Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-03-07 / Ünnepi szám
10 <&• A »ZEMPLÉN« ÜNNEPI SZÁMA. .«> 1890. év telén, az ebéd alatt azt a hirt olvastam fel neki az újságból, hogy Molnár Viktor dr. képviselőt Temes-vármegye és Temesvár város főispánjává nevezte ki a király. — Kit? Azt a fiúcskát? — kiáltott fel az én urambátyám, kinek az a tulajdonsága van, hogy holmi 25 —30 esztendőcske nem igen szokott előtte számba jönni, nyomván az ő vállait vagy háromszor annyi. — Hanem derék egy fiúcska az. — folytatá az öreg úr. — Mikor az édes apját képviselővé választottuk, a választás után nagy áldomás volt Kelecsenyben. Feltűnt nekem, hogy egy 12—13 éves fiúcska páratlan kedvességgel gondoskodott a rengeteg számban összesereglett vendégekről, mintegy rettegve, hogy se éhen, se szomjan ne maradjon valaki, mert az a szégyen még nem esett meg Kelccsenyen. — Mondanom sem kell, hogy ez a törekvése annyira sikerült annak a kis fiúnak, hogy a vendégkoszorú csak késő éjjel és ugyancsak emelkedett hangulatban vált meg a vendégszerető háztól. — De nem is hiszem azt, hogy az a gyermek már főispán volna. — Mikor történhetett ez a követválasztás urambátyám ? — kérdém az öregtől. — No, hát a múltkor, — feleié. — Mégis, hány éve lehet? — Vagy huszonöt mindössze. Persze jóizűn kacagtunk ezen a számításon ; de ezen a rövid történetkén tűnődve, eszembe jutott, hogy a mi nagyérdemű főispánunk már 25 évvel ez előtt letétette a legszebb tulajdonságából a cenzúrát az ő akkor még kis fiával, a ki azóta a főispánságban is méltónak mutatta magát az apjához. Sast nemzenek a sasok ! fl főnyi József? dir. ÜfflUtícn tízen fccjjoff a* egyenes ut. & ftezpá íifán ünnepeit f ö- iopánunfi te azon az utó ti jutott etujze siAezeifizz. fi kir. főmérnök. 1SQ2----ie©2_ sikerült A mintegy 600 főnyi ellenség attól tartva, [ hogy Klapka Tokajon át hátukba kerülhet, nagy sietve kivonult a városból, s a vásártéren foglalt állást, — M. I. pedig derült jó kedvvel, mintha bér életében csekélység, egy pillanatig sem fenyegette volna veszedelem, életében azonban sok, bement a városházára, s megtudva, hány ember és tisztből áll az ellenséges csapat, visszagyalogolt Kisfaludra s a századosnak elmondta a történteket, A százados azonban még min dig részegen, azt mondta, hogy az nem igaz. — Erre a tisztikarból kitört a zúgolódás és méltatlankodás. M. I. azonban, megtartva higgadtságát, kijelentette, hogy jelentése az utolsó szóig igaz. Ekkor Bernáth Albert — akkor főhadnagy ajánlkozott, hogy kocsiján pár emberrel bemegy B.-Keresztúrba, s magához vevén M. 7.-t, Keresztárba hajtatott; ott a városházánál talált elöljárókat a tényállás felől kikérdezte, mire azok megerősítették mindazt, amit M. I. a századosnak jelentett. Erre a kémszemlére kiküldött különítmény még az nap estére Tokajba, másnap pedig Ra- komazra tért vissza, hol azután Klapka hadtestparancsnok értesülvén M. /. hősies magatartása és eredményes eljárásáról, őt maga elé hivatta, a leghizelgőbb dicséretekkel elhalmozva, soron kívül azonnal főhadnagygyá léptette elő, s rako- mazi tartózkodása alatt minden estére vendégül hívta meg. Ez a honvédtiszt a mi szeretve tisztelt főispánunk, aki a szabadságharc mezején karddal szolgálta hazáját, most pedig a közügyek terén munkálkodik áldásosán hazája és megyéje javára. — Éljen sokáig ! S.-A.-Ujhely, 1892. március. 4. M LÄVÄTHY xJOZSEF. J1' Sgy btraouir. ,z 1848/49. évi szabadságharc katonai bravúrokban gazdag epizódjainak egyikét elevenítem fel, a melyet részint hősének egyénisége, részint az, hogy megyénk területén játszódott le, kétszerte érdekessé tesz. 1849. évi január hó 4-én Klapka György, akkor még ezredes, hadtestparancsnok, raka- mazi hadiszállásáról egy, a 28-ik zászlóalj 2. századából, s egy hat fontos félütegből álló különítményt küldött ki Petrik gróf legidősebb százados vezénylete alatt a célból, hogy a Liszkáról Mád felé vonuló Herczmanovszky császári tábornokot a B.