteni. A bálró! a göngyeléket szépen lefejtik, ezt egy helyen gyűjtik, azután hozzáfognak a dohánylevelek válogatásához. Szín, érettség, finomság, rugékonyság tekintetében veszik bi álat alá az anyagot s a szerint különítik el. Ez az anyag túlnyomó részben borítékot szolgáltat, az burkot, a harmadik többnyire belet. E három elnevezés adja a szivargyártásnak szánt félgyártmányt, vagyis ezekből áll a szivar. A dohánylevelek közepét képező kocsányi itt gyűjtik nagy asztagban, mely a többi, szivargyártásra már nem alkalmas dohanymellékterményekkel együtt az egyik raktárhelyiségben álló bdlsajtó segítségével elbáloztatni s valamely pipadohánygyártással is foglalkozó m, kir. dohánygyárnak elküldetni fog. Menjünk immár a gyár legérdekesebb osztályába: a tulajdonképeni szivargyártásba. Egy körül-belől 30 meter hosszú teremben vagyunk. A falakon számos szentkép mellett a koronás király olajfestéses arcképe függ, díszes Mai számunkhoz egy ív melléklet vau csatolva. U c
