Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-10 / 2. szám
befolyását és tehetségét ily széles irányban nem érvényesítheti. Amennyiben az egyház saját fen- tartása érdekében, anyagi tekintetben a néppel különben is összeköttetésben áll. S ha hozzá még tisztán világi érdekeket szolgáló anyagi vagyonnak állana szolgálatába, bizony elvesztené azt a nimbust, amely még ma is, körülveszi őt; s amely nimbusz segítségével, elvitázhatatlanul, igen sokat használ úgy a társadalomnak, mint az államnak. Továbbá, ha attól eltekintünk is, hogy az egyes felekezetek lelkészei, kik egy és ugyanazon községben hívataloskodnak, mftit kötnek majd szövetséget egymással a közös érdek megvalósítására : de már azt figyelembe kell vennünk, ha ösmerjük az egyházi élet működését, hogy egyházi község kebelében nem létezhetik oly szövetkezet, mely az egyházi fensöbb hatóság tudta és beleegyezése nélkül jönnne létre. Már pedig az egyházi fensöbb hatóság az oly mozgalmak megindításánál, melyek tisztán s első sorban világi érdekeket szolgálnak, akkor, midőn magának is megvalósítandó céljai vannak, melyek ép oly nemesek, s a társadalomnak ép úgy üdvére válnak, mint amazok, nem érvényesítheti a maga h:vatalos hatalmát. Hiszen a magyar papság nem elégedett meg soha annyival, hogy csupán a szószékről hirdette az emberiség javát célzó eszméit 1 Ő tényleg is működött s működik folyton ennek megvalósításán, természetesen mindenkor szem előtt tartva első sorban a saját céljait. Felesleges is talán azokat az intézményeket elősorolnom, melyeket a r. kát. egyház tart fen. Továbbá a prot egyház sem tétlenkedik e téren. Hiszen Bebnissió cim alatt, hogy többet ne is emlitsek, éppen a jelen időben fáradozik egy nemes intézmény megalakításán, mely a »kísértetekké' har colót nép sorát lesz hivatva enyhíteni. Nem, nem érheti a magyar papságot a vád, mintha csak a szószékről hirdetné az üdvös eszméket. Tényleg is működik az 1 így tehát, ha az egyháznak magának is vannak megvalósításra való céljai és uj célok kezedményezőjévé vonakodik lenni, talán nem neheztelhet rá a társadalom ezen vonakodásáért, ha meggondolja azt, hogy az erőnek szétforgácsolása egyik ügynek sem használ. De eltekintve attól, hogy az egyház, illetve annak képviselője, a lelkész nem lehet egyedül kezdeményezője egy hitelszövetkezet felállításának — a fenti okok miatt: — még G. J. ur azon nézetére van megjegyzésem, hogy az intézmény az egyes községek kebeléből induljon ki s aztán alakuljon központi hitelszövetkezetté. IJ.y eljárás mellett a kívánt eredmény elérve soha nem lesz Mert ha elfogadom is azt az eshetőséget, hogy az egyházi fensöbb hatóságok elfogadják is a célt megvalósitandónak, de minthogy egyházi törvényeinkben ilyenek megvalósítására vonatkozó intézkedések nincsenek, de nem is lehetnek, az egyház céljai megvalósításának hátrányára, mindig fognak akadni az egyes egyházközségek között olyanok, melyek jobb jövőnek reményében, maguknak is elég elintézni valójuk lévén,az ügyet halasztgatni fogják. A kis gazda közönség és a föld népének érdeke első sorban és legközvétetlenebbül a társadalomnak érdeke.Ez ügyet tehát egy társadalmi egyesületnek kell kezébe venni s annak kebeléből kell az egész mozgalomnak kiindulnia. Egy ily nagy fontosságú, üdvös s a meszsze jövőre . kiható intézményt csirájától fogva biztos kezek* ! kel kell vezetni. S e társadalmi egyesület, szerény nézetem szerint, nem lehet más, mint az egyes vármegyékben működő Gazdasági Egyesületek. Cuprum. Vármegyei ügyek. A vármegyei közgyűlés második napján, dec. 30-án, letárgyalt közugyek sorából fölemlítjük, hogy az 1876. 