Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-10-09 / 41. szám

szerető rokonnak özv. Korda Ágostonná született: Karsa Borbálának tolyó évi október hó 5-én, hoszzu szenvedés után, életének 55-ik évében történt gyá szos elhunytát. A boldogulnak földii maradványait folyó évi október hó 7-én d e. 9 órakor helyezték az ev. ref. egyház szertartásai szerint a pazonyi sirkertben örök nyugalomra. Áldás és béke poraira I

(Szomorú szüret.) Közép-Hegyalján, írja levelezőnk, az idei szüret már végbe ment. Kezdődött a szőlőhegyeken ültetett kukorica törésével és paszuly-szedéssel, de ez is, a nagy szárazság miatt, oly silányul fizetett, hogy alig adta vissza az elvetett magot és a reáforditott munka árát, A helyenkint még sínylődő szőlőtövekröl lemec- gerélt fürtök mustjáért hordónkint 35—40 ftot is fizetnek, ami meglehetősen nagy ár, mert tudvalévő dolog, hogy a filokszerás bor nem sokkal ér többet a lőrénél.

(A pataki főiskola gyásza.) A sárospataki ref. főiskolát ismét súlyos veszteség érte; csak a múlt évben hunyt el három jeles tanára, s most ismét egy kiváló tanár elvesztőt kell siratnia. Október 5 én múlt esztendeje, hogy Zsindely István hirtelen meghalt s a sírnál Molnár Lajos tanártársa tartotta felette a búcsú beszédet; csak egy év, s épen október 1-én Molnár Lajos is e.búcsúzott az élettől, el a főiskolától és tanítványaitól, itt hagyva gyászba borult családját, üresen hagyva azt a nagy munkatért, melyet betöltött. Ami a nagy veszteség érzetét némileg enyhítheti: az a körülmény, hogy a halál megváltás volt reá nézve, hogy élete már több mint félesztendeje csak kínos vergődés volt és sok fáradalma után végre megnyugvást, pihenést talál. Molnár Lajos még csak férfikora delén állott; megedződve, megérve, még csak ezután fejthette volna ki teljes lendülettel, teljes intenzitással erejét, tevékenységét, még ezután jött volna a nagyobb alkotások kora, — s íme, virágjában, élte teljében kellett letöretnie; az erőteljes szálat titkos féreg kezdette rágni, lassan-lassan sorvadt, lankadt. Kedélybetegség lepte meg s egyre jobban hatalmába kerítette; ez évi január közepén abba kellett hagynia tanári működését s orvosoltatás végett a fővá rosba távoznia, — többé nem is tért vissza. Állapota egyre roszabbodott, testileg-lelkileg megtört, elfogyott, s a budai Szentfános-kórházban f. hó 5-én váltotta meg a halál szenvedéseitől. Életrajzi adataiból álljanak itt a következők: Molnír Lajos Szepsiben született 1849, szept. 15-én; tanulmányait a sárospataki ref. főiskolában végezte kitűnő sikerrel. A főiskolából eltávozva, előbb Mis- kolczon volt néhány évig segédtanár, majd 1877. júniusban a sárospataki ref. főgimnáziumhoz választották meg az első osztály tanárának. Azóta, 14 és fél éven át, ebben a nehéz állásában működött, az elöljáróság elismerését, tanártársai szeretetét egy aránt kiérdemelve; mint tanárt világos előadás, tapintatos bánásmód jellemezte, a kezdő növendékeket finoman tudta bevezetni a tanulás nagy munkájába s az iskolai rendbe, fegyelembe, Négy éven át, 1883-tól 1887-ig gimnáziumi igazgatói hivatalt viselt; az utóbbi 4 esztendőben a teológiai és jogi karon, mint helyettes tanár, előadta az újkori történelmet. Irodalmilag is működött, szerkesztvén két kötet igen sikerült gimnáziumi Magyar olvasókönyv«-et és legújabban »Magyar i velvt^; L-“' A tanári kar a veszteséget kü >7, gyászjelentésben tudatja, mely így hangzik: .A sárospataki evang. reform, főiskola tanárai fájdalmas szív vei tudatják szeretett kartársuknak: Molnár Lajos sárospataki főiskolai gimnáziumi rendes- és akadémiai helyettes tanárnak, élete 44 ik, sárospataki főiskolai tanárságának iő-ik évében, í. évi október 5-én Budapesten, hosszas Szenvedés után bekövetkezett elhunytát. Az elhunytnak porai f. évi október 7-én jjüd^pesten fognak a boldog nyugalomra tétetni. Az elköltozóttnek emléke legyen örökre áldott közöttünk 1 Sárospatak, 1892. október hó 6-án, A sárospataki ev. ref. főiskola tanárai.« r. I.

