Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-24 / 4. szám

javai, röviden a kir. tábla decentralizációjával nemcsak az igazságot kereső közönséget hozta közelebb felső, s legtöbb esetben végérvénye­sen döntő birájához, nemcsak ezen lelsőbb bíró­ság közvetlen befolyását biztosította az első folyamodásu bíróságokra, hanem egy újabb esz­közt adott arra, hogy ezáltal erős vidéki köz­pontok teremtessenek. ( Úgy van ! Helyeslés.) A kisdedóvásról szóló törvény, mely arra van hivatva, hogy népünk szaporodását, ép fejlő­dését már leggyengébb ifjúságában, nevelését, még pedig erkölcsi, hazafias irányban leendő ne­velését biztosítsa; hivatva van továbbá arra, hogy különösen a szegénysorsú szülők, az anyák is, gyermekeiket biztos helyen tudva, munkájuknak, kenyérkeresetüknek szentelhessék zavartalanéi teljes tevékenységüket. {Éljenzés) A tanítók nyugdijjazásának ügye is az emlí­tett időszakban nyert, nemcsak az eddiginél ked­vezőbb, hanem a mi viszonyaink között egyáta- lán méltányosnak nevezhető megoldást, nyerte ezt az érdekelt szülők számot nem tevő megter- heltetése mellett a nélkül, hogy ez által az állam- pénztár hozzájárulása s ami ezzel egyértelmű, az adózók terhe nagyobbodott volna és amelynek eredménye leend, hogy öreg korukra a legna­gyobb nélkülözéstől menti meg a nemzetnek, a közművelődésnek ezen igazán megfáradt napszá­mosait. (Éljenzés) A vasárnapi munkaszünetről szóló törvény helyes elvből indul ki akkor, mikor mindenki részére akar hetenként egy szabad napot bizto­sítani azért, hogy egyrészt a hat nap fáradalmát kipihenje, másrészt, hogy magát szellemileg ké­pezhesse; mely helyes elv alkalmazása, keresztül­vitele kürüli intézkedések azonban mindaddig módositandók, mig azok a gyakorlati élet követ­kezményeivel összhangba hozva lesznek. Ezek mellett az általános, országos érdekű dolgok mellett megemlékezni kíván azokról is, melyek részben e vármegye, de nagyrészben tisztán e kerület, e város érdekében történtek, vagy melynek létrejötte kezdeményezve lett, amelyek létesitését minden erejével előmozditani töreke­dett, s amelyek igazolják azon meleg érdeklő­dést és rokonszenvet, melyet a magas kormány e vidék iránt tanúsít. (Halljuk I) A vármegye gazdasági ügyeinek előmozdítá­sára, az államkormány tevőleges és anyagi hoz­zájárulásával egy állandó közgazdasági bizottság alakult. Részben még a bizottság megalakulta előtt, részben azóta keletkezett a vármegye terüle­tén a világrésznek egyik legnagyobb és legcél­szerűbben berendezett cukorgyára; létesítettek mintaszőllőtelepek, kezdeményezve van egy do­hánygyár, keletkezőben s a kormány által mele­gen támogatva sör,- maláta,- kerámiái- és fonó­gyár emelése, mind olyan vállalatok, melyek népünk kenyérkeresetét, összes érdekköreinek vagyoni jólétét vannak hivatva előmozditani. (Hosz- szas éljenzés) Ezek elmondása után őszinte szivből jövő köszönetét mondott választóinak a múltban benne helyezett bizalmáért s képviselői meghivó levelét visszabocsájtotta választói kezeibe. Visszabocsájtom Ígéretemhez képest, szeplőtlenül s a nyugodt ön­tudat azonbiztos érzetével, hogy tetteimet kizárólag a haza érdekei irányították. Végül ajánlotta ma­gát választói kegyességébe, szeretetébe, jó indu­latába. Az éljenzés csillapodása után ismét Diószeghy János, értekezleti elnök, lépett az emelvényre, Köszönetét mondott a kerület képviselőjének, ki törvényhozói működésében hű sáfára volt a köz- bizodalomnak; egyszersmind indítványozta, hogy a törvényhozás jövő ciklusára is egy szívvel, lélek­kel Dókus Ernőt jelöljük képviselőnkül és ha a körülmények úgy hoznák magukkal, hogy ismét küzdenünk kellene, egyesült erővel az ő zászlaját juttassuk