Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-06-26 / 26. szám
Huszonhármatok évfolyam Sátoralja-Ujhely, 1892. junius 26 26. sz. ELŐFIZETÉS il. Égése évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek oiak ismert kezektől fogadtatnak el. lóilritoc nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. I Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS I.APJA. EIEDETÉ3 DÍJ hivatalos hirdetéseknél: MindeD egyes sző ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetttk a kör- | zettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden £3 centiméter ntán 8 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Elmélkedések a koronázás jubileoma után. — Két cikkely. — II. Az állam az elemi iskolák államosításánál az oly pontok felé forditá tekintetét, hol a közszellem s a talaj a közös iskolák létesítésével az állam-segélyezéshez, majd később a közös-iskolának állami iskolává fejlesztéséhez teljesen elkészíttetett. így fejlődnek a nemzetek nagygyá s hatalmassá, ha annak fiai tevékeny részt vesznek maguk is a közműveltség fejlesztése s elöbbrevite- lében. Nem az a jó hazafi ma már csupán, ki az Írott törvényeknek megfelelőleg cselekszik, hanem az, a ki a törvény intencióinak, azoknak az irányelveknek, melyek az állam fejlesztésénél vezérfonalul szolgálnak, a maga körében érvényt is tud szerezni. A népoktatás előrehaladásában, tagadhatatlan, a felekezeteknek is nagy részük van. Eltekintve azonban attól, hogy az oktatás, történelmi fejlődésénél fogva, a felekezetekhez forrott, és hogy a felekezetek tehetségük szerint dicséretes eredménynyel végzék, sokszor nagy áldozatok árán, e reájok bízott feladatot: ma már nekik is oda kell törekedniük, hogy e rájuk önsúlyként nehezedő tehertől, az iskolák fentartásától, a haza és egyház jól felfogott érdekét tekintve, megszabaduljanak. Ne menjünk tovább, hogy e szavaknak igazat adjunk. Nézzünk csak szét Zemplén-vármegye székvárosában, S.-A.-Ujhelyben. Mit tapasztalunk e tekintetben ? Először is vegyük a legjobbat, azt, amit irányadó körökben lehet hallani, hogy t. i. a mi elemi iskoláink általában elég jók. Ezt én mind megengedem. De minők lehetnének ezek a székvárosban levő iskolák, ha oly módon lennének szervezve, TÁHOA. Széphalom. Kit gyermekszívvel már szerettelek, Sírod felett ősz fejjel térdelek, S pár honfi-szivvel, mely még nem feledt, Ihletten áldom nagy emlékedet 1 * Árpádnak népe már pusztult, veszett, A hon s a jog száz sebből vérezett, Hazánk nyelvét nem érté már az ur, Az ős erényre éjnek fátyla hullt, S ez éjben halvány mécs, ha lángra kélt: Lobbját erőszak léhe futta szét. . . . De hirtelen fény csillan az egen Te szólottái elfeledett nyelven, Melyen parancst oly sok földnek, népnek, Hadat verő hősök szóltak régen. . , . Éledt a nép, újból éltet vőnek Lelkében a párducbörös ősek. Megpenditéd Hadúr nyugvó kobzát, Életre hivtad a beteg hazát ; A lelkesültség áradattá lön, A völgyben lenn és fenn a bérctetőn — Kezdett omolni szét a gát . . . lehullt. . . S a tenger egyet, rémitőt mozdult . . , * Nem látok át a zord börtön falon . . . Hová rejtőnek drága látnokom ?! ___ hogy azokban minden osztályt (évfolyamot) külön tanitó tanítana ! Hol van az iskoláknak ily, Ujhelyt is nagyon megillető módon leendő szervezéséhez az anyagi erő, a midőn a felekezetek alig számbavehető iskolai alap mellett 2, 4, 6 osztályt kénytelenek egy tanítóval taníttatni oly módon, hogy e célra, az iskolai tandijon kívül, még magukat külön is kénytelenek megadóztatni. Minő fizetés az, a melyért felekezeteink tanítói ily munkát végeznek ? Hát a tultömöttség s a kornak meg nem felelő építkezés és felszerelés. Ezekről jobb nem beszélni, nehogy az országos ünnepség hatása alatt írott elmélkedés hétköznapiassá váljék. Azt hallottam mindig, sőt tapasztaltam magam is, hogy Ujhely polgársága a szépért, jóért nem csak lelkesülni, de ha kell, áldozatra is kész. Hiszen a közelmúltban a város egyes pontjain díszes templomok emeltettek; egy más templom pedig roskadozó állapotából lön újjá téve; majd egy más templomban egy egészen uj s művészi kéz által készített orgona akkordjai emelik a hívők seregének lelkét az egek urához. És mind ezen szent célú építmények többnyire a lakosság közadakozása, nemes áldozatkészsége révén jöttek létre! A város maga, mint testület, folyton sok tanujelét adja áldozatkészségének. így pl. a közelmúltban színházat építtetett tetemes költséggel, majd a város lakóinak jövedelmeire való tekintetből a honvédlaktanyát épitteté újjá; ezenkívül a város utcáit sorra kövezteté, azokat megfelelő gyalogjárókkal látta el; piacát a köztisztaságra s csinra való tekintetből a város közepéről tovább helyezte el s annak előbbi helyét egy kis paradicsommá alakíttatta át; legközelebb a csonka gimnázium kiegészítésére a községi adóalap terhére magát több ezer forintig állandó évi járulékkal Ki tépett ügy zászlótartója lett, Porló romokból templomot emelt, Ki kunyhóból az elsatnyult árvát Lakni dúsak házába vitte át, S szobrát, a nyelvet, addig öleié, M’g életet s lelket lehelt belé ? 1 Oh jaj, oh jaj, kezén rablánc csörög, Arcán maró kínoknak könynye görg ! S tán váz jött fel a börtön éjiből? Tétlen, ki napot nap után őröl? Oh nem ! A börtön szellemet nem öl! Rászentelte még éjjét, napjait, Hogy visszaadja régi bájait A lágy, édes, s ha kell, szilaj nyelvnek, Melyben harckürt, s zengő dal beszélnek, Mely dörög, harsog, minként a férgét eg Vagy lágyan Eol-hárfaként zeng . . . Oh halld, nagy szellem, ma e nyelv mi szép, A melyen együtt nép s király beszél! * Oh látnok, mártír, óh te nagy s dicső, Kinek porából honszerelmünk nő: Aludhatsz békén, lelked nagy műve Alap lön, melyen szebb kor épüle. S mig magyar földön magyar szív dobog : Szentelt neved, Kazinczy, élni fog ! Megjött, miről lelked csak álmodott, Felejtve most három gyász-századot, Széttört remény s az irtó kardon át, Lelkünk, bizton fénylő napokba lát. Jöhet már vész és zughat a vihar : megadóztatta, pedig ez nem annyira a nagy közönség, mint inkább a vagyonosabb polgároknak a tanulói pályán haladni kívánó gyermekei érdekében történt. Hol van hát a hiba akkor, amidőn itt minden szépre, jóra, nemesre van pénz, van lelkesedés és áldozatkészség úgy a városnál, mint egyeseknél? Avagy nagyobb szükség volt-e arra, hogy az áldozatkészség mindenfelől a magasabb iskola kiegészítése felé tereitessék előbb, mielőtt a város összes lakosságát közelebbről érdeklő elemi iskolai ügy a kor követelményeinek megfelelőleg rendeztetik ? Ám legyen úgy, ha itt is a magasabb szempontok ezt tették elsőnek. De most, uraim, önökhöz van szavam első sorban. Önökhöz, kik a gimnázium ügyét kezükbe vették, hogy itt, midőn az oktatás egyik főbb intézetét nemes és buzgó törekvésük folytán, a nagyközönség áldozatkészségétől támogatva, immár betetőzték, igyekezzenek annak megfelelő jó alapról is gondoskodni, — tekintélyükkel, befolyásukkal, szóval összes erejükkel azon lenni, hogy az a fundámentom, amely a tudományos pályán haladni kivánók gyermekeit a magasabb iskola hajlékába való lépéshez alaposan előkészíti, a nagyközönség gyermekeit pedig az élet más ösvényén vezérli tovább, minél előbb elkészíttessék, hogy abban már a következő iskolai évben a sátor alja-ujhelyi községi elemi iskolában a tanítás megkezdhető legyen. E vállalat nem nagy fáradságot igénylő dolog. Egy kis buzgóság, a nagyon közérdekű ügy mellett, meghozza a kívánt sikert. Egy kis áldozat a város részéről, az ügy megvalósul. Ezekben a dolgokban a mi ügybuzgó és tevékeny tanfelügyelőnk szives tanácsa s közreműködése a fő-fő dolog; ugyanazért az ő bölcs tanácsa, szakértelme s páratlan tapintata az ügynek nagy hasznára lenne. Nincs, amivel meg nem küzd a magyar; Mert éltet nyert derék népünk szivén, Mit a költő szólt lantja zengzetén. Honé a szivben minden dobbanás, A hölgy-ajkon a szent imádkozás. A férfi gondját, szive lángjait, A gyermek vágyát, ifjú karjait, Egygyé forrasztva esdekel imánk: Oh légy már boldog imádott hazánk I * Magyar népem, te fényes ősi kard, Melyen vérrozsdát sok babér takar, Csak tartsd meg tisztán ős-erényedet, Ne félj, fajdüh s idő el nem temet ! Nyelved, jogod honfi hévvel védjed : Áldás lesz ez ősi földön élted 1 Judds most a népek életára : E ragyogjon imádott hazánkra 1 Zombori Gedő. Perbenyiki levél. Laudibus extollere nolo* *). A népnevelés szép ünnepének voltak tanúi azok, kiket junius 19-én az ügyszeretet Perbenyik községbe és ott a népiskolába vezetett. Érre a napra volt kitűzve a községi elemi iskola vizsgálata. Nem célom pedagógiai szempontból részletes *) Hízelgő szavakkal tóditani nem akarom. 8z$rk. csatolva. |^T Mai számunkhoz fél ív melléklet van