(Pestyik,) vármegyénk közbiztosságának ez a rettegett mumusa, divatos dámának kiöltözve, fejér, kalappal, arcán sűrű fátyollal, egy magasabb termetű rablótársa kíséretében, aki meg szalongavallér képében díszelgett oldala mellett, legutóbb Sárospatakon, fényes nappal, a város egyik jegy zőjénél vizitelt s bizonyos úri ember felől tudakozódott. Az álruhába bujt rablók magukvisele- tükkel alapos gyanút ébresztvén, felköltötték a rendőrség figyelmét is, hanem azért sikerült elil- lanniok. A Hegyalja-vidéki községek lakossága, végzi tudósitónk, annyira retteg már Festyik- éktől, hogy amint esteledik, magára zár kaput, ajtót, ablakot s félve reménykedve, virrasztja át az éjjeleket.

(Ezüst pengőpénzek bevonása.) A m. kir. pénzügyminiszter elrendelte az összes forgalomban levő ezüstpénzek bevonását. E rendelet szerint az ezüstpénzek csak 1892. év december végéig járnak, azontúl az állami pénztárak és hivatalok részéről sem fogadtatnak el. Tanácsos lesz tehát, ha pol gártársaink, különösen azok, kik harisnyaszárakba rakosgatták húszasaikat, túladnak ezüstpénzeiken, nehogy a nyakukon maradjanak.

(Nagy tűz.) Pelrahó község, Sárospatak sorstól üldözött, szerencsétlen szomszédja, f. hó 5'én .smét lángba borult. Bráda Ferenc, ottani birtokosnak a csűre, állítólag gyújtás következtében, , lángot vetett s pár perc alatt a két évvel ezelőtt teljesen leégett s nagykeservesen újra felépült falunak tizenhat háza tűztengerben állott. A nyomor nagy, mert a lakosságnak télére betaka ritott életneműje, sőt még testi ruházata is porrá égett. Az elpusztult épületek nagyobb része tűzkár ellen biztosítva volt ugyan, azonban a biztositó társaságok, mert Petrahón minden évben s nem is egyszer-kétszer szokott tűzveszedelem támadni, az elpusztult értéknek csak egy bizonyos hányadát téritik meg. — A nyomorba jutott lakosság könyörületes adományokért esedezik.

(Polgári társas kör.) Sárospatakon a polgárság körében, Írja alkalmi tudósítónk, élénk mozgalom indult meg, polgári társaskör alakítása végett. A polgárság jóravaló iparkodásának meg lett az eredménye, mert a f. hó 2 án tartott alakuló közgyűlésen a szép számmal egybegyült polgársága társaskört megaíakultnak nyilvánította. Megválasztattak, elnökké: Ballagi Géza dr., al- elnökké : Neumann Péter, ügyészszé : Végh Bertalan, pénztárossá : Galgóczi Barna, háznagygyá : He- repey Károly, jegyző-könyvtárossá : Csajka Endre. Választmányi tagok lettek: Csupka Gusztáv, Bartha Béla dr., Dezső Lajos, Feldmesser Pinkász, Fodor Jenő, Glevitzky Sándor, Klein Mihály, Kondor Miksa dr., Kun Dániel, id. Lengyel Endre dr., Moskovits Ignác Nagy Gusztáv, Philipp Károly, Pavletits György, Pavletits Gyula, Radácsy György, Reményi Vendel, Steinfeld Jenő, lrócsányi Bertalan és Zombory Ernőd. A körnek eddig 80 elkötelezett tagja van.

(Eltűnt postamester) Tolcsváról Írják nekünk, hogy az ottani m. kir. postamester, Világi Károly, nagyobb értékek elsikkasztása után eltűnt. Azt hiszik, hogy Amerika felé vette útját.