diadalra. A lelkesen elmondott indít­ványnak végső szavait már nem lehetett hallani a zúgó éljenzéstől, mely az indítványt közakarattá avatta. Végül fölkérte a kerületnek most már ki­kiáltott jelöltjét, hogy a választó-közönség színe előtt addja elő azokat az irány-eszméket, melyek törvényhozói munkásságában vezérelni fogják. Dókus Ernő újból való jelöltetését tisztelettel s köszönettel elfogadván, körül-belül igy szólott: Úgy mint eddig, ezután is azt tartja első sorban szükségesnek, hogy az államháztartásban az egyensúly lenntartassék, fenntartsssék azokkal az eszközökkel és úgy, amelyekkel és a hogy azt helyreállítani sikerült. (Helyeslés) Támogatni és sürgetni fogja a valuta helyre­állítását, a tisztviselők és tanítók fizetésének sza­bályozását, a büntető törvény revízióját, a köz- igazgatás rendezését stb. Mint ezen kerület képviselője minden ere­jével sürgetni fogja az elpusztult szőlőterületeknek a mintaszőllő-telepek által megfelelőknek talált fajokkal leendő újra ültethetését s ennek keresztül­vitelénél a lehető legmesszebb menő állami se­gítséget, a kezdeményezés első stádiumában levő ' s már a folyó évi költségvetésbe felvett dohány- 1 gyárunknak a költségvetés törvényre emelkedése [ után azonnal leendő felépítését és berendezését, ■ ezt megelőzőleg vagy ezzel egyidejűleg a többi ‘ gyári alkotások létesitését a legközelebb revízió alá kerülő katonai elhelyezéseknél s az állami tisztviselők lakbérei szabályozásánál városunk mél­tányos igényeinek tekintetbe vételét. (Éljenzés) Nem tartja külön hangsulyozandónak az általa elmondottak után, hogy képviselővé vá­lasztatása esetére, az országgyűlési szabadelvű párthoz fog csatlakozni, helyesebben annak a pártnak marad tagja, melynek tagja volt mosta­náig. Tagja marad annak a pártnak, mert irányát, elveit helyesli, azokban teljes mértékben osztozik; mert a munka, a pozitív alkotás, a tett embere akar maradni, amely alkotásra és tettre az ország­nak első sorban égető szüksége van. Tagja marad mert általában helyesli annak a pártnak az eljá­rását, mert ezen pártból alakult, elismeri és mél­tatja azoknak a férfiaknak érdemeit kik a kormányon vannak s a legjobbat várja hazafisá- guktól, tehetségüktől, lankadatlan buzgalmuktól a jövőre. (Lelkes éljenzés) Tagja marad, mert a többi pártok törekvé­seivel, a személyes érdekek vagy talán a sértett ambíciók politikájával, az elérhetetlen ideálok utáni epedéssel nem láthatja biztosítva a haza jövőjét. Mint a szabadelvű párt tagja ajánlja magát polgártársai szives jóindulatába azzal, hogy bármit hozzon is a jövő mindig hálás lekötelezettjök marad azért a kitüntető bizalomért, melylyel ez ideig megajándékozták, s melyet úgy ahogy meg­érdemelni törekedett iparkodni fog megtartani a jövőben is. Ezekután megtörtént a szervezkedés, mire a választó közönség értekezlete véget ért. Az ünnepies ténykedés záradékát képező banketről lapunk Különfélék c. rovatában ad szá­mot tudósítónk. Sztropkóról Írják: Folyó hó 16 án nagy napra virradt fel Sztropkó és vidéke közönsége. Eddig itt ösmeretlen fogalom volt: mi az a kép­viselőjelölt, bevonulás, prográmbeszéd és mind­az, ami evvel összefügg. Ma már ide is elha­tott egy sugár modern államiságunk eme fényéből. Nagy sor ez itt, a világ zajától oly messze eső vidéken, mert volt képviselőnk, bizony, ehez hasonlót itt nem látott és nem láthatott egysze­rűen azért, mert prográm-beszédtartás, vagy beszámolás végett köztünk soha meg nem fordult. A mondott nap reggelén taracklövések jelezték, hogy városunknak ma előkelő látogatója lesz: Andrássy Sándor gf.; és csakugyan délelőtti io'/2 órakor, bandériumtól vezetve, a járási főszolgabíró és a homonnai járás