Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-14 / 7. szám
Sátoralja-Ujhely, 1692. február 14 7. sz. Huszonharmadik évfolyam. ILÖflZITÍS Ál. Égőse évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek OBfck ismert kezektől fO' gadtatnak el. Xóilrfttax nem adatna visss». Egyes szám ára 20 kr. a nyilttérben minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS I.APJA. MEGJELENIK MINDEN T7--A.S-Á.ISIÍT-A.F. BISDETÍSI DU ; hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sző ntán 1 kr. Aaon/eltil bélyeg 80 kr. Kiemelt dissbetük s körzettel ellátott hirdetményekért ténnérték saerint minden □ centiméter ntán 3 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Tiszti fóorvos jelentése szerint az influenza habár erejével tetemesen alább hagyott, még ma is uralkodik. A difteritisz is igy, melynek január hó folyamán Ujhelyben hét betege volt, kik közül egy elhalálozott, Nagy figyelemmel hallgatták s minden részletében helyesléssel fogadták a kir. tanfelügyelő nek az 1891- évi XV. t. c. alapján készült előterjesztéseit, melyekből megtudtuk, hogy vármegyénk területén, a legutóbb foganatosított összeírások tanúsága szerint, kisdedovó látogatásra kötelezett gyermek van összesen: 21,331, kik közül 14,480 részesült eddig kellő gondozásban. Olyan község, mely az id. törv. 15. §-a alapján köteles saját maga erejéből kisdedovó intézetet létesíteni, vármegyénkben van 14;— olyan, mely a törvény 16 §-a alapján állandó gyermek-menedék-házról tartozik gondoskodni, van 5 ; nyári menedékházakat kell létesítenie 374 községnek, de ezek közül 164 oly szegény, hogy évi állami adójának mennyisége az IOOO fton alul marad. Ezekre a szegényekre gondol a kir. tanfelügyelő, midőn a vallás és közoktatásügyi miniszterhez intézett fölterjesztését igy végzi: „Örömmel üdvözöltük s üdvözöljük és fogadjuk az 1891. XV. t. c.-et, mert annak szerencsés keresztülvitelétől reméljük az any- nyiszor emlegetett és óhajtja várt erős Magyar- ország megalapítását. De ha rágondolunk községeink nagyobb részének kicsiségére, szegénységére, aggódva nézünk a végrehajtás megvalósítására. Azonban aggodalmunk némileg enyhül, ha a nm. minister ur atyáskodó indulatára gondolunk, mert reméljük, hogy a nehéz munkában nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is kész leend segíteni és támogatui ezen vármegye lakosságát, melynek első és legszentebb törekvése szívben s nyelvben magyar lenni s a magyar haza jövőjéért munkálkodnia Kir. főmérnök előterjesztésére elhatározták hogy az 1891. évi törvényhatósági útadó természetbeni leszolgáltatásával hátramaradt igás és kézi minimálistáknak kötelezettségeik teljesítésére ez évi március hó végéig időhaladék adatik, — mindazoktól pedig, kik a rájuk eső természetbeni lerovást a március végéig kitűzött záros határidő alatt sem teljesítenék, az igás illetve kézi napszám, váltságára kétszeresen (6 ft, illetve 3 ittál számítva) fog behajtatni. (1890. I. t. c. 24. §.) A kir. pénzügyigazgató jelentéséből megelégedéssel vette tudomásul a közig, bizottság, hogy, dacára a végrehajtások szünetelésének, a közadók befizetése »megfelelő« volt; nevezetesen a f. év január havában befizettetett egyenes adó 30378 ft 79 kr. a múlt év január havi eredményéhez mérten most több: 1229 ft 93 és fél krral, — úgyszintén a hadmentességi díjnál is, melyre befolyt 556 ft, s ebben 325 ft 03 kr a kedvező különbözet. Szűcs József, Ruszin András, Bállá István és Szedák István hadköteles egyéneknek kivételes nősülés engedelmeért benyújtott folyamodásaik kedvező elintézésben részesültek. D. u. 2 '/a órakor, szintén főispán őméltóság- nak elnöklete alatt, a gyámügyi felebbviteli küldöttség tartott ülést. Déltiroli levelek. 