Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-11-06 / 45. szám
arra, hogy továbbra is fentartsa és a magyar bélyeget reányomja. Azt azonban ne várják, hogy az egyes községek a kisdedóváshoz szükséges eszközöket ingyen kapják az államtól. Ezt az amúgy is nagyon megterhelt állami budget- től nem lehet kívánni. De nem is arrói van szó, hogy a kisdedóvó felállítása az illető községeknek semmibe se kerüljön; hozzák meg ök is az áldozatot; hiszen ez nem lesz meddő pénzfecsérlés, hanem csak gyümölcsöző befektetés, mely egykoron, ha az uj nemzedék felnövekedik, bőven termi majd áldásait. Minden község anyagi helyzetének megfelelő arányban fog ezen törvény közeli megvalósításához hozzájárulni s az állam* segély csak a mutatkozó hiányt fogja pótolni. Nagy célok rendkívüli áldozatokat követelnek s a biztos, szép eredmény fejében nem szabad azoktól visszariadnunk. Az uj törvénynek horderejét megbecsülni még nem vagyunk képesek: eredményét és üdvös voltát majd a következmények mutatják meg! Vármegyei ügyek. A vármegye közigazgatási bizottsága f. hó io-én, d. e. 9, órakor rendes havi ülést tart. Hivatalvizsgálat. Főispán Öméltósága múlt hó 31-én végezte be a középponti hivatalok látogatását, amikor is az árvaszéket és a tiszti ügyészségi hivatalokat tekintette meg, s mindkét helyütt megelégedésének adott kifejezést a tapasztaltak fölött. A tarczali vincellér-képező intézet, melyet az idén Öméltóságának, a főispánnak közbenjárására még egy tanfolyammal kibővítettek, erre az iskolára vonatkozólag hirdetést tesz közzé lapunkban, a melyre e helyütt is felhívjuk az érdeklődők figyelmét. Kavics-átvétel- Aszinnai, sztropkai, homonnai, varannai és nagy-mihályi járások területén vonuló vármegyeilközutakra a községi minimisták és egyes vállalkozók részéröl kiszolgáltatott kavics prizmáknak, úgyszintén az egyes útszakaszok állapotának felülvizsgálását és átvételét a f. évi okt. hó 26-ától nov. hó 5-éig terjedő tizenegy napon teljesítették a vármegyei közigazgatási bizottság kiküldöttjei a vármegyei királyi államépitészeti hivatal képviselőjének, Hvozdovics Antal kir. mérnök, mint az említett közutak kezelőjének úgyszintén az egyes vármegyei utbiztosok, valamint a kavics kiszállítására vállalkozók jelenlétében. Lapunk szerkesztője, mint a közig, bizottságnak egyik kiküldöttje, a felülvizsgált 547 kilométernyi útból cc. 336 kilométernyit utazott be. Ez alkalommal szerzett köz- vetetlen tapasztalataiból, valamint Lehociky Endre biz. tag szóbeli előadásából, ki az OroszRuszká- tól Szinnáig húzódó közutat járta végig, örömmel nyert meggyőződést arról, hogy a közutak máris kitűnő karba jutottak, vagy az alapos fejlődés lós, Hardenberg Aladár gf, Horváth Mihály, Horváth László, Horváth József, Hammersberg Jenő és Miklós, Moskoviez Géza és Iván, Nemthy József, Nyomárhay Ödön, Nagy Barna, Orosz György, Pilissy Géza, Pilissy Nándor, Pintér István, Pintér Ferenc, Sen- nyey István br., Sennyey Béla br., Szemere Emil, Szemere József, Szemere Gazsi, Szerviezky Ödön, Téglássy Ferenc, Thuránszhy László, Thuránszky Tihamér, Vécsey Alfons br., Wieland Lajos és Zwertseheh Ferenc tüzérkapitány. Hosszú kocsisor vonult a lovasok