Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-11-13 / 46. szám
Melléklet a „Zemplén“ 46-ik számához. is az ősz végén járunk, hanem még a nyár sleppjét tapossuk. E héten is, leszámítva a keddet és a tegnapot, 20 R° os melegben örült a létnek minden, ami élő. Kik a Márton-ludja mellcsontjáról tudnak jövendőt mondani, még sokáig tartó szép időt és enyhe telet jövendölnék. Pedig most nagyon szigorú tél lenne kívánatos, hogy a kolerának alaposan kilagyjon a magja. (Gyászos hír.) Munkácsról vettük a szomorú liirt, hogy Félegyházi Béla, az elmúlt tanévben még az újhelyi, most az ottani főgimnázium r. tanára, gyógyith.atatlan torokbetegség követkéz tében meghalt. Az alig 35 évet élt, kiváló szakképzettségű tanár öt éven át volt tanára az újhelyi gimnáziumnak s ezen idő alatt biztositotta magának a népszerűséget és becsülést, mely korán bekövetkezett halálával a részvétet fiatal özvegye iránt is fokozza. Nyugodjék békével 1 (Elmaradt ifjúsági ünnep) A helybeli főgimnázium kebelében a f. hó I l-ére, a Katona József születésének iOO-ik évfordulójára tervezett irodalmi ünnep alkalmas helyiség hiánya miatt elmaradt. A kegyesrendi ház nyári ebédlője, a hol megakarták tartani, fűtésre nincs berendezve, az iskolai termek között pedig egy sincs olyan tágas, hogy abban az intézeti ifjúságot össze lehetett volna gyűjteni. (A »Zemplén« 1893. évi képes naptára) immár elhagyta a könyvkötői műhelyt is. Most felbélyegezés alá kerültek a példányok. Holnap, példányonkint 40 krjával, már kapható lesz a könyvpiacon is. (Öngyilkosság.) Boronkay Jáno', adóügyi jegyző Szerencsen, öngyilkos módon, s mint mondják életuntságból, véget vetett ifjú életének. A fürdőház egyik szobájában fölmetszette ereit, s mire észrevették elvérzett. — A járás föszolgabirája az igy megüresedett jegyzői állásra Kriszten Menyhért oki. segédjegyzőt helyettesítette. (A Zemplén fekete táblája.) T. Szerkesztő úr 1 Igen szépen kérjük, becses lapjában legyen oly jó oda hatni, hogy az újhelyi kir. törvényszéki börtönnek itten megnevezhetetlen szenny tartalmát közmegbo'ránykozásra ne d. e. 9-kor és d. u. 1 órakor, hanem, mint azt tenni szokás, éjente szállíttassák ki a. városon kívül lévő földekre. — Erre a szívességre 13,000-ed m agammal kérem. R. (Ezt a nagyon jogos kívánságot ajánljuk a közti ztasag és közrend iránt is éles érzékkel biró kir. ügyész úr figyelmébe. — Szerk). (Német bizonyítvány.) A sztropkai járásbeli kelesei körjegyzőségben van Giglócz falu, mely arról nevezetes, hogy a falu bírája ottan ékes teutón nyelven Zeugniss-okát állít ki a hozzá fordulók számára, kik aztán, mint közelébb is alkalmunk volt meggyőződni, ilyenfajta bizonyítványokkal viszik hirét annak, hogy a tótajkuGYg’/ács' on a magyar szónál még ma is előbbre való a német nyelv. Ajánljuk ezt az ügyet a járási főszolgabíró figyelmébe. (Pestik dolgai.) B -Zsadányból írja levelezőnk : A rettegett, de már fogságba került Pestik (Szarvas Mihály) által rablott és Zsadanyban eldugaszolt holmik e napokban napfényre kerültek. Levelezőnk a tényállás elbeszélése előtt érdekes és hiteles adatokat közöl Pestik életrajzához, melyek, úgy hiszszük, nemcsak a vizsgálat vezetőjét, de a nagy sietett Bánk bán-]a benyújtásával, melyen a színtársulat kapva kapott ugyan, de elő nem adha tott A cenzúra, irodalmunk szabad fejlődésének ez az átkos klotürje, előadását nem, csak kinyo- matását engedte meg, mivel szerinte Bánk bán nagysága meghomályositja a királyi házét. Katoná-1 ezen uj kárvallás szerfölött elkeserítette s a Tudományos Gyüjtemény-htn élesen kikelt a cenzúra ellen. Ha ő a bánt tehetetlen, ese- kéiy alaknak rajzolja, igaza van, hogy akkor a cenzúra azt hengeritette volna elé, hogy olyan hitvány jobbágy hogyan döfhet egy koronás főbe ? A cenzúra a költőnek legelső kellékét, a szárnyát vagdalja le. Hogyan lehessen ő Bánk, ha az a gondolat, hogy ő csak iró, a kit szemmel tartanak és fölül vizsgálnak, minden harmadik felkiáltásnál kiveri énjéből. De ez az újonnan okozott fájdalom sem csüggesztette el egészen. Még volt egy forum, a hová apellálhatott, a melyhez a cenzúra utat engedett neki: a közönség, úgy az iró mint az olvasó-közönség. De Pesthez már nem kötötte őt semmi, s könnyen engedett öreg szülői rábeszélésének, hogy szülővárosában szerezzen magának való állást. 1820 ban haza ment, s akkor már átdolgozott, de még kéziratban levő müvét néhány szerény, hízelgés nélkül való szóval szülővárosának ajánlotta. Kecskemét városa elfogadta az ajánlást, 100 forintot szavazott meg a mű szerzőjének s őt ugyanazon év őszén alügyészének választotta meg. Még ekkor nem hihette Katona, hogy ez lesz mindössze Írói munkásságának egyetlen anyagi és erkölcsi jutalma. 1821-ben végre Trattner betűivel és költségével nyomtatásban is megjelent Bánk-bán-ja, de az utolsó forum előtt sem kisérte szerencse töközönséget is érdekelni fogják, azért közhírré tesz- szük. — Pestik az illavai fegyházban megismerkedett a vele elzárva volt Tóth Mihály bodrog-zsa- dányi lakossal, kivel már rabságuk idején kifőzte a jövő terveit. Tóth Mihály jóval elébb szabadult ki a fogságból, mint Pestik. Mikor Pestik is szabaddá lett, egyenesen B.-Zsadányba Miska cimborájához jött, aki őtet tárt karokkal fogadta. A viszontlátásörömeinek kiélvezése után Tóth érzékenyen panaszkodott Pestik-nek, hogy a mai világban milyen nehéz élete is van a szegény becsületes embernek.— Ne búsu j Miska, szólt Pestik, van az másnak, ami nekünk nincs, hozok én neked mindent bőven, értek én a rabláshoz, te csak rejtsd el, amit én hozok s úrrá teszlek, birtokot szerzek én te neked, s mikor az én zsebem tele les7, én elmenekülök Amerikába, te meg a magadéban uraskodni fogsz. . . Pestik evvel rabló-útjára indúlt s pár nap múlva hozott is Miskának kenyeret, szalonnát, meg pénzt bőségesen. Ettől az időtől kezdve Pestik Tóik nak hű kenyeres pajtása és mindig nagyon szívesen látott, kedves vendége volt. Idő múltán Festik benső viszonyba lépett Tóth Miskának Galicziából ide származott feleségével is és így egészen benfentes lett a háznál. A menyecske Pestik-nek a ház padján rendezett be éjjeli szállást, drága ágyneműről önmagának, természetesen, Pestik gondoskodott. Tóth Mihály meg a felesége az egész nyáron, mint napszámosok, külső munkában voltak. Pestik, hogy rabló-útjáról bármely időben is a házba juthasson két kulcscsal ellátott fráncia lakatot szerzett be, melynek egyik kulcsa nála, 1 másik a háziasz szonynál volt. Pestik már most cimborák után látott, az orgazda szerepét Tóth-ék töltötték be, Pes- tik-ék hozzájuk hordták az összeharácsolt temérdek holmit. Volt evés ivás, meg dorbézolás heted-hét vármegyére szóló, — Tóth Miskának a felesége meg olyan cifra volt, mint a páva . . . Pestik már most a tolcsvai báró Waldbott, valamint özv. Mudrány-né szegi-pusztai birtokosnő kirablására, sőt az olaszii Lónyay-család kiirtására (?) gondolt, özv. Lónyay-néra már több éjjen át leselkedett is, de mert a kastélyt éjjelenként örök vették körül, tervét nem hajthatta végre, utóbb pedig neszét vévén annak, hogy Barthos, újhelyi főszolgabíró, B.