Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-03-07 / Ünnepi szám
2 A »ZEMPLÉN« ÜNNEPI SZÁMA. ■«(melyet ő sohasem keresett, hanem az kereste fel öt) kétségen kívül ez a leereszkedő, nyájas modor az egyik forrása. Lássuk már az ő nemes jellemében a főispánt is. A főispánoknak Magyarországon, iőleg az 1886. évi XXI. t. c. életbelépése óta, nemcsak kötelességei vannak, hanem a hatalom és jog szokatlan magaslatán is állanak. E magaslatról, mikor lenéznek, álláspontjukhoz mérten sok minden törpe kiadásban, elhalaványodó színben tűnhetik föl köröttük. Nem egy főispán oly bálványképnek képzelheti önmagát, mely azért állíttatott fel a közélet színterére, hogy a közönséges földi halandók előtte csak térdet s fejet hajtsanak. . . . A mi főispánunk az ő hatalmi körének magaslatát a vármegyei önkormányzat jogalapjára építette. Ezt a gránitnál szilárdabb piedesztált szakképzett és önérzetes tisztviselői kar erős láncolata veszi körül, mint a hadvezért tábori kara. Pis a vármegye nagy közönségének szellemi fölvirágoztatásán, anyagi boldogulásának előmozdításán munkáló vezért, a hazafias, szabad és független meggyőződés mérlegén előbb jól megfontolt tervek kivitelében,nagy közönség s tisztviselők vállvetett erővel támogatják. Molnár főispánnak hatalmi köre magába zárja egész Zemplén-vármegyét. De nem rideg, földrajzi értelemben, hanem a hazafias szellemű és erőteljes önkormányzat minden fokozatában. Ha az ő főispánságának jog- s hatalmi körét jellemzően meghatározni akarnám: végesvégig el kellene sorolnom a községi és vármegyei közélet autonomikus fejlődésének minden újabb mozzanatát, örvendetes föllendülésének minden egyes fázisát. De mindenesetre avval kellene végeznem: íme mindezek, az annak idejében vármegyénk tanácskozási nagytermében is aggodalmasan fogadott főispáni új jog- s hatalmi körnek szüleményei, Hosszú érdemsorozat, melyet a vármegye nagyközönsége évről-évre írt önnönmagának s mikor .szeretett* főispánja azt helyesléssel aláírta, egy-egy hazafias örömkönynyel meg is pecsételte. Nincsen az állami igazgatás sokféle ágazatának a vármegyei kormányzat terére utasított olyan ügyesete, mely akár elvi jelentőségében, akár konkrét valóságában főispánunk éber figyelmét áz ellenőrzéskor kikerülné, meleg érdeklődését fel ne költené, igazságszeretét ne foglalkoztatná. És mikor a gyűléstermekben egy-egy közérdekű ügy szőnyegre kerül, az üdvös eszméknek élénk csereforgalmát rendszerint ő indítja meg, anélkül azonban, hogy, mint a saját ideájukból kiábrándíthatatlan teremhősök szoktak tenni, másokat túllicitálni akarna. Éles látása, gyors ítélőképessége a legbonyolódottabb ügyek tárgyalásánál imponálólag nyilvánul. A nagy közönségnek általános és a magánfeleknek különös érdekeit, ha ezek törvényes jogalapon állanak, igazságszereteté- nek teljes erejével karolja föl s védi az elbukástól. Az u. n. „szegény nép“=nek pedig valóságos édesatyja. Óvja minden jogtalan támadástól, a netalán szenvedett sérelmekért példás elégtételt vesz számára s boldogulásán minden erejével dolgozik. Egyik principiuma, hogy nem a nagy- közönség van a tisztviselőért, hanem a tiszt- viselő a nagyközönségért. E jelmondatnak az életre való alkalmazásában, ha kell, kérlel heteden szigorúsággal, de nem elhirtelen- kedve jár el. Jóakaratú figyelmeztetéssel kezdi, türelemmel folytatja, megkérlelhetet- lenséggel végzi. Szerető jó barát szíve törvénye szerint. Győzi türelemmel, mint egy Jób, s tud büntetni, mint egy Drákó. De mert ama princípiumának érvényesítésében mindig megtartja a hármas fokozatot: akkor is, mikor büntet, akkor is, mikor jutalmaz — ténykedését, mert igaz megyőződésből cselekszik, tetszéssel fogadja a közvélemény. Molnár István, tehát, mint főispán is népszerű. Főispáni népszerűségének nyitja az elmondottakból világos. De mutatja az is, hogy a nagyközönség akarata által alája rendelt tisztikar, melyre főispáni sikereinek kivívásakor büszkeséggel szokott hivatkozni, s melyet mellérendeltjének tekint, — szereti, a közjó önzetlen szolgálatában híven követi. De szereti a kötelességtudó községi jegyzői kar is, mely, a kóros kinövések eltávolítása után, testületi tekintélyének helyreállítóját őbenne üdvözölvén, dísztagjáúl választotta. Szereti az országos kormány is. Nem mintha vakon engedelmeskedő szolgája volna : hanem mert a vármegyékben olyan közszeretetnek örvendő kormány képviselő, mint amilyen Molnár főispán minálunk, bizony a ritkaságok ritkasága, mint a fehér holló. S mikor a főrendiház örökös tagjává kineveztetett: e keveseknek jutott kitüntetéssel az államkormány bizonyára Zemplén- vármegye közönségét is kitüntette. A főrendek házában pedig Molnár István az ő szülő- és hőn szeretett vármegyéjének érdekeit mindenkor méltóan képviseli. Mint emberre reá is illik az a jellemzés, melyet Szemere B. mondott K lcseyről: »Az önzésnek e korában, az erkölcsök e romlásának közepette, hasonlít ő egy jóillatú virághoz. Hű fia a természetnek, ki vagy hallgat, vagy szól, de hamisat soha sem mond. Puritán jelleme Hómér világára emlékeztet. Szenvedélyt nem ismer, egész lelke szeretetből áll. Kételkedni csak kezd, hol végítéletét más kimondá. Meg kell csa- latnia, hogy valakinek ne higyjen. Oelőtte senkisem akkor lesz rósz, mikor jó lenni megszűnt, hanem mikor nemes lelkének mentő-okai a védelemben kifogytak. Az ó-kor erkölcseivel ékeskedik, az új kor ismereteivel ragyog. * íme ez és ezek szülték népszerűségét. Az ilyen népszerűségnek lett jutalma a közszeretet. * Az a kép, mely őt e lapok élén olvasóinknak bemutatja, csak halvány utánzata az élőnek (aminthogy halvány e rajz is, melylyel az ő népszerűségének képét vázoltam). Tekintete a képen kissé lehangoltnak látszik. Mintha lelkén sebződőzött lenne és (galamb-ősz hajára gondolva) (Petur bánnal mondani akarná: „Becsületemnek fehér zászlaja ez, Mely foltot nem tűr, véremen kívül.“ Az autotipia ércének nem sikerült visszasugározni a lélek aranyos derűjét, — az arc komor vonásait nem tudta megenyhiteni azzal a jósággal, szelídséggel és nyájas sze- retetre mél (ósággal, ami kedves főispánunknak az életben sajátja. Hanem azért úgyis, mint van, kedves emlék lesz az a kép t. olvasóinknak, kik velünk együtt bizonyára szívből kívánják a mai fényes örömünnepen, hogy Öméltósága legyen Zémplén-vármegyének örökös föispAn-ja! Dongó 6tj. @éza, szerkesztő. EMPLEN-VARMEGYE ANNYI CSAPÁS ÁLTAL SÚJTOTT TERÜLETE BŐ ALKALMAT FOG NYÚJTANI BEBIZONYÍTANI, KIBEN DOBOG FÉRFIAS SZÍV ÉS ERŐ. Jk KÜZDELEMBEN ISMERJÜK MEG A JELLEMEKET. jh. KÜZDELEMBEN NYÍLIK ALKALOM EGYÉNISÉGEK ÉRTÉKÉT ÉRVÉNYRE HOZNI. JÓLOXERA , MUNKÁSHIÁNY NE NYOMORT, ELSZEGÉNYEDÉST, DE KÜZDENI KÉSZ, TEVÉKENY GENERÁCIÓT SZÜLJÖN. Andrássy Adndor gf. Üiz én előff ). . . . Főispán O Méltósága a megyeházat zsúfolásig megtöltött megyei bizottság zajos és lelkes éljenzései között elnöki székét elfoglalta, a Nagy- méltóságu m. kir. Bel ügyminist er úr útján a főispán 0 Méltóságához intézett kinevezési okmány felolvasása után a főispán a hivatalos esküt a megye közönségének kezébe letette, minek megtörténte után általános, hosszas és lelkes éljenzések között a főispáni szék a varannói, nagy-mihályi, gálszécsi és szerencsi szolgabirák által felemeltetett. Ezek után főispán O Méltósága a szívességet, szeretetteljes fogadtatást, amely a megye igaz és őszinte ragaszkodásából lekötelezőleg már többszörösen iránta nyilvánult, legőszintébb szivből fakadó hálával megköszönvén, felkéri a megyét, hogy őt a megye javára irányuló igaz és őszinte törekvésében támogatni szíveskedjék, mert együttes, egyetértő működés lehet csak üdvére s előmenetelére a megyének. Mint főispánnak kötelességeit a törvény szabja meg s éber ellenőrzője kíván lenni a törvényhatósági közigazgatásnak, s a netaláni ellentétes érdekek kiegyeníitése leend egyike főtörekvéseinek; de mint alkotmányos fia e megyének, a vélemény szabad nyilvánításának nem fog soha akadályul szolgálni. Kijelölvén még a megye cgy-némely égető teendőit s a nagymérvű kivándorlásról is megemlékezvén, — beszédét zárja és ismételten a megye jóindulatú támogatását kéri. Ezen viharos éljenzéssel fogadott főispáni beköszöntő beszéd után a megye nevében őt a megye íőjegyzője általános helyesléssel és éljenzéssel fogadott következő beszéddel üdvözölte : Méltóságos Főispán Úr! Mélyen tisztelt megyei Bizottság! »A mai beigtatási ünnepély alkalmával tényleg kezdetét veszi azon frigy, mely Ocsászári és apostoli királyi Felsége, legkegyelmcsebb urunk bölcs elhatározásából Méltóságod és a megye között létrejött. Ily fényes ünnepély önkénytelcnül is elmélkedésre vezérel; a múlt képei és emlékei felcsa- pognak a feledés őrvényéből. Az ős megyei élet nagy alakjaival vonul el lelki szemeink előtt, s ha annak szemléleténél megállapodunk, egy erőd áll előttünk, melyből sasok kerülnek ki, hogy vezéreljék a nemzetet a haza és alkotmányos szabadságának megvédésére. Mint egy-egy őrtűz lángoltak a megyék a haza minden részében és a törvényalkotásba való közvetlen befolyásuk- és teljes önkormányzati jogaiknál fogva védbástyáit képezték az alkotmánynak. A népképviseleti rendszer és a változott viszonyok a megyék hatalmi állásával és befolyásával leszámoltak, egyedül alkotó elemeiben erősbödett az; mert az osztály képviselőit a nép képviselői váltották föl, és mert az ős jogoknak egy részét az országgyűlés képviselőháza, más részét pedig a szabad sajtó vette át, de az általános elszegényedésnél fogva is a közügyek iránti érdeklődés any- nyira alászállt, hogy a jelen a múlttal az összehasonlítást ki nem állja. És ha mégis fel-fellobban a láng, amely a hazaszeretet tüzéből gerjedt; ha vannak körülmények, amidőn a közélet munkásait ezen zöld asztalok körül egybeseregleni látjuk, oka az: hogy az ős falaknak titkos varázsa van, amely ébren tartja lelkünket, hogy ebből a haza iránti szent kötelességek érzete ki ne aludjék soha. A múlt időkben olygarchák fénytől övezve bírták a kiváltságot a főispáni méltóságra, ma a kor jeles vívmánya az, hogy a közügyek körül szerzett érdemek s jeles polgári erények is ezen fényes méltóság elnyeréséhez elégségesek, és a megye, mint hajdan, úgy ma is odaadó, törhetlen hűséggel szereti királyát és mély tisztelettel fogadja hajlékában annak képviselőjét. És ezt annál inkább szives készséggel tesszük ez alkalommal, mert azon férfiú, akinek élete nyílt könyv, melyből a jellemszilárdság, az igazságosság s hazafias önfeláldozás erényei és a jótétemények egész lánc-sora tündökölnek: biztos zálogot nyújt arra, hogy mint vezére a megyének és bizalmasa a Felségnek, az önérdekszülte gyengeségektől menten tisztán a haza és a megye igaz és valódi javára fogja felhasználni hatalmát, tekintélyét, befolyását! A közvélemény igaz tolmácsa vagyok, midőn örömmel üdvözlöm Méltóságodat ezen derék megye élén, melynek lelkes és jeles fiai készséggel ajánlják fel támogatásukat. Mert hiszen zsenge korától mint alkotmányos életünk bajnokát ismerjük; a megye volt az anya, melynek emlőin növekedve, mint ifjú, karral, mint férfiú a közpályán kitűnő érdemeket szerzett a haza szolgálatában; és most, habár feláldozva nyugalmát, mint szerető gyermek visszatért az ősi *) Kivonat Zemplén-vármegye bizottságának 1882. évi március hó 7-én S.-A .-Ujhelyben tartott közgyűlése jegyzőkönyvéből. Sierk.