után: Boronkay Farkas, Benesik István, Bessenyey László, Barthos József, Dókus Mihály, Dókus László, Évva Ödön, Gilányi Imre br., Hoyos gf., Kossuth Lajos, Kossuth Mihály, Kun Géza, Láezay László, Orosz Sándor, Pilissy Ferdinánd, Potoezky.Dezső, Spielenberg József, Talián Bandi, Thuránszky Zoltán és a szép nemből sokakkal, kikkel még más terepen is találkozunk. Öreg este lett, mire a társaság a verseny színteréről visszatérve a Magyar Király külön térben asztalhoz ült a sikerült nap fokozott kedélyével s még fokozottabb étvágygyal. Az előbbit Benczi igazán magyar hegedűje csak fokozta, de hogy a másodikkal mi történt, annak a társaság a megmondhatója 1 Annyi bizonyos, hogy a jóllakottság megelégedett mosolyát nem sok arcon látta visszatükröződni. Azért senki se higyje, hogy a magyar ember csak úgy tud mulatni, ha minden tekintetben ki van elégítve. Cigány kell annak, de jó 1 — s búját-baját feledve, olyan nemzeti táncra perdül, a minőt az egész világ megbámul. Hát még ha van kivel I * stádiumában vadnak. Egyes kiágazó útszakaszok, mint pl. az Izb.-Radványtól H.-Olykáig vivő is, dacára annak, hogy a faszenet fuvarozó szekeresek s a közben eső hajlított bútorgyár, valamint a szomszédos erdőségek tüzelőfáit a radványi állomáshoz szállító fuvarosok az útszakaszt naponkint erős forgalomban tartják, olyan jó állapotban vannak, hogy még az úri négyes fogat is bátorsá- gosan nyargalhatna rajtuk. A községi átkelő útszakaszok, melyeknek évi fentartásához az illető községek több-kevesebb pénzösszeggel hozzájárulni tartoznak, szinte tömve vannak kavics garmadákkal. Közel ötven község közül, melyek a közutak mentén fekszenek, csak egy-kettő képez kivételt, de a hátramaradás oka ott sem annyira az egyének mulasztásában, mint inkább a körülmények nehéz voltában keresendő. Ilyen pl. a Csertész községtől a határszélig felkapaszkodó, talán csak két kilométernyi útszakasz, hol az úttestből az alap kövezete már kezd elötünedezni; itt ugyanis a Laborcz vize még nem szolgáltat kellő meny- nyiségü kavicsot, a nagy távolságból fuvarozható kavics pedig kellő mennyiségben nem telik ki a helyi és vidéki, oda kiosztott igás minimisták erejéből, jóllehet a kir. áll. építészeti hivatal tetemes mennyiségű vállalati kavicscsal iparkodik segíteni a vidék lakosságán. Lapunk szerkesztője tapasztalván, hogy a csertész határszéli útszakasz köz- vetetlen közeléből, a Dobzsánszky birtokról, pompás palakőzet kínálkozik, látogatást tett Homicskó Pálnál, ^mint a Dobzsánszky-birtokok meghatalmazottaké zelőjénélki is kérésünkre le kötelező előzékenységgel jelentette ki, hogy a megjelölt palatelepet, egy arany fizetéseért,j mely a tulajdonjog elismerését jelképezi, igen szívesen engedi át az említett célra és ha a kő jósága a próbát kiállotta, illendő árért kész lesz a bányaterületet a vármegye tulajdonjogába is átbocsátani. Nagy és szép munkát végeztek a Sztropkótól Havajig tervezett uj utón, melyből az utolsó szakasz Havajig a jövő évben már kiépül és az addig járhatatlan régi ut helyett 18 kilométerrel közelebb hozza a végponton álló szomszédokat. Gyönyörű munka lesz a Hvozdovics kir. mérnök tervei szerint készülő Palota- határszéli útvonal is, melynek legnagyobb szakasza a felső, már kész, a középső szakasz pedig szépen előrehaladott állapotban van. Sürgős szüksége mutatkozik a h.