1. Aroo, 1892. Télutó (febr.) 7-én. Habár heverni jöttem ide a messze távolba, »procul negotiis«, mégsem érhetek rá, hogy minden kedves barátomnak külön írjak, azért irok a Zemplén-nek ; hiszen nekem egész Zemplén a legjobb barátom, annak vagyok legtöbb hálára kötelezve. Utazásomról Budapestig egy szót sem volt szándékom irni: ezt mindenki csak olyan jól ös- meri, vagy még jobban mint magam ; de az idő járás oly különös volt, hogy emlitésreméltónak tartom, miszerint S.-A. Ujhelyből teljes télben indulván el a múlt hó 30-án a déli vonattal, Szerencsen már tavaszi olvadást találtam. Miskolcz táján a hó mindinkább gyérült; Füzes Abonytól már semmi hó sem volt. Budapestről a reggeli gyorsvonattal Bécs felé vettük utunkat, a Duna bal partján, Vácz és Pozsony felé. Feltűnt, hogy mig nálunk a vonat mindig a baloldali vágányon megyen : itt megfordítva. Bécstől ismét a baloldalon. Vácztól Esztergomig gyönyörű vidék: Visegrád és Esztergom tudvalevőleg a Duna túlsó partján van. Érsek Újváron, mint előre mondám családomnak, a ci gánybanda ott állott a páiyaudvaron : még ahányA közigazgatási bizottság üléséről. S.-A.Ujheiy, 1892. február 11. Főispán Öméltósága elnöklete alatt a mii nap délelőttjén tartott kb. ülés fontosabb tárgyairól a következőkben tájékoztatjuk t. olvasóinkat: A hosszú szabadságra ment alispán helyett Horváth József, h. főjegyző, előterjesztvén havi jelentését, megtudtuk, hogy Németh Géza végzett jogász ideiglenes minőségben közigazgatási gyakornokká neveztetett ki és szolgálattételre a helyettesített főjegyzőhöz osztatott be. — Amerikába kivándorolt az ez évi január folyamán 125 egyén, visszaérkezett 55. — A netalán bekövetkezhető tavaszi áradások ellenében kivántató intézkedések megtétettek. — A képviselő választásokról megemlékező részében a jelentés igy szól: ». . . és habár az o -liszkai kerületben a heves pártmozgalmak nagyobb hullámokat vertek, a választás itt is, mint a többi hét kerületben, törvényszerűen és rendben, minden zavar nélkül folyt le; — mely kedvező körülmény a választók törvénytiszteletére, a választást vezetők és közhatóság erélyes és tapintatos eljárására enged következtetni. * Frieder Zsigmond dr. járási orvos fegyelmi ügyében, a t. ügyész véleményes előterjesztésének helyeslésével, a további eljárást beszüntették ; mert nevezett ellen az 1886. évi XXIII. t. c 2. §-ának rendelkezéséhez képest a fegyelmi vizsgálat elrendelése iránt ez ideig határozat nem hozatott, — de meg azért is, mert a bemutatott tiszti főorvosi szakvélemény nem szolgáltat alapot és okot a fegyelmi vizsgálat elrendeléséhez. Kir. ügyész jelentése szerint a kir. törvény- széki fogházban a rablétszám 212, ebben elitéit 167. Az egészségi viszonyok kedvezők. Az árvaszéknek ügyforgalma még folyvást emelkedést mutat, amennyiben ez évi január 31-én a beérkezett ügydarabok száma 99 el volt több, mint a múlt évben ilyenkor. A múlt évről hátrá- lékként átjött 198 ügydarab elintézése után mutatkozó idei hátralék 647 drb. Elintéztek az ülnökök és jegyző január hóban összesen 1423 ügydarabot, és pedig: Karsa Ferenc 226-ot, Spi- lenberg Barna 223 at, Pekáry Gyula 282 t, Farkas Dezső 265 t, Polányi Gyula 235-t, Klimó Menyhért jegyző 192-t, T Á n 0 A, A Zsiga gyerek. — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — Irta : Abonyl Gyula. (Folyt, és vége.) Mintegy fél éve már, hogy Sárika elhagyta a házat. Egy öröklét volt már ez az idő a nem- zetes asszonynak, vesződni kellett a kezealá nem szokott cselédekkel, az a jó Sárika úgy tudta már a ház szokásait, a nemzetes asszony minden gyengéjét. A Zsiga gyerek ott gubbasztott naphosszat a méhesben, se étel, se ital nem esett jól néki, ki tudja merre szálltak gondolatai f — Mig végre egy szép napon beállított ismét a jó Sárika Kapor uramékhoz, megunta a nagyvárost, visszavágyott az ő csendes kisfalujába, azokhoz az áldott jó em- beiekhez, akik nélkül ő már nem tudott meglenni I Az egész ház megörült, a nemzetes asszony bizony még meg is ölelgette örömében. A Zsiga gyerek is előbujt a méhesből s csak úgy ragyogott az arca a boldogságtól! . . . Kapor Máté uram csak hmmógött, csak sum- mögött . . . s nagy füstöket eregetett a pipájából örömében I Sárika egy kissé megfogyott, arca meghalványult, nem égett rajta a hajnal pírja, mint azelőtt . . . régen! Szja lelkem I mondogatta a nemzetes asszony, az a nagyvárosi levegő nem pirosítja meg az arcot! . . . Egy pár hétre a Sárika visszajötte után Kapor uramnak eszébejutott valami. Felcihelődött a hátulsó ház könyvei közül ósz felé járt az idő, jó termés vala az idén, eladnivalója is volna . . . megvenni valója is akadna . . . hát biz ő felkészül menni Pestre.-- No gyerek, készülj te isi szólt vidáman a Zsiga gyerekhez; viszlek magammal, még úgy se láttad azt a nagy várost, — Ugyan édes apja, ne vigye magával ezt a gyereket I szólt rémülten a nemzetes asszony, még valami baja esik abban a nagy Sodomában! Hiszen még soh’sem volt túl a lelkem a falunk határán! — Majd vigyázok reá édes anyja! szólt megnyugtatva az anyjukot Kapor uram, mig végre nagy ígéretek és biztosítások után megadatott az engedelem a Zsiga gyereknek. A nemzetes asszony lelkire kötötte, hogy mihez tartsa magát, el ne maradjon sehol az édes apjától, ne bámészkodjék az utón, hogy el ne üsse a kocsi I Ki ne lopják a zsebkendőjét satöbbi. A két öreg el volt foglalva az úti készületekkel, a Zsiga gyerek ott suttogott a tornácon Sárikával. Valami fontos dologról folyhat a beszélgetés, mert a szemei könyesek a lánynak ... a Zsiga is olyan halvány . . . egyre bólintgat a fejével . . Nagy búcsúzások között hajtatott ki Kapor uram az állomáshoz, jó órával vonat érkezése előtt, hogy le ne késsenek. Két napja már, hogy oda vannak, az estéli vonattal kell hazatérniük. A nemzetes asszony már rég kiküldé a Jóska bérest az állomáshoz. Sárika is olyan izgatott . . ki ki szalad a ház végére s onnan tekintget a vasút felé. Oh, de lassan jár az a masina! suttogja magában. Egész öreg este lett, mikorra a kocsi begördült az udvarra. A nemzetes asszony szinte sirt örömében, hogy viszontláthatja a fiát épkézláb, s ölelgette, csókolgatta a szentemet! . . . Észre se vette Kapor uramat, aki a csurapéja alatt szorongatott valamit. Sárika ki nem mert mozdulni a konyhából, ott bent lihegett szegényke I ott megíogódzott az asztal szélibe, hogy le ne roskadjon . . . óh, mert úgy dobog a szive I Kapor Máté uram csak hagyta, hogy kedvére ölelgethesse a nemzetes asszony a fiát, s előre sietett a házba, vitte a csurapé alatt azt a ^valamit*, amit Pestről hozott. Azt csak odabent fogja megmutatni a nemzetes asszonynak. A Zsiga gyerek csak hátul kullogott a két öreg után, a konyhában találkozott tekintete a Sárika sokatmondó . . . kérdő tekintetével, nagyon megörült szegényke, mert nagy hirtelen elkapta a Zsiga kezét és megcsókolta ! . . . Kapor Máté uram elővette a csurapéja alól azt a valamit, aminek láttára a nemzetes asszony bizony majd hanyatt esett ijedtében I . . . — Ember! mi történt kelméddel ? sikoltá ijedtében. — Csitt! csendesen, mert fölébred I nézd, csak, pedig milyen édesdeden aluszik I nézzed már no! még mosolyog is I ... no, nesze, vedd el hát! hadd teszem le nyakamból ezt a csura- pét. Szólt lassú hangon Kapor Máté uram, s a nemzetes asszonynak nyujtá azt a valamit, ami nem vala más, mint egy pici pólyás baba, — Hogy jutott f miként jutott kelmed e porontyhoz ? beszéljen gyorsan, mert elájulok I — No no, csak ne tüzelj! esak csendesen ! még felriasztod szegénykét I Csak légy csendesen, mert mindent meg fogsz tudni. Nesze te gyerek 1 HF Mai számunkhoz egy ív mellékeiét van csatolva.
