Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-03 / 27. szám
Sátoralj a-Újhely, 1892. iulius 3 27. sz. Huszonhármatok évfolyam, ELŐFIZETÉS il. EgéBz évre 6 írt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 tirt 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- gadtatnak el. SésiratQx nem adatna vissza. Egyos szám ára 20 kr. A nyílttérien mindeD gar- mondsor díjjá 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. Z^EO-TIBILjIEIbTIIK: IMlIlfcTXDEXT BISDETÉS DU hivatalos hirdetéseknél ; MindeD egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden centiméter ntán 3 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A Rongyva-kérdés. Nem műszaki tanácsokat osztogatni, hanem az érdekeltek és illetékesek figyelmét e város közegészségi és tüzrendőri viszonyaira nagy jelentőséggel biró Rongyva- ügyre felhivni s ha lehetséges, a megoldás stádiumába segíteni célja e felszólalásnak. A S.-A.-Ujhelyt körül övedzö és a sza- lánczi hegyek csapadék- és forrásvizei a múlt század elején öt helyen érintették a város határát s futottak azon át, hogy mindannyian a Bodrog-ioXyoban összetalálkozzanak. Az egyik a Dörzsik-iorrás, melyet a vármegye kútjába fogtak fel; a másik a magas hegyből eredő Zsólyomka, a harmadik a szerhegyi patak, a negyedik a ruda- bányácskai hegyekből a várói északi részén befutó patak, az ötödik a szalánczi hegyekből eredő, Csörgőnél a Bosvával egyesült Rongyva. A Rongyva rudabányácskai és zsólyom- kai patakok vizének felhasználására épült baksi, pap, hartai, barátszeresi és városi malmok úgy az anyamedret, mint a malomárkokat feliszapolták. Azelőtt a város keleti részénél elfutott Rongyva a városi malom üzemének biztosítása végett a város belterületére bevezettetvén, már e század elején a várost, különösen a tavaszi gyors olvadások alkalmával, a zsólyomkai, rudabányácskai patakok és a Rongyva egyesitett vize rendszerint áradással fenyegette és el is öntötte. Abban az időben a város ügyeit vezető és azokra felügyelő egyének, különösen az 1845. évi nagy árvíztől, mely a nagy kőhidat is átszakitotta, megrettenve, elhatározták, hogy a mesterségesen előidézett bajon segíteni fognak. A közt érdeklő ügy azonban ólom-lábakon haladt s csak 1856-ban határozták el a szabályozást, kimondván, hogy a Rongyva felesleges vize a mostani gyártelep északi részét átmetsző csatornán a várostól elvezetve, annak déli részén ismét a Rongyva medrébe vezettessék vissza. A tervek csak 16 év múlva készültek el, éppen abban az időben, mikor a magyar-észak- keleti-vasut S.-A.-Ujhely-legenye-mihalyii vonalának építését munkába venni szándékolták. A vasút vezetői látták, hogy ha a Rongyva- csatorna a megállapított helyen vezettetik, ez a társulatra egy állandó hid építésének és fentartásának költségeit fogná róni. Megtétettek hát a lépések, először, hogy a Rongyva=csa.x.orna. a vasútvonalnak a város felőli oldalán vezettessék, és továbbá, hogy a csatornát a megállapított árban a társulat fogja építtetni. Itt nem kívánok ezen utóbbi vállalatból kifolyó s a város marasztalásával 1890. évben végződött perre kiterjeszkedni, mert szorosan véve nem tartozik tárgyamhoz, de csak felemlítem, hogy akit érdekel, megnézheti az egész ügyet a városházánál. Avval, hogy a Áíw^ym-csatornának a vasúti vonal város felőli részén lett elhelyezését elfogadták, nemcsak hogy el nem hárították az évről évre fenyegető árviz-vesze delmet, sőt az eshetőségek számát szaporították az által, hogy az eddigi, a város északkeleti részén levő lapályon elterülő árvizet, a vasúti töltéssel, melylyel, átereszt sehol nem hagyván, mesterséges vízválasztót létesítettek, az egész vizet a városra szorították. Az uj csatorna, melyen bukógátat nem építettek, magát kiképezvén, a vizet a város mellett mind elvezette és a régi meder a kóros miazmák meleg ágyává alakúit át. Azok, kik a Rongyva felesleges vizét a város mellől a vasúti töltésen túl levő földeken át tervelték elvezetni, jó helyi ismerettel, s a vizépitészet iránt helyes érzékkel bírtak; mert oly helyre tervelték a csatornát, hol a Rongyva a múlt században folyt. Tudták, hogy a csörgői ut jo.bb részén levő úgynevezett Rákóczi, féloldalit kőhid, valamint a borsii utón levő két kőhid nem T Á H 0 A, — Rückert F. — J^OGY Máhdi kalifa a vadüzésben A tág síkon eltévedett, Nyájas vendégszeretetet Lelt egy magános sátor hüs ölében. A pór kényért s tejet eléje tesz; De ő kérdé : »Van-é borod ?« »Hát nem tudod, hogy tiltva van a szesz?« »Ej, hisz magunk vagyunk ! Hozod ?« A gazda ment s kupával tért meg, S megtöltvén kelyhét a vendégnek, Hallgatva ült melléje, Amint ez egy hajtásra Önté a bort magába. Azt kérdezé legott a jövevény: »Tudódé, ki vagyok?« ,Hogy tudnám? Nem, Megmondhatod bizalmasan nekem.* ,Az udvarnál nagy becsben állok én; A magadféle ál! előttem ottan.« — A gazda most fölkelt enyelgve, És állva tölt bort a kehelybe. Űrit a vendég uj pohárt, mely meg se kottyan S amig gyönyörrel nézi ezt gazdája, Ő újra ily kérdést iníéz hozzája: »Tudod, ki vagyok én ?« — »Hogy tudjam azt, Ha mit imént mondái, nem volt igaz.* »El akarám hallgatni részben, Előttem hajlongnak mindig az emberek.« A gazda a pohárt hajlongva tölti meg. Kihörpintvén ezt is egészen, A vendég újra kérdi őt: ,S tudod, ki vagyok én?« »Nem én! Nagyobbra Azóta rangod újra nőtt?!* »A kalifa vagyok, lehull a porba Egy intésemre mind a magad forma « Fölkapva most kancsót és serleget, A gazda sebbel-Iobbal elsiet. ,Hová rohansz? hiszen nem illik ez U Kiált a most is szomjazó, »A bor te néked nem való,« — Felel a pór — »mert hencegő leszesz, Félek, ha még sokat iszol belőle, Előbb-utóbb próféta lennél tőle, Kinek szavában hinni kell, Sőt végül tán az isten, Akit imádni kell. Tenéked nem való a szesz. Mert tőle mindig más leszesz ; Én mértékkel iszom a jó bort, S nem bánt soha nagyzási hóbort.« Luby Sándor. jf parádéra épült, hanem azért, hogy azok a azelőtt arra folyó Rongyván a közlekedés biztosítsák. A Rongyva folyó hibás elvezetése foly - tán a viz-kalamitások, mig egyrészt folytonos költségeket okoznak, addig tavaszkor és nagy esőzések alkalmával áradásokat támasztanak, nyáron pedig a folyó viz áldásától a várost megfosztva, kiszáradt medrével a betegségeket ferjesztik. E kalamitásokon lenne hivatott segíteni azon határozat, melyet a múlt évben hoztak. Nem vagyunk viz-tehnikusok, de egyszerű észszel, megolvasva az említett, nagy munkát igényelt határozatot s az annak alapját képező műszaki véleményt, abban a nézetben vagyunk, hogy az a kérdést nem fogja sem állandóan, de még csak időlegesen sem megoldani. A viz természetes lefolyását csak bizonyos mértékben lehet mesterségesen megváltoztatni. Az erőszak megboszulja magát. Akkor, a midőn a Rongyva-1 a mellékpatakokkal a malmok kedvéért egyesitették, nagy hiba történt, mert a viz mind a városra jött. Ezt a hibát, midőn úgy igyekeztek kijavítani, hogy a felesleges vizet a várostól és a régi medertől pár száz ölnyire ásott csatornába vezették s a vasúti töltéssel az áradás szétosztását megakadályozták, a hibát nagyobb mértékben fokozták. Ha most ezen az alapon akarnak a helyzeten javitani, pár év alatt elérhetjük, hogy városunk nagy területe sokköltséggel a vizáradásoknak állandóan ki lesz téve. Ha gyökeresen akarunk a bajon segíteni, ha biztosítani akarjuk, hogy nyáron folyóvizünk, áradásunk pedig semmikor se legyen: vissza kell állitani azt a természetes helyzetet, mely a rudabányácskai patak s a Bosva- és Rongyva tolyó egyesítése előtt volt. Minthogy azonban a gyártelepi épületek fekvése miatt a régi helyzet némi változást szenved, legalább meg kell közelíteni a Megsárgult levelek. A ^Zemplén* eredeti tárcája. Ládám fenekén fekszik egy pár tucat levél, régen, igen régen, már vagy io—15 éve. Át varinak kötve piros szalaggal keresztbe, hosszába. Ily hossza idő alatt nem bolygattam őket. Megvallom kezem reszket, agyamon az emlékek egész raja cikázik keresztül, most hogy felbontásukhoz fogok. Lassan felnyitom a láda fedelét. Orromat kellemetlen, dohos levegő csapja meg; szagától a csomag is meglehetősen impregnálva van. Kezem érintésétől az eddig békében élt papirosbogarak bu'a félénkséggel futnak meg és ideges mozdulatokkal keresnek maguknak, mint a rósz lelkiismeret, biztos búvóhelyet. Egy levél leesik. Felemelem és kibontom. Lapja sárga, mint a viaszk, a tinta rajta fakult; csak egyes pacnik örzék meg kövérségükben úgy, ahogy eredeti kinézésűket. Az irás különben egy szarkaláberdő, a betűk majd ilyen, majd amolyan formába öntve. Szövege ez : 1875. Kedves Galambom! N. N. ről való végleges eltávozásod óta nincsen nyugtom. Társaságban nem érzem jól magam, a magánosság pedig megöl. Minden időm, gondolatom, szivem minden verése a tied. Ha ez sokáig igy tart, érzem, hogy meghalok, vagy Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva. '-J|'