-olyka-varehóczi útszakasz kiépítésének, ami az ottan érdekelt hajlított bútorgyár és a gyufaszálka-gyár tulajdonosainak, valamint a szomszédos községek szövetkezése révén könnyen elérhető is lenne. Mindezek és még igen számos, itten a tér szűke miatt elő nem sorolható tapasztalatok után merjük állítani, hogy ez a jó kívánság, melyet főispánunk ő méltósága szeret nyilvánítani : »azt óhajtom, hogy mindenkinek a portájához kőut vezessen“ nem utópisztikus, mert rövid pár év leforgása alatt a felső vidéken köz- ségből-községbe a legpompásabb kőutakon fognak közlekedni. És ennek a lehetőségnek garancziáít egyfelől főszolgabiráink energiájában, másfelől a kir. államépitészeti hivatalban, különösen pedig annak ezen a vidéken foglalkozó egyik érdemes tagja, Hvozdovics Antal t. barátunk szakérteimé ben, ügybuzgóságában, minden legapróbb részletekre is kifejlődő lelkiösmeretes érdeklődésében, mint az eddig általa felmutatott eredmények bizonyítják, a legteljesebb mértékben megvannak. Csak türelmesen és bizalommal várni kell. Lassan megyünk messzire 1 Pedig itt volt ám szép asszonyjis, leány is I És a társaságnak, ez a szebbik része bizonyosan kitett úgy magáért ezen a terepen, mint a másik amazon. Hja, hiába, itt ök vannak itthon! De hogy senki kíváncsiságát túl ne csigáz- zam, mint némely vendéglős a mások étvágyát, elmondom kik voltak itt jelen. Ott voltak az asszonyok közül: Ambrózy Nándorné, Boronkay Györgyné, Barna Bertalanná, Cseley Lajosné, Cseley Zoltánná, Dókus Mihályné, Dókus Gyuláné, Hammersberg Jenőné, Hoyos gfné, Kossuth Lajosné, Kulin Ödönné, Liszy Coralie, Liszy Viktorné, Láezay Lászlóné, Metzner Béláné, Metzner Gyuláné, Molnár Leóna, Molnár Béláné, Nagy Barnáné, Szemere Gyuláné, Szerviezky Ödönné, Talián Bándiné, Thuránszky Lászlóné, Vályi Istvánná, Valter Lászlóné és Wieland Lajosné. Leányok közül: Ambrózy Sarolta, Barna nővérek, Boronkay Sarolta, Chyzer Etelka, Csuka nővérek, Dókus Róza, Hammersberg nővérek, Hoyos nővérek, Kornis Riza Láezay nővérek, Metzner Anna,[Spielen berg Etelka,Szemere Margit és Vályi Ella. Folyt a tánc, mint a pezsgő, a legnagyobb animóval kivilágos kiviradtik, mint mondani szokás s ha talán nem is egész odáig, annak egyszerűen az az oka, hogy most már szörnyű sokára virad, no meg hogy másnap is nap van. És minő nap ?! Reggel lóra, estig agarászni, miközben sok urnák az agara, sok pedip maga, vagy legalább az orra esett le. Este megint nagy tánc és ez igy tart harmadnapig. Harmad nap végre a legszebb időben még mindig 24 lovas társaságában elkövetkezik a várva várt bilikomfutás. Hogy melyik volt a győztes, melyik kettő Hírek a nagyvilágból. Spanyolországban zavargások vannak ; ezek miatt a regens- királyné több vidéki városnak szóló látogatását elhalasztóba Lipót belga királyt sétakocsizása alkalmával egy csoport szoczialista sértő kiáltásokkal fogadta. Afrikában, a dahomei csatatéren, újra megkezdődtek az ellenségeskedések a franciák és a dahomei csapatok között. Németország területén, úgyszintén Bécsben is, hivatalos