Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-03-07 / Ünnepi szám
4 A »ZEMPLÉN« ÜNNEPI SZÁMA. ^1 üi^-ehiÉ éu|,o^htiPó44. JVLolnár István főispánságának második lusztru- mát ma tölti be. Tiz év a közpályán nem látszik soknak. Vannak tisztviselők, akik 30—40 évig szolgálnak, s nevöket még azon szerény körben is, melylyel hivataloskodásuk határolva volt, csak akkor említik, ha hivatalos pályájukról nyugalomba vonulnak; mások ellenben rövid pár évi működésük után a köznapiasságból kimagasló alakokként ragyognak. Ezen mindennapi jelenség okszerű folyománya a hivatalok sokaságának és azok kisebb vagy nagyobb jelentőségének. A főispáni méltóság a közönséges hivatalok szűk keretébe be nem ékelhető. Egy-két évi főispánság, ha annak képviselője tevékenységét az alkotmányos szabadság megszilárdításának, a vármegye jólétének, erkölcsi, anyagi és kulturális haladásának szentelte: elég arra, hogy az egész vármegye regenerációjának alapját kiépítse. Vármegyénk főispánja már egy érdemekben gazdag, a legfelsőbb kegyek és elismerésekkel kitüntetett magas állással cserélte fel főispáni szé két. Nem kereste azt, de felkerestetett; szabadkozott, de felsőbb óhajnak engedett; nem kényei met, anyagi jólétet talált, de áldozatot hozott szeretett szülőmegyéjének, melynek élén lelkének egész melegével, fáradhatatlan munkássággal, legszebb sikerrel tiz év óta tündöklik. Molnár István főispánunk sokkal mozgékonyabb, munkásabb, hazánk és megyénk sorsa iránt érdeklődőbb, mintsem bármilyen mozgalommal szemben a passzív szemlélő ügyetlen szerepét vinni tudná. Magas állása magával hozza, hogy minden tette, szava a nagy közönség minden rétegébe behasson. Ámde éppen innen van a felfogások, a kritika kiilönfélesége ; egyesek kárhoztató, sokaknak helyeslő ítélete. A nyilvános pályának ez az elkerülhetetlen sorsa, mert minél magasabb állást tölt be valaki a közéletben, annál több szem figyeli meg annak minden tettét; a rosszakarat is annál keményebb és sujtóbb mértékben üli a legjobb szándék felett orgiáit, amint találóan jegyzi meg Ciceró barátjának Gains Mati- usnak: »Dignitas tua facit, ut animadvertatur quid quid facias, malevolentia autem hominum, ut nonnulla durius, quam a te facta sint, proferan- tur.«*) Ezen sorsát mint senki, úgy az áldott szivü Molnár István sem kerülhette ki ; de a vármegye számottevő nagy hányadának bizalma és szere- tete, mely még a titkos, tehát senki által ellen nem őrizhető választásoknál is mindig a legfényesebben nyilvánult, elnémítja ama édes kevés zsémbelődők kifakadásait, kik még a liliom árnyékában is a tiszta virág foltját felfedezni akarnák. A közel múltban hazai parlamentünk legkiválóbb szónoka a főispánokat olyanokul tüntette fel, akik despotai szeszélyének a megyei közönség hódol, sőt hogy a hatalmasnak kegyes jó hangulata meg ne rontassék, annak rósz élceit hivatalból megmosolyogja Hogy egy magyar var megyei közönség ilyen szolgalelkii csőcselékből á'ljon, amely a főispáni méltóságba bujtatott hisz- triónok esetlen megjegyzéseit megtapsolja : az legfeljebb az ellenszenv és elégedetlenség szülte képzeletben, de a valóságban soha fel nem található. Molnár István főispánt egész Zemplén-vár- megye közelebbről ismeri. Magán és hivatalos lakának ajtai egyaránt nyitva állnak mindenki számára. Örömmel sorakozik körülte itt is ott is Zemplénmegye közönsége. Pedig hiába keresné ott valaki a nyegle élceskedések méltóságos mesterét; de igenis megtalálja a legjobb indulattól vezérelt főispánban az igazi emberbarátot; a megye tapintatos kormányzójában a nemeslelkü barátot, ki nyájasságával, színieden előzékenységével, magas állásának konvencionális határait keresztültörő szolgálatkészségével mindenkit lebilincsel és ma- gához vonz; s kinek mindnyájan szivünk egész melegével kívánjuk, hogy sikerekben gazdag működését tőispáni székében sokáig folytassa! gM fogyhatatlan ragaszkodást és tiszteleLr~'v’ tét Méltóságod iránt nem a fényes állás költé fel bennem, de a tapasztalt igazszivüségnek, mint a valódi nagyságnak ama neme, mely a humanitás, — a közügyek nemes elöbbrevitele, — az igazságérzet, — a sokaknak előlegezett jóakarat, — s egyéb fényes tulajdonok, — mint egyes alkotó elemekből domborodott ki : a férfi. Löclierer Lőrinc dr. *) Kimagasló állásod hozza magával, hogy minden lépésedet szemmel tartsák ; az emberek roszlelktisége okozza pedig, hogy egy vagy más tettedért megszóljanak. Szerk,. A nagy forradalom idején a franciák között egy szatíra forgott közkézen: Notre sénat fait un décret charmant, Dés qu’il est fait le roi le sanctionne, Le ministre au mérne moment Le fait partir pour le département; Lois le département ordonne, Que le decret sóit vite execute ; Et la municipalité Repond, que le decret est superbe admirable, Mais qu’il a le defant d’ étre inexecutable. Magyarul ez azt teszi, hogy az országgyűlés | meghozza a pompás törvényt, a király megerősíti, I a minister abban a percben leküldi a megyének, a megye elrendeli annak gyors végrehajtását, a municipium azonban azt feleli, hogy a törvény felettébb csodálatraméltó ugyan, de van egy hibája, hogy t. i. nem lehet végrehajtani. Mintha csak a mai Magyarország közigazgatásáról írnának szatírát. Hiszen nekünk is vannak pompás törvényeink, de a legtöbb abban a hibában szenved, hogy nem lehet végrehajtani, mert nincs kinek. Olyan megyében élek, ahol egytől-egyig kitűnő, szakképzett, lelkiismeretes és becsületes emberek töltik be a tisztviselői állásokat s ép ezért kétszeresen fáj napról-napra tapasztalnom, hogy minden igyekezetük hajótörést szenved a rendszer tökéletlenségén. Hogy ezentúl nem választani, hanem kinevezni fogják a tisztviselőt, ez mitsem változtat a helyzeten. Akik ma Zemplén-vármegye közönségének bizalmát élvezik, azok, hatázozottan merem állítani, a kinevezés jogát gyakorló korona és kormány bizalmára is érdemesek lesznek. De mire mennek, ha a helyett, hogy az önkormányzat körébe vágó funkciókat végezzék, csaknem minden idejöket a felsőbb rendeletek végrehajtásával töltik el, melyhez azonban sem elegendő hatalom, sem megbízható munkaerő nem állván rendelkezésökre, az e téren kifejtett szorgalmuk nem állhat arányban a sikerrel ? Mire mennek, ha a megye közönsége mindennel inkább törődik, mint a saját ügyeivel, politizál ahelyett, hogy a közigazgatásban tevékeny részt venne s politikai pártok szerint csoportosulván, ezáltal mintegy kényszeríti tisztviselőit is, hogy kortesszolgálatokat tegyen s egyik vagy másik párt szekerét tolja ? A gyökeres reformok ideje immár elérkezett. A megye, mint olyan, ne bíbelődjék a nemzeti nagy kérdésekkel. A partikularizmus szelleme, mely szükségképen fogva tartja a megyei közszellemet, nem alkalmas arra, hogy termékenyitőleg, jótékonyan hasson ama törekvésekre, melyek az állami közérdeket tartva szem előtt, annak előmozdítását célozzák. Eme törekvéseknek az egész nemzetet képviselő parlamentből kell kiindulniok. A megye ne ártsa magát a politikába ; mert higy- jék el nekem, uraim, Sátoralja-Ujhelyben úgysem védik meg az alkotmányt, ha Budapesten eladják, vagy tétlenül nézik annak összeomlását. Ma az »alkotmány védbástyája« a parlament. Ha ez nem állná ki az esetleges ostromot: a vármegyeháza zöldasztalánál a hazát nem mentjük meg. Zemplén-vármegye szerencsés, mert a küszöbön álló reform-korszak feladatainak megoldására kipróbált erőket alkalmazhat. Minden attól függ, hogy bele találják-e magukat az uj helyzetbe ? De én e felett sem aggódom. Akik a közelmúltban nem mint tisztviselők, hanem inkább mint a közügyet szivökön hordozó polgárok, jóformán I önszántukból annyi odaadással ápolták a helyi érdekeket: azok természetesen nem tehetnek másként a jövőben sem, midőn a megváltozott rendszer fogja őket mintegy kényszeríteni, hogy otthonuk boldogitására fordítsák minden idejöket és tehetségüket. Ami jubiláns főispánunk, akár hive a régi megyének, akár nem, annyi bizonyos, hogy az uj megye számára, már t. i. amilyenek én képzelem az uj megyét, a talajt teljesen elkészítette, úgy hogy meg vagyok róla győződve, mikép sehol nem fog hamarább és könnyebben meghonosodni az uj közigazgatási szervezet, mint minálunk. Molnár István-ról, bármilyen véleménynyel legyen is valaki, egyet még ellensége sem tagadhat meg tőle, azt, hogy hozzászoktatott bennii- ket az öntevékenységhez, s evvel Zemplén-vármegye közönségét mintegy előkészítette, hogy a mostaninál sokkal szélesebb alapra fektetendő, valódi autonómia édes terhét majdan zúgolódás nélkül, sőt megelégedéssel viselje. Az ő tanácsát, melyet La Fontaine úgy fejez ki, hogy ne támaszkodjál másra, mint önmagadra, megfogadtuk, s megyénkben immár a közgazdasági és közmive- lődési intézmények egész sora ékesszólón dicsőíti a polgárság önmunkásságát, szorgalmát. A jövőtől tehát nekünk félni nincs okunk. Ellenkezőleg, bizalommal várjuk azt a kort, midőn a közigazgatás újjászervezésével autonóm jogainkat fölhasználva, megteremthetjük amaz intézményeket, melyek a megye minden polgárára az anyagi és szellemi jóllét áldásait fogják árasztani, s a közmegelégedés alapjait vetik meg. Ebben a közmegelégedésben rejlik majd az a legyőzhetetlen erő, melyre nemzetünknek szüksége van, hogy a második évezredben is dacolhasson vészszel és viharral, s utolérvén Európa nagy nemzeteit, azokkal dicsőséggel kiállhassa a versenyt. Sárospatakon, 1892. febr. 17. Ital I ági (iéza. zép egtj sikettel megftuíoíi közpályáim üisszoíekinfhefni; megnyugtató a kötelességek hű teljesítésének tudata; l?el= emelő ét?zés, hogy az éledem királyi kitüntetéssel is jutalmaztatott; de azétd csak az a babéit heimadha« íaílan, melyet az igazak szeneíefe és becsülése nyújt a közpálya baj- nokának. JÍOSSUTH jJÁNOS pR. POLITIKAI IGAZSÁGOK, A politikai életben egyedül helyes és jogosult kiindulási alapelv, hogy minden polgár szereti hazáját. A hazaszeretetnek, miként, mely utón és módon való érvényesítése, az egyéni felfogás tulajdona, egyszersmint a politikai pártfoglalásnak alapja. A politikai pártok s az egyes politikusok között, a hazafiságra nézve, nincs helye kompará- ciónak. A jelen elbírálás tárgyát csak a felfogás helyességének vitatása képezheti. Jogosult Ítéletet mondani az utókor van hivatva. Az alkotmánynak, politikai intézményeknek terjedelme, rendszerint megfelel az illető nemzet belső, kulturális, és külső, anyagi, erejének. Ami ezen erőkkel arányban nem áll : a fejlődés mesterkélt visszatartásában, vagy tulfeszitésében nyilvánul. Egyik ép oly káros, mint a másik: Amint nem lehet egy nemes fejlődést sokáig mesterségesen visszatartani, épen oly veszedelmes túlfeszíteni. Az egyik reakció, a másik forradalom. Hazánk, nemzetünk alkotmányos fejlődése is ezen igazságoknak van alávetve. Kulturális, mint anyagi haladásunkat, helyesen, tagadni, kétségbevonni nem lehet. Nincs ok sem lemondásra, sem kétségbeesésre : legkevésbbé van pedig ok arra, hogy a politikai pártok kikeseredéssel törjenek egymásra A magyar nemzetnek is igazsága van élni, fejlődni, felvirágozni. Ezen igazság, lassú de biztos lépésekkel érvényesül. Minden kor magán hordja jellegét. Nagy körülmények teremtenek nagy kort. Nagy kor szül nagy férfiakat. Nagy időket és nagy embereket azonban mondva csinálni nem lehet. A kis időket jól felhasználni: alapja a nagy időknek. Aki dolgozik és várni tud : azé a jövő ! A kis időkben, ezerféleképen tagolt társadalmunkat, a legfelsőbb cél, a haza felvirágzása érdekében összeható tevékenységre vezetni: a ma legnehezebb tudománya. A kik e téren szolgálatot teljesítettek: a közelismerést érdemelték ki. Hogyka, 1892. március 1. cMeczaer (§yula. Otö&m, di mint ifjú laaz szívvel és fazddal védte fazdnf szent jocj>át, meiß fi zfatundí, mezt mnidtcj} csafl fii őze fefet annaf. Jfíéá Ódán.