-Zsa- dány községbe, a Tóth Miska szomszédságába, két titkos rendőrt is helyezett el, kik segéd-mérnököknek mondották magukat, Pestik, Tóth Miska és ennek felesége társaságában, egy sötét éjszakán búcsút vett a kapufélfától Mind a hárman Galíciába menekültek, hol Desnyicza faluban, a Tóth né rokonánál, Graben Vaszily nevezetű lengyel gazda em bérnél, húzták meg magukat. Ami itt történt Pestik-kel, az már a minapi tudósításunkból is ösmeretes lévén, levelezőnkkel ott folytatjuk, hogy Pestik Galicziát elhagyva, a Tóth-ék társaságában Magyarország felé vette útját, 5 maga Terebesen kiszállott, Gálszécsre ment, hol el is csípték Tóth ék pedig ugyanakkor Zsadányba jöttek. Meghűlt Tóth MLkában a vér, mikor meghallotta, hogy. Pestik-et elfogták, feleségével együtt elmenekült falujából, de előbb a házát 70 éves öreg anyjára íratta. Feljelentés alapján a csendőrség f. hó 7-én kutatta föl a Tóth Miska házát és háza környékét, hol 8 — 10,000 ít értékű (?) lopott tárgyakra bukkant. A lopott holmik között vannak női felöltők, persa szőnyegek, damaszk abroszok, ágyteritők, rum- burgi vásznak, férfi és női lábbeliek A szoba földjéből kiástak egy nagy zsacskó arany- és ezüst rekvését. Csak néhány példány kelt el belőle. A közönség akkor hazaűságának magas hangú szólamokban való legyezgetésén, külső hazafias dicsekvésen lelkesedett: Katona pedig ezen drámájával már uj, eddig nem taposott ösvényre tért; a hatást nem külsőségekben, frázisokban kereste, hanem a tárgy magvas fölfogásában és művészi megalkotásában. A közönség az akkori politikai élet zsibbadtságához képest nem hatolt olyan mélyre a történelmi vizsgálódásban. De az irodalmi köröket is hidegen hagyta Katona alkotása. Nyelvében is önálló, mint fölfogásában. A nyelvújítás hívei elmaradottnak, csiszolatlannak találták nyelvét, az ortológusok pedig az áradozó előadásban tetszelegtek s a Bánk bán magvas, tömött nyelvezetétől idegenkedtek, Katona érezte alkotása becsét, s annál nagyobb volt elcsüggedése utolsó kísérlete meghiúsulta miatt. Itt már megtört végre kitartása a küzdelemre, akarata a közömbösség és elmaradottság ily merev nyilvánulásai után elvesztette rugékonyságát, önbizalma nem talált több táplálékot s lemondott a dráma Írásról. Pedig, hogy mekkora önmegtagadásra volt ehhez szüksége, megérthetjük abból, hogy a szinügy iránt kora ifjúságától fogva táplált érdeklődésének ezután is jelét adja még. Fásult, tépelődő lelke ezentúl ügyészi hivatala buzgó teljesítésében s a borivásbán keresett menedéket és enyhülést. Ereje egyre hanyatlott, gyakran pahaszkodott szivfájásról s 1830 ban egyszer azt mondotta testvéreinek; Ez évben engem valami fog érni, vagy sok pénzem lesz, vagy megnősülök, vagy meghalok. Csakugyan érte: szivszélhüdés, mely április iő.án hirtelen véget vetett csalódással teljes életének. Hirtelen! Mintha el akarta volna őt ragadni még egy nagy csalódás pénzt, ezüst evőeszközöket, női aranyórákat, fján- cokat, betörő eszközöket. Egy ferslág búzában, fél nadrágszírba bekötve, gyémánt, korái és gyöngyökkel kirakott arany és ezüst karpereceket, drága köves aranygyűrűket, melltűket, álkulcsokat stb. stb.-t. E felfedezés, minden valószínűség szerint, sok újabb bűntény felderítésével lesz kapcsolatos és teljesen megdönti azt a vélelmet, hogy Pestik eddig töredelmes vallomást tett volna. A lopott tárgyak már a kir. ügyészségnél vannak. A csendőrség üldözőbe vette Tóth Miskát és nejét*), mint főorgazdákat, kiket Galíciában vél föltalálhatni, hol Graben éknál szintén házkutatást fognak tartani, előre számított b'ztos eredménynyel. (Meglőtt csavargó.) B.-Kereszturról írják: F. hó 6 án, este 9 órakor, egy részeg zsidó, ki az egész áldott nap s még este is a korcsmában ivott, betévedt a község közepén lakó Márkusz Gusztáv szatócs-, egyszersmind városi tanácsosnak a kertjébe. A házhoz tartozó két kutya dühösen kezdett ugatni, minek következtében Márkusz revolverrel kezében a kertbe ment s látva, hogy ott egy gyanús alak bukdácsol, a revolverből feléje lőtt, azután egy karóval jól eltángálta. Mikor már megsokalta az ütlegeket a csavargó, a rozoga kerítésen átvetette magát s kereket oldott. Nem telt bele egy negyedóra, mikor nagy óbégatással a városházára jött s jelentette, hogy ő meg van lőve. A jegyző a sebesültet Tokajba szállíttatta a járásorvoshoz. A gézengúz neve Grossz Bernát. Márkusz revolvere az arcát a száj felett s az orr jobb oldalán találta. Az orvos konstatálta, hogy az arc keresztül van lőve, az állcsont meghasadva, de a golyó, talán a felső fogról, visszapattant. A megsebesült csavargó jelenleg a kórházban fekszik, fél feje egészen megdagadt, hasgatásról panaszkodik és erős láza van. (Okleveles községi jegyző) aki vármegyénkben már hat év óta praktizál és igen jó bizonyítványai vannak, segédül ajánlkozik. Bővebb értesítéssel szolgál lapunk szerkesztője. (Sok a vaddisznó.) Zemplén község határában az elszaporodott vaddisznók temérdek kárt okoznak, e miatt az elöljáróság hivatalos hajtóvadászat tartásának megengedéséért folyamodott. Irodalom. A Pallas nagy Lexikona Révai testvérek által közrer bocsátott előrajzát mellékeljük lapunk mai számához. Miko ezt az előrajzot olvasóink figyelmébe ajánljuk, mi is szükségesnek tartjuk nehány szót elmondani erről a nagy munkáról, melynek megjelenése kétségenkivül a legkimagaslóbb irodalmi esemény hazánkban a letűnő század utolsó éveiben. A Pallas Nagy Lexikona, mint a prospektuson olvasható fényes névsor mutatja, összegyűjtötte a legkiválóbb szakférfiúkat, a kik ed- dlg is ápolói és terjesztői voltak a tudománynak és kiválóképen a magyar tudománynak, hogy velők Írassa meg az ismeretek összes enciklópédiáját. Ez a száznyolcvan jól ismert név kezesség a mellett, hogy a mit csak elért a modern tudás, akár az elvont, akír a gyakorlati tudományok terén, azt mind felöleli a mgy mii, mely a kezökböl kikerül. A közélet nem adhat fel olyan kérdést, minőre e kiváló tudósok csoportja, előre meg ne adta légyen a választ. Az összes cikkek a szerzők névaláírásával lesznek ellátva Az előfizetés feltételeire, valamint minden egyéb felmerülhető kérdésre vonatkozólag utalunk a lapunkhoz mellékelt prospektnsra, a mely közli ’a munkatársak névsorát s felsorolja a műhöz csatolandó mellékletek címeit is. Minden izében magyar produktum az, mely előt*) Már el is fogták mindkettőjüket s Ujhelybe szállították. Szerk. •) Kilétét sem Katona, sem Elszánt nem fóiözte föl senkinek. elől. Elszánt Ferenc pesti ügyvédő, s jó barátja számára pecsétes levelet hagyott hátra, melyben arra kéri, hogy halála után húzássá le ujjáról gyűrűjét s szive választottjának adja át*). Elszánt gyorsan járt el megbízásában, de Katona választottja nem fogadta el a gyűrűt, azzal utasítván vissza: Van az elhunytnak elég testvére, a kik azt jobban fogják használni, mint ő P »Halálát nem hirdették a lapok, koporsóját nem kisérte pályatársainak részvéte s a nemzet nem tudta, hogy legnagyobb drámaíróját vesz tette el « Számos jelesünk földi sorsa ez. De az ég tüzes meteorja is fényét veszti a föld nyomasztó légkörében. Katona József nagyságát is akkor láttuk már be, mikor közülünk mesze távozott. A politikai visszonyok 1805. óta rohamosan változtak. Széchenyi István s vele más jeleseink fölrázták a magyar nemzetet aléltságából, erőt öntöttek zsibbadt ereibe ; s midőn a nemzet újra élni kezdett, kezdte megérteni Katona remek alkotását is. Első biztos tudósításunk szerint 1834 ben Kolozsvárt adták Egressy Gábor játalomjátékául, a következő évben már az ország fővárosában is színre kerü't, 1839-ben diadalai is megkezdődtek. A közönség érdeklődése, majd elragadtatása a múbirálók figyelmét is jobban-jobban foglalkoztatja, mig végre lelkesedve mondják ki róla, hogy Bánk-bán a legjobb magyar tragédiánk, mely a Shakespeare- éit kivéve bármely külföldi tragédiával kiállja a versenyt. Cserép József dr.