(Nyugalombavonult kir. járásbiró.) Homonna város értelmisége, Írja alkalmi tudósítónk, f. hó i-én megható módon vett búcsút Cseley Gusztáv kir. járásbirótól, a területre és a községek számára való tekintetből az ország legnagyobb járásbíróságának, a homonnainak, 20 éven át volt vezetőjétől. Amint híre ment annak, hogy Cseley Gusztáv járás- biránkat, sajat kérelmére, a f. hó i-töl nyugalomba helyezték s a nyugalomba vágyó kir. járásbiró már az előtte való napon a hivatal vezetését a rangban idősb kir. aljárásbirónak átadta, még azeste Ho- monna társadalmi életének szine-java, a nagysze- mélyzetü járásbíróságnak pedig minden tagja, ösz- szesen vagy 40 en jöttünk össze a nagyvendéglő emeleti termében rendezett búcsúzó alkalomra. A nyugalomba távozó kir. járásbirót küldöttség hívta meg, s mikor a terembe lépett, percekig tartó lelkes éljenzés köszöntötte. A majdnem reggelig tartó búcsúztatón számosán ékes s felette elismerő szavakban adtak kifejezést a Cseley Guszti bátyánk személyéhez való általános ragaszkodásnak és szeretetnek. Valamennyien elismerték s kiemelték, hogy húsz év nagy idő egy ember életében, akkor is nagy idő, ha az gondtól mentesen s munkátlan ságban telik el; mennyivel nagyobb idő azonban az a húsz év akkor, ha armak minden egyes napja a közügyek szolgálatában folytonosan fárasztó módon, gonddal és felelősséggel teljesen, szünetlen munkálkodás közepett folyik le. Egy-egy ember önnönmagábán, a közügyek s a közönség javáért, mint távozó járásbiránk is, már többet nem dolgozhat s nem dolgozhatott; őalatta a hivatal becsületén húsz év folyásán át semmi legkisebb szenny nem esett; szigorú, de mindig igazságos és mél- tányos-hivatalfőnök volt; társadalmilag pedig mint emberbarát és családapa kifogástalan. Szeretett minden embert és ötét is szerette mindenki. Mindnyájan egy szívből és lélekből kívántuk, hogy őt körünkben az isteni gondviselés erőben, egészségben és megelégedésben az emberi kor legvégsőbb határáig tartsa meg. (Úgy legyen ! Tekintélyét a nyugalomba tisztesség kisérje ! Szerk.)

(Szüret.) Gálszécsről Írják nekünk: A verő fényes őszi napokat, melyek több mint egy hónap óta oly kellemes üdülést nyújtottak a tikkasztó nyári hőség után, esős napok váltották fel. A gál szécsi szőlőbirtokosok, kik a szürettel nem szokták bevárni a Simon Judát, az eső megérkezésére sietve hozzá fogtak az előkészületekhez, hogy alkalom- adtán hozzáfoghassanak a szürethez. Gálszécsen nem nagy a szőlőterület, hanem mondhatni, hogy talán az egyetlen egy vidék, ahová a filokszéra még nem fészkelte be magát. Hanem a peronosz- pora e nyáron erősen megdézsmálta az itteni szőlőket is,azért nagyon szegényes szüreti eredményre van kilátásunk, pedig a bornak igen jó ára lenne. Egy gálszécsi szőlőbirtokos boráért, must állapotban, hordónkint 40 forintot kapott. De ha itt egy hordó must ára 40 forint — mi lesz akkor az ára egy hordó tokajinak ?

(Dalegyesület.) Spilenberg József, Gálszécs város tb. főbírája, újra megalakította az egyszer már oly szép sikerrel működött .férfi dalegyesületet,« hogy felrázza álmából a már-már hanyatló félen levő társadalmi életet. Dicséretreméltó célt tűzött ki ma^a elé a dalegyesület, melybe a zászlóvivő főbíró mellé Sárkány Imre ev. ref. lelkész mint egyesületi elnök, Malcher Béla bacskói gk. lelkész és Andrejkovics Pál, állami iskolai igazgató, mint karnagyok sorakoztak személyéhez. Különös en örvend az egyesület Malcher Béla megnyerésének, mert ő az országszerte hires ungvári dalos körnek is egykor vezetője volt, s mint ilyennek, kiváló érdeme van azokban a sikerekben, miket az ungvári kollégák több verseny alkalmával arattak.

(Az égetteknek.) A.-Regmecz község tűzká- rosult lakosainak felsegitésére a kir. belügyminis- ter 250 ftnyi segedelmet küldött.

(A sárospataki református egyház elöljárósága) a Rácz Lajosné, Benedek Ilona tanitónönek lemondása folytán megüresült tanítónői állásra f. hó 2-án Pallós Veronka balázsfalvi tanítónőt választotta meg, ki állását nov. i-én foglalja ek

(Emberölés.) O.-Lhzkán, irja levelezőnk, a múlt hó 29 én országos vásár volt. Tóth Pista, egy szorgalmas és munkaszerető uj gazda, Amerikában összekuporgatott pár száz forintnyi keresményével pár hét előtt Liszkára hazakerülvén, földecskét bérelt s annak megmunkálásához az országos vásárban két ökröcskét is szerzett. Örült a lelke, ha elgondolta, hogy munka, szorgalom és becsületes igyekezet árán most már itthon a saját emberségéből megélhet, s ha isten segiti, nemsokára asz- szonyt is vihet a házhoz. Mindezeket igy elgondolván s ilyenformán beszélgetvén, betért a korcsmába, hogy, ősi szokás szerint, mint vevő az eladóval a szokásos áldomás-poharat megigya. Régi, henye, korcsmaajtó-nyitogató cimborái ugyanott iddogáltak egy másik asztalnál. Hogy-hogy nem, belékapcáskodtak a mi derék Tóth Pistánkba, kire, mióta hazakerült s nekik a cimboraságot felmondotta, mindig sanda szemmel néztek. Tóth Pista, hogy kitérjen a gézengúzok incselkedései elől, fizetett s hazafelé indult, de szegény feje, alig tette meg a fél utat, halva rogyott össze. Erősen kapatos legény-társai ugyanis a korcsmából, fellovalva a rovott múltú Hubnerkuktól, utánaeredtek, s bár Tóth Pista szaladásra vette a dolgát, utólérték s a szó szoros értelmébenjjagyonverték. Az ártatlanul kiszenvedett áldozatot a legteljesebb részvéttel temették el. Gyilkosai a börtönben várják méltó büntetésüket.

(Hasznos tudnivaló a kolera ellen.) A Bp.

Hl.-ban irja egy szakember: Ha valaki hirtelen rosszul érzi magát, hányás erőlteti, hasmenése támad, addig is, mig az orvos megérkezik, (ki a járvány idején késhetik néha órákig is, pedig ily gyorsan lefolyó betegségnél veszíteni való idő nincsen) vegyen be egy-két csepp kámfor-spirituszt egy. kis kanál vizben és ismételje a bevételt tiz percenkint. Ha négy-öt bevételre javulás következik be, ami bő izzadásban nyilvánul, akkor a bevételt abban lehet hagyni, ellenkező esetben még néhányszor ismételni lehet. Ez elejét veheti a bajnak, úgy, hogy a kolera ki sem fejlődik. — Tudjuk, hogy a kámfor különben is hatalmas fertőtlenítő szer. Ezt a szert Rubini olasz orvos 951 kolerás betegen próbálta ki olyan sikerrel, hogy egyetlen egy betege sem halt meg, amiről hiteles hatósági bizonyítványai vannak.

(Erdei vasút megnyitása.) Ma nyitják meg ünnepiesen a Forgách gf. költségén épült bacskói erdei vasutat, mely a régi Purustyán vagy Borostyán vártól kiindulva fogja szállítani a fát az öt kim. hosszúságú pályán a dargói államut mellett készitétt rakodó helyre. A megnyitás ünnepsége, melyen a tulajdonos grófi család is részt vesz, fényesnek Ígérkezik s ha az idő is kedvez neki, ez az erdei kirándulás kellemes szó- raknzást biztosit a meghivottaknak.

(Kossuth levele.) Via dei Mille Turin, 1892. junius 17. Méltóságos Gróf Esterházy Géza urnák Budapesten. Tisztelt gróf ur 1 Becses küldeménye megjött, gyártmányát kitünően jónak találom s nem lehetne eléggé buzdítanom önt, hogy folytassa kitartóan haladni a Cognac ipar meghonosítása terén. Iparszerüleg feldolgozni a föld termékét, oly feladat, mely felé minden polgárosodott társadalom törekszik; ezen törekvés azonban kétszeres érdem olyanoknál, kik, mint ön tisztelt Gróf ur, a társadalom magas köreiben születve legyőzik azon előítéletekéi, melyek mindenütt, de kivált nálunk gátat emelnek a születés és az ipar igényei közt; — midőn tehát egy magyar főnemes ipart alapit: szolgálatot tesz honának és példával jár elől, melyet nem lehetne eléggé nagyra becsülni. Nálam e nagyrabecsülést fokozza elismerésem azon gyengéd gondolata iránt, hogy nekem a legelső töltésű palackot megküldé; — a legelső töltésű palackból az első poharat az ön egészségére ürítem, azon óhajjal, hogy a hazafias magyar Gróf angyalföldi cognac- és pezsgőbor- gyára gyarapodjon és szolgáljon például annak, hogy a hasznos tevékenység a társadalom minden fokozatát díszíti Fogadja Gróf ur őszinte nagyrabecsülésem kifejezését. Kossuth Lajos m. p. {Beküldetett.)

(Egy jó házból való fiú) a »Zemplén« könyvnyomtató műintézetében tanulóul fölvétetik

Ez utón is tisztelettel kérjük mindazokat, kik lapunk olvasó dijával hát- rálékban vannak, hogy hátrálékaikat hozzánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

Tisztelettel

A »Zemplén« k iadóhivatala