Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-10-09 / 41. szám
Sátoralja-Ujhely, 1892. október 9 41. sz. Huszonhármatok évfolyam. ELÖriZlTÉS Ál. IgőiE évre 6 frt. Fői érre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bőrmentetlen levelek eifck iámért keséktől fo- gedtetnak el. XéilratQi nem adatna vleisa. ügyet iiim ára 80 kr. A nyílttérien minden gar- mondtor dijja 90 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. 3^CEC3-TEHjE3íTIK: I^I2>TIDE2Sr "S7\A.S.Á-ie*T.A.:E\ EIBDETÉS DÍJ hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes nő ut&n 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt dissbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték saerint minden O centiméter ntán 8 kr ss&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetése* a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A kolera ellen. Alább következik vármegyénk t. alispánjának a f. hó 5-én 19,764. szám alatt kiadott s a 10 járási főszolgabíróhoz intézett körrendeleté. Ebben ismételten felhívja a közfigyelmet mindazokra az óvóintézkedésekre, amiktől, ha a kolera, mitől isten mentsen, hozzánk is ellátogatna, a veszedelem erejét a minimumra mérsékelhetnek reméli. E körrendeletében különösen hangsúlyozza az alispán a helyi járvány-bizottságok megalakulásának elodázhatatlanuFsür- gös voltát; mert a sok irányban elfoglalt közigazgatási tisztviselő egymagában és magára hagyatva, legyen bár a megtestesült serő és erély*, csakugyan képtelen arra, hogy végre is hajtsa és ellen is őrizze mindazokat a felsőbb rendeleteket, miknek életbeléptetését, ily nagy veszedelem alkalmával, a közegészség érdeke minden más érdek fölött kérelhetetlen szigorúsággal és elodázhatatlanul megköveteli. Éberség és erély! Ez legyen a jelszavunk, ha nem akarjuk, hogy a kolera készületlenül rajtunk ütvén, irgalmatlanul megtizedelje az élők sorát s egyesek nem- bánomsága százak és százak elpusztulását okozza. A járvány-bizottságoknak pedig jöjjön segítségére s támogatására maga az érdekelt nagyközönség, olyformán, hogy mindenjelét a közönyösségnek, vagy nem törő- dömségnek, mit egyesek tanúsítnak, hozza tudomására a hatósági joggal felruházott helyi járvány-bizottságoknak. Evégből, t. olvasónk, rendelkezésére adjuk lapunknak a »Közönség körébőit c. rovatát. Tessék ott bízvást, tartózkodás nélkül és férfias nyíltsággal pellengérre állítani mindazt, ami a köztisztaság érdekében nyilvános megrovásra való, természetesen a személyeskedés kizárásával és mindig rövid tárgyilagossággal. Élénken érezzük a közelgő veszedelemmel szemben a sajtó kötelességét; s hogy az ebben az irányban elénk jövö feladatokkal is sikeresen megbirkózhassunk : kérjük mindazok részéről, első sorban pedig kipróbált hüségü munkatársainktól, a kellő erkölcsi támogatást, kiknek a közérdek szolgálata mindig örömmel teljesített kötelesség. * A hivatkozott aüspáni rendelet igy szól: A vészteljes kolera, mely vármegyénk min den részében, részint sajátos talajunknál, részint a nép szegénységénél s ebből folyó értelmetlensé généi íogva buja talajra talál, immár hazánkban s küszöbünkön van s a legnagyobb éberségre és erélyre int mindenkit, de különösen bennünket, kik vármegyénk lakóinak sorsát intézzük; s ezért ismételve hivom fel t. főszolgabíró urat, hogy az e tárgyban kiadott számos rendelet és utasítás intézkedéseit újból felelevenítse s azoknak mimódoni végrehajtásáról személyesen győződjék meg. Ez annál inkább szükséges mert az utóbbi időben a járvány külföldön alábbhagyván, alábbhagyott az emberek érdeklődése is az ügy iránt s hiszem, hogy emberi gyarlóságunknál fogva a nyilvános helyeknek eleinte nagy erélylyel megkezdett fertőtlenítése, a köztisztaságnak fokozottabb mértékben való megkövetelése is alábbhagyott. Már pedig a mint a járvány mostani körútja alkalmával szerzett tapasztalat is mutatja, de a tudomány is igazolja, a köztisztaság, az éberség, a kolera behurcolt csirájának elfojtása körül kifejtett erély a legbiztosabb óvó szer ellene. Sajnos, hogy városaink kivétel nélkül nem birnak oly berendezéssel, melynek segélyével a köztisztaság követelményeinek a kellő mérvben megfelelhetnénk, mert csatornázási rendszerünk mindenütt hiányos s az annak tisztántartására elkerülhetetlenül szükséges vízvezetékünk sehol sincs; a kis községeken átfutó patakok pedig végig húrT Á * C A, A „Fóti dal" jubileoma. — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — Folyó hó 5-én múlt 50 esztendeje annak, hogy Vörösmarty Mihály hires bordalát Fát on, a Fáy András szüretjén, fölolvasta s föllelkesült hallgatói azt az ő beleegyezésével Fóti dal-nak keresztelték. A bordal, mert bordal az a szó szoros értelmében, csapongó hangjai csakhamar befutották hazánk határait, különösen az akkor még filloxe- rát, peronoszporát nem ismerő Tokaj-Hegyalja víg szüretjeit. Ilyen szüreti alkalomnak lelkesüléssel teljes hangulata támasztotta 2 évvel későbben a jó kedélyéről országszerte ismeretes Szemere Miklósban azt a magyaros izű gondolatot, hogy a Fóti dal szerzőjének ,jó hegyaljaival« kedveskedjék, többi közt azon óhajtás kíséretében, hogy attól ismét bordalra lelkesüljön.*) Alkalomszerűnek tartom most Payzsoss Andor, árvaszéki elnök, szívességéből Vörösmarty nak Szemeré-hez küldött válaszát szósze- rint közölni, amint itt következik : Pest. 28. oct. 1844. Tisztelt barátom ! A’ nyugtatványból fogta ön látni, hogy a’ hordó és szekrény a’ levéllel együtt szerencsésen megérkeztek. Igen nagy köszönettel tartozom önnek, hogy Magyarország legnemesebb borával •) Szemere M. »Költői levél Vörősmartyhoz.« olly gazdaggá tett, miilyen még soha nem voltam. Takarékosan fogok vele bánni, hogy felséges izét sokáig élő emlékezetben tarthassam s ha hamarjában bordalt nem is (mivel nálunk igen csinnyán kell bánni) de egyebet minden esetre szándékozom Írni, mig csak erőmben tart. De ön nem csak bort, ön jó szót is ad hozzá verseiben, hogy ez a’ jó italt még ízesebbé tegye. Versei sok igen tartalmas költői helyein kívül még azon gyengéd figyelmet is tanúsítják, mellyel zsenge és sok részben igen gyarló művem iránt viseltetik.*) Mily örömest teljesíteném Önnek szives meghívása után azt, mire levelében kér; de én most még inkább helyhez kötött ember vagyok, mint az előtt, ha csak későbbi éveim nem engednek egy kis kirándulást hazám’ dicsőbb tájaira, hol lelkem gyakorta megfordúl. Addig is vegye ön szives üdvözletemet ’s ne vélje, hogy én is egy értelemben vagyok a’ Jelenkorral,**) mellyjazt állítja hogy ezen ajándékok igen gyengédtelenek : én ellenben igen czélszerűnek és becsületes magyar emberhez illőknek találom ’s igyekezni fogok hogy honfiaim azt soha meg ne bánják. Tisztelő barátja Vörösmarty Mihály. Közli: Cserép. *) .Zalán futása* az, melyre ama levélben célzások (,Hol szarvast tize Tarozal egykoron,* .Hol Hajna fürdött szűzi bájával*) vannak. **)A Jelenkor, Széchenyi lapja volt, melynek szerkesztőjéül Kisfaludy Károly helyébe Vörösmarty volt kiszemelve, a tehnikai részekben Helmeozy támogatásával. A helytartótanács engedelmét a lap megindítására Helmeozy nevére szereztették meg s ez azután úgy viselte magát, mintha Vörősm&rthv semmi sem volna mellette. így aztán Vörsmarty, szerencsénkre, a szerkeszéstől visszalépett. ______________________Os. colják a községen annak szenynyét és sokszor még a szomszéd községbe is elviszik. Éppen ezen körülményeknél fogva kettőz- tetett erővel és erélylyel azon kell lennünk, hogy legalább annyit lendítsünk a köztisztaságon, a menynyit az adott viszonyok közt lehet s azon tisztá- talanságot ne türjük meg, melyet csak az emberi hanyagság tart fen s melynek elhárítása esetleg megmenthet bennünket a járványtól. Fényesen igazolja mindezt a járvány mostani menete, a midőn Keleten s a tengeri kereskedelem minden szennyét és a társadalom legfeslettebb rétegeit, a foglalkozás és hajlék nélküli matrózokat magában foglaló Hamburgban, — mely várost készületlenül találta, mert Keletről várták, — iszonyúan öldökölt, mig Németország többi városaiban s Európa többi országaiban, a hová behur- coltatott, az első esetek erélyes üldözésénél, elszigetelésénél s az előhaladottabb köztisztaságnál fogva, dac ára az időjárás egyformaságának és a kolerára nézve kedvező voltának, idáig sehol sem volt képes nagyobb mérvben elterjedni. Csakhogy a legjobb akarat s legnagyobb bűz- góság mellett is egyes ember, kivált a sok irányban elfoglalt közigazgatási tisztviselő nem képes figyelmét mindenre kiterjeszteni s a kiadott rendeletek foganatosítását kellőleg ellenőrizni. Itt elkerülhetetlenül szükséges, hogy a közönség saját érdekében, a hatóságot legalább az ellenőrzésben támogassa s neki segédkezet nyújtson. Különösen fontos ez oly helyeken, mint nagyobb községeink, hol sok oly ember van, a ki tulajdon hajlékkal nem bírván, szűk udvarokban zsúfolva lakik, a melyeknek tisztasága körül már az építkezésnél fogva is sok a kívánni való, s a hol egyes egyén hanyagsága sok más ember életét veszélyezteti, a ki a dolog fontosságát fel nem fogván, a szomszéddal való békesség kedvéért szemet huny a szomszéd moslékára és szennyére. Az ily helyek és udvarok tisztaságának ellenőrzésére legalkalmasabb mód volna, hogy az illető városok egészségügyi bizottságai, melyeket az 1876-iki XIV. t. c. 149-ik §-a elöir (a körorvos székhelyén az illető község orvosának tekintendő) már most, mielőtt a járvány hozzánk jut, járványbizottságokká alakulnának, s magukat a község tekintélyesebb, független s az ügy iránt érdeklődő egyéneivel kiegészítve az elrendelt óvóintézkedések foganatosításának ellenőrzését egymás Előkészület és kirándulás. — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — Egy álom, vagy, nem is tudom mi, a lélek efféle munkájának eredménye, meg egy mai nagy hatalmasság már rég óta nyugtalanított. Egyszer ugyanis megjelent előttem két női alak. Szép volt, igéző szép volt, igéző szép mindkettő, legalább első tekintetre mindkettő, ilyennek tűnt fel előttem. Az egyik cifra volt, mint a papagály ; rajta volt minden csecse-becse, mit az ész csak kifun- dálhat. A másik egyszerű, olyan, aminő a természet kezéből jő ki. Amaz igy mutatta be magát: Én Külföld vagyok, enyém a nagyvilág, egy kis lepény kivételével 1 Emez igy szólt: Az én nevem : Haza s a hármas halom szűk határa felett rendelkezem. Különös egy jelenet volt ez. Két nő, ki ellentéte egymásnak, a kápráztató cifraság és a természetes egyszerűség, versengésre kelve egymással, hódítani indultak el. Nagy tarka népcsoport követte őket, csak nagyon kevés volt. ki nem a kacérkedó piperkőc nőhöz szegődött volna át. Az én szivem, kivallom, az utóbbiért, a természet leányáért, rajongott. Amaz, mentői tovább néztem, annál unalmasabbá vált előttem. A tarka népcsoport, előbb a szerény Haza karjain ringatva magát, miután megtanulta az édes enyelgést, ott hagyva őt, átcsapott Külföld-höz s lesve minden mozdulását, kacérkodásától elhódítva, karjaikra ragadták a piperkőc hölgyikét s röpülé- nek vele villámgyorsan nyugat felé. Bámulék csodálkozva utánuk. Lelkemet megnyugtatta az a gondolat, hogy elmenve a kacér nő, hódit majd a szerény, erényes szép leány. Oh Mai agAmnnkhoz egy ív melléklet van csatolva.