-keresztur-kisfaludi útvonalon oldaltámadással lepje meg; ezt a különítményt kilenc, úgynevezett Stieglitz huszár kisérte. Ez a kis seren Kis- faludon a hajnali órákban megjelenvén, megoszlott s egy része Liszka, más része pedig a mostani b.-keresztúri vasúti állomás felé indult. Délelőtt 10—11 óra tájban a huszárok azt a rémhírt hozták, hogy B.-Keresztúri Schlicknek Kassa felől érkezett hadserege már elfoglalta; a helyett tehát, hogy az osztrákokat a mieink lepték volna meg, amazok zárták körül a mieinket. Ügy látszott, hogy menthetetlenül veszve vannak, mert az egyedüli visszavonulási ut, a Bodrog jege, embert még meg nem birt. Ekkor a százados, pálinkától részegen, megparancsolja Molnár Istuán hadnagynak, hogy menjen B.-Kereszturba, s tudja meg mi igaz a hírből ? Mire M. I. hadnagy azt kérdi : vájjon egyedül ? gyalog? tisztiruhájában menjen-é? »Ne feleseljen, induljon !« mordult rá a százados. M. /, tehát jó barátaival bucsuképcn kezetszoritva, elindult több, mint veszedelmes útjára. Már B -Keresztur első házainál megtudta, hogy a városházánál nagyszámú ellenség tanyázik. Mit tegyen egyedül, gyalog ? A veszedelmes helyzetben jó gondolata támadt. Köpenyét levetve, fényes honvédtiszti ruhájában kemény bátor léptekkel haladt az utca közepén a a városba. Az ellenség őrszeme, megpillantva a honvédtisztet riadót fújt, mire a városházánál reggeliző tisztek nyakra-főre futottak katonáikhoz, ezek pedig gúlákba rakott fegyvereikhez, Molnár István pedig kardját kihúzva azzal jobbra és balra a kertek felé intett, mintha katonáinak akart volna jelt adni a gyorsabb mozgásra. Ez a csel fényesen a valakiről el lehet mondani, hogy életében mindig hiven teljesítette kötelssé- gét és az élet viharai között kedélyének üdeségét, szellemvilágának tiszta összhangját képes volt úgy megőrizni, hogy nála a szív soha sem lett hideggé, sem az ész szívtelenné, úgy bizonyára Molnár István az! Méltán veszi tehát körül mindenkor a tisztelet és siet Öt jubilálni nagy és kicsiny egyaránt. ^ólányl O-yuLla.-vármegye (1600—1892.) Háromszáz esztendő folyásán visszamenve a múltba, egész 1600-ig — harminc főispán emlékével találkozunk. Vármegyénk »supremus Comes«-ei a jelzett időponttól Molnár István főispánságának kezdetéig így következtek : 1. Homonnai Drugeth Bálint gf. (1600—1610.) 2. Homonnai Drugeth György. (1610—-1622.) 3. Bekcnyi Alaghy Menyhért. (1622—1632.) 4. Homonnai Drugeth János. (1632—1642.) 5. Bocskay István. (1642—1672.) 6. Gcrsei Pethö Zsigmond. (1672—1675.) 7. Homonnai Drugeth Zsigmond gf. (1675—1685.) 8. Szalai Barkóczy Ferenc gf. (1685 —1711.) 9. Gersei Pethö Mihály. (1712—1734.) 10. Kciranesberényi Berényi Tamás gf. (1734—1747.) 11. Zetényi Klobusiczky Antal br. (1747—1756.) 12. Szalai Barkóczy Ferenc gf. (1757-ben.) 13. Jobbaházi Döry Ferenc br. (1758—1779.) 14. Erdödi Pálffy Károly gf. (1780—1785.) 15. Szentiványi Ferenc. (1785—1790.) 16. Zichy Ferenc gf. (1790—1792.) 17. Orczy József br. (1792—1798.) 18. Esterházy József gf. (1799—1821.) 19. Malonyay Nép. János br. (1821 —1825.) 20. Szilasi és pilisi Szilassy József. (1825—1830.) 21. Mailáth Antal gf. (1830—1839.) 22. Siskovies József. (1839—1841.) 23. Pe'chy Manó gf. (1841—1848.) 24 Andrássg Gyula gf. (1848-ban.) 25. Andrássy Manó gf. (1860-ban.) 26. Andrássy Aladár gf. (1867 — 1872.) 27. Andrássy Manó gf. (1873 másodszor.) 28. Vécscy Sándor br. (1873—1875.) 29. Csabai Dókus József. (1876—1882.) 