jelentések szerint, a kolera megszűnt. Hírek az országból. I Irányi l>;iuicl. |Nagy, igen nagy vesztesége van az országgyűlésnek, közlétünknek, a hazának. A függetlenségi és 48-as párt vezére, a Ház Kátója, köztársadalmi téren az általános emberi jogok és népboldogitó eszmék megvalósításának legbuzgóbb apostola, ki egész életét a haza és az emberiség üdvének szentelte, fényes tehetségeit kitartó és mindig önzetlen munkásságát a közügyeknek áldozata, Nyíregyházán hol rokonai körében üdülést keresett, i. hó 2 án, életének 70-ik évében, elhunyt. Az országgyűlés képviselőháza, nov. 3 án tartott ülésében, köztiszteletben élt s 1867. óta folytonosan legtevékenyebb tagjának elhunyta fölött érzett összint fájdalmát és halhatatlan érdemeinek méltánylását jegyzőkönyvvel fejezvén ki, elhatározta, hogy Irányi Dánielt a nemzet nagy halottjául tekinti és eltakarításáról, ami sok ezer-meg ezer ember jelenlétében Budapesten tagnap délután történt meg, országos költségen fog gondoskodni. — Áldás emlékezetére! Az uj berlini nagykövet, Szögyényi-Marich. László, Őfelségének személye körül volt minister monarhiánknak berlini uj nagykövete, megbízó levelének átadása céljából Berlinbe utazott. A kolera pusztítása Budapesten csökken. A vidéki városokban különösen Mohácson és N.-Becskereken kezd nagyobb erővel fellépni. Deésen, nov. i-én, a honvéd szobornál kegye- letes ünnepet rendezett a város hazafias közönsége. Különfélék. (Lapunk felelős szerkesztője) hivatalos körútjáról í. hó 3 án visszaérkezvén, a Zemplén szerkesztését e mai számmal átvette. (Időjárás.) Gyönyörű szép, mondhatni május i napok voltak e hét folyamán A hőmérő 20—22 R. fokú meleget mutatott, még vármegyénknek legészakibb határszélein igy Csertész vidékén is, hol, mint tudósítónk írja, nov. 2-án színes pillangót láttak. Tegnap, itt nálunk, baborult s egész délelőtt szitált az eső, de azért a levegő enyhe maradt. (Hangverseny.) 7komán István, zongoraművész, kedves í >ldink, Berkovics Lajos fiatal hegedűművész közreműködésével e hó 3-án este a vármegyeháza nagytermében valóban müélve- zetes hangversenyt rendezett a legv iltozatosabb, de egyúttal a legmüvésziesebb programmal. Az a kis, de disztingvált, közönség, mely ezen az estén a nagy terembe összegyülekezett, a szereplőket lelkesült tapsviharral fogadta. Thomán, kinek müFolytatás a mellékleten vitte haza szerencsés gazdájának a szép két tár gyat itt az összevetési tábla, tessék belőle kió- kumlálni. ■* T' 1 irduc ) ) Párduc )F. erdvesztő ) visszavonva Swecz Pletyka , Pletyka Swecz I ) Csipke lh,a ) Danár inár ) íány ) Badár . ) mény I) ;sent I. Sárkányj ) Bob mény \ Kisassz. iasszony ) tcsetn ) Kincsem / isent II.) Fürge 1 Csipke Sárkány Bob Fürge Csipke Pletyka Fürge erfivesztó / Fürge Fürge első dij Pletyke második dij Úti figura docet: a Remény és a többi továbbra is csak remény marad; kár volt annyit zsörtölni, mert a kis Fürge, a fürge az íürgéskedte ki gazdájának az első dijat. Hanem tiszta szívből kívánom, hogy a jövő évi viszontlátáson itt Újhelyien minden agarász, a ki most hosszú orral tért haza, elégedettebbb legyen az eredménynyel. Addig is Hubertusz védjen lovaink hátán! T. I,.