14. t. c. alapján a bábaképzés kötelezettsége kimondatván : evégből a vármegye területén lévő községek három csoportba soroztattak ; azok melyeknek lélekszáma 600 nál több, alkotják az első csoportot, a 300 — 600 lé- lekszámúak a második csoportot; végre a 300 nál kevesebb lakost számláló községek a harmadik csoportot képezik. A legutóbb említett csoport községei úgynevezett cédulás bábákkal fognak elláttatni, ellenben az első és második csoportbeli községek kötelesek lesznek okleveles szülésznőket tartani, illetve köteleztetnek a bábaképzés költségeihez az első csoportbeliek egy év alatt, a második csoportbeliek két év alatt 40—40 ittál hozzájárulni és az erre megkivántatató hitelösszeget évi költség- vetéseikbe pótlólag felvenni. — A kir. belügymi- nisternek a vármegye 1892. évi közigazgatási költségvetési előirányzatát módosító leirtaa tudomásul vétetett. — A málczai körorvosi választás ellen beadott felebbezés elutasításával a választás megerősittetett. — A Wesselényi-szobor gyűjtő bizottsága által küldött aláírási ivek gyűjtés foganatosítása végett a j. főszolgabiráknak kiadat tak.— Az erdőkezeléssel járó költségek behajtá sát a vármegye magára vállalhatónak nem talál ván, ily értelemben a kir földmivelésügyi minis- terhez feliratot intézett. — A régi letétek végleges rendezésére vonatkozó főszámvevői vélemény elfogadásával az alispán további intézkedésekre feljogosittatott. — A Jó Egésség című naptár a közönség figyelmébe ajánitatott. — A kir. keresk. ügyi miniszter 15,493 számú intézényével Zemplén részére megalakított állandó vármegyei köz- gazdasági bizottságba, az elnökké kinevezett Mailáth József gróf helyébe, taggá Láczay László dr. birtokos választatott meg közfelkiáltással. — Kerekes Pál dr. és Barna Zsigmond dr. orvosi diplomái kihirdettettek. — Még több, kevésbé közérdekű tárgy elintézése után tárgyaltattak a községek részéről benyújtott költségvetések, bírói és pénztárosi számadásokra vonatkozó és a főszámvevő á'tal előterjesztett határozati javaslatok, melyek elfogadásával : Homonna, Szerencs, Mád, S.-A-Ujhely, Tokaj és Jankócz községeknek 1891 évi pótló költségvetései, továbbá a kelesei, topo- lovkai, bélyi, havaji körj., Gesztely község, a.-hra- boczi, leleszi, udvai körj., Tarczal, bánóczi, agárdi, n.-géresi, perbenyiki, m.-laborczi, or.-petróczi körj. S.-Patak, Hosszuláz, legenyei, viravai, nátafalusi, göröginyei, n -kemenczei körj. Tolcsva, bekecsi, B.-Keresztur, B. Kisfalud, V. Újfalu, E Bénye, Megyaszó, Tokaj, Szerencs községek, szerencsi, szentesi, tavarnai, trauczonfalvi, sztarinai kj. Megyaszó, Rátka, Golop, Ond községek, csanálosi, alsó- bereczkii, radi, n. kövesdi, czigándi, izb.-radványi, sztropkai, h.-csebinyei körj. és Monok község 1892. évi költségvetései, — ugyezintén Homonna, málczai, h -németi, ujhelyvidéki krj. R.-Bányácska, b.-olaszi krj. Monok község, b.-ujlaki krj. GeszFolytatás a mellékleten. Bécsben a végből tanácskoztak, hogy ugyanott építtessenek egy ilyen iskolát; azonban arra a helyes tapasztalatra jöttek, hogy egy ily iskolát legcélszerűbb valamely kisebb provincián elhelyezni, a hol van ház, pince, szőlő- és zöldséges kertek istáló és alkalmas kulturtalaj. Vármegyénkben is nagyon elkelne egy-egy ilyen alkalmatos helyre telepitett iskola; mire mi, vidékiek, ép oly büszkék lehetnénk, mint pl. az újhelyiek az ö főgimnáziumukra. Legalkalmasabb hely lenne pedig, vé. leményünk szerint, e célra O.-Liszka, hol a fentebb elősorolt követelmények mind fokozott mértékben meg vannak. Cm. Ti. „Tegyünk a népért“ (Reflexió 0. J. dr. hasonló cimü cikk-sorozatára.) — Két cikk. — I. Jól esik lelkemnek az a tudat, hogy a szegény nép jövőjéért vannak mégis, habár csak kevesen, kik aggódnak. Ezek között üdvözlöm első sorban is Gidófalvi István dr. urat, ki hivatalos munkái közt sem sajnálta széles körű tapasztalatait, mély tudományát a nagy terheket viselő kis gazda közönség és az élet nehézségeivel erős harcot vívó nép érdekében érvényesiteni. E lapok hasábjain már többször hangzottak fel panaszok a föld népe érdekében s több féle szempontból; a többek között én is rámutattam, bár röviden, éppen a hitelszövetkezetek alakítása szempontjából; de nem oly nyíltan,a valóságnak oly megfelelő módon, mint G- J. ur. Cikksorozatának erre vonatkozó részét, annak minden sorát, minden betűjét igaznak vallom, aláírom mert nem légből kapott állítások, nem pesszimisz- tikus világnézet szüleménye : való igazságok azok. Hanem a megalakításra vonatkozó nézeteire van egy pár szerény megjegyzésem. G, J. ur ugyanis a lelkészekre akarja ruházni e nagy fontosságú mozgalom megindítását, mint olyanokra, kik vezérük a népnek erkölcsi tekintetben. Sőt cikksorozatából határozottan az tűnik ki, hogy a nagyfontosságu mozgalomnak az egyháztársadalom kebeléből kell szükségképen kiindulnia. S ha szabad megjegyeznem : én, annak dacára is, hogy a lelkészeket én is a nép erkölcsi vezéreinek tartom, nem merem remélni, hogy igy indítva meg ez üdvös és nagy fontosságú mozgalmat, kívánt eredményre jutnánk. Hivatkozik G. J. ur Anglia és Németország papjainak ily irányú tevékenységére és ebből folyólag bízná rá a magyar papságra a hitelszövetkezetek megteremtését. Azonban tudnunk kell azt, hogy amaz államokban teljesen kifejlett egyháztársadalmi viszonyok vannak, Magyarországon pedig, hogy ne emlitsek többet, a legtöbb fele- kezet a létfentartás nehézségeivel küzd. S mig amaz országokban, jól kifejlett egyháztársadalmi viszonyok között, az egyház hivatalnokai a tisztán erkölcsi vezérség mellett anyagi gondviselője is lehetnek a népnek : addig nálunkjMagyarországon béri élet, némi helytelen felfogással párosult is merete a társadalomnak. Vétenek ők az izlés főbb elvei ellen is, de az irodalmi tisztességet nem hágják át. — Van azonban materialistáinknak egy másik veszedelmeseb neme is. Ennek a zsánernek a szintere Páris vagy Monakó személyei rouék, ledér nők, és kisebb-nagyobb fajta egyéb bűnösök. — Ezeknek irodalmi szempontból legfőbb hibájuk a vak s szolgai utánzás. De még az ilyen, az un- dokságig érzéki, szennyes leírások, melyek az anyagnak is csak sarával, s alakjával szeretnek foglalkozni, eredeti helyükön, a nagy francia társadalmi regényekben szükségesen és logikusan össze függő részei valamely nagy szerves egésznek: addig a mi utánzóink kikapják az ilyen jeleneteket és összefüggés, magyarázat vagy indokolás nélkül írják le pusztán önmagukért, jobban mondva a léha közönségre tett ingerlő hatásukért. A nagy francia regényben az érzéki nő bájai, az állatiság undok bűnei csak motívumok; az ilyen férc-novellákban azonban ezek válnak a cselekvény vagy kép központjaivá, annélkül, hogy bármiként is hozzájárul nának a reális társadalmi élet törvényeinek és következetességének földerítéséhez. A materializmusnak ezen torzalakjai árasztják el fiatalabb novellistáink fantáziáját, akik igy a vegyes hatások alatt ingadozva, nem ábrázolják helyesen sem a valót, sem az eszményit, hanem egyszerűen a lehetetlent, nem szolgálnak sem a tudományos, sem a fantasztikus iránynak, hanem egyszerűen a léhább fajta közönség tetszésének, Ez a kokettirozás a két iránynyal tette tönkre sok ifiu tehetségnek irodalmi becsét; ez okozta, hogy a mi literaturánkban jelenleg a régi, a maga nemében magasztos idealista irány már nem, az uj, tudományos célzatú materializmus ellenben még nem juthatott méltó kifejezésre. —Szépirodalmunk érdekében valamennyünknek kívánnunk kell, hogy ez a vacilláns, a tehetséget ölő s az irodalom becsét megrontó áramlat ne kerítse hatalmába novellairodalmunk legújabb, ifjú munkását, Gonda Dezsőt. Az Ismerőseim cimü kötetecske mutatta be a fiatal irót ezen a téren, s bár az elbeszélésben sokan találtak sok gáncsolni valót, alig akadt olyan olvasója, akit ne vonzott volna a szerző irálya, minden novellájában nyilvánuló, ügyes jellemző és előadó képessége. Ügyessége nem annyira az elbeszélések szövésében, mint az egyes jellemek leírásában, az érzelmek és pszihológiai momen tumoknak szaktanulmányra és eléggé bő tapasztalatra valló kitárásában rejlik. Néhány jellemrajza ugyan épen nem ment az affektációtól, alakjai bát sokszor érzelgősek, közvetetlenül ható magyaros stíljével mégis úgy tudja őket föltüntetni, mintha magából a legtermészetesebb életből, a legegyszerűbb valóból volnának véve. Ez a közvetetlenség különösen kedvesekké teszi Gondának a magyar életből vett alakjai*-. Bár a szentimentális érzelmeket ezeknek is kissé bőven osztogatja a költő, az ő leírásuk mégis oly találó és szivhezszóló, hogy ez a kis túlzás nem rontja meg az okozott, kedvező impreszsziót. De kevesebb dicséret illeti meg a szerzőnek nagyvilági s főképen francia tipusait. Ezekre nézve helyesen jegyzi meg a P. N. kritikusa, hogy nem ismeri őket eléggé. Ezeknek a leírása már sokszor nagyon sikerületlen. Az ilyen jellemek rendesen természetellenesek s a belölök folyó cselekmény gyakran erőltetett és következetlen. Gondára ugyan feltűnően hatott a francia irány, de még sem tette őt igazi realistává tnég ezen francia tárgyú rajzaiban sem. Az ő iránya még itt is az eszményihez hajlik, vezérgondolatai itt is idealisztikus jellegűek. De hatott rá a francia materialisták előadásmódja, a rémjelenetek hatásos kitárása és rikító kiszinezése, az érzéki momentumok ingerlő leírása s az anyaginak nyers bemutatása. Őrá is hatott tehát a materializmus, de az a hatás róla nem juthatott el az eszméig, — megakadt a külső alakon s az előadáson. Ennek a hatásnak lett áldozatává az Ismerőseim francia tárgyú elbeszéléseiben Gondá-nak nemesen természetes, magyaros irálya, s ennek a káros hatásnak eredményét teszik a párizsi élet undokságaiból vett olyan leírásai, melyek sem a költőnek, sem irodalmunknak természetével nem egyeznek meg s csak rontják a költő irányának egységét s szellemének öszszhangját. A Révai ur-nak eszményi törekvéseiben és a valóval és lehetővel megegyező alakja mellett csak ronthatják a kedvező hatást a francia rouék, a morfinisták, a morquebeli rémjelenetek, melyek az undorítóig terjedő anyagiasságuk dacára is természetellenesek és tulcsigázottak, s itt csak azon reményemnek adhatok kifejezést, hogy a tehetséges fiatal iró maga is meg fog győződni annak az iránynak időtlenségéről s nem lesz áldozatává annak a kokettirozásnak, melynek már annyi tehetség lett rabjává s mely már annyi derék ifiu erőt rabolt el a mi serdülő irodalmunktól. Z. Moscovitz Iván.
