Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-02-14 / 7. szám

szór erre jártam, sohase hiányzott. Pozsony ismét kitűnő szép tájképet ad, a vár nagyon ékesíti azt. Nehány perc múlva a Kárpátok délnyugoti végén alaguton mentünk át, nemsokára a magyar határon a partjaival szinelö Morva folyón, igen szép meleg 1 napon, s itt, az úgynevezett Marchfelden, Ausztriában, sok ekét láttunk szántani. Aki erre utazik el ne mulaszsza jobbra a Kárpátokra visszanézni, s meglátja a Battyányi család tulajdonához tartozó Borostyánkő — (németül Pallenstein) — nagyszerű romjait. Mintha csak arra lett volna kiválasztva, hogy az éjszak Ausztria vagy Morvaország felől jövő ellenséget innen idejében meglássák.

Déli i óra tájban Bécsbe értünk és délután némely nevezetesebb utcáit megnéztük; tagadhatatlan, hogy nagyobb város Budapestnél, habár emennek némely pontja oly szép, a milyent Bécs- ben hiába keresünk, de roppant nagysága csak másnap reggel tűnt fel igazán, midőn a Magyar Korona szállótól a nyugati pálya udvarhoz hajtattunk. A budapesti bérkocsisok, dicséretökre legyen mondva, hogy ha megadjuk a szabályzat szerinti diját, s valami kevéssel megtoldják, köszönettel veszik el: mig a bécsiek zúgolódva mindig többet követelnek. Meglehet azért, hogy díjtételeiket a hatóság legújabban lejebb szállitá.

Bécsböl e hó 2 án reggel 7 óra tájban elindulván, szinte a mi krajnyai hegyeinkre emlékeztető, de nyírj és bikk helyett fenyő és tölgy-erdőkkel borított dombos vidéken, egy-két alaguton is áthaladván, nyíltabb vidékre jövénk át; itt a Duna jobbpartján épült nagyszerű melki bencés klastrom mellett a kanyargó Duna gyönyörű tájképet mutat.

A Dunától eltávolodván, kevésbé szép vidéken Linzhez érünk, ahol a pincér azonnal fatál- l cákon annyi ebédet hoz a kocsiba (coupéba) 1 írtjával, ahány darab i-sel jelzett papirosdarabkát ragasztott annak ablakára a vasúti kalauz, lermé- szetesen az utasok megrendelése szerént. A kis, de az adott körülmények közt kielégítő ebédhez V4 liter veres bort is adnak. Ausztriában feltűnt családomnak a falvakon is a sok emeletes ház.

Nem sokára balra előttünk feltűntek a Salzburg vidéki nagyszerű havasok, amelyek közül kitűnik közvetlen közelünkben a Geisberg, amelyre fogas kerekű gözkocsi visz fel; a távolabbiak közt, amely alatt a szép Gmunden-tó fekszik. Aki a Tátrákat nem látta közelről, ezekről sem alkothat magának kellő fogalmat.

De itt már a mezőkön is láttunk havat s a mint a Salzburgtól Bajorország felé vivő útról derékszögben délre fordulva, Tirol felé vettük utunkat — már teljes téli lepelben láttunk ismét mindent. Innsbruckba is havazásban érkeztünk.

Másnap 3 án ismét jókor keltünk, hogy a 7 óra 3 perckor induló vonaton folytassuk utunkat. Innsbrucktól az úgynevezett Brenner-Bahn visz tovább, csupa hóval és fenyves erdővel fedett nagyszerű hegyeken, a Zsólyomkánál kétszerte is mélyebb, szűk völgyek lelett, minden lépten egy- egy alagút; úgy, hogy egész utunkban összesen 36 alaguton jöttük által.

Egyik állomásnál alkalmam volt egy újadon uj várat látni. Neve Franzensfeste. Csupa fejér, faragott kőből épült és el is állja úgy az egész völgyet, hogy e mellett ugyan aligha elvonulhat egy hadsereg, mig le nem rombolja. Természetes, hogy ezt még a hármas szövetség megkötetése előtt építették. Két völgyet véd és zár el ez erősség, s illetőleg két nevezetes vasútvonalat; az

szólt halkan a Zsiga gyerekhez Kapor uram ; fogd meg addig, mig elmondom anyádnak a sorunkat.

