Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-03 / 1. szám

ság, kir. posta- és táviróhivatal, a kir. dohánygyár vezetősége tisztelegtek testületileg Öméltóságánál. A szívből gratulálókhoz mi is legőszintébb szerencsekivánatainkkal csatlakozunk.

(Főispáni ebéd ) A vármegyei közgyűlés első napján, dec. 29-én, főispánunk Öméltósága a vidékről bejött bizottsági tagoknak fényes ebédet adott. Ott láttuk az asztalfő mellett, többek között, And- rdssy Géza, Andrássy Sándor és Mailáth József grófokat, Sennyey István bárót, Dókus Ernő orsz. gyűlési képviselőt, vármegyénk alispánját s közéletünknek számos kitűnőségét. Páratlan kedélyességgel ment az ebéd s a pezsgő szolgáltatásánál jöttek a szép felköszöntők is. — Bencsik István a főispánért, Molnár Béla dr. az Andrássy-grófokért, Meczner Gyula Mailáth József grófért, Bencsik István az alispánért, Horváth József Molnár Leóna úrnőért és utána még többen emeltek poharat. — A kitűnő ebéd a háziasszony, Molnár Leóna őnagy- ságát dicséri. Délután 4-kor a vendégek vidám hangulatban vettek búcsút a pompás alkalomtól.

(1891. s 1892.) Az első, a vén matróna, 18pi. kötött útlevéllel elhagyta a határt, — s mikor a tizenkettő elkongott, szellemszárnyakon jelent meg közöttünk hófehér ruhában az idő trónörökösnéje, az 1892. Egyik szemében az ég áldásos derűje, a másikban villámlás, égi háború. Mi vagy te jövevény ? Démon-e, vagy angyal ? Mit rejtegetsz mantillod alatt ? Mit hoztál a mi számunkra uj évi ajándékul ? . . . Ah 1 egyik kezedben olajág, a béke ohjága, a másikban puskapor, dünamitos skatulya. Ne nézz ránk csak a jobbik szemeddel, csak a jobbik kezedet nyújtsd mifelénk. Nekünk csak az áldásod kell, mi csak a béliét szeretjük 1 . . . Ott északon, hol az ég ölelkezik a földdel, sötét fehők szegik körül a szemhatárt. . . Villámlás látszik, dörgés hallatszik. Az ég tudja csak, mi készül ott a földön és a föld alatt. Mi csak azt tudjuk, hogy ez a föld a miénk. Másnak ehhez joga nincs. Ezt a földet mi mindnyájan megvédelmezzük. Boldog az a nép, mely nem fél a jövendőtől, mert megtudja védeni az ő hazáját — — Oh te uj év angyala 1 Értesd meg ezt a kislelküekkel. Adj nekünk kitartást és erőt a nagy munkához. Áldd meg hazánkat szűz imáddal. Akkor meg lesz, amit óhajtottunk: a boldog uj esztendő.

(Városi ügyek.) A múlt év becember 23-án tartott képviselőtestületi közgyűlésben a következő tárgyak képezték a napirendet: a keresk. m. kir. ministeriumnak a helybeli vasúti műhelyben alkalmazott munkások lakás és élelmezési viszonyainak javítása tárgyában kelt leirata a gazdasági bizottságnak tanulmányozás- és jelentés tétele végett kiadatot. — Kisdedóvók létesítése iránt kelt szolgabirói átíratott a törvény értelmében megalakult kisdedóvó felügyelő bizottságnak jelentéstetel végett kiadták. — Dav;dovits Adolf m.-jesztrebi lakost, kövezetvám-mentességhen leendő reszeltetése iránti kérelmével az engedély okmány alapján elutasították. — A Roóz Adolf által teljesített kövezet- munkálatok és anyagok átvételére a gazdasági bizottság küldetett ki. — A számvevő bizottság Zajka József, volt pénztárossal az 1879—1890) évi számadásokból folyó- lag származott téritmények és elszámolási különbözetek iránt) a végleszámolást bemutatván, az eredmény következőnek találtatott: a házipénztári illetőleg tartozik 681 ft. 31 krral, ezzel szemben követel 613 ft. 15 krt., tartozása tehát 68 ft.

hatlan anyagi eredményeiért indítom meg, de ezt egy józanabb magyar politiKa tengelyének tekintem, ki akartam emelni az ellenzéket olcsó dicsőségű meddő állásából, legyen valahára alkotó és szervező elem az országban. Ennyi szellemi

erő ne veszszen el a rideg tagadásban.

*

Bámulattal kell adóznunk, tisztelt Nagygyűlés, Széchenyi István éles és a messze jövőbe látó szellemének, a ki egész életén keresztül szóval, Írásban és tettel arra ösztönzötte nemzetét, hogy törekvéseinek irányadójául azon módokat tekintse s azon utakat válaszsza, melyek anyagi és szellemi megizmosodásnak előidézői lehetnek.

Ép azért, különösen mi tiszai érdekeltek, kik egyik alkotásának hasznos eredményeit jó részben ma már élvezzük, csak a legnagyobb hálával és elismeréssel lehetünk iránta. Szerény véleményem szerint pedig ezt leginkább és legméltóbban az által fogjuk bebizonyíthatni, ha nemcsak a magyar faj zöme által lakott Tiszavölgy, emberileg lehető megmentésének érdekében vállvetve közreműködünk s a még leküzdendő nehézségek ellen bátran harcolva feladatunk tökéletes befejezéséig lankadatlanul munkálkodunk, de szemelőtt tartva bölcs tanait, magasztos példáját a közügyek minden más terén is, fajunk sajátos egyéniségének hü megőrzése és jó irányban való fejlesztése által nemzetünk szellemi színvonalát és anyagi izmosodást erőnktől tehetőleg, a végsőig való kitartással elősegíteni igyekezünk.

Ez lesz a legméltóbb elismerése a »legnagyobb magyar« Széchenyi István gróf mindenha áldott emlékének !

16 kr. Az alapokkal szemben tartozása tesz 27 ft. 83 krt, mely összegeknek 3 nap alatti befizetésére Zajka József végrehajtás terhe mellett utasítva lett. — Még többrendbeli aprólékos tárgy elintézése után, a város főbírája a képviselő-testületnek boldog ünnepeket és újévet kívánván, a közgyűlés esti hat órakor véget ért.

(Uj évi gratulációikat megváltották) s vidéken lakó rokonaiknak, jó barátaiknak és kedves ismerő éiknek a Zemplén utján kívánnak boldog uj évet: Őzv. Liszy Edéné úrnő (4 fttal), Gaizler József br. (1 fttal), Löcherer Lőrinc dr. ( 1 (fttal), Hönsch Dezső (1 fttal), Szentgyörgri Vilmos (1 fttal), Matolai Béla (1 fttal), Erős János dr. (1 fttal), összesen 10 fttal. A múlt számban kimutatott 4 fttal együtt e címen szerkesztőségünk 14 ftot kezel a s. a. újhelyi árvaház javára.

(Farsangi hírek.) A korcsolyázó egyesület fiatalsága lelkes hölgyek támogatása és Dókus Gyula elnöksége mel'ett a csarnok épitésialap gyarapítása, céljából f. hó 16-án tánccal egybekötött tea estélyt rendez, melyre a meghivók e napokban küldetnek szét. Szent Halifax hívei sorában a kitűnőnek Ígérkező mulatság iránt az érdeklődés már is igen élénk. — A Zemplén- vármegyei kaszinó december hó 29 én villám gyorsasággal és mégis pompásul sikerült társas estét rendazett. A táncmulatságon, elejétől a végéig, reggeli 6-ig, kitűnő animó uralkodott. Jelen voltak: Ambrózy Nándorné, Boronkay Lászlóné, Chyzer Kornélné, Dókus Mihályné, Éhlert Gyu- láné, Kereszt essy Lajosné, Molnár Leóna, Nagy Barnáné, Pillér Sándorné és özv. Répássy Jánosné úrnők ; a táncosnők között voltak Ambrózy Sarolta, Balogh Gizella, Boronkay Olga, Biringer Aranka, Csuka Jolán és Margit, Chyzer Etelka, Dókus Róza. Gundelfinger Margit, Keresztessy Lén és Répássy Olga urhölgyek.

(Az időjárásról.) Csak nem akar igazi szép telünk lenni. Az ó év, mintha érezte volna, hogy kötelességét mulasztotta, két egész napig szakadatlanul szitálta a havat, hogy ráadhassa a téli álomba merült természetre hermelin-palástját. Hanem ez a palást csak afféle »eső után köpönyeg* lett. Meleg alszél fúj, nappal esik, vagy 10 fokos melegben olvad. Januárius kezdi járni a bolondját.

(Halálozások.) Még két hete sincs annak, hogy Stankovszki Sándor árvaszéki hivatalnoktól egyetlen két éves leánygyermekét a difteritisz elrabolta. Pár napra reá a bánatában megtört, beteg gyermeke ápolásában kimerült anyát döntötte ágyba ugyan ez a veszedelmes betegség, mely tifuszszal szövetkezve, m. hó 31-én ötét is áldozatul ejtette. A veszteség súlya miatt vigasztalatlan férj fájdalmát enyhítse a közrészvét. — Székely Alajos dr, járásorvos, hosszas és kínos betegség után Tokajban m. hó 28-án kiszenvedett. Egyike volt azoknak a szakembereknek, kik működésűk terén köz- becsülésnek örvendhettek. A szenvedő emberiség valóságos jótevőjét gyászolja az elhunytban. Áldás emlékére 1 — Özv. Pollatsek Sámuelné szül. Kranz- thor Mária, Kántor-Jánosiban a m. hó 30-án elhunyt. Ny. b. 1

(Kinevezés.) A kir. kereskedelmi minister Zuckermann Ignác napidijas mérnököt a Zemplén vármegyei kir. áll. építészeti hivatalhoz kir. segéd mérnökké nevezte ki.

(Esküvő.) Múlt hó 26-án esküdtek egymásnak örök hűséget Papinán Durcsinszky László körjegyzőnek szép s müveit leánya Margitka és Pau- liczky Gyula, Andrássy Aladár gfnak homonnai gazdatisztje.

(Mit óhajtanak a tolcsvaiak ?) Tolcsva városháza nagytermében, írja tudósítónk dec. 30 iki kelettel, ma népes értekezlet volt melyen a tárgy fotosságánál fogva T o 1 c s v a község minden rétege képviselve volt. Az elnökül fölkért Várnai Armin megnyitván az értekezletet, előadta, hogy a közönség egy része Waldbott Frigyes báró nagybirtokoshoz avval a kérelemmel fordult volt, hogy tekintetbe véve azt a súlyos csapást, mely vidékünket a szőlők elpusztu'ása által érte és lakosságunkat minden keresetétől megfosztotta, támogatná a város törekvését, hogy Tolcsván valamely ipar honosíttassák meg, illetve nagyobb gyár állittassék fel, minthogy erre nemcsak magas társadalmi állása, de különösen, mint az egész vidéket domináló erdőségek és faüzem tulajdonosa, kiválóan hivatva is van. Erre a kérelemre Waldbott báró egy memorandumszerü iratban válaszolt, mely emlékirat felolvastatván , számokkal illusztrálja, hogy a báró faüzeme évente 50000 ft munkadijat biztosit e vidék munkás népének, de az termé szetesen tovább fejleszthető lévén, szakszerűen tárgyalja a Tolcsva községben meghonosítandó iparág kérdését és arra az eredményre jut, hogy egy hajlított bútorgyár ott nagy jövőt igér; — továbbá tekintettel a határban nagy mennyiségben előforduló kaulinra egy porcellán gyár is prosper .’hatna. — Végül, az értekezleten megjelent báró szóbelileg is előadta, hogy e kérdés megoldása ügyében már a főispán Öméltóságával és Majláth József gróffal, mint a vármegyei állandó közgazd. bizottság elnökével is érintkezett, kik Tolcsva város ügyét felkarolásra érdemesítették.Az értekezlet há- j lás köszönettel fogadta az örvendetes kijelentéseket,

és hosszabb eszmecsere után kimondotta, hogy egy ipartelep létesítésén kívül a járásbíróságnak Jolcsvára, mint a tokaji járás középpontjára való helyezését a város létkérdésének tekinti és mindent elkövet, hogy e város és vidéke régi és jogos óhajtása, mely illetékes helyen, a jobb időkben is már nem egyszer kilátásba helyeztetett, mostan, midőn e város jövője forog kockán, teljesedésbe ménjen. — A vitális érdekű ügyekben teendő sürgős lépésekkel Waldbott báró elnöklete alatt egy küldöttséget bíztak meg, melynek tagjai: Des sewffy József, Nagy Barnabás, a város bírája, Búza József. Mitrovics Elek, Várnai Armin, Hisz tai Gyula Schönfeld E. és Bodó A. 0. J.

(Eljegyzés.) Szakai István ifj., lucskai (Ung- vármegye) ev. ref. lelkész, e napokban jegyezte e Molnár István, lasztóczi ev. ref. lelkésznek kedves és művelt leányát, Anna kisasszonyt. T. K.

(A szerencsi cukorgyár iskolája.) Szerencs város, írja tudósítónk, a minapában történt templomrabláson kívül, maholnap más tekintetben is országos hirű lesz. Ugyanis a cukorgyár, mely a filoxera által elpusztított vidékre nézve va'óságos áldás, mert télen-nyáron, éjjel-nappal, 1300 —1400 szegénynek nyújt szép keresetet, a munkások gyermekeinek részére, a mostani kor igényeinek tejesen megfelelőleg, egy külön álló iskolát és tanítói állást is szervezett, szép és biztos fizetés mellett. De ám, nem ez itt a bámülatra ragadó, hanem az, hogy a munkásoknak nagy része idegen (jobbára cseh) nyelvű lévén, közöttük az iskola nemcsak kulturális, hanem magyar nemzeti hivatást is teljesít, midőn ezeket a »legifjabb cseheket« a magyar nyelv ösmeretével a magyar nemzet derék polgáraivá neveli. Fényes tanúbizonyságát adta ennek karácsony előe-téjén a cukorgyári iskola tanítója, az ügybuzgó, dolgában jártas és öt nyelvet beszélő Linczi Géza tanító, kinek vezetése mellett a múlt hó 24-én, délután 4 órakor, a cseh, morva és német ajkú iskolás gyermekek, a változatos kortinákkal ellátott tágas iskolateremben, jól sikerült, egy felvonásos színdarabot játszottak el magyar nyelven, utána, szintén magyar nyelven, egy karácsonyi pásztor játékot két felvonásban, melynek egyik jelenete, mikor bengaliai fény mellett a bibliai uj csillag és az angyal előtűntek s az angyal és a pásztorok ékes magyar nyelven zengedezték el öröm-énekeiket, valóban minden jelenvoltat mélyen meghatott. E felejthetetlen karácsonyi szép ünnepiességen megjelent a szerencsi értelmiség legnagyobb része, a cukorgyári igazgatóság és tisztikar s mindannyian zajos éljenzéssel tüntették ki a színdarabban és pásztorjáték előadásában résztvett nebulókat. — De most jön a dolog koronája. A gyári igazgatóság, elösmeréséül annak, hogy az iskola szellemi irányával egyetért, egyszersmind jutalmául a felmutatott sikernek és buzdításul a jövendőre, nem kevesebb, mint kerek 1000 ftot, azaz ezer forintot adományozott, mely összeget a 70—80 iskolás gyermek között olymódon osztották szét, hogy azok mindegyikét téli ruházattal és könyvekkel ajándékozták meg. — Ilyen karácsonyi ajándékot, azt hiszem, még nem kapott, nemcsak Szerenssen, de sehol az országban egy-egy iskola növendéknépe. Amiért is hálás köszönettel adózunk Stejen Béla és lovag Klaudi Frigyes cukorgyári igazgató uraknak, kik idegen létük dacára oly nemes áldozatkészséget tanúsítottak a magyarosodás és közmivelődés érdekében. Éljenek — ad multos annos 1 r. I.

(A varannai kisdedovó karácsonyfája.) Jószívű emberek, irja levelezőnk, az itteni ovóiskola népsége számára szintén megszerezték a karácsony, szent napok örömeit. Ugyanis a pár év előtt megnyílt varannai kisdedovó növendékei részére, az intézetnek páratlan ügybuzgalmáról ismert vezetője, Fiedler Vilma óvónő, a kisdedek iránt veleszületett szeretettől ösztönöztetve, nagy fáradsággal díszes karácsonyfát állított fel a Korona vendéglő nagy termében. — A csillogó hatalmas fa körül gyermek karosszékek, lócák, ezek mögött ajándékokkal megrakott asztalok voltak négyszögalakban elhelyezve. Délután 5 órakor hosszú sorban, nagy ál- mélkodás közt, vonult be az ünneplő kicsinyek serege. Székeiken illedelmesen elhelyezkedvén, vezetőjük vezényszavára katonásdi pontossággal felállottak és csinos aika'mi énekkel üdvözölték a kis Jézus által hozott ajándékok súlya alatt gör- nyedező karácsonyfát. Azután, azt a parancsolatot követve, hogy »minden a szemnek, semmi a kéznek«, tüzetesen megtekintették a Jézuska gazdag boltját, közben közben énekekkel s szavalatokkal gyönyörködtetvén a nagy számmal egybegiű't közönséget, nem kis bámulatba ejtvén a jelenvolt hallgatóságot és a vidékről is szép számmal megjelent intelligenciát a nagyobbrészt tótnyelvű szülőktől származott s kevés idő előtt még csakis tót szót értő, most folytonosan a szép msgyar nyelven csacsogó kedves kis csemeték. A kitörő kacajt keltő Helikon előadása után táncra perdültek a liliputi párok s nagy hévvel ropogtatták a csárdást. Az ünnepség végeztével minden jelenvolt dedós kapott egy-egy papír tarisznyát, gondosan megtöltve cukor, füge. dió, mogyoró, alma stb. stb. mókus-csemegével. — Sajnos, végzi tudósítónk, hogy az öröm poharába üröm is vegyült, mert varan-