fószolgabírája, Lukovics Géza és Persinszky Ferenc társaságában megérkezett a város végén felállított remek diadalkapuhoz, hol ezer és ezer torokból felhangzott a riadó éljen 1 Szeretett képviselőjelöltünket, amint szán­jából kiszállott, Bárczy Benedek szolgabiró üdvö­zölte a község elöljárósága és a választó-közönség nevében. Szűnni nem akaró éljenzések között Baríhos József lakására tért a gróf úr, hol nem­sokára Jutkovics József, n -domásai lelkész, veze­tése alatt, küldöttség tisztelgett nála, felkérve őt, hogy a prográm-beszéd megtartása végett, a nagy- vendéglőben gyülekezett választók előtt megjelenni szíveskedjék. Képviselő-jelöltünk, megköszönvén a valóban impozáns és fényes fogadtatást, zeneszó mellett és az összes választók kíséretében folyto nos éljenzések között indult meg a fellobogózott városon a nagy-vendéglőbe, ahol is elsőben Tut- kovics József által üdvözöltetett. Andrássy Sándor gf. képviselő-jelölt ezután a fényesen feldíszített terem közepére lépve, megtartotta nagyhatású és mindenkit fellelkesitő prográmbeszédjét, mely ki váló tetszésre adott alkalmat, midőn a nemes gróf kijelenté, hogy bár szabadelvüpárti képviselő óhajt lenni, véleményét és nézetét sohasem veti a'á a pártfegyelemnek, s személyektől való függését a legminimálisabb értékre szállítja alá. A prográm­beszéd elmondása után 70 teritékü banket kö­vetkezett, hol, természetesen, a felköszöntők egy­mást érték. Általános tetszésben részesült Barthos József felköszöntoje, amelyben kifejté azt, hogy e nagy lelkesedést, a gróf iránt érzett nagy tisztelet mellett, elősegité még azon körülmény, hogy Sztropkó és vidéke, eddigelé még »eleven képvi selö jelöltet« nem látott — minekutána a gróf ur a szives fogadtatást ismételten hálás szavakkal megköszönvén és magát a választók barátságába ajánUán, az összes jelenvoltakkal kezet szorítva, szűnni nem akaró éljenzések között távozott, r. I * GálszécsrŐl írják jan. 20 iki kelettel: Andrássy Tivadar gróf ma d. e. 10 órakor érkezett váro­sunkba és Fischer Gusztáv br. vendégszerető há­zához szállott, ahová rövid várakozás után Spilen berg József városi tb. főbíró Perlsberg Ede esperes­plébános, Sárkány, Obláth Mór dr. s még többek­ből álló küldöttség ment, hogy felkérje a grófot a választók körében való megjelenésre, kik reá a kaszinónak zsúfolásig megtöltött termeiben vára­koztak. Midőn a gróf, zúgó éljenektől köszöntve, a terembe lépett, Molnár Béla dr. fogadta és üd vözölte őtet a választó-polgárság élén csinos rövid beszéddel, felkérte nemcsak beszámolójának meg tartására, de prográm-beszédének elmondására is. Volt képviselőnk és immár újból kikiáltott képvi­selőnk a?on kezdte, hogy nem akarván visszaélni ä t. választók türelmével, csak röviden fogja az elmu't öt év alatt történteket felemlíteni, miután azokról annak idejében, úgyis bő értesítést nyer- 'ek a lapok tudósításaiból. A közoktatásügy terén különösen a kisdedovói törvényjavaslatot, a köz­lekedésnél a zónarendszert, az igazságügyi téren a kir. táblák decentralizációját és a konzuli bírás­kodást, a pénzügyi dolgokban általában az egyensúly helyreálltát tartja a legfontosabb vív­mányoknak, A Németországgal és Olaszországgal kötött szövetséget is kiemelendő vívmánynak tartja, mert eme szövetség által hadseregünk a bármely oldalról támadható veszedelemmel sikeresen meg­küzdeni teljes képességet nyert. Azután fejtegette a 67 iki kiegyezésen alapuló kormányrendszer elő­nyeit, kijelentvén, hogy amin* eddig is szilárd meg­győződésből volt, úgy ezután is tántoríthatatlan hive marad a szabadelvű pártnak. Beszédében hangsúlyozta, hogy a legszentebb jelszavakkal való frivol játéknak mindenkor ellenese lesz és ebből a szempontból kritizálta legelőször is a nemzeti pártot, melynek vezérférfiait ugyan nagyra becsüli, de az általuk hirdetett eszméket kivihetetleneknek tartja és egyúttal visszautasítja Apponyi Albert gf. kassai beszédében mondott és a mostani állapo­tokra vonatkozó fikció kifejezését, úgyszintén Beöthy-nek a névelkeresztelés megokolására vonat­kozó ama kijelentését, hogy »mérsékeltnek lenni mostani viszonyok közt bűn.