Zsiga elvette a picikét, s olyan édesen nézte azt a kis alvó angyalt.

Kapor Máté uram megköszörülte a torkát, mint rendesen, midőn nehéz dolog előtt áll, azután megfogta gyöngéden a nemzetes asszony kezét s leültette maga mellé a divánra.-- Hát . . . édes anyja, megjártam én abban a nagyvárosban I ... a Zsiga gyerek nagyon el volt fáradva, tehát otthon hagytam a fogadóban, magam pedig elindulék, hogy felkeressem a Balog sógorékat. Mondok, már csak nem jövök haza a nélkül, hogy meg ne látogassam az atyám fiait 1 . . .

Hát amint bandukolok az utcán, elkezd ám az eső esni, nagy hirtelenséggel olyan zápor ke rekedett, hogy az emberek mind szétfutottak 1 Én is egy nagy palotának a kapuja alá húzódtam az eső elől. Amint ott álldogálok . . . egyszerre csak egy fiatal nőszemély jött le a lépcsőn . . . egy pólyás gyerekkel a keblén.

— Jaj teremtőm I Hogy szakad az eső 1 Szólt sopánkodva. Majd nyájasan fordult hozzám s igy szólt: ugyan kedves bátyám uram, legyen olyan szives, tartsa meg ezt a picikét, még visz- szafutok az esernyőmért 1 . . .

— Szívesen hugomasszony! s átvettem a kis férget tőle 1 Hiszen olyan jó képe volt annak a nőszemélynek. — Várok, várok hűségesen, az eső is szűnni kezdett, de a nő csak nem jön. Végre megsokallom a dolgot, felballagtam az emeletre, kérdezősködtem a nőszemély után futől- fától, de bizony nem tudott senki nyomába igazítani 1 Aztán olyan gyanúsan pislogtak rám a

egyik, amelyen mi is jöttünk Innsbrucktól — (Tirol fővárosa) — a másik, amely Stájerország és Karinthia felől Graz, Klagenfurt, Villach stb. — ketletről, vagyis Budapest felől jön itt össze.

Délre Botzenbe értünk, ahol 24 percnyi időzést jeleztek; de alig ettük meg a levest, már tovább kellett mennünk, innen mír gyorsvonaton és nem sokára St.-Michele állomáshoz értünk. Itten már olasz a lakosság. Két oldalt a hegyek kopár sziklák: a völgy kis lapálya majdnem csupa szőlő, de mind lugasképen léc-alkolványokra és gyümölcsfákra futtatva.

Balra láttuk az utolsó róm. kát. zsinatról nevezetes Trient városkát a völgy egy öblében épülve, egymáshoz zsúfolt 2—3 emeletes kis házaival.

Móriba érve, amelyen túl már csak Alá van Tirolban, azután az olasz határ következik: a vonatról leszállván, egy keskeny vágányu helyi érdekű vasútra szállunk által, amelynek kocsijai nem nagyobbak a budapesti lóvonatuaknál. Ezen Borgata. Loppio del Castel, Barco, Nago és Oltre- Sarca állomásokat érintve, Arcóba értünk. Hegyi vasút, a legmerészebb kanyarulatokkal, amilyeneket még képzelni sem mertem, meredek szirtes hegyoldalokon, két hegyi tó felett, a melyekben a legszebb viztükröződést láttam életemben, mig végre egy kanyarulatnál nagyobb sikvizet pillantván meg, mig én csak gondolkoztam rajta, kis leányom örömmel kiálta fel: *a Garda tó 1« és valóban az volt — a Tirolba nyúló éjszaki öble, mert délfelé oly hosszan nyúlik, hogy szó sem lehet anól, hogy déli végét láthassuk.

Arcóba érkezésünket s itteni tapasztalatainkat következő levelem*) tárgyául hagyom fel.

3*áCatolai Etele.

Hírek a nagyvilágból.

Spanyolországból veszedelmes forrongás, sőt zendülés hire érkezett. Az állami és törvényes rend felforgatására irányzott mozgalmakat csak katonai erővel sikerült megfékezni. A lázitók közül négyet halálra Ítéltek s dacára a kádixi püspök közbenjárásának, a halálos Ítéletet rajtuk végre is hajtották.

Szt. Pétervárról jelentik, hogy Gurko és Dragomirov tábornokokat a minap oda hadi tanácskozásra hívták. Hírlik, hogy a cár Gurko-1 a német határszéli, Dragomirov-ot pedig az osztrák-magyar határszéli csapatok főparancsnokságával bízta meg.

Hírek az országból.

őfelsége a király holnap érkezik a fővárosba. Szapáry Gyula gf. ministerelnök e napokban terjesztette őfelsége elé a trónbeszéd szövegét, mely- lyel a király f. hó 20 án az 1892—97 évekre egybehívott országgyűlést ünnepies és szertartásos módon megnyitja.

Szapáry Gyula gróf, ministerelnök, mint lapunk múlt számában jelentettük, ma egy hete járt Temesváron választói körében, hogy szóval mondjon köszönetét a bizalomért, mely »nemcsak személyének, hanem a kormány politikai irányának is szólt. Megelégedéssel hivatkozott a választásnak

*) Örömmel várjuk. Szerklakók . . . Végre egy úr, valami nagy úr lehetett, mert széles aranyzsinór volt a sapkáján, azt mondá, hogy a hátulsó lépcsőn látott lefutni egy olyan nőt, amilyent én keresek. — Bele estem a szószba 1 Az a gonosz lélek megszökött.. . nyakamon hagyta gyermekét 1 . , .

— Teremtő szent atyám I Hát aztán?, . .

— Hát aztán a csurapém alá vettem a kis porontyot ... s visszaballagtam a fogadóba . . ,

Lármát nem mertem ütni, mert még én jöttem volna kriminálisba a gyerek miatt ! Azt mondtam a Zsiga gyereknek: Pakoljunk 1 menjünk szaporán haza 1 Onnan hazulról majd köny- nyebben elintézhetjük a gyermek sorsát. — Most immár a te okos eszedre bizzuk édes anyja, hogy mitévők legyünk evvel a kis féreggel!

— Oh a gonosz lélek! Óh a: Isten nélkül való anya! sopánkodott a nemzetes asszony. így elhagyni a tulajdon édes vérét . . . gyermekét! Pedig milyen szép a lelkem 1 milyen formás . . . milyen úri a formája . . . milyen tiszta a ruhácskája l . . . Szegény . . . Szegény kis ártatlan lélek !

A jó nemzetes asszonynak köny szökött a szemébe, elvette Zsigából a kis babát, gyügyö- gött vele.

Kapor Máté uram pedig csak hmmögött — s jelentősen pislantott a Zsiga gyerek felé.

— Nini hát nem mosolyog? De bizony mosolyog a lelkem, talán éhes is a szegényke ? Sd] nka 1 Hozz be hamar egy kis langyos tejecskét, j etessük meg a kis ártatlant 1 . . . Nem 1 Nem ad- I juk vissza többet, a jó Isten nekünk adta . . . hozzánk küldte, hát a mienk is marad mindörökre !

országos eredményeire, melyek szerint 413 man* dátum közül 243 at s ezzel az ország ügyeinek vezetését a szabadelvű párt birja megint az öt évre biztosított többség jogán.« Az uj képviselőház munkaprogramjáról szólván, abbeli reményének adott kifejezést, hogy a tavaszi ülésszakban a válaszfelirat, az 1892. évi költségvetés s a házszabályok módosítására vonatkozó törvények le fognak tárgyaltatni, azután a delegációk összeülése fog következni. Az ezt követő ülésszakon megkezdődnek a közigazgatási reformok, — és pedig első sorban a vármegyei közigazgatási községekről és azok hatásköréről, a vármegyék önkormányzatáról, a közigazgatási bizottság szervezéséről és hatásköréről, a közigazgatási bíróságokról, a községek és a gyámsági s gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat fog benyujtatni. — A mi- nisterelnököt igaz lelkesedéssel ünnepelték. Este faklyásmenetet rendeztek s a várost kivilágították tiszteletére. Fáklyásmenet után este nyolc órakor lakomára gyűlt össze a szabadelvű párt. Tiz óra felé Ssapdry gróf, megköszönvén a fényes és szives fogadtatást barátságos búcsuzás és lelkes éljenek közt kíséretével a vasúthoz hajtatott, s visszautazott a fővárosba.

Ferenc Szalvátor főherceg, a király vejei mellhártya gyulladásban súlyosan megbetegedett, Már jobban van s reménynyel várják mielőbb, teljes felépülését.

Baross Gábor, kereskedelmi minister, a kereskedelmi szerződések létrejötte körül szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül Őfelségétől a Lipót- rend nagykeresztjét kapta.

Csiky Sándor, egy a hetek közül, kik 1867-ben, a közjogi kiegyezés alkalmával, a függetlenségi pártot megalapították, 1861 —1875 állandóan Eger vároz országgyűlési képviselője, influenzába esett s rövid ideig tartott betegeskedés után e napok ban elhunyt. Kuruc-magyar, hajlithatatlan természete végre is engedni volt kénytelen a »közös - ügyes« halálnak, mint engedtek már előbb elvtársai Patay István, Kdllay Ödön és Böszörményi László, kiknek mennyei társaságában ott örül már jó Sanyó bátyánk is a »jobb oldalon.4 Itt lent a hetek közül életben vannak még s a „baloldal«-on számítanak: Madarász József és Vállyi János.

Különfélék.

(Kegyes adományok.) Őfelsége kabinetirodája utján Kristóf Endre raLjóczi és Vajda Mihály minyóczi g. k. lelkészeknek egyenkínt 30 - 30 ltot, — Csanda János or.-kázméri, Szedlár Endre polenai, Tóth Antal szalóki, Gregorovics Mihály izb.-radv-nyi, Ozlik András izb.-bresztói, Pajkossy Miklós komlóskai, Pocsatko József világi, végül Puha Demeter nátafalusi g. k. tanítóknak pedig 15 —15 fi nyi kegyes adományt küldött.

(Főispáni vacsora.) F. hó 10-én esteli 7l/a órára az újhelyi ifjúságnak »színe, virága, java« volt hivatalos főispánunk vendégszerető asztalához. A kisteremben dúsan felteritett asztal körül, hol a főhelyet Molnár Leóna foglalta el, 30 főnyi társaság telepedett le. Mikor a pezsgőt öntötték, főispán Öméltósága poharat emelt kedves vendégeiért, kiknek nevében Horváth József (a h. főjegyző) mondott pohárköszöntőt a legkedvesebb

Folytatás a mellékleten.

— Ammen ! dörmögte Kapor uram, s meg- törülgette nedves szemeit.

—Sárika I Sárika 1 gyere csak elő ! Nézd mit hozott az én öregem Pestről 1

— Sárika befutott ... a könyei omlottak . . . neki is megesett a szive a kis porontyon.

— Sajnálod te is ugy-é édes lányom ? Szólt szelíd jósággal a nemzetes asszony. Nesze édes lányom, néked adom, neveld fel szegénykét . . . viseld gondját.

— Fel . . . felneveljük! nem válunk meg tőle soha soha, csak a ha'á'ban 1 susogta Sárika s csókjaival halmozta el a kis porontyot.

A Zsiga gyerek is szétmorzsolt egy könycseppet a szemében, s olyan hálásan csókolta meg édes anyja — édes apja jóságos kezét.

A kis fiúcska szépen fejlődött, az egész ház bálványozta, de legjobban becézgette a nemzetes asszony, s nem vált volna meg tőle egy világért. Mert hát . . . olyan nagyon hasonlított a Zsiga gyerekre 1

Mikor az egész falu nagy bámulatára megtörtént a Zsiga gyerek esküvője a szép Sárikává, örömkönyeket hullatva ölelgette meg a nemzetes asszony a gyermekeket . . . jóságos mo soly kiséretében fenyegette meg Kapor uramat, a ki csak hmmögött, summogot , . . mert hát nem hiába volt ő kigyelme debreceni diák.

— Nagy selma kigyelmed édes apja I Nem eresztem többé Pestre 1

Kapor Máté uram csak sandított egyet a szemével, s felkapta ölébe a kis Zsiga gyéreket.

— Ezt majd csak én magam nevelem, nem bizom az anyjukra !