Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-17 / 29. szám
Sátoralja-Ujhely, 1892. julius 17 29. sz. Huszonharmadik évfolyam. ElSnZSTÉB Ás. JCtfőSB évre 6 frt. Félén* 8 „ Negyedévre 1 frt BO kr Bármentotlen levegők obak ismert kezektől fO' gadtatnak el. téilratoc neu adatna ▼issza. Egyes sz&m ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPI,ÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. MEGTELENIK TT-A. EIBEETÉ3 Díj hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden centiméter ntán 8 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtátik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A nembánomság. A létező állapotokat gáncsolni és a bajok okait a közügyek intézőinek tulajdonítani : oly megszokott dologgá vált már a nagy közönség előtt, hogy a visszásságok kutforrását önmaguk között, magában a társadalomban, keresni alig jut eszébe. Pedig a társadalomnak ép úgy, mint az egyénnek megvannak a maga betegségei. Mindaddig azonban, mig a betegség következései nem nyilatkoznak közveletlenül, mig azok szenzációs események alakjában nem jönnek felszínre : addig legtöbb esetben tudomást se veszünk róluk, meg se ütközünk rajtuk. Sajnálkozunk, vagy gúnyolódunk, a szerint, amint a nyilvánulások szomorúak, vagy komikusak; az okokat keressük fent, a helyett, hogy magában, a társadalomban felismerve a bajt, orvosolni igyekeznénk azt. Pedig gyakran éppen a kezdetben legártatlanabbnak látszó bajok idézik elő később a legnagyobb veszedelmeket. Egy beteg eszme, egy divattá vált ferde szokás, melyet eleintén csak nevetünk s nem tulajdonítunk neki fontosságot, képes megmételyezni az egész társadalmat. A ma még elszigetelten, szórványosan mutatkozó bajok, holnap már általánosakká válnak s a társadalom egészséges fejlődését s a közszellem működését megbénítják. A rohamosan fejlődő, romboló hatású betegségek mellett nem kevésbbé veszedelmesek azok, melyek lassan, mintegy észrevétlenül harapódzanak el a társadalomban. Egy ily lassan, de folyton terjedő betegség jelei mutatkoznak társadalmunkban. Egy ferde szokás az, mely, nemzeti sajátságainkból táplálékot nyerve, kezd divattá válni s napról-napra terjed a társadalmi és állami élet minden terén, — a nembánomság. A társadalom kezd közönyös lenni minden iránt. A közügyek iránt nem érdeklődik. A tanácskozó termekbenem jár. Az alkotmányos jogokat hagyja sablonná törpülni. A társadalmi eszmék közönyösek előtte. Önmagától nem kezdeményez semmit. Eszmék diadalra juttatásán működni unalmas neki. Az eseményekkel, bármily életbevágók is azok, csak napokig foglalkozik, aztán napirendre tér felette s az élet apró mindennapiságaival elégíti ki álmos érdeklődését. A »cronique scandaleuse* botrányai, a rablógyilkosok rémtettei, a szerencselovagok »sticklijei* sokkal inkább képesek lekötni érdeklődését, mint az országos, vármegyei, vagy társadalmi kérdések megvitatása^ Olykor egy-egy esemény felkölti, a lapok férfias hangja megkapja, pár napig érdeklődik, mozog, tettre készül; — azután ellobban ismét a szalmatüz, a láng elalszik, csak a pernye s korom marad meg. Ha már napokig húzódik valami, ha egy csattanással nem fejezhető be a dolog: unalmas lesz. Legyen az közügy, társadalmi kérdés, tudományos vitatkozás, vagy bármi más efféle; a közönség nembánomsága megöli. így történik azután, hogy egy eszme, melynek tegnap még az egész társadalom ujongva tapsolt és ,éljent« kiáltott: ma már mint éretlen gyümölcs dobatik félre, anélkül, hogy a megérleléshez csak egy lépést is tett volna a tegnapi éljenzők sokasága. Csak mig az újság ingerével bir valami, addig számíthat az érdeklődésre, s a leg-- botorabb eszméért is eldobják a legnemeTÁfiGA, A bölcs tanács. A ^Zemplén* eredeti tárcája. Irta: Szabó KlálmátrL. Nem árulom el a falut és az időt, hogy hol és mikor történt ez az adoma számba is bátran beillő esemény, mert fülem, kétszer huszonnégy óra alatt, tudom hogy nem ékesítené koponyám peremét. Azért megmaradok a hely és idő kellemes névtelenségében. Általánosságban csak annyit bigyesztek ide, hogy a dologság színhelye a Tisza és Bodrog által képezett félszigeten, golyvát növesztő, pocsolyáktól körülvett terrénumon van. A falu lakói tiszta, tősgyökeres, vagy ahogy Budapesten a svábok mondják: tiszta ,tőkema gyarok.c Vallásukra nézve puritán kálomisták, kik más szent állatot nem ismernek, mint a kakast. Évtizedek óta kitűnő, lelkiismeretes tanítójuk van, ki egész odaadással idomítja a falubéli csemetéket az alapvető ismeretekben úgy, hogy a községben nem akad ,cseléd,« aki ne tudna jól írni és olvasni, és ne volna képes egy szuszra eldarálni az »egyszeregyet,* ha a sor úgy kívánja. Ebből látható, hogy a tisztelt lakosság nem eme s ama hányt-vetett népség, hanem kitűnő faj, melynek népnevelésügye burkusi színvonalon áll. A községnek csak egy hibája van, hogy nincs emlékező tehetsége. Igaz, hogy ez csak másodrangu ereje a léleknek; de másfelől az sem tagadható, hogy csakis e tehetséggel vagyunk képesek lelkűnknek tartalmat és gazdagságot szerezni. Azért mondja a tatin példabeszéd hogy: „tantum scimus, quantum memoria tenemus.« Nos, ezzel a tehetséggel az egész falu hadilábon állott. Ha felnőttek: elfelejtették az olvasást, az Írást, el a számolást; földrajzi tudományuk helységük határára devalválódott; a történelemből csak a tavalyi szenagyüjtést, krumplikapálást és a húsvéti ünnepnek reminiszcenciáit tartották meg, egyszóval a közel levő, helyi érdekű eseményeket. Az a nép, mely siheder gyermekkorában a leghívebb reprudukálási képességet mutatá, mihelyt kezdett nőni a bölcseség foga: elfelejtett mindent, elnémult, mint a zongora, ha többé nem ütik, ítélő képességét elveszte, általában egész értelmisége novemberi ködbe burko- lódzott. Pszihológusok és geográfusok állítják, hogy a víznek kipárolgása, ha a büzhödt pocsolyákból, dögletes lagúnákból ered, nemcsak az ember szellemi életére, hanem magukra az állatokra nézve is deprimálólag hat. Innen érthető meg aztán az a tünemény is, hogy a Bodrogközön a rigó nem énekel, a rókaugatása a díszként és alt disszonánsz keverékét hallatja, és hogy a vizi madaraknak olyan a hangjuk, mint egy kimustrált kóristáé ; erre vezethető vissza a többek közt a szóban lévő falunak a vízfejűsége is. Ezek előrebocsátása után most már hozzáfogunk az esemény elbeszéléséhez. Ide pedig teszünk egy vízszintes vonalat, mintha az ama bizonyos helység bírói pálcája volna. Mai számunkhoz fél ív melléklet van sebbet, legüdvösebbet, ha az a botorság az újság ingerével hat. Azért működni ma, a miért tegnap lelkesültünk, unalmas lenne. Közreműködni egy eszme megvalósításán, nem egyezik meg a divattal. A dolog fejlődését önmagára hagyni, közönyösséget mutatni minden iránt, nem venni részt tettel semmiben, ez ma tért hóditó jelszó. Tettek helyett a szó-divat járja I A társadalom mintegy cél nélkül csak napról-napra látszik élni; keleti egykedvűséggel fogadja az eseményeket, hideg apátiával enged helyet a körülmények kényszerítő hatalmának, nem érdeklődik semmi iránt tartósan, Betegség jelei ezek, oly betegségé, mely ha tovább fejlődik, gyászos eredményt fog maga után vonni, mert a társadalom nembánomságakiolt minden lelkesedést, szárnyát szegi minden ambíciónak s ólomsulylyal nehezedik az előrehaladás útjára. Közönségem — jól vigyázz ! Nembá- nomságod már-már feledésbe engedi merülni az újhelyi árvaház ügyét is. Közönségem — szégyeld magadat, ha ez a teljesedésre szépen megérett ügy is a nembánomság fertőjébe sülyed I gátó. A polgári leányiskola ügyében. Korunk különösen a népnevelés korszaka 1 A népnevelés ama megváltó szó, melyet napjainkban majd mindenki ajkán hord, melytől mindenki egy jobb jövőt reméli. Jelen időnk jobbjai igen belátják a népnevelés elkerülhetetlenül szükséges voltát és bölcsen tudják, hogy kezdeni szükséges ott, hol végezni akarunk. Kezdeni kell tehát nekünk is, ha me gakarjuk mutatni, hogy reánk is hatnak ama dicső példák, melyeket napról-napra nagyobb számmal hazánk azon városai mutatnak fel, hol lelkes ügybarátok összevetett váltakkal Történt, hogy valami ügyes-bajos esemény adta elő magát a vessző felett lévő faluban, melynek elintézése a helység feje-nagyjainak gyors és haladéktalan összehívását tévé szükségessé. A biró kiadta utasítását a kisbirónak ; ez megkopogtatta minden falu elejebéli embernek ablakát,/hogy siessenek a falu házához. Egy-két óra múlva össze volt verődve á kupaktanács a bíróval együtt, számszerint nyolcán. A tanácskozás eredménye bizonyos számú tagtól lévén függővé téve, a tagokat meg kelle olvasni. A bijó kezébe vette pálcáját és számolja : egy, ,Kettof három, négy, öt, hat, hét. * — Hm, hm, hm! A ki ragyogója van ennek a szemetes világnak, hát hova sikkadt el egy f Ismét elkezdi élőiről: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, — Ilyet még a hjirkópáter sem evett. Itt vagyunk mindnyájan, ez olyan igaz, minthogy ma vasárnap van, és mégis hiányzik egy. Hogy lehet a f Hiszen Büdo^Jáno> uram is itt vau ? — Már hogy ne vónék 1 felelt a kérdezett. — Hájas Miska uram is itt gubbaszt ? — Persze h )gy itt szívom a pacskát. — Hasas Mátyás komám is itt könyököl. — Má mintha úgy vóna. — Pofás János komám is itt guggol a kályha mellett. — Úgy érzem én is az inamról. — Hetes Pesta szomszéd uram is itt van. — Itt bizony, csak a malacok, akiket épen ma eresztettem ki az anyjok alól az .udvarra, nem tudom, hogy merre kácsingóznak azóta. — Zsíros Józsi öcsém is itt köpköd. — E tiszta dolog. csatolva, 'm