30. Parnói Molnár István. Ezekből kétségtelenül látható: száz év folyásán csak most ismétlődik másodszor az örvendetes esemény, hogy Zemplén-vármcgye közönsége a betöltött tiz év örömünnepét ülheti! Tíz év az évek sorában semmi, — egy emaz ország, a nemzet mutatja ezt szeretett hazánk történelme, mely csak a közelmúltban is óriási haladást tett minden téren, mintegy megkétszerezte erejét, pótolandó azokat az éveket mikor a magyar sirva-vigadott. Nehéz és göröngyös a közpálya. Különösen nehéz azoknak, kik az országot, kik a vármegyéket kormányozzák; különbség közöttük az, mig amott csupán a bizalomnak, emitt a bizalom mellett a közszeretetnek is nyilvánulnia kell, hogy a cél a haza, a vármegye érdekében eléressék, mert külömben. . . . »Róma ledől, s rabigába görbéd!« Szerencsések azok kik a közbizalmat bírják; mert ez megkönnyíti működésűket ; de szerencsésebbek azok, kik a bizalom mellett bírják a közszeretetetet is, mert ez a közpálya termékenyítő esője. Ma ünnepet ül Zcmplén-vármegye. Ünnepli parnói Molnár István ur Öméltósága főispánségának tiz éves évfordulóját, ki büszkén tekinthet vissza tiz évi működésére. Tetteiben van a dicséret. O azok közzé tartozik, kiknek : »Bizalmunkat adtuk és szeretetünket is megnyerte.« Adja isten, hogy Öméltósága, kinek vármegyénk javát előmozdítani volt mindég legfőbb törekvése, ezután is általánosan elismert lankadatlan buzgalommal, teljes erőben és egészségben munkálkodhassék a haza, e vármegye és a közjó javára! Kul a 1st \ fi Da. udvai körjegyző. 01Léítóoá<joo űz! SzezetM cTdrepctnrtn it !*) A szabadságért küzdő bajnok cserkoszoruja, a közjóra sikerrel munkáló honpolgár pálmalombja, s a vezetésed alatt álló vármegye tisztikarának őszinte szeretete méltán megillet téged. Az idők méhében nagy események csirái forrongtak. ... Egész Európa lázban égett.... Hozzánk is átcsapott a gyújtó szikra s a népjog oltárán meggyuj- totta a fáklyát, mely előtt milliók imádkoztak, s mely hivatva volt bevilágítani a jövőben, az öntudatos haladás ösvényét. A nagy nemzeti ébredés ifjú korodban tatáit „és jött a vész s elragadta magéival ifjú lelkedet“! Hivatásod volt az életben nehéz feladatokat tölteni be; ott állottál lelesedéstől kipirult arccal a golyózápor között.. ■ ■ Mintha most is hallanák a varázsigét : „Előre!“ — és a honvéd, eldobva az emberi gyöngeség, a halálfélelem nyűgét, mint egy félisten rohant előre! — a szabadságért! .... Múltad legdicsöbb emléke ez ! Nem vezetjük le az események fonalát; nem idézzük vissza a következett nehéz napok borzalmait. — Mély sebekben nyögött a nemzet. Üldözött voltál te is, mint annyi más. Evek teltek igy; de ez évek nem jelentették a haldoklást ,• a nemzet ellenálló képessége meghiúsította az élete ellen törő merényleteket; a nemzet a jogalapra állott, s kivívta alkotmányát. Ott voltál akkor is a küzdők között, s ott voltál ások között, kik a megalakult nemzeti kormány keretében, az alkotmányosság konszolidálásáért teljes erély- lyel működtek. Tiz éve annak, hogy Felséges urunk, a király kegyelme és a felelős kormány bizalma Zemplén-vár- meyye főispáni székébe ültetett. Tiz éve annak, hogy vezér-szellemeddel, bölcs tapintatoddal, áldásosán kormányozod vármegyénket; együtt élsz, együtt küzdesz velünk ezen a tövises pályán, ahol talán csak az elismerés kevesebb a jutalomnál. Ritka embereknek sikerül kormányozni és szerettetni. Te a kormánypálea szilárd szerkezetében is megtaláltad a kulcsot sziveinkhez. A parancsszó ridegsége nem űzi el arcodról az enyhítő jóságos mosolyt s ha az egyik követel, a másik felbuzditja a munkakedvet, s a kettő együtt megteremti a kötelességérzctet. Itt áll előtted Zemplén-vármcgye tisztikara'; mély tisztelettel és azon őszinte kívánsággal nyújtja át — meleg ragaszkodásának csekély jelét, ez emlék- albumot: hogy az isten téged e megye főispáni székében sok esztendeig éltessen ! S-A.-Ujhely, 1892. március 7gemplén-vármegye tisztikara. *) A vármegye tisztikara, segéd és kezelő személyzete által ünnepi ajándékul ma átnyújtott és az illetők fényképeit tartalmazó, remekmívű emlék-album Dedicatió-]& ez, melyet a tisztikar megbízásából Payzsoss Andor árvaszéki elnök fogalmazott. Szerk. m S.-A.-UJHELY, NYOMATOTT A »ZEMPLÉN« KÖNYVNYOMTATÓ MŰINTÉZETÉBEN.