« A párt közlönyének következetlenségeit kimutatván, áttért a független­ségi párt jellemzésére. E pártnak létjogosultságát elismeri ugyan, de egészben véve nem helyesel­heti a párt magatartáséit. Szerinte a közigazgatási javaslat törvényerőre emelkedését is a független­ségi párt inparlamentáris magatartása hiúsította meg. A beszéd egy óránál tovább tartott és nagy hatást tett. Elvegeztével ismét Molnár Béla dr. mondott köszönetét azon prográm követéséért, melyből a múltban nem kellett semmit elvenni, a jövőben meg nem kellett semmit hozzáadni. Ér­dekes epizód volt, mikor a beszéd alatt valaki odakiáltotta: *Éljen Apponyi\z mire a gróf egyked- vüleg visszaszólott: » Felőlem élhet mentöl tovább'A mire általános derültség támadt. Délben a nagy vendéglő termeiben Mányi-nak pompás zenéje mel­lett fényes lakoma volt, mely alkalommal lelkes pohárköszöntőket mondottak a grófra, a grófnéra, és főispán Öméltóságára. A választó-közönség emel­kedett hangulatban oszlott szét a késő esti órák­ban, éltetve a kerület képviselőjét, Andrássy Tiva dar grófot. * A király-helmeczi választó-kerületben csend uralkodik. A közszeretetü főurnak, »Lajos-báró « nak derék fia, Sennyey István, ki a nemzetipárt zászlóaljához tartozik, ellenjelölt nélkül áll. Mo­zogtak ugyan a kerület elégedetlenéi s egy kül­döttségük, szabadelvű jelölt kérése végett, tisztel­gett főispán Öméltóságánál is, ki azonban udvariasan megmagyarázta nekik, hogy jelöltek kerítése az ö hatáskörébe nem tartozik. A küldöttség veze­tője szerencsét próbált lapunk szerkesztőjénél is, ki azonban értésére adta, hogy oly magas vágya, mint egy mandátum elnyerése, nincs és nem is lesz. Végre sürgönyileg folyamodtak Klein Nán­dor, bpesti lakos nagybérlőhöz, de onnan is ta­gadó válasz érkezett. Eszerint a bodrogköziek, leszámítva a duzzogókat, egyhangúlag fognak vá­lasztani. * A n.-mihályi választó kerületben is egyhangú lesz a választás, mert a Balogh--párt intéző férfiai által felajánlott egyezséget Ferenczy Elek dr. elfo­gadván, a küzdőtérről ez alkalommal visszalépett. * Az 0 -liszkai választó kerületből jelentik : a Molnár Béla dr. pártja e hét folyamánannyira meg­erősödött, hogy a leghatározottabb diadal lelke­sedésével vonul be f. hó 28-án az alkotmányos döntés színhelyére, O.-Liszkára. Hírek a nagyvilágból. XIII. Leo pápa egészségi állapotáról az utóbbi napokban "teljesen megnyugtató hírek ér­keztek. Őszentsége annyira jól érzi magát, hogy influenzájának nyoma sem maradt. A cár élete ellen szőtt újabb összeesküvés­nek jöttek nyomára. Emiatt a cár nem vett részt a vizszentelés ünnepi körmenetén sem Pofozkodó minister. Constans, francia belügy- minister, a parlament nyílt ülésében kétszer pofon ütötte Láur bu'anzsiszta képviselőt, aki személyes becsületében gázolt. A ház éljenzéssel helyeselte (?) a belügyminister eljárását. A jelenet után oly nagy vo't a ház izgatottsága, hogy a képviselők közt is több rendbeli pofozkodás történt. Perzsiában, Kanova tartományban, nagy lá­zadás tort ki. A fólkelők meggyilkolták a kor­mányzót és a helyőrséget lemészárolták. Magát a nagy vezirt is halálra keresik, mert a hitetleneket pártolja. A sah Teheránból erős csapatot küldött a fölkelők ellen